Somogyi Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-29 / 24. szám

14. OLDAL EGYHÁZA K ÉLETE 2004. Január 29., Csütörtök Pápaszobor carrarai márványból ___________Kaposvár__________ A helyi védettség alatt álló Lamping-ház nemcsak impozáns épület: belső terei is igazi meglepe­téseket tartogatnak a vendégnek. A felújított épület egyik zuga II. Já­nos Pál pápa mellszobrát rejti. Eb­ből az alkotásból mindössze kettő készült, a másik a római Szent Pé­ter székesegyházban látható. A megyeszékhely egyik legrégibb épülete olyan titkot rejt, amit eddig csak a szerencsés beavatottak lát­hattak. A carrarai fehér márvány­ból készült „szent” szobrot egy ka­posvári üzletember, Bereczk Imre kapta ajándékba.- A szobor történetét végigkísér­ték a szerencsés véletlenek. Ez a műemlék épület régen irodaház volt, s lakássá alakításakor szüksé­gem volt jó minőségű márványra és gránitra. Egyik barátom Cararrába hívott, ahol a híres már­ványművesek egészen kivételes alapanyaggal dolgoznak. Ott talál­koztam Carlo Andrei szobrásszal, aki éppen vatikáni megrendelésre készített egy mellszobrot II. János Pál pápáról. A félig kész alkotás olyan hatást gyakorolt rám, hogy mindenképpen szerettem volna meggyőzni a művészt, készítsen róla nekem egy másolatot. Bereczk Imre megtudta, hogy kérése csak a Vatikán beleegyezé­sével teljesülhet. Mégsem adta föl. S mivel többször is járt az olasz szobrászművésznél, mindig szó­ba hozta a különleges kívánságot. Végül a szobrász megígérte, hogy Carrarai márvány Ebből a szoborból mindössze kettő van a világon, az egyik itt, Kaposváron, a másik a Vatikánban FOTÓ; TÖRÖK ANETT megkérdezi Gerardo Pierro bíbo­rost: miképpen készíthet a szo­borról másolatot.- Természetesen utánanéztek, hogy ki és milyen céllal kéri a pá­paszobor mását. Előnyömre szol­gált, hogy régi katolikus családból származom, amelyben egykoron még püspök is volt. Emellett el­mondtam, hogy nem akarok visz- szaélni a szoborral, hanem a ma­gyar egyház felügyelete alá szeret­ném helyezni. Kisvártatva megér­kezett a válasz, hogy elkészülhet a másolat, s ezt maga Gerardo A Révai lexikon meghatározása szerint a carrarai márványnak két fő fajtája van: a világos a chiaro, a sötét a bardiglio. A világosak kö­zött legértékesebb a statuario, kitüntetve cukorszerü egyöntetű szövetével, fehér színével, kitűnő fényesíthető voltával és közepes keménységével. A statuario csak kis lencsékben fordul elő, az ösz- szes termelésnek csak öt százalékát teszi ki. Pierro bíboros áldotta meg. A tör­ténet persze egy kissé meseszerű, s így azt kértem az alkotótól, hogy írja is le az ajándékozás tényét, és hogy mindössze ez az egyetlen másolat létezik. Miközben Bereczk Imre a papí­rokat mutatja, föleleveníti a carar- rai fehér márványból készült, élet­hű szobor első útját. Meglehető­sen sietett hazafelé, amikor olasz csendőrök félreállították az autó­ját. Gyorshajtásért súlyos pénz- büntetést akartak kiszabni rá, ám amikor bepillantottak a csomag­tartóba és meglátták a szobrot, jel­képes összegre változott a bírság.- Akkor vettem észre először, hogy különleges hatást gyakorol ez a szobor azokra, akik megte­kintik. Magam hosszú ideig nem voltam gyakorló hívő, de rájöttem arra, hogy ebben a világban csak a hit mentheti meg az emberi kap­csolatokat a végső elsorvadástól. Ennek a megértésében hatalmas szerepe van II. János Pál pápának, aki lengyel lévén a magyarok szá­mára is különleges jelentőségű egyházfő a pápák sorában. Bereczk Imre éppen ezért úgy érzi, hogy a mellszobrot nem sza­bad elrejteni a hívek elől. Úgy döntött, hogy az alkotást az egy­háznak adja megőrzésre.- Megfogadtam, hogy nem adom el és el sem ajándékozom a különleges szobrot. Egyelőre a felújított házban látható, de csak egy szűkebb kör számára. Azt szeretném, ha a kaposvári egyhá­zi vezetők segítségével mindenki láthatná, bár a hivatalos kapcso­latfelvételig még nem jutottam el. Már nyugdíjas vagyok, s azt sze­retném, hogy ott legyen látható ez a véletlen szerencsének kö­szönhető szobor, ahol végleg ki­futok az életből. TAKÁCS ZOLTÁN Túlpörögve töltődik a lelkész- Tizenegy éve,, amikor Ságvárra kerültem, élő, tevékeny gyülekeze­tét akartam; mára mintha kezdene ez alakulni, adventkor először érez­tem, hogy túlpörgettem magam. Erre vágytam; én ugyanis akkor töl­tődöm, ha szakadok - mondta Te­gez Ferenc református lelkész.- Korábban kábítószerfüggő fia­talokkal foglalkoztam, ez betöltötte éjjeleimet, nappalaimat - emiékez­GITT fiataloknak tetett a ságvári református lelkész. - Most „élek” Ságváron is; fél állás­ban gyermekjólétis és családsegítő, fél állásban pedig népművelő és té- véstúdió-vezető vagyok az önkor­mányzatnál. Futok, rohanok, de nem érzem, hogy teher lenne. Igaz, néha észreveszem: elkezdik mon­dani a problémájukat az emberek, én meg végig sem hallgatom őket, elmegyek a gondjaik mellett. Rendszeresen szervez műsoros házibulikat a saját lakásán a lel­kész a fiataloknak. Ez a GITT nevet kapta, arról: Garai (így hívják a feleségét) és Tegez itt rendez bulit. A legutóbbin maga a ságvári lelkipásztor lépett föl, mégpedig tüzokádó számmal. Természete­sen ezeken az összejöveteleken nagyokat beszélgetnek a hitről, az élet dolgairól is. Korábban a lelkész maga szer vezte az adventi templomi koncer teket, s a karácsonyi mű­sort, legutóbb azonban már serény segítőkre akadt. - Jönnek végre az ötletek, látom a tenni- akarást a gyülekezet tag­jain - így Tegez Ferenc. - S ez jó, mert a lelkész az igét hirdesse és ne a vál­lán vigye a gyülekezet minden terhét. Nem aka­rom elkiabálni, de mint­ha a lendület nem fogyott volna el az adventi időszakot köve­tően sem. Januárban nagyon sok bibliaórát tartottam, mert többen igényelték, mint korábban bármi­kor. Családoknál vannak ezek az alkalmak, s ilyenkor elhívnak egy­egy szomszédot, barátot is. Ha ez így is marad, megvalósul, amire ti­zenegy éve vágytam. Szerelmes vagyok a falu­ba, az emberekbe, élve­zem, hogy részt veszek mindennapi életük és ünnepeik alakításában. Látom, hogy egyre töb­ben lesznek, akiket nem csak a saját dolguk fog­lalkoztat, akik nem sava- nyúak, hanem ellenke­zőleg, mosolygósak. Azt szoktam mondani: nem az a lényeg, hogy hányán vannak a templomi koncerteken, műsoro­kon; akik eljönnek, azok érezzék magukat jól. Azért persze kevéssel mindig nő az érdeklődők száma. FÓNAI IMRE Nincs elrontott élet Segesd Egy hetet névadójának tiszteletére és megemlékezésére szentelt a segesdi Árpád-házi Szent Margit múzeumi kiállítóhely. Királyok és királynék városa: Segesd címmel Bozsóky Pál Gerő Franciaország­ban élő ferences szerzetes és egy­háztörténész könyvének a bemu­tatójával zárult szombaton a zenei és színpadi művekkel, Kertész Sándor festőművész kiállításával és egyháztörténeti előadással tűz­delt rendezvénysorozat, amelynek helyszíne a község múzeuma és katolikus temploma volt. Áldozat­tá tenni, áldozattá lenni címmel pedig Páter Albin beszélt Szent Margitról, s a különös életsorsával párhuzamot mutató jelenkorról.- Hogy Margitnak nem volt szabad válasz­tása saját életének, sorsá­nak irányításában, az ak­kori középkori viszonyok és erkölcsök között ko­rántsem volt ritkaság - beszélt az áldozattá tevés és áldozattá válás Szent Margit-i példájáról Páter Albin segesdi plé­bános. - A női és férfi szerep máig érezhető éles különbsége, az asz- szonyi alárendeltség évszázado­kig, ha nem napjainkig kísérte kultúránkat. Az uralkodó osztá­lyokban pedig mindig is a dinasz­tikus érdekek döntötték el a párvá­lasztást. Ez azonban mit sem von le azon a tényen, hogy a gyermek Margitot önkényesen tették áldo­zattá szülei, s lett a királyi ígéret és a körülmények akarattalan végre­hajtójává. Margit erkölcsi nagysá­ga mégis túlmutat ezen, hiszen a gyermeklány végül önként azono­sult szerepével, s műiden kényszer nélkül vállalta az Istennek szentelt zárdasorsot. Amikor tizenkét éve­sen fogadalmat tett az örökös szol­gálatra, az valódi elhivatottságból, a tett súlyának és felelősségének teljes vállalásából történt. Olyany- nyira, hogy két alkalommal is kap­hatott volna pápai felmentést foga­dalma alól, hogy az ország érdeke­ire tekintettel dinaszükus házassá­got kössön a cseh, majd a lengyel uralkodóval, de apja kérése ellené­re sem kívánt élni a világi lehető­séggel, s fogadalmát megtartva visszautasította a kivételezett, ki­rálylányi sorsot. Más országokban és Nyugaton is sokkal nagyobb kultusza van Ár­pád-házi Szent Margit­nak, s különös, hogy ép­pen nálunk sikkadt el a tisztelete - tette hozzá Páter Albin. - Nem segí­tették a megismerését és megkedvelését azok a furcsa életrajzi írások sem, melyekben életgyű­lölőnek, emberkerülő­nek mutatták be. Pedig életsorsa máig élő üzenet: nincs el­rontott élet, mindig lehet új értel­met adni, új lehetőséget teremteni bármely sivár élethelyzetnek. Mert Margit volt az, aki a sorsszerű áldo­zatot új és igaz tartalommal tudta megtölteni, s alázatos életével mu­tatott példát a belső megtisztulás­ra, a lélek erejére. Ő volt az, aki a lelkiismeret-furdalással gyötrődő, tettét megbánó apját bátorította, s lelki megnyugvást és erőt nyújtott az országépítő tervekhez. Áldozata megtisztulás és megrendítő példa a mai, új és mindenkori áldozato­kat teremtő, felszínes értékeket hajszoló világunknak is. Szent Margit legendája Segesdnek különösen szoros, még­is alig ismert kapcsolata van a gyer­mekből áldozattá tett és szentté vált királylánnyal. A legenda szerint a gyermeket már megszületése előtt Istennek ajánlották szülei, mint fo­gadalmi ajándékot a tatároktól való megmenekülésért és az ország új­jáépítéséért, megmentéséért. A IV. Béla király és Laskaris Mária bizán­ci hercegnő gyermeke a feljegyzé­sek szerint ugyanis már megfogant, s Mária királyné éppen a kis Margit­tal volt áldott állapotban akkor, amikor a királyi család a tatárok be­törése után Segesdre menekült, s útban Dalmácia felé itt töltött némi időt. Történelmi adatok tanúskod­nak arról is, hogy 1243 december 2- tól április 14-ig ismét itt székelt a ki­rályi udvar. Az akkor már egy-más- fél éves kislány tejtestvérével, aki­ből utóbb felvidéki pap lett, ezidőtájt hosszabb időt töltött a ki­rálynői bútokon. Sokak szerint egé­szen addig taposták Margit herceg­nő talpacskái Segesd földjét, amíg szülei be nem adták három, más források szerint négy évesen a veszprémi domonkos rendi nővé­rekhez. 1254-ben, mindössze ti­zenkét évesen tesz fogadalmat, s 1270. január 18-án hal meg a Nyu- lak-szigeti, számára épített domon­kos rendi kolostorban. A Nyulak szigetéből emlékezetére lett ké­sőbb Margit-sziget. A szabályokat mindenkor megtartó, másokat hit­tel szolgáló Árpád-házi Szent Mar­git áldozatos életének az Evangéli­umból vett hitvallása: „Istent sze­retni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni “. Boldoggá avatását már ha­lála után hat évvel kezdeményez­ték, s végül 1943-ban nyilvánították szentté. Nevével jegyzett ünnep ja­nuár 18. BÍRÓ MÁRIA Katolikus, református, evangélikus, zsidó ÉS RÉGISÉGBOLT FESTMÉNY ÉS MŰTÁRGY, ÉRTÉKBECSLÉS ANTIK TÁRGYAK HITELRE IS.HELYSZÍNI ÜGYINTÉZÉSSEL- A<JaS- VCítel Kaposvár, Kontrássy u. 1. Tel.: 82/427-944 Nyitva tartás h-p 9-18, szó 9-12 Bármi történhet, Isten nem hagy el- Anya, odaérünk? El ne kés­sünk, siessünk - sürgeti anyját a nagycsoportos Geiger Luca. Sze­di apró lábait, dacol a hideg szél­lel, a nagy pelyhekben hulló hó­val, nehogy lemaradjon az ovishittanról.- Őrangyalkám, szívből kérlek, bűntől, bajtól őrizzél meg - hal­latszik néhány perccel később a nagykanizsai Attila utcai óvoda csoportjából. Imára kulcsolódnak a kicsi kezek, a tekintetek Ági né­nire szegeződnek: ma mi lesz a mese? A fiatal hitoktatót szeretik a gyerekek, mert olyan kedves mondják; pisszenés sem hallat­szik. Előkerül Kukac, a kíváncsi kisfiúbáb. Kukac olyan mint egy igazi kukac, ami mélyre fúrja ma­gát az almában, izgő-mozgó, mindent tudni akar. Most a gye­rekekkel együtt nézi Morgó ku- tyust a képen.- Mire van szüksége a kutyus- nak? j hangzik a kérdés.- Ételre, gondoskodásra, társ­ra, védelemre - sorolják a kicsik. Akárcsak nekik, s valamennyi­ünknek. Isten az, akitől megkap­juk mindezt. Ő teremtett bennün­ket, ő gondoskodik rólunk, hozzá fordulhatunk, ha bajban va­gyunk. Néhány perccel később ma­gukban imádkoznak a gyerekek, lehunyt szemhéjuk meg-megreb- ben.- Mit kértetek a Jóistentől? - kérdezi a hitoktató.- Ne legyen beteg az anyukám, apukám - mondja egyikük. - Le­gyen még egy madaram - sóhajt nagyot a másik. Hamar véget ér a foglalkozás. Egyszerre emelkednek magasba a karok, szívet formálnak a csöpp tenyerek, mielőtt elköszönnek, úgy éneklik: Isten szeretete olyan csodálatos...- Nem hívő családba szület­tem, nem is voltam megkeresztel- kedve - meséli Kancsámé Őri Ág­nes, miután visszakísérte cso­portjukba a hittanosokat. Egyik munkatársam hívott, menjek el vele Medjugorjéba. Ott érintett meg Isten kegyelme, szinte érez­tem, hogy mellettem áll a Szűz­anya és szeret. Magasépítő üzem­mérnök voltam, de úgy éreztem, már nem az az én életem. Nem házakat kell terveznem, hanem gyerekekkel kell foglalkoznom, továbbadni azt, amit Istentől kap­tam. Beiratkoztam a Pázmány Pé­ter Hittudományi Egyetemre.- Miért jó már az óvodában el­kezdeni a hitoktatást?- Ebben a korban még nyitott a gyerek, ilyenkor még helyére ke­rül az értékrend. Amúgy tele van­nak félelemmel, szorongással, sok a csonka család is, szeretetre vágynak. Fontos, hogy érezzék: Isten szereti őket. Előfordult, hogy egy kisgyereknek meghalt a nagyszülője, nem játszott napo­kig. Bejött a hittanra, és már nem is tudom, mit mondtam neki, de attól fogva feloldódott.- Nyugalom árad a lényéből.- Minden helyzetben megtalá­lom a békémet. Nincs olyan, hogy ne tapasztalnám meg Isten szeretetét, kegyelmét, és ez biz­tonságot ad. Bármi történhet ve­lem, ő nem hagy el. varga anorea A gyerekek szívesen részt vesznek az óvodai hittanfoglalkozáson fotó: varga györgy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents