Somogyi Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-24 / 299. szám

6. OLDAL 2002. Öecember 24., Szerda KARÁCSONY Nem loptunk mi, csak egy szöget MOHÁCSI JÁNOS 1959-ben született Budapesten. Az Apáczai Csere János Gimnáziumban, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult. 1983-ban debütált iró-rendezöként a Ho­gyan vagy puritán, avagy a Bánk bán című da­rabban. Emlékezetes sikereket aratott a Csár- dásklrálynö. az Istenítélet, a Krétakör, a Tóm Paine, a Kávéház és a Megbombáztuk Kapos­várt cimü előadásokkal. Munkájáért 1994-ben átvette a Jászai Mari-dijat. Négy gyermeke van két házasságból. Legkedvesebb időtöltése a kosárlabda a Csiky Gergely Szín­ház „Baglyok" nevű csapatában. Előítélet két zajos felvonásban A 2003 októberében bemutatott darabot Kovács Márton, Mohácsi István és Mohácsi János írta, az utóbbi rendezte. Dramaturgja Eörsi István, díszletét Khell Zsolt, a jelmezeket Szűcs Edit állította össze; a koreográfus Tóth Richárd, a fényekért Bányai Tamás a felelős. A darab februárban látható legközelebb a Csiky Gergely Színház műsorán, majd márciusban a Nemzeti Színházban mutatják be. Miközben csaknem naponta ötiik a szemünkbe újabb hír az előítélet, a kirekesztés, a rasz- szizmus megnyilvánulásairól, a kaposvári Csiky Gergely Színház műsorra tűzte a Csak egy szög című darabot. A ki­sebbségekről szóló előadással Mohácsi János rendező ismét vékony jégre vitte a társulatot.- Személyes élmények vagy a ma­napság egyre sűrűbbé váló botrá­nyok inspirálták a darab megszü­letését?- Inkább személyes élmények miatt nyúltunk a témához, hiszen pusztán a média híreinek hatására bele sem kezdtünk volna - mond­ta Mohácsi János. - Nagykátán voltam gyerek, és az súlyosan elő­ítéletes falu. Ámbár az is lehet, hogy éppen olyan, mint a többi. Együtt jártunk úszni a roma gye­rekekkel, de nem emlékszem semmi olyasfajta atrocitásra, ami­lyenről manapság egyre gyakrab­ban hallani. Viszont a nyolcvanas években tanultam szociológiát, így módom volt beleszagolni ezekbe a gondokba. Másrészt el kell mondanom: nem találkozom mindennap romákkal, így nem határozza meg életemet a velük való közvetlen kapcsolat. A darab megszületésében nagy szerepet játszott egy olyan momentum, amit mindenhol megemlítek, de sehol nem írják meg. A volt sógo­rom az egyik .Tóm Paine-előadás után megjegyezte, miért nem ír­tok egy hasonló szellemű darabot a cigányokról, akiket mindenki feldobott, de senki nem kapott el.- Ehhez a kényes témához csak alapos ismeretanyaggal lehet hoz­zányúlni. Mindez milyen mélysé­gű kutatómunkát igényelt?- A jelenséget nem lehet kike­rülni, mert manapság naponta be­lefut az ember egy újabb roma­ügybe. Az előkészületek egyik legtanulságosabb része volt, ami­kor az interneten cigányvicceket kerestem, és pillanatok alatt rájuk találtam. Iszonyatos, hogy mi van az emberek fejében erről a dolog­ról. Gondolkoztunk is rajta, hogy beillesztünk a darabba egy ilyen viccblokkot. Azért nem tettük meg, mert annyira bántóak és sér­tőéit ezek a „tréfák”, hogy már a fasiszta jelzőt is kiérdemlik. A ki­rekesztésen ez már messze túl­mutat.- Hogy fogadta a botrányosnak ígérkező darab tervét a színház ve­zetése?- Végig támogatta, mert érezte a probléma súlyát. A próbák során további megerősítést kaptunk, hi­szen az igazgató külön is beszélt a színészekkel arról, hogy miért fontos ez a téma. Amúgy egy jó ki­menetelű botrányelőadást vártak tőle, és bejött. Igaz, a botrány ki­sebb lett annál, mint amire eleinte számítani lehetett.- A társadalom jelentős része előítéletes a romákkal, illetve álta­lában a kisebbségekkel szemben. A színészek között találkozott ez­zel a jelenséggel?- Igen, többnél is. Persze van olyan színész is, akinek az érzése­it nem tudom. Rendkívül sokat beszélgettünk erről azzal, akiről biztosan tudom, hogy ellenérzé­sei voltak. Kiderült: inkább színé­szi problémái voltak, mint elvi gátjai. Amúgy a próbafolyamat so­rán rendkívül sokat beszélgettünk a színészekkel ezekről a kérdések­ről. Senkinek nem voltak olyan egyéni sérelmei, amikből az em­ber hajlamos általánosításokra. Ha lett volna ilyen, nem tudtunk volna együtt dolgozni.- Mennyire változtatták meg az előadást a próbafolyamat közben érkező hírek egy-egy időszerű ro­mabotrányról?- Természetesen hatottak rá, de érdekes módon inkább bennün­ket kezdett behozni az élet. Ami­ket eredetileg megírtunk, később más-más formában mind megtör­téntek. Ugyanakkor a Nemes- kéren történt házbontás is benne van abban a jelenetben, amikor a falubeliek lebontják a betelepülni szándékozó romák otthonát, illet­ve a magyarcsanádi romákkal szembeni bírósági határozat „pri- mitívezése” sem véletlenül került az előadásba.- A darab felépítése hasonlít a madáchi színekhez, ahol eltérő korokban, eltérő környezetben jönnek az újabb stációk. Mond­hatjuk, hogy ez a romák tragédiá­ja?- Már a darab megírása előtt el­döntöttük a szerzőkkel: ez akkora „harapás”, hogy nincs értelme li­neáris cselekményt tenni a darab­ba. Éppen azért, mert a romáknak nagyon sok történetük van, de ezeken keresztül a társadalmi je­lenség bemutatása a lényeg. A sok-sok különálló, mégis egybe­tartozó történetből végül maradt öt szín. Ráadásul ezek időrend­ben sem követik egymást, vég­képp kizárva az egyik pontból a másikba eljutó egyenes vonalú cselekmény lehetőségét.- Hogyan fogadta a darabot a közönség és a kritika?- Az nyilvánvaló volt számunk-' ra, hogy ez az előadás megosztja a nézőket. Ez a darab ugyanis oda rúg, ahol sebek vannak. A vissza­jelzések éppen ezért vegyesek. A „legszebb” közülük az volt, ame­lyikben megkérdezték: Mohácsi és Eörsi urak még meddig engedik meg, hogy mi, magyarok is itt ma­radjunk ebben az országban. Az ellenpélda lehet az a cigány fiú, aki teljesen elképedt az előadás­tól, és nagyon igaznak érezte. A kritika jól fogadta a darabot, az egyik kritikus egyenesen rendezői pályám csúcsai közé sorolta. Nem tagadom, hogy ez nagyon jólesett, mert közel áll hozzám ez az elő­adás. Azzal pedig nem szabad fog­lalkozni, hogy vannak olyanok, akik szerint a szociografikus ábrá­zolás, mások szerint a cigánynó­ták hiányoztak a színpadról.- Az előadásnak több vége van. Egyszer a romák mennek el, majd a többiek hagyják el az országot. Aztán vissza a valóságba: min­denki marad. Ez a darab igazi vé­ge, ám így nem ad képletet a meg­oldásra.- Az előadás célja nem a prob- I léma megoldása, csak a megvilá­gítása. A végén elhangzik, hogy a magyarság meg a cigányság és a többiek továbbra is együtt fognak itt élni. A legjobb, ha ezt minden­ki tudomásul veszi. Sajnos, néha mégis úgy tűnik, mintha sokan el- j felejtenék. takács zoltán A Pajtásról a Rákosira száműzték 1953-ban világszenzációt okoz­va elsüllyedt a Balatonon a Paj­tás nevű gőzhajó. A balaton- szabadi Kok József annak kö­szönheti, hogy 75. születésnap­ját is megünnepelhette, hogy egy héttel a balesetet megelőző­en váratlanul felváltották a munkahelyén.- Az első voltam a családban, aki hajósnak állt - idézte föl. - Patko­lókovácsként szabadultam fel a szülőfalumban, Siójuton, de nem találtam munkahelyet. A siófoki főutcán akkor bontották a Sió­csatornán átívelő nagy fahidat, amit a második világháború vé­gén felrobbantottak a németek. Azt hitték, hogy ezzel meg tud­ják állítani az előrenyomuló szovjet csapatokat, mikor azok nagy erővel támadták a Margit- védővonalat. Onnan kerültem a balatoni hajózáshoz 1947-ben; mivel még nem töltöttem be a 18. életévemet, nem a forgalomhoz vettek föl, hanem lakatosnak, ko­vácsnak. Később aztán egy május else­jén áttették hajóra.- A Kisfaludy gőzös volt az el­ső hajó, ahol fűtő lettem; nagy la­pátkerekek hajtották előre azt a vízi járművet - mondta. - Napon­ta nyolcvan mázsa szenet tüzel­tünk el; ilyen óriási mennyiséget dobáltunk be egyik társammal lapáttal a kazánba. Amikor reg­gel 7 órakor elindultunk Keszt­helyre, onnan éjjel, 23 órakor ér­tünk vissza. Rendesek voltak az utasok, bár emlékszem például egy esetre, amikor a Bányász­üdülőben dolgozókkal összeve­rekedtek az ávó emberei, mert azt szerették volna elérni, hogy ne Balatonföldvárra, hanem Bélatelepre menjünk a tó legna­Hajó Törökországból A törökországi Izmirben vásárolta legújabb hajóját a Balatoni Hajózási Rt. A 650 személyes motoros korábban a Fekete-tengeren közlekedett. Sikerült felúsztatni a Dunán Budapestig, s ottani bázissal adják majd bérbe, amíg nem tudják a Balatonra hozni. A Sió- csatomában több mint két éve nem folyt már víz, a cég illetékesei az után nyomoznak: miképp lehetne a szárazföldön a siófoki kikötőbe szállítani a monstrumot. Kok József az öreg hajós fotó: gáti gyobb hajójával, a Beloiannisz- szal.- A Pajtás hajón szolgáltam, a balesete előtt egy héttel váltottak le róla 1953-ban - emlékezett Kok József. - Aki leváltott, meg­halt a balesetben, a társának csak azért sikerült kimásznia a kabin­ablakon, mert nagyon vékony volt. Közben a réseken zúdult be a víz. Szokták is emlegetni a fő­nökeim, hogy a második születé­semet nekik köszönhetem. Egyébként amiatt alakult így a csere, mert én még nőtlen vol­tam, a társam pedig Balatonfü- redre nősült és a hajó ott éjszaká­zott; így tűnt ésszerűnek a beosz­tás átszervezése. A tragédiát követően egy évig a Rákosi nevű gőzösre száműz­ték, büntetésül. Akadt ugyanis olyan felelős vezető, aki azt állí­totta: minden bizonnyal azért egyezett bele a leváltásába, mert tudta, hogy a hajó fel fog borul­ni... Erről persze szó sem volt; egy vitorlásversenyt megcsodálni tömörült az összes utas a hajó egyik oldalára, azért borult föl. Meg azért is, mert nem a tóra, hanem dunai átkelőhajónak gyártották még 1918-ban. Mind­ettől függetlenül a Pajtás vezetőit lefokozták, az alacsonyabb ran- gúakat pedig eltávolították. Kok József azonban egy év elteltével levizsgázhatott gépésznek. S csak 1984-ben ment nyugdíjba a Kossuth kompról. A leghosszabb ideig, tizen­nyolc évig cölöpverő hajón kikö­tőépítéseknél dolgozott. Szerepel a balatoni hajózást bemutató múzeum fotóanyagában is, szá­mos nevezetes eseményen. S a hetvenöt éves, fiatalos mozgású Kok József jól emlékszik még a jelenlegi vezérigazgatóra, Hor­váth Gyulára is, aía akkoriban matrózként szolgált, czene attila Matula népszerűbb, mint a dinók Fekete Istvánt szeretik a fiatalok: bámulatosan beszélte a nyel­vüket. E dinós, valóságshow-s világban is van igény Matula. és Bütyök történetére. Az író január 25-én lenne 104 éves. A Feke­te-életmű újabb epizódokkal gazdagodik: lassan befejeződik a Vük folytatása, s három kiadó gondozásában több könyve lát napvilágot. A több mint 30 éve halott író földi maradványait jö­vőre a Farkasréti temetőből várhatóan hazahozzák Göllébe. Fekete István több alkotása köte­lező olvasmány az iskolában. A diákok szeretik írásait, az általa megformált világot.- Manilához hasonló alak az ösz- szes magyar faluban található - mondta Bodó Imre agrármérnök, a dombóvári Fekete István Kulturális Egyesület vezetője. - Nem haltak ki ezek az emberek. Nagy hatással van­nak a környezetükre, a helybeliek gondolkodására. Szükség van rájuk. Matula becsületes, jóravaló, környe­zetét óvó ember volt. Vadászott, de nem lőtt mindenáron. Nem hazu­dott, hanem az igazságról beszélt, a mai fiataloknak példa lehet. Bodó Imre elemzi, kutatja a pá­ratlanul gazdag Fekete-életművet. Boldog, ha a dombóvári gyűjte­mény újabb relikviával gyarapo­dik. Nemcsak az irodalmi művek­ről, hanem az alkotás háttérkörül­ményeiről is rengeteget tud. Ba­rátságban van az író fiával, az Egyesült Államokban élő ifj. Feke­te Istvánnal. Bodó szerint évtize­dek múltán sem szabad abba­hagyni a kutatást. Egy új informá­ció tovább gazdagíthatja a birto­kunkban levő Fekete István-ké- pet. Tény: Fekete az egyik legtöb­bet olvasott magyar író. 1936-ban adták ki az első művét, s 67 év alatt mintegy 20 millió példányt nyomtattak. Negyvennégy köny­vet írt, és Bodó Imre szerint még napvilágra kerülhetnek meg nem jelent írásai is. A dombóvári kutató a családtól az utóbbi idő­ben több kéziratot is ka­pott ajándékba. Ezt a gyűjteményében bárki megtekintheti. így jutott a Hú és a Koppányi aga testamentuma kéziratá­hoz, és sok régi eset raj­zolódik ki az egykori följegyzé­sekből. A lapokon vadásztörténe­tek, kirándulások, személyes él­mények elevenednek meg. Talán csak a televízió statisztikusai tud­nák megmondani, hogy a hatva­nas években forgatott Tüskevárt hányadszor vetítik. Bodó Imrétől megtudtuk: készül a Vük folytatá­sa, s ezúttal nem vörös, hanem fe­hér színű róka lesz a főszereplő­je. Budapesten készül, a folytatást az író fia írta, a bemutató 2004- ben várható. S ahogy értesültünk, jövőre az író hamvait Budapestről áthelyezik Göllébe. Fekete Istvánt a Farkasréti temetőben 1970. június 25-én he­lyezték örök nyugalom­ra, s a hírek szerint So­mogybán újra temetnék. Lapunk kérdésére Bodó Imre elmondta: ifj. Feke­te István nagyra értékelte a gölleiek figyelmét, törődését. Apja két testvérének sírját szépen gondozták, és a személyes kötő­dés miatt szorgalmazza az áthe­lyezést. Úgy tudjuk, a göllei kép­viselő-testület is tárgyalt a teme­tésről, s a javaslatot egyhangúlag elfogadták. Valószínűleg jövő augusztus­ban lesz a temetés. HARSÁNYI MIKLÓS szibmav Endre ^ mindenség felé Tudhatnád - itt az ideje már a töredezett hogy-is-volt csak széthullt cserepeit fölszedni az idő hamujából, holnap hiába matatod a sárba belevegyült szilánkok, roncsok fényvesztett üzenetét. Árva napra kényszerített vakondok módján kerengünk botorkálva. Tudhatnád - az ember szabta térben szabad vagy - mégsem tiéd az érdem hogy a gondolatnak nincs határa a korlátok közt vergődő világra új törvényeket kényszerít az ember ' - keményebb, ridegebb lett az élet jól teszed, ha elszántan véded a szépségeket, a harmóniát s az alkotással épülő hazát hogy amit formált a történelem megvédje az érett értelem. Eljött bizony az ideje már hogy végre menjünk a fényre s forduljunk a mindenség felé és találjunk rá az emberségre!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents