Somogyi Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-31 / 303. szám

SZILVESZTER 13. OLDAL 2003. December 31., Szerda Nagy borok a kis pincészetből Trunkó Ferenctől mindig elégedetten távoznak a bor szerelmesei fotós kovács tibor A Balatonnál, illetve a bogiári borvidé­ken jegyzett pincészetek közül övé a leg­kisebb, de nem bánja. Sőt, úgy tartja, neki ebben rejlik a nagysága. Már a fa­lu neve is, ahol született, a szőlővel kez­dődik, ami szerinte nem is véletlen. Az­óta is szülőföldjén, Szőlősgyörökön ter­mel. 1969 óta foglalkozik borászkodás­sal, mégis azt mondja, mindenkitől szí­vesen tanul és mindenkinek önzetlenül segít is, ha kell. Trunkó Ferenc jó ember, ízes somogyi beszéddel. Borai is hasonlí­tanak hozzá. Olyanok, amilyennek len­niük kell: egyszerűen szépek.- Mit jelent Önnek az év borásza elismerés?- Többször választották már meg az év borának valamelyik boromat. Azt is büsz­kén viseltem és kitüntetésnek tekintettem, de azért ez teljesen más. Borászként az ed­digi legnagyobb szakmai elismerésnek te­kintem. Mert az ember benevez egy bort egy versenyre. Az mondjuk egyéves. Benne van az az év. A tél, a nyár, az, hogy sikerült- e mindent a körülményekhez képest a leg­jobban megtenni annak érdekében, hogy igazán szép lehessen. Lehet, hogy lesz jobb annál a bornál, meg az is lehet, hogy soha többet nem lesz jobb nála. De év borászá­nak lenni több, mint egy bort elkészíteni. Úgy értékelem, ebben az elismerésben ben­ne van az összes szép borom, amit megje­gyeztek az emberek.- Önnek is van olyan, amit az elmúlt évekből megjegyzett?- Természetesen mindig az újak izgatják leginkább a fantáziámat. Most az érdekel, hogy az idei királyleánykám milyen lesz, meg izgalommal várom, hogy az idei rosé borom lesz-e olyan jó, mint az elmúlt évi. Aztán amikor ez az izgalom elmúlik, már eszembe jut néhány olyan bor, amire ha csak rágondolok, az illatát is érzem. Ilyen például az, amelyik tavaly az év bora volt. Egy 2002-es rizlingszilváni - zenit cuvee. Az például egy olyan bor, amit biztosan nem tudok minden évben megcsinálni. A napok­ban találtam belőle egy meztelen palackkal. Amikor kibontottam, rögtön tudtam, hogy ez az a bor. Sajnos az idő nem tett jót neki. Itt a Balatonnál kevés olyan bor van, ami szépül az idő múlásától. De talán ez sem ak­kora baj. Minden évben csinálhat az ember valami jót, valami frisset.- Miért éppen borász lett?- Nem volt semmiféle családi indíttatás. Persze, ahogy rendes háznál kell, már a Tmnkó-sikerek: Somogy bora 2000 sauvignon blanc 2000 Somogy bora 2002-ben rizlingszilváni-zenit cuveé 2002 Sauvignon blanc 2002 Tavaszi Vásár 2003, Somogyi Hírlap bora 2003 Miklós-napi borverseny, bronzérem Kékoportó rosé 2003 Trunkó Ferenc öt hektáron termel szőlőt, eb­ből egy hektár új telepítés. A györöki új he­gyen pinot noir és chardonnay fajtákból. A pincészet éves termelése tizenegyezer pa­lack. Jó évjárat idején hat fajta bort értékesí­tenek. 2003-ben az Év Somogyi Borászának választották. nagypapámnak is volt saját bora, de nem mondanék igazat, hogy ez bármiféle elhiva­tottságot jelentett volna. A szakközépiskolá­ban kizárásos alapon szőlészetet is tanul­tam. Érettségi után a Balatonboglári Állami Gazdaságnál kezdtem el dolgozni. Ahogy telt az idő, egyre jobban szerettem, egyre több szépségét láttam a borászkodásnak és elvégeztem a borászati technikumot is. Hát, így lettem borász.- Máig dolgozik a BB-nél is. Sosem érezte ezt hátránynak?- A BB-nél tanultam a legtöbbet a szak­máról, különösen mióta a szüret idején a feldolgozást új-zélandi borászok irányítják. Hűséges fajta vagyok és a borászati mun­kámban fontos rész az is.- A borászat munka?- Kemény munka, de nem csak az. Én minden boromba beleteszem a szívemet is. Szenvedélyesen csinálom meg mindegyi­ket. Örülök annak, hogy rábeszéltek, legyen saját pincém.- Úgy kellett rábeszélni?- Igen. Dolgoztam a gazdaságnál és segí­tettem jó néhány pincészetben is. Aztán a barátaim noszogattak, hogy kell egy saját is. 1990-ben készült el. Akkoriban arra gondol­tam, hogy keresetkiegészítésnek jól jön majd és úgy építettem meg, hogy le tudja­nak ülni benne a barátaim. Azóta persze már korántsem jövedelemkiegészítés a bo­rászat. Megélhetés és családi ügy. így az is természetes, hogy kinőttük azt a pincét. Jö­vő nyáron szeretnék hozzáfogni egy olyan vendégfogadóhoz, ahol méltó körülmények között tudom megmutatni a boraimat, ami már a vendégeknek épül.- Mi lett a barátokkal?- Kevesebben lettek és akik maradtak, azokra is kevés idő jut. Én sajnálom, hogy ahelyett, hogy nagyobb lenne, inkább egyre kisebb az összefogás a térség borászai kö­zött. Pedig jót tenne mindenkinek. Szerin­tem szégyen például, hogy csak a nyári sze­zonban igyekezünk megmutatni a borain­kat. Nincs egy jól megszervezett, reklámo­zott olyan rendezvényünk, ami az új bora­inkról szólna. Az idei Márton-napkor példá­ul szekszárdiak szervezték az itteni borkós­tolót. Ha nagyobb lenne itt az összetartás, talán máshogy lehetne ez is...- És a Tmnkó-pincészet távlatai?- Nem szeretnék több bort előállítani, nem szeretném nagyáruházakban árulni a borai­mat. Inkább annak örülnék, ha továbbra is személyes kapcsolatom maradhatna azok­kal, akik kedvelik a boraimat. így, családias vendéglátás keretében szeretném egyre fi­nomabb borokkal megörvendeztetni azo­kat, akik szeretik a Trunkó-borokat. Szeren­csére egyre többen vannak. Budapestről, Kecskemétről is vannak visszatérő törzsvá­sárlóim. A távlati elképzelés továbbra is az, hogy elégedetten térjenek be újra és újra hozzánk a borisszák. fábos erika Rózsi utálja a szilvesztert Rózsi szilveszterkor született. Legalábbis ezt mondja, de mond ő sok mindent, aminek a fele sem igaz. Combközépig érő szoknyá­ban, szőkére festett hajjal, piros dzsekiben üldögél és kortyolja a konyakját. Mesél. Történetei sok­szor sántítanak, de fordulatok­ban és izgalmakban bővelked­nek. Olyannyira, hogyha a lány máshová születik és papírra veti ezeket, nagyobb olvasótábora lenne, mint Madonnának. De Ró­zsi egy dél-somogyi falu cigány­során látta meg a napvilágot, ép­pen 30 éve. Születése alkalmából nem bontottak pezsgőt - ami majdnem érthető is, hiszen öt­hat testvér ugrálta körül a csecse­mőt -, más piából viszont jócs­kán fogyott. Ennek viszont sem­mi köze nem volt Rózsihoz vagy a szilveszterhez. A lány elegánsan keresztbe ve­tett lábakkal egyensúlyoz a szé­ken, valamikor pirosra lakkozott körmű ujjaival végigszánt göndö­rített fürtjein és felsóhajt: a szil­veszter nekem egy átok, ki nem állhatom.- A 73-as szilveszter után, a '90-es volt a sorsfordító - meséli. Ma már csak beavatásként emle­geti,- amikor a jóképű, lehengerlő modorú izmos fiútól és vadonat­új Zsigulijától elállt a lélegzete. A jóvágásút azóta sokan váltották, ám Rózsi ott maradt, ahol akkor hagyták: az út szélén. Egy másik szilveszterre ruhát akart venni. Piros, nagy fodros, mélyen kivágott ruha volt, amiért Rózsi keményen megdolgozott. Ám a butikban szemet szúrt a tu­laj pénztárcája, elcsattant egy po­fon is, és Rózsi lampionfüzérek meg konfettihegyek helyett a fog­da lepotyogó vakolatát nézegette az óév utolsó napján. A faldara­bokból próbált jósolni: mi jót hoz az új esztendő. Hozott egy erő­szakos bűncselekményt, új stri­cit, sok kuncsaftot, egy jogerős, letöltendő ítéletet. Éppen követ­kező szilveszterre...- Utálom a szilvesztert - sóhajt Rózsi újra, aztán még egy kört rendel. Végül is ünnep lesz - te­szi hozzá félmosollyal.- Rózsi, áruld el: mit kívánsz magadnak december 31-én? - nó­gatom. Felhúzza a vállát, eltöp­reng, mit is kívánhatna, akit szü­letésétől sújt az év vége.- Ne essen a hó, ne fújjon a szél és ne legyen köd, hogy állja­nak meg a krapekok. Na, meg én se fagyjak kockára. Tudod, ki­néztem egy helyes ruhát, olyan kivágott, fodros.... vargaandrea A malacsült fortélyai A megújulás, az újjászülető re­mények, az újévi fogadalmak jel­képe a zsenge malacsült Jeles Zoltán szerint, s elsősorban a kö­zép-európai térségben, ahol kul­túrája van a sertéshús fogyasztá­sának. A balatonboglári mester­szakács - akinek a cége évek óta képzéseket szervez a régióban szakácsj élőiteknek és már vég­zett, de mestervizsgára készülő szakácsoknak - emlékeztetett rá: a malaccal túratják ki az erdőben az aranyáron kínált szarvasgom­bát, ezért is tarthatjuk szerencse- hozónak, igaz, paradoxon, hogy aztán a szerencsehozót megesz- szük - nyilván, hogy minél job­ban azonosulni tudjunk vele.- Fontos, hogy őrizzük a ha­gyományt amellett, hogy a szak­mánk újdonságával is tisztában legyünk - magyarázta Jeles Zol­tán. - Nem árt tudni, mikor, me­lyik jeles ünnepen melyik ételhez nyúljunk. Szilveszterkor, újévkor ilyen a malacsült; elkészítésének fortélyait mindig megismertetjük a szakácsjelöltekkel is. A bogiári mesterszakács sze­rint a legfontosabb, hogy sikerül­jön ropogósán megőrizni a malac bőrét. - Ennek az a titka, hogy sohasem szabad besózni, csak a húsos oldalát - folytatta. - Azért, hogy mégse száradjon ki sütés közben a bőre, zsíros füstös sza­lonnából ecsetet készítünk. Be­vagdossuk keresztben és hosszá­ban, fölkötözzük egy húsvillára, és a szalonnát pemzliként hasz­A díszítés nagyot dob a malac élvezeti értékén nálva csak ezzel szabad keneget- ni a bőrt, ami akkor lesz igazán pikáns, ha jófajta sörbe mártogat- juk. Jó tanács a háziasszonyok­nak az is, hogy erőteljesen ne süssék, legfeljebb csak 160-175 fokon; magasabb hőmérsékleten a malacsült bőre kipattogzik. Ét­teremben egészben, rönkfára ál­lítva sütik a malacot, s amikor ki­veszik a sütőből, levágják a fejét, hogy a gázok, illóolajok gyorsan távozzanak és ne gyengítsék visz- sza a bőrt. Remélhetőleg ma már egyre kevesebb olyan étterem akad, ahol erre nem figyelnek, és mielőtt a vendég asztalára teszik, nem dugják be gyorsan a sütőbe, hisz' így olyan keménnyé válhat a bőre, amivel már akár komoly sérülést is okozhatnánk az ellen- ségeinknek... ____ fónai Né meth Imre: Amikor az unió a cél, mostanában remeg a kezem... fotó: láng Az ÉV SOMOGYI PILLANATAI Ételízesítő dallamok a somogyi pusztában FOTÓ: LÁNG Kapitány úr! Jelentem, elkaptunk két rendőrnek látszó gyanús alakot, filmre vesszük őket! FOTÓ: LÁNG

Next

/
Thumbnails
Contents