Somogyi Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-04 / Vasárnap Reggel, 1. szám

2004. JANUAR 4. INTERJÚ 7 Róluk mondta Az elnök emberei sze, nem vagyok naiv, szemé­lyes ambíció, hiúság létezik, de ha a csapat veszít, akkor min­denki vesztes lesz. A 98-as vere­ség után én is úgy gondoltam, hogy a következő választásra olyan miniszterelnök-jelölttel kell nekivágnunk, akivel a leg­nagyobb lesz az esélyünk a győ­zelemre. Velem vagy mással, mindegy. Szívesebben vagyok egy győztes párt második vagy harmadik embere, mint egy vesztes párt vezetője. Nem lesz ez másként 2006-ban sem.- A magyar politika tör­ténetében még nem volt rá példa, talán az európaiban sem sok, hogy a kormányzó párt elnökét feljelentse a legfőbb ügyész. Készül már a tárgyalásra?- Kénytelen leszek, hiszen beperelt, sőt már az első tár­gyalást is kitűzték februárra. Azt mondtam ugyanis egy rendezvényen, hogy amikor az ügyészség több ügyet nem enged bíróság elé vinni, ha­nem megszünteti a nyomo­zást, akkor a bűnüldözés he­lyett bűnpártolásnak látszó tevékenységet folytat. Polt Pé­ter ezt a mondatot sérelmez­te, én meg azt tartom furcsá­nak, hogy az Országgyű­lésnek felelős legfőbb ügyész beperli az egyik országgyűlé­si képviselőt. Ezen az ala­pon beperelhetné valamennyi olyan képviselőt is, aki nem fogadja el az interpellációk­ra adott válaszát. Márpedig olyan eset is előfordult, hogy válaszára mindössze egyet­len ellenzéki képviselő sza­vazott igennel.- Az Ön magánügyeit mindeddig nem firtatta senki, ám a K&H-ügyben mindig előkerül, hogy Ko­vács László hölgyismerőse is ügyfele volt Kulcsár Attilának.- Politikai ellenfeleim és az őket kiszolgáló sajtó min­dent megtett, hogy valami­képpen belekeverjen az ügy­be. Szerintem viszont a K&H- botrány lényege nem az, hogy ki volt ügyfele a bró­ker- cégnek, kinek a neve szerepelt Kulcsár Attila ha­táridőnaplójában, hanem az, hogy kik sikkasztottak, kik Született: 1939. július 3. Családi állapota: nős (1968), Tóth Mária Éva; gyermeke: Dóra (1977) Pályája: diplomázik a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (1968), az MSZMP Politikai Főisko­láján (1980). A KISZ KB munkatár­sa, osztályvezetője (1966-75), az MSZMP KB külügyi osztályvezető­helyettese (1975-86), külügymi­niszter-helyettes, államtitkár (1986- 1990), külügyminiszter (1994-98, 2002-). Az MSZP tagja (1989-), el­nöke (1998-), országgyűlési képvise­lője (1990-), frakcióvezetője (1998- 2000). A Szocialista Internacionále alelnöke (2003-) mostak pénzt, és hová lettek az eltűnt milliárdok. Remé­lem, hogy a rendőrség kiderí­ti az igazságot, megtalálja a bűnösöket, s ebben az ügyészség sem fogja megaka­dályozni. Dalia László nem kötöttek vérszerződést Medgyessy Péterrel.- Vérszerződést tényleg nem kötöttünk, amikor Med- gyessyt miniszterelnök-jelölt- nek választottuk, viszont köl­csönösen kötelezettséget vál­laltunk a közös gondolkodás­ra és közös cselekvésre, s ez működik is. Nem értünk eleve mindenben egyet, de mindig egyetértésre tudunk jutni. Gyakran beszélünk négy- szemközt, egyébként meg hét­főnként Szili Katalin, Lendvai Ildikó és bizonyos esetekben Kuncze Gábor, vagyis a koalí­ciós társunk, elnökének tár­saságában vitatjuk meg az ak­tuális dolgainkat...- Akkor semmi alapja nincs a mendemondáknak, hogy veszekednek?- Bosszantanak az efféle ta­lálgatások, hiszen semmi fe­szültség nincs köztünk, zavar­talan és szívélyes a viszonyunk. Ha több szabadidőnk lenne, Medgyessy Péterrel bármikor szívesen leülök egy pohár sörre vagy egy ásványvízre. Erről jut eszembe; tényleg nem min­denben értünk egyet, ő csak szénsavmentes, én meg csak szénsavas ásványvizet iszom.- Elegáns dolognak tűnt, amikor tavaly beje­lentette, hogy a következő elnökválasztáson nem in­Kovacs László ragaszkodik a régi képekhez. Nagy kedvence Szinyei Merse Pál Parkrészlet tujával című festménye, amely régóta a Külügyminisztérium első emberének irodáját díszíti. Jeszenszky Gé­zának állítólag nem tetszett, akkor raktárban volt. Kovács László visszahozatta 1994-ben, aztán Martonyi János is a helyén hagyta, és így már évek óta nem mozdították el. Martonyi János is gyarapí­totta a szoba gyűjteményét, ő Andrássy Gyula portréját helyezte el a tárgyalóasztal fölött, természetesen Benczúr Gyulától. Nos, ahogy Martonyi nem cserélte le Szinyeit, Kovács sem találta idegennek Andrássyt a szobában, így a folytonosság legalább a külügyben tet- tenérhető. A külügyminiszterre viszont nemcsak külföldön várnak meleg percek a kormányzó párt elnökeként, itthon is kemény csa­tákra kényszerül, párton belül és parlamenten kívül is. Ha mosta­nában egy szocialista politikus nyilatkozik, akkor a riporte­rek második kérdése többnyire mindig az: akar-e az MSZP elnöke lenni? A lavinát természetesen maga Ko­vács László indította el, amikor tavaly bejelentette, hogy a következő választáson már nem indul. Utóbb maga is elismeri, hogy korai volt. És februárban még egy fura per is vár rá, miután a legfőbb ügyész beperelte. GyurcSány Ferenc (képünkön): Sikeres üzletember és gyermek, ifjúsági és sportminiszterként a kormány egyik erőssége. Persze az is kiderült, hogy a közvélemény a kettőt együtt nehezen fogadja el. Ezzel neki és a pártnak is szá­molni kell. Dávid Ibolya (képünkön): Népszerű­sége azt jelzi, hogy a magyar közvéle­mény jobban kedveli az ütközések elől kitérő, mint az azokban szerepet vállaló politikusokat. Még azt is megbocsátot­ták neki, hogy amikor a focipályán ta­pasztalható antiszemitizmusról kérdez­ték, azt mondta: „nem értek a focihoz”. Kuncze Gábor (képünkön):: Irigy­lem a humorát, a debattőri képessé­geit és örülük, hogy nem ellenfél, hanem szövetséges. Hiller István: Tehetséges politikus, számomra nemcsak felkészültségé­vel, hanem kitűnő szónoki képessé­gével is meglepetést okozott. Orbán Viktor (képünkön): Tehetsé­ges politikus, karizmatikus szónok, irigylem képszerű hasonlataiért. Bárcsak jó cél érdekében használná a képességeit. Mádl Ferenc: A Magyar Köztársaság elnöke. niában. Megtörténhet, hogy egy magyar politikust kitilta­nak a szomszéd országból?- Remélem nem, hiszen a ro­mánok sem érdekeltek a fe­szültségek további szításában. Egyébként Kövér engem sem kímélt, amikor ártalmasnak, szinte jóvátehetetlen hibának ítéltem azt, hogy az erdélyi ma­gyarokat közvetve erőszakos fellépésre buzdítja. Azt mondta, hogy román megrendelésre nyi­latkoztam, és ha egészséges magyar lelkem lenne, nem bí­rálnám az általa mondottakat. Pedig nemcsak Romániában, egész Európában rossz vissza- hangja volt az ő felvetésének, hiszen a baszk, a korzikai és az észak-ír terrorista akciókkal nem szimpatizál senki. Kövér kijelentése ráadásul a román nacionalistáknak adott ma­gyarellenes érveket. Az Erdélyi Nemzeti Tanács megalakulása pedig az RMDSZ pozícióit so­dorta veszélybe. A legrosszabb álmaink válnának valóra, ha az erdélyi magyarságot eddig ered­ményesen képviselő párt a szét­húzás miatt nem jutna be a ro­mán parlamentbe. Éppen most történt hasonló a Vajdaságban.- Evezzünk békésebb hazai vizekre. Hiller István, aki a szocialista párt stratégiai bi­zottságát is vezeti, a minap azt találta mondani, hogy- Igazán senki sem hitte, hogy sikerül az erópai uniós alkotmánytervezetbe becsem­pészni a kisebbségek védel­mét, ám mielőtt a magyar diplomácia ünnepelhetett vol­na, Kövér László Kolozsvárott arról beszélt, hogy erőszak­kal, fegyverrel sokkal többet el lehet érni az autonómiáért vívott harcban.- Az unió alkotmányát még nem sikerült elfogadtatni, de a tervezetben szerepel, és nagy valószínűséggel benne marad a kisebbségi passzus. Sokan meglepődtek, hogy sikerült beemeltetnünk az alapértékek, többek között a jogállamiság és a demokrácia mellé. Egyenként kellett a külügyminisztereket meggyőznöm, s voltak, akik szóban, a lettek és a szlovákok írásban is ellenezték, felesle­gesnek tartották a kisebbségi jogok szerepeltetését. A szlo­vák kormányzat ellenérzéseit ismerjük, Lettországban pedig majdnem annyi orosz él, mint ahány lett. A francia külügymi­niszternél sikerült elérnem, hogy ne szólaljon fel a vitában, mert ha nem tiltakozik, nem kerül ki a javaslat a szövegből. A végén csak a spanyol külügy­miniszter maradt, aki a megfo­galmazást jogi szempontból ag­gályosnak tartotta, de ő sem kö­vetelte annak törlését.- Egy pillanatra se ingott meg, amikor például Schrö­der kancellár Budapesten azt tanácsolta, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük?- Nem. Ne­kem egyéb­ként ugyan­ezt mondta Berlinben Joschka F i s c h e r német kül­ügyminisz­ter, akivel az elmúlt másfél évben nagyon jó barátságba kerültünk. Azt mondta, nem mint német kül­ügyminiszter beszél magyar kollégájával, hanem mint Joschka a Lászlóval. Kérte, értsem meg, hogy nem fognak miattunk a franciákkal konfrontálódni. Én azt válaszoltam, hogy a franciákkal rendezni tudjuk a dolgot, ha ők is segítenek. S a következő külügyminiszteri ta­nácskozáson már a né­met diplomácia vezető­je is mellettünk szólt.- Messzire kevered­tünk a Kövér-nyilatko­zattól, amely nagy hul­lámokat keltett Romá­dul, ám azóta inkább túl korainak látszik, hiszen megindultak a találgatá­sok, helyezkedések...- Néha én is így látom, de késő bánat, eb gondolat. Ami­kor tavaly először kérdeztek erről, őszintén válaszolta, hogy 2006 őszén már egy ge­nerációval fiatalabb csapattal kell indulnunk a választáso­kon. S ez természetesen rám is vonatkozik, így nem kívánok ismét indulni a pártel­nöki címért. Az elnökség tag­jaként termé­szetesen to­vábbra is szívesen se­gítem majd a pártot. S többször azt is el­mondtam, hogy kiket tartok al­kalmasnak az elnöki posztra.- Igen, de ön öt­hat nevet szokott em­legetni.- És mi­ért baj ez? Büszkék le­hetünk, hogy többen is al­kalmasak a posztra. A fel­sorolt poltiku- sok egyúttal egy csapatot alkotnak. Kell is, mert bármilyen kiváló adottságokkal is bír valaki, egyedül nem tudja győzelem­re vezetni a pártot.- Meglehet, de talán épp ez a ve­télkedés vezet oda, hogy néha mintha elszabadulna az ágyú az MSZP fe­délzetén, s azon versengenének, ki tud nagyobbat mondani.- Igaza van, de az ilyen eseteket soha nem is ha­gyom szó nélkül. Viszont nem a sajtóban válaszo­lok, hiszen akkor éppen az el­lenkező hatást érném el. Más­nap a politikus társamat min­den reggeli műsorba behív­nák, aztán a következő reggel én lennék a vendég. A vita egy­re szélesedne. Sokkal jobb, ha telefonon vagy személyesen megbeszéljük, s esetleg pártfó­rumon is megvitatjuk a dolgot. Egyébként többnyire utólag ki­derül, hogy ezek nem ártó, ha­nem jobbító szándékú meg­nyilatkozások. Igaz, ez kicsit hasonlít ahhoz, mintha az or­vos a gyógyszert nem a beteg­nek javasolná, hanem az új­ságban tenné közhírré...- Vagy mintha már idő előtt elkezdődött volna az el­nökválasztási kampány.- Ifjúkoromban versenysze­rűen kerékpároztam a Sparta- cusban és a Fradiban, s ott több­ször megéltem, hogy amikor az élboly közeledett a célhoz, ak­kor mindenki taktikázni kez­dett. Az utolsó néhány száz mé­teren az elöl haladók többet néztek hátra mint előre, nem in- dít-e valaki váratlanul hajrát, hi­szen tizedmásodperceken múl­hat a győzelem. Talán így van ezzel az említett 5-6 szocialista politikus is, egyikük sem szeret­ne hátrányba kerülni. Pedig a csapatszellem sokkal fonto­sabb. A politikában ugyanis rit­kán van egyéni győzelem. Per­

Next

/
Thumbnails
Contents