Somogyi Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-17 / 14. szám

2004. Január 17., Szombat A L M A N A C H 1 6 9 7. OLDAL Ságvár a valaha virágzó, ma már gazverte kereskedelmi park, Ságvár a reptér egy része és vele szemben a halottham­vasztó is. A Balatontól nyolc ki­lométerre van a falu, s lakosai büszkék arra, hogy sokan köl­töznek ide, miután megunták a nyüzsgést vagy drágáll-ják a tó­parti árakat. Ságvár gyarapodó falu, lélekszámban is. Ságváron úgy hírlik, újabban a katolikusok irigykednek a refor­mátusokra. Itt él a tűz-okádó lelkipásztor és a kismamapert nyerő ügyvédnő is. Egyre többen költöznek az alvófaluba Ságvár csendes, amolyan alvófalu a Balaton közvetlen hátterében. Kétszeresen is igaz ez, hiszen la­kosai csendben, felhajtás nélkül tették mind élhetőbbé, vonzóbbá a települést, és azért is, mert hely­ben kevés a munkalehetőség, so­kan csak aludni járnak haza. Lehangoló a látvány, amint a fa­luba érünk: a gazverte, valaha vi­rágzó kereskedelmi övezet után a mai agrár rt, a volt szövetkezet ütött-kopott épületsora tűnik föl, mintegy jelezve: a ságváriak ma már nem a földből élnek. Kockára tett birtok A sportpálya szomszédságában azonban újabb lakótelepet alakíta­nak ki, az utóbbi években nem az elsőt. Bekötötték a gázt és a vizet mind a hetven ingatlanra, tavasz- szal akár elkezdődhetnek az épít­kezések is. Elfogytak a szabadon felhasználható önkormányzati te­rületek, s így most Kecskés Gábor, az egyik legismertebb helybeli vál­lalkozó (mellesleg alpolgármes­ter) a saját családi birtokát dobta föl s tette kockára, hiszen ma még nem tudni, elkelnek-e a telkek. Ér­deklődő jön lankadatlanul, hiszen a telekár még mindig lényegesen olcsóbb itt, mint a Balaton partján. Ez az, ami megalapozza a ságvári­ak reményét: van jövője a falunak. Hiszen közel a Balaton. Annyira azonban mégsem... Ha nyitott füllel jár az ember, hamar meghallhatja: arról suttog­nak az emberek, hogy a katoliku­sok irigykednek a reformátusok­ra. Nocsak, valami készül az eleddig botrányoktól, ügyektől mentes Ságváron? Hamar kiderül azonban: most sincs szó valódi ellentétről. Beszélik a faluban: a lelkész gyönyörűen kivilágíttatta a református templom tornyát, bezzeg a katolikus templom...- Amikor először bekapcsolták a fényeket, az Eiffel-torony jutott eszembe - így Tegez Ferenc refor­mátus lelkész. - Amikor meg a gyülekezetünk gondnoka meglát­ta, azt hitte, lángol a templom. Szép no, ez tény. Tűzokádó lelkész Fut-rohan, mindenütt ott van, er­ről ismerszik meg a ságvári lel­kész, aki félállásban gyermekjólé­ti felelős és családsegítő, a másik félben pedig népművelő és a helyi tévéstúdiónak a vezetője. - Van ennek hátránya is. Sokszor elro­hanok az emberek mellett, miköz­ben ők mondanák a problémáju­kat. Ilyen vagyok: én akkor élek, ha túlpörgethetem magamat. Ke­vesen vannak Ságváron, akik így hajtanak, pedig többen is lehetné­nek. Kétféle a ságvári ember: sava­nyú vagy mosolygós. Az előbbi befelé fordul, csak önmaga érdek­li, a másik meg nyitott a világra. Ók azok, akik észreveszik: meny­nyi jó dolog történik a faluban. S ha több lenne a tettre kész ember, még mi minden történhetne?! Tegez Ferenc - aki ha még ide­je engedi, számítástechnikára, tor­nára is összegyűjti a gyerekeket, sőt olykor egy-egy produkcióval is előáll, a múltkor tűzokádó szerep­ben hökkentette meg az érdeklő­dőket - gyermek- és családvédel­mi felelősként is rálát a falubeliek életére. Illés Erikát feltétlenül meglátogassam - javasolta. Igazgyöngy született A nevezett hölgy tíz éve főállású anya, négy gyermeket nevel és egészen különleges módon családi tánc- és énekegyüttest hozott létre (az Igazgyöngyöt), amit ma már számos helyre hívnak föllépésre.- Sok gyerek volt mindig az ál­mom, s a férjemmel vállaljuk azt Úton Európába Tegez Ferenc és a templomtorony Igazgyöngy: felpezsdítik a falut Békefi Lívia, a hazatért védőnő is, hogy értük több mindenről le kell mondanunk - vallotta Illés Eri­ka. - Ságvár túl közel van a Bala­tonhoz, ez is oka annak, hogy so­kan lehajtott fejjel egyre csak a pénz után loholnak, s közben befe­lé fordulnak. Próbálkozunk vele, hogy fölpezsdítsük itt a közéletet. Nemcsak mi, hanem a női kamara­kórus, a Vadvirág kör és a nyugdí­jasklub is szép műsorokkal áll ki a nyüvánosság elé. A zenét mindig szerettem, s egyszer egy lagziban a gyerekeimmel és egy-két barátunk­kal táncos, énekes műsorral leptük meg az ifjú párt. Ebből lett az Igaz­gyöngy együttes. A nagyfiam ma már hivatásos zenész, Diána lá­nyom találja ki a táncok koreográ­fiáját, én pedig énekelek; hat 18-20 évest tartok össze a „családi” együttesben, s ez nem könnyű. Ők tették hagyománnyá a falu­ban azt is, hogy rendszeresen ko- szorúzási ünnepséget tartanak a vi­lágháborús emlékműnél, majd ezt követően műsort adnak. Óvoda, iskola dugig Ságvár az a település, ahol nem csökken, hanem éppen ellenke­zőleg: nő a lakosság lélekszáma. Egyre több a beköltöző fiatal, sok a gyerek, emiatt kellett az óvodát is bővíteni 2002-ben.- Azt hiszem, egy darabig nem kell attól tartanunk, hogy vissza­esik az apróságoknak a száma - mondta Balogh Istvánná, az épp az idén ötvenéves óvoda vezető­je. - Százhat kicsit nevelünk most a száz gyermekre tervezett intéz­ményben. A napokban egyszerre három is jött, amikor egy négy­gyermekes beköltöző család írat­ta be hozzánk három csemetéjét. Ha meg elkel a hetven telek az új lakótelepen, akkor utána néhány év múlva talán már a kibővített óvoda is szűknek bizonyul. Büszkék a ságváriak arra, hogy falujuk közkedvelt a fiatal betele­pülők körében, hiszen még Sörös Béla háziorvos (több mint három évtizede dolgozik a községben és tagja a képviselő-testületnek) is ezzel kezdte: - Dugig az iskola, az óvoda; kell-e ennél nagyobb öröm manapság? Mindkét oktatási-ne­velési intézményt korszerűsíteni, illetve bővíteni tudtuk, az utolsó utcánk is aszfaltos, mozgássérült­rámpát alakítottunk ki a rendelő­nél, egyszóval kevés nagy feladat maradt. Amiről igazán nem tehetnek, de nagyon sajnálják: csődbe mentek a 65-ös út mellé, a község szélére telepedett vállalkozások. A megtartóerő A rendszerváltás után ezek a vál­lalkozások adóbefizetésükkel na­gyot lendítettek a falun. Úgy hal­lottuk, elkelt a terület; jó volna, ha végre valahogy hasznosítanák is. A háziorvos hozzátette: új védő­nő dolgozik a faluban. S amiért ezt megemlítette, annak oka az, hogy ságvári a családja, tehát so­kak örömére hazatért Békefi Lívia, az önkormányzat pedig szolgálati lakást adott neki. Legyen a falunak megtartóere­je - ezt fontosnak tartotta min­denki, akivel szóba elegyedtünk. S többen is jó példaként említet­ték az új védőnőt. Rendőr is kelle­ne a faluba - hallottuk még -, de a körzeti megbízott letelepítésére is csak akkor lenne esély, ha az ön- kormányzat lakást tudna neki biztosítani. El ne feledjük: ha már a beköltözőkről ejtettünk szót, Ságváron talált új lakóhelyre a kismamaperben országos hírnév­re szert tett Radovics Csilla ügy­véd is, aki lapunk szavazásán ép­pen a minap lett az Év somogyi embere. ■ SÁGVÁR KINCSE SÁGVÁR Ságvári hírmondó Házat a civileknek Tevékenyek a civil szervezetek; nő a taglétszámuk, s mind több a rendezvényük, így kinőtték már a régi művelődési házat. Ságváron a Szivárvány nyugdíjasklub, a kama­rakórus, az Igazgyöngy együttes, a Vadvirág kör, a sportegyesület és a vöröskereszt helyi szervezete tevékenykedik. A képviselő-testü­let várhatóan még az idén megter­vezteti az új közösségi házat. Kerítés a temetőhöz Rendbe tette az önkormányzat a temető környékét, kerítést is ké­szíttetett egyik oldalon. Idén foly­tatják a munkát, körbekeritik a te­metőt. Elkészült a temetőt és az új lakótelepet összekötő út, s másutt is aszfaltozták az utakat. Csipke után nóta Kiállításon mutatkoztak be azok a ságváriak, akik értő művelői a csipkekészítésnek. A tárlatokat rendszeressé teszik: hamarosan kerámiákból, majd hímzésekből tartanak bemutatót, s január 31 - én megrendezik harmadszor is a nóta- és népdaléneklö-versenyt. ■ Recept Ságvárról Körömpörkölt Hadaró Tamás hobbija a főzés. Bográcsban szabad téren készíti el a körömpörköltet is. Elmondta: 3 kiló körömhöz 70-80 deka színhúst tesz. Vöröshagyma, fok­hagyma, babérlevél, tíz deka füs­tölt szalonna, paradicsom s pap­rika a fontos alkotóeleme, meg a nagyanyám pirosaranyhoz ha­sonló „paprikalekvárja”. Kell bele só, bors, őrölt kömény s 15-20 deka zsír. A kockára apritott sza­lonnát fölteszem, zsírjában lepiri- tom, s hozzáadom a többi zsírt. A hagyma s paprika is előbb megy bele, csak aztán a köröm. Vízzel felöntöm, fűszerezem; ha a kö­röm félig megpuhult, bele a szin- húst is (lapockát vagy combot). Bográcsban jobb íze lesz. Csak­nem három óra kell az elkészíté­séhez; főtt burgonya illik hozzá és száraz ságvári vörösbor. ■ AZ OLDAL CIKKEIT FÓNAI IMRE ÍRTA. FOTÓK: GÁTI KORNÉL. AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT A SÁGVÁRI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA. Egyre növekszik a megrendelők igénye - ez jól látható a sírkőke­reskedésben is. A szakemberek mintabemutatót is rendeztek nekik Fölkeltik az igényt Fejleszteni kell, elébe menni a fejlődésnek, és célsze­rű hosszú távon gondolkodni - ezeket az európai el­veket vallja Duleba Róbert és felesége. A házaspár tíz éve költözött Ságvárra, s kőkereskedéssel, sírkőkészí­téssel foglalkozik, de szépség- és fitneszszalonjuk meg fakereskedésük is van a faluban, s mint ilyenek, ott vannak a legtöbb helyi adót fizetők között.- Arra törekszünk, hogy amit létrehozunk, az a leg­magasabb igényeknek is megfeleljen - mondta Duleba Róbert. - A sírkőkereskedésben jól látható: egyre nő az emberek igénye, a kispénzűévé is. Nincs is ma már különbség a minőségben, áreltérés csak az anyagok különbözősége miatt lehet. Legalábbis ná­lunk így van. Megköveteljük a szakértelmet, de emel­lett fontosnak tartjuk: ahogy a vásárlóinkat, ugyanúgy a dolgozóinkat is igényes környezet vegye körül.- Azért nyitottuk a szépségszalont is, hogy alkos­sunk valami szépet. Az embereknek az igénye las­sanként majd felnő hozzá. Ságvár amúgy is fejlődő, fiatalodó település, és van jövője - tette hozzá Daléba Róbertné. - Biztosak vagyunk abban is: az idén májusban lezárul a „tünékeny” vállalkozások­nak a kora, és csak azok maradnak fenn, akik majd mernek és tudnak hosszú távra tervezni. ■ A római kori múltat jelzi jó néhány már kotrábban előkerült lelet, a vastag várfalak és a református templom kertjében őrzött szarkofág Római kori emlékek A református templom tövében egy kőszarkofág és a várfal egy darabja jelzi a római kori múltat, a valaha vi­rágzó Triccianát, ami a Pécsről Győrbe vezető út fon­tos állomása volt. Később katonailag megnőtt a jelen­tősége, akkor erőddé alakították. Több római császár megfordult itt. Számos lelet, a vastag várfalak, a töm- löc-hegyi temető tanúskodik e korról. Az utóbbiban mintegy nyolcszáz sírt találtak, ebből következik, hogy Triccianának több ezer lakosa is lehetett. A feltá­rások a hetvenes években abbamaradtak. Jelentős területet birtokolt el a Tömlöc-hegyen az ötvenes években a honvédség; két csúnya betonbun­kert építettek oda. Időközben a tulajdonjog átkerült az államkincstárhoz, s az önkormányzat szeretné elérni, hogy visszakapja a község. Akár szabadidőpark, akár ha folytatódnának a feltárások, ott lehetne a leletek ki­állítóhelye. Több ságvári él még, aki annak idején részt vett a feltárásban, ezért is lenne sürgető minél előbb. Jogos igénye ez a falunak, mert bár büszkék a múltjukra, így nem tudják közkinccsé tenni. Tény az is, nemcsak szóbeszéd, hogy van egy alagút a refor­mátus templom és a Tömlöc-hegy között, ám ez ma már nem járható. Talán nem ártana ezt sem helyreál- litani turistacsalogató érdekességként. __________■

Next

/
Thumbnails
Contents