Somogyi Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-24 / 299. szám

8. OLDAL EGYHÁZA K ÉLETE 2003. December 24., Szerda Hitben fogant hivatás: szegénygondozók- Minden ajándékcsomagunk el­fogyott, hála Istennek megint köny- nyebb lesz sok családos vagy egyedül élő szegény karácsonya. Kevesen vagyunk - most csak hár­man szolgálunk a siófoki rend­házban két hétig alig volt meg­állásunk, jártuk a várost és még karácsony napján is ebédet osz­tunk az ingyenkonyhán. Esténél előbb egyszer sem jutott módunk arra, hogy időnket az Úr Jézusnak szenteljük. Ahogy a Regulánk is mondja: „A testvérek és nővérek, akiknek az Űr megadta a szolgálat és a munka kegyelmét, koldus­ként szolgáljanak és dolgozzanak, hűségesen és odaadással, hogy a henyélésnek, a lélek ellenségének elkerülésével ne oltsák ki maguk­ban a szent imádság és áhítat szel­lemét, melyet minden földi dolog­nak csak szolgálnia szabad.” Egy- egy gyertya vagy mécses mellett elcsendesedve gyűjtöttünk ilyen módon erőt a következő napra.- Elfáradtunk, de nem ez a lé­nyeg, hanem az a küldetés, amit vállaltunk, a szegények segítése. Még sohasem éreztem, hogy eb­ből elég volt, csak azt, hogy fáradt vagyok. Az a fontos, hogy csator­nái lehetünk az Úristen szereteté- nek, ha nem is mindig tettel, de legalább néhány jó szóval. Hogy minél több emberhez eljuttassuk az irgalmat, a szeretetet olyan módon, hogy nem lehajolunk a szegényekhez, elesettekhez, ha­nem melléjük állunk. „És örülni­ük kell, amikor alacsony sorsúak és megvetettek, szegények és fél- kegyelműek, betegek, bélpoklo- sok és útszéli kéregetők közt for­golódhatnak.” (Reg. 21. pont)- Hivatás ez. Nagyon kicsinek kell lenni, arra nem lehet számíta­ni, hogy majd dicséretet kapunk. Isten dicsőségére tesszük, amit cselekszünk.- Szegényből van elég Siófo­kon. Amikor a ferences szegény­gondozó nővérek megkezdték te­vékenységüket, azt kérdezték tő­lük az önkormányzatnál, honnan .vesznek annyi szegényt, akiken segíteniük kell. Aztán fölkutattak olyanokat, akik földbe vájt kuny­hóban, vagy nádas-zsombékos te­rületen sátorban tengették min­dennapjaikat. Gazdagszik a vá­ros, legalábbis kialakult egy olyan réteg, amelyik megengedheti ma­gának a jótékonykodást. Vannak aztán azok, akiken valaha mi se­gítettünk, rendbejött az életük és most ők érzik úgy, hogy segíteni­ük kell másokon. Jók a siófokiak, ezt szoktuk mondogatni. Azt hall­juk ugyanakkor néha, ha vonatra szállunk és megmondjuk, hová tartunk: Siófokra, abba a bűnös városba? Ha így is lenne, akkor is jogos a jelenlétünk, hisz' az Úr Jézust is megrótták azért, amiért vámosokkal, bűnösökkel barát­kozott, kötelességünk hát nekünk is segítem rajtuk... (A siófoki ferences szegénygon­dozó nővérek házfőnökének, Má­ria Annának a gondolatait leje- gyezte: Fónai Imre)_________ ■ Mi a karácsony? NYILVÁN MÁS, mint amit lépten-nyomon látunk az utcán, a kirakatban vagy a tévében. Ebben az ünnepben túl a csomagolá­son és túl a tálaláson, valami lenyűgöző Erő és Béke rejlik. Egy régi angol vers, a „Nyolc óra” jár az eszemben. Nem ismerem keletkezésének körülményeit, csak Szabó Lőrinc bravúrját, ahogy az eredetit visszaadta nyelvünkre, hozzátéve a magyarok indulatát: „Virradt. Ő állt. Kint a torony kongatta a negyedeket. Egy, kettő, három, négy. A piacon gyűlt a tömeg. Percét várva, nehéz bilincsben, csak állt, s számolt. Szívében vad dühök. Aztán az óra összeszedte minden erejét, és ütött. ” A karácsony azt jelenti, Isten megelégelte a tőlünk tönkretett vilá­got, összeszedte minden erejét és szeretetét! Tette mindezt oly szépen, oly tapintatosan, minket annyira szabadon hagyva, oly sok időt engedve, hogy azt nem lehetett nem észrevenni, csakis érte rajongani, vagy Ot megtagadni. EZT, AZ „EREDETIT” KELLENE NEKÜNK, itt és most, áttenni az életünkre, a családunkra, a politikánkra, édes hazánkra... Össze kellene szednünk minden erőnket és szeretni! balás béla, püspök Hírek CIGÁNY BIBLIA. A világon első­ként Magyarországon jelent meg a karácsonyi ünnepre a teljes Biblia cigány nyelvű fordítása. A lovári nyelvű szentírás a közös cigány szókincs felhasználásán túl azokat a nemzetközi kifejezé­seket is beilleszti, amelyek már meghonosodtak a nyelvben. Bu­dapesten bemutatták az Újszö­vetség első példányát, később az - Ószövetséget is kézbe vehetik az olvasók. A kötet kétnyelvű, az egyik oldalon a szentírás lovári, a másikon magyar nyelven olvas­ható. A bibliai szöveg fordítását Vesho-Farkas Zoltán cigány mű­fordító készítette, Karsay Ervin lektorálta. A szakmai ellenőrzést Tarjányi Béla, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudomá­nyi Kara újszövetségi tanszé­kének professzora végezte. A lovári nyelvű Biblia a cigányság kultúrtörténetének jeles esemé­nye, és hozzájárul a cigány iro­dalmi nyelv megszületéséhez. KARÁCSONYI ÉNEK. A Bár dós Lajos vegyes kar Pauker Zol­tán vezetésével karácsonyi éne­keket adott elő a barcsi reformá­tus templomban. Ugyancsak itt mutatták be színvonalas zenei műsorukat a nágocsi Remény­ség Gyermekotthon lakói és ne­velői: énekeltek és hangszeren is játszottak, (ga) NÉPEK ZARÁNDOKLATA. Megkezdődött a szervezése a 2004. május 21-23-i mariazelli Népek Zarándoklata elnevezésű programsorozaton részt vevő somogyi és zalai csoportoknak. A kaposvári egyházmegyéből máris több helyi közösség jelez­te részvételi szándékát. A püs­pöki körlevélhez mellékelt la­pon az egyházközségek cso­portjai február 15-éig regisztrál­tathatják magukat. LÉLEKGAZDAGÍTÓ EST. Lelki felkészülés karácsony ünnepére címmel tartott előadást a Keresz­tény Értelmiségi Szövetség ka­posvári csoportjának idei utolsó rendezvényén Rumszauer Mik­lós, a kaposvári Szent Margit - Szent József Plébánia plébáno­sa. Az est vendége Simon And­rás grafikusművész volt. PÜSPÖKI FELHATALMAZÁS. Balás Béla kaposvári megyés­püspök, idei utolsó köriratában felhatalmazást adott a gyónta- tóknak arra, hogy megfelelő pe- nitencia kirovása mellett felol- dozást adjanak az 1398. kánon szerint önmagától beálló kikö­zösítés alól (abortus). Ez a püs­pöki felhatalmazás 2004. de­cember 31-ig érvényes. OLVASÓINKNAK. Tájékoztat juk olvasóinkat, hogy az Egyhá­zak élete című oldalunk a legkö­zelebb január 16-án, csütörtö- kön jelenik meg. _______ ■ La ci atya csendből született hangjai Messze földről vándoroltak hozzá Somogysámsonba. Az ottani lelki napok legen­dásak voltak. Pedig ő nem tartott ékesszóló előadást. Lényegében csak oda lehe­tett menni hozzá, csöndben lenni, szentségimádást végezni, böjtölni, s úgy mel­lesleg gyónni és beszélgetni. És tömegek jöttek... Voltak, akik miatta költöztek családostul a faluba, ahol kezdett kialakulni egy sosemvolt, felemás civil-pap szerzetesközösség. A falusiak kora reggel együtt zsolozsmáztak a pappal... Balás Béla megyéspüspök mondta ezt Varga Lászlóról, azaz Laci atyáról a közösségte­remtő papról, akit 1993-ban - első püspöki döntésével - ő hívott Kaposvárra a Szent Imre-plébániára. A plébánia ezerszínű, pezsgő hitélete ma példa, a püspök szerint azonban Laci atya alázatos és lelki ember, aki nem szédül meg a sikertől, s azt nem is tulajdonítja önmagának. Óvakodik, hogy magából sztárt csináljon. Azért is, mert tudja, hogy az fájna egyes, a sikertelenség keresztjét hurcoló pap­társainak, s azt is, hogy olyan kegyelmet birtokol, amivel élni óriási felelősség.- Sokan elpanaszolják, hogy a lelkűket kite­szik, ám a közösség közömbös marad, a hit­élet pedig formális. A Szent Imre-plébánián viszont a kezdeményezőkészség a jellemző, s ennek örömteli eredményeiben - saját állítá­sa szerint - csak lubickol...- Hiszek abban, hogy a közösség közös­ségben születik - mondta Varga László. - Életem során megértettem, ha élő, szemé­lyes kapcsolatom van az Istennel, aki önma­gában is Atya, Fiú, Szentlélek-szeretetközös- sége, s ha ez a kapcsolat betölt, akkor - mint­egy önmagától - közösség születik. Somogysámsonban például nem létezett ilyen. Egyedül kezdtem el, azzal, hogy min­dennap beléptem ebbe az isteni közösségbe. S már egy hónapon belül formálódni kezdett egy olyan emberi közösség, amelyik máig is él. Az itteni, úgynevezett csendes napok va­rázsa a puszta jelenlét volt. A lehetőség, hogy tanulják ezt a kapcsolatot, s közel ke­rüljenek Istenhez. Később megszületett a sé­rültekkel, fogyatékosokkal való közösség a plébánián. Családok költöztek oda, s egy tá- gabb közösség jött létre, amelyik segített a pasztorációban... Pedig hát én mindezt nem szerveztem, csak befogadtam. A kegyelem abban áll, hogy ha benne vagyok ebben a kapcsolatban, az magától megtenni a többit. Ha úgy tetszik, ez ragályos.- Vannak, akik buzgón imádkoznak, áj- tatoskodnak, s mégsem kerülnek közel Isten­hez. Másoknak viszont - anélkül, hogy töre­kednének erre - egész életük, minden csele­kedetük imádság.- Az Isten szent lelke mindenkiben ott, van. Döbbenetes volt ezt látnom például börtönmissziós munkám során. A keresz­ténynek azonban küldetése van arra, hogy ezt az élő Isten-kapcsolatot, az Isten orszá­gát megjelenítse. Ennyiben más a feladata, mint a többi embernek.- Sokan szeretnének személyes kapcsola­tot találni Istennel, s csalódottak, ha nem si­kerül.- Kezdetben ez valóban nagyon nehéz. Először meg kell tanulni a jelenlétet. Pilinsz­ky szerint jelenlétvesztésben élünk: a múlt­tal foglalkozunk vagy a jövő törmelékeit ra­kosgatjuk, ám nem vagyunk jelen, amikor történik velünk valami. A valóságot kell sze­retni. Másrészt hozzánk nőtt a morgás, a pa­nasz, a türelmetlenség, a negatív látásmód. Jómagam ezen fordítottam azzal, hogy min­dig a hála az elsődleges azért, hogy Isten itt van és szeret. Ez az alap, s utána rengeteg energia szabadul fel a szolgálatra, a másik ember segítésére.- Az örökös időhiány, rohanás és a világ­ból felénk áradó megahnyi felzaklató hatás közepette megtalálhatjuk-e egyáltalán azt a belső békét, amelyik nyitottá tesz bennünket például a karácsonyi örömhír befogadására?- Az információk és hatások özönét az emberek nem tudják feldolgozni. Ehhez csend kell. Nem feltétlenül a templomban, ám naponta le kell állni, el kell csendesedni, hogy helyére tudjuk tenni mindazt, ami ben­nünket ért. Valóságos bűn, s ez ma különö­sen jellemző, ha valaki elégedetlen azzal, ami van, és egyre a hiányzó után vágyako­zik. így aligha tudja eltölteni a szeretet. Ez a nyughatatlanság oda vezet, hogy állandóan újabb feladatokat akar végrehajtani. Egyre újabb célok után veti magát, s közben nem mer csak lenni. Jelen lenni a szeretetben, amelyik pedig mindig jelen van.- Miért imádkozik a leggyakrabban?- Azért, hogy Isten szeretete és jelenléte túláradjon bennem.- Meg ugye, azért is, amit egyszer tréfálkozva mondott, hogy sikerüljön szentebbnek lennie...- Ez az előbbi következménye lesz, ha lesz - mondta jót derülve.- Sokat dolgozott fiatalok között. Je­lenleg is kollégiumigazgató. Milyenek hát a mai fiatalok?- Hiszek a bennük levő szeretetben akkor is, ha az nem látszik, ha éppen az egész életük káoszban van. Mert szeretet csak akkor jön felszínre, ha hi­szünk benne. S ha hiszek és bízom bennük, akkor meg is tudom őket szólítani. Azután egyszerre már ők is hinni kezdenek saját ér­tékeikben, és rátalálnak jobbik'énjükre.- A fiatabkkal foglalkozók rendszerint úgy gondolják, modemnek kell lenniük, hogy kapcsolatot találjanak ezzel a korosz­tállyal. Ez valóban olyan fontos?- A megszólítás hangszerelése tényleg lé­nyeges, még fontosabb azonban a meghall­gatás. Mert túl sokan akarnak ma lélekva- dászként közel kerülni a fiatalokhoz, ám csak kevesen hallgatják meg őket. Egy nyel­vet mindenki ért: a szeretet nyelvét. Ez a nyelv egyetemes, s ezt ők is értik. Akkor is, ha ezt nem tudom modernül kifejezni. Ha megértem és befogadom őket, s a kapcsolat létrejön, a „lelki befektetés” már magától ka­matozik.- A Laci-atyázás nem zavarja?- Ezt a megszólítást magam kértem, még VARGA LÁSZLÓ 1956-ban született Tapolcán. A győri bencéseknél, majd a Pázmány Péter Hittudományi Egyetemen ta­nult. 1882-bn szentelték pappá. Először Várpalotán lett káplán. 1987-től Somogysámson plébánosa. 199HŐI a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa. 1998 óta a Szent Imre Kollégium igazgatója. 19998tn az Év somogyi emberének választották a Somogyi Hírlap olvasói. Három lelkigyakorlatos könyve jelent meg. Az utolsó most, karácsony előtt, A halál tehetetlen címmel. káplán koromban, s rajtam maradt. Örülök ennek, sőt fontosnak tartom. Ha a Jóistent nem magázzuk, akkor engem igazán lehet tegezni. bíró ferenc Leánykérés a templomban A szüleimnek sokat köszönhetek. Édesapámnak, aki csaknem fél százada kántor és édesanyámnak, aki sekrestyés volt. A jegyeseknek gyakran elmondom, hogy miként kötöttek házasságot a szüleim. Apám meglátta anyámat novemberben a szomszéd faluban. Nem szólt neki, hanem elment a paphoz, s megkér­dezte, milyen ez a lány. A pap meg csak visszakér­dezett: te ki vagy? Megmondta, s azt is, honnan jött. Akkor most elmegyek, és megkérdezem a plébáno­sodat - így a pap. Miután a plébánostól megtudta, hogy a legény rendes ember, már ő is válaszolt a le­ányra vonatkozó kérdésre. Egy hónapon belül házas­ságot kötöttek, s ez a kapcsolat már csaknem 50 éve jól működik. Isten meghívása a büntetőezredben Bár a szolgálatra alkalmatlannak minősítették, mégis behívták a lenti büntetőezredbe, mondván, csak akkor lehet alkalmatlan, ha lemond arról, hogy pap legyen. 45 kilósán menetgyakorlatozott, ám amikor arra kapott parancsot, hogy vegye kézbe a fegyvert és lőjön, azt felelte: Nekem Isten parancsol, és nem a Varsói Szer­ződés. Ezek után persze egyik fenyítést kapta a másik után, s mégis most - minden gúny nélkül - élete két legszebb éveként emlékezik a büntetőezredben töltöt­tekre. Ott találta meg végérvényesen a hivatását, ott érte Isten hívása, amire igent mondott. Kézbe vette a Szentirást, és többé már nem félt: az ige élővé vált. A katonák körében - az elhárítótiszteket kijátszva - ima­csoportokat szervezett, s közben kapcsolatba került a földalatti, katolikus Bokor-mozgalommal, amelyik az erőszakmentességet hirdette. Ott találkozott először olyan keresztény értelmiségiekkel, akik az életüket a Szentíráshoz igazították, kockáztatva ezzel az egzisz­tenciájukat. Ezek az élmények, a titokban tartott lelki gyakorlatok egész pályáját, értékrendjét meghatároz­ták. „Nehéz ember” Megküzdött a hivatásáért. A papi szemináriumot két évre meg kellett szakítania, s addig a Thália Színház­ban díszletező segédmunkásként dolgozott. Politikai magatartása miatt sem a hatalom nem bízott meg benne, sem egyháza. Egyre azt a minősítést kapta: nem szabad fölszentelni. Megértette, túlságosan ra­dikálisnak ítélik. Mindezek ellenére - életében szá­mos ilyen vargabetű volt - évfolyamtársai közül első­ként szentelték pappá 1982-ben. Áldott semmittevés Éveken át mozgássérültek és szellemi fogyatékosok lelki gondpzója volt, közben kapcsolatba került a ka­rizmatikus megújulási mozgalommal. Tűzzel és lelke­sedéssel dolgozott, ám egyszer csak azt mondta: szeretném megismerni az ajándékozót, akinek aján­dékait már ismerem, szeretnék találkozni Istennel, Ezt a személyes kapcsolatot azonban csak később, már lehiggadva találta meg, amikor fölfedezte - ő úgy mondta - a későbbi papi pályáját meghatározó semmittevést, azaz a naponkénti szentségimádást. Még káplánként kezdte el: napi egy órát szánt arra, hogy befogadja az Istent, hogy találkozzon vele. Kez­detben nehéz volt megérteni a csendet, befogadni ezt a kapcsolatot. Megannyi szervezkedés és nyüzs­gés után mégis megértette, hogy ez a csend a leg­fontosabb életében. Megtalálta belső békéjét. 16 éve Somogysámsonba kerülve már természetes volt számára, hogy a csendben meghallja a szeretet halk hangját. Ha nehézsége támadt, mindannyiszor el­mondta Jézusnak: Te teremtetted ezt a népet. Te haltál meg értük, Te tudod, mit kell velük csinálni. Mondd meg és én megteszem. S a válasz rendsze­rint nem maradt el... Úgy mondta : igyekezett mindig megérteni, hogy Ő mit akar, s azután ennek enge­delmeskedni. Később a kaposvári Szent Imre-plébá­nián is, ahol példája nyomán fokozatosan százak na­pi lelki élményévé vált a szentségimádás. Egyre töb­bekben ébredt igény erre, s egy idő után azt kérték, legyen mindig nyitva a templom, legyen állandó szentségimádás. Ebben gyökerezett az egyre többe­ket megfertőző tenni akarás, amelyből öntevékeny kis közösségek sora nőtt ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents