Somogyi Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-22 / 297. szám

6. OLDAL SOMOGY I TÁJAK 2003. December 22., Hétfő Megbocsátottak a vétkezőknek Csepinszky Mária, a néphagyomány őrzője és továbbadója fotó: gáti körnél PÉNZ ÁLL A HÁZHOZ. Év végi többlettámogatást kaptak a bel­ügyminiszteri keretből a hátrá­nyos helyzetű települések. Hat Balaton térségi falu is részesült belőle: Balatonszentgyörgy 2,1 millió, Bálványos egymillió, Kereki és Szőlősgyörök 1,2 mil­lió, Ordacsehi és Pusztaszemes 800 ezer forinttal, (fi) KILÁTÓ, RÉGÉSZETI PARK. A Nemzeti Autópálya Rt vezetői ígéretet tettek Szárszónak: nem hagyják veszendőbe menni az autópálya előkészítő munkái so­rán feltárt értékes leleteket; a ré­gészek megtalálták az Árpád-ko­ri falu nyomait, egyebek közt egy templom maradványait is. A szárszói lehajtócsomópontnál régészeti parkot, kilátót, ven­déglőt építenének, (fi) KEZDIK A VÉGREHAJTÁST. A pénzügyi végrehajtás feladatait januártól már társulásos formá­ban látja el a balatonföldvári kis­térség tizenhárom települése. Ennek érdekében a polgármes­teri hivatal önálló végrehajtóval köt szerződést, (ca) SZÁNTÓDI MONOGRÁFIA. Monográfia készül Szántódról. Az előkészületekkel kapcsolat­ban a napokban tartottak ta­nácskozást, s ezen részt vett a falu jeles szülötte, Tüskés Tibor is. Az író Karabinszky Gyula polgármesterrel, Bor Ferenc al­polgármesterrel és Maurer Teo­dórával, a könyvtár vezetőjével tanácskozott a legfontosabb te­endőkről. (ca) ÚJ SÁVOK PECÁSOKNAK. Új típusú horgászengedélyt is for­galomba hoz a jövő évtől a Bala­toni Halászati Rt. Ez a víz, illet­ve a vízben álló nád szélétől az északi parton 100, a déli parton 300 méternyire teszi lehetővé a horgászást, ugyanakkor ér­vényben marad a nádas szélétől maximum 1500 méterre szóló és ezért drágább jegy is. Új horgá­szati sávokat jelölt ki a társaság a Balatonon, ezek igazodtak a nem halászható, úgynevezett kí­méled területekhez, azaz több­nyire ezeket a helyeket jelölték ki horgászatra, (fi)__________■ Csepinszky Mária néprajzku­tatót, a szennai falumúzeum egykori gondnokát és Mihály Gyula amatőr helytörténészt messze földön ismerik. Közel laknak egymáshoz a Petőfi ut­cában, és sorsuk is gyakran egy irányba kanyarodott, ahogy csaknem ugyanazok voltak az örömeik, a nehézségeik is. Mihály Gyula vezette a felnőtt hon­ismereti szakkört, Csepinszky Má­ria - aki alig húsz éve költözött visz- sza ősei falujába - segített neki, és az iskolában volt hasonló szakkö­re. Fölrázták a falut a nyolcvanas évek végén; kiállításokat, nagy si­kerű előadásokat szerveztek.- Kötcse mindig érdeklődő falu volt - mondta Csepinszky Mária, mikor hármasban a jókora cserép­kályhája mellé telepedtünk. - Egy nyáron három-négy kiállítást is tar­tottunk, száznál kevesebb érdeklő­dő ritkán volt a megnyitókon. Fo­tók is készültek erről, s míg erőm engedi, szeretném albumba ren­dezni.-Föl kellett rázni a kötcseieket, formálni a tudatukat, mert amikor elkezdtünk előadókat hívni, egyi­kük leszállt a buszról és a szembe­jövőktől megkérdezte: hallott-e a község két jeles szülöttéről: Roboz István íróról és Kisfaludy Atala köl­tőről? - idézte föl Mihály Gyula. - S mindenki csak nézett érteüenül. Sokan nem hitték el, de olyan jeles személyeket sikerült a faluba csal­ni, mint Benda Kálmán, Kanyar Jó­zsef vagy Katona Piroska, áld Né­meth Lászlóról tartott előadást. És volt iránta érdeklődés.- Papot azért ne hívjunk, ezt ta­nácsolta az akkori tanácstitkár - fűzte hozzá Csepinszky Mária. - Nem is tettük, de elkezdtem elő­ször az erdélyi, aztán a magyaror­szági gyerekek nyári táboroztatá­sát, s míg ők hímezni, szőni-fonni meg faragni tanultak, közben a bencés apát beszélgetett velük. Most nyáron is fogadtam még gye­rekeket, a Balaton-felvidéki Lova­son egy használaton kívüli óvodát tettünk rendbe, ott vertünk tanyát. Onnan kirándulgattunk, megnéz­tük Mihály Gyula páratlan régésze­ti gyűjteményét is. Erről jut eszem­be: a minap azt írta egy országos lap, hogy Kötésének nincsenek ré­gészeti emlékei. Régebben a tábo­rokat Kötésén tartottuk, amíg el nem adták a kúriát; ez hajdan az őseimé volt, s a fonyódi ifjúsági tá­borból kaptunk ágyakat az üdülte­téshez. Az utóbbi években oda megyünk, ahol éppen befogadnak bennünket: voltunk Bogláron, Somogytúron, egyszer meg úgy gondoltam, mi menjünk ki Erdély­be, és Torockószentgyörgyön, Brassai Sámuel szülőházában há­rom szobát összenyitva úgy alud­tunk a földön, mint a heringek. Egykori tanítványom révén kerül­tünk éppen oda, aki ott lett unitári­us lelkész. Nagyon fontosnak tar­tom: ismerje meg a következő nemzedék a hagyományokat, a né­pi mesterségeket, mert lassan nem lesz, aki átadja. Amikor még nem volt rá alkalmas hely Kötcsén, kifi­gyeltem: a pártiroda mennyire al­kalmas lenne rá, hogy ott tánchá­zat tartsunk. Sikerült kijárnom a párttitkárnál, hogy odaadja; sze­reztünk zenekart, jöttek a gyere­kek, az elvtársak képét persze azért leszedtük a falról...- Azt szerényen elhallgatta Má­ria, hogy 1988-ban micsoda márci­us 15-i ünnepséget szervezett. Ak­kor ez szinte hőstettnek számított - hívta föl a figyelmemet Mihály Gyula.- Mihály Gyula volt a műsor­közlő - így a megszólított. - Voltak olyanok, akik percenként körbe te­kintgettek: ki' az, aki megláthatja őket. Idős emberek sírva mondták: ilyen ünnepséget utoljára a háború előtt éltek át. Magam vettem egyébként a nemzetiszínű szala­got és fölvagdaltam, hogy minden­kinek jusson kokárda a kabáthajtó­kájára. Sok szó esett a múltról, keve­sebb a jelenről. Vajon kellően meg1 becsülik-e őket a maiak? Miért van kétoldalt is lécekkel megtámogatva Csepinszky Mária háza? - fagga- tóztam. Ám mintha Csepinszky Mária nem hallotta volna a kér­dést, remek vajaspogácsáját kezdte kínálgatni. Aztán, megjegyezte: - Volt egy szívműtétem nemrég, ami után azt mondtam: Mária, bocsáss meg az ellened vétkezőknek. So­kan felkeresnek ma is, naponta ka­pok leveleket; a minap egyik volt tanítványom szennai kőrisfából fa­ragott hálókötő tűvel lepett meg. Szóval, szép az élet... Mihály Gyula is a válasz sajátos formáját adta. - A múltban kutako­dást sohasem tudom abbahagyni - mondta. - Azt például csak nem­rég derítettem ki, hogy Gárdonyi Géza édesanyja Kötcsén nevelő­dött, itt tanult meg sütni-főzni, Csepinszky Mária nagyanyja is is­merte jól. A régi öregek elbeszélé­séből tudjuk, hogy József Attila is gyakran járt a faluban, állítólag közvetlenül az öngyilkossága előtt is. Úgy tudni, verset is írt itteni cimborájáról, Menegáti József sza­bóról, de ennek még sehogyan sem sikerült a nyomára bukkan­nom. FÓNAI IMRE Kötcsei csúfolóversek Mihály Gyula pincéjénél gyakorta összeülnek a régi kötcseiek; történe­teket mesélnek, énekelgetnek, a házigazda pedig szaval. Talán így ma­radtak fönn a kötcsei csúfolóversek is, amiket állítólag Fejes Gyula rim- faragó költött még a két világháború között. Az akkori falubelieket, ut­cákat és helyneveket szinte mind humoros-gunyoros nmekbe szedte. Versek tiszta fényű lélekkel Zamárdi Korábban folyóiratokban olvas­hattuk Szakáli Anna írásait, a napokban megjelent Tisztafé- nyű lélekkel címmel az első ver­seskötete. 130 versét gyűjti ösz- sze, hozzá unokaöccse, Szakáli János készítette a grafikákat. Évekig íróasztalfiókjáriak írogatta a verseit Szakáli Anna. Önálló köte­téhez hozzájárultak a barátai, akik azért olvastak néhányat a Somogyi Hírlapban, illetve a Napsziget folyó­iratban meg a helyi lapban. - Tagja vagyok az irodalmárok levelező- csoportnak, az interneten saját honlapunk van - mondta Szakáli Anna. - Biztatásuk sokat segített, s a zamárdi közéleti szereplők, illet­ve a munkatársaim támogatása is. Könyve mottóját Tamási Árontól választotta: „Azért vagyunk a vilá­gon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Mint mondta, több mint harminc éve vízügyi dolgozó, nem­rég vette át a minisztérium ezüstér­mét. Nemcsak a munkahelyéhez hű, hanem Zamárdihoz is. - Na­gyon szeretem a szülőfalumat - mondta. - Ha kilépek az ajtón, min­dig akad valaki, aki megszólít. Ez az ide tartozás egyik fontos szertar­tása, és nagyon jó érzés. Kötetét a témák szerint öt feje­zetre osztotta. Az első részben a költő egyéniségére derül fény, a kö­vetkezőben kiderül, hogy mit jelent neki a család, illetve a szeretet. A harmadik rész a hit és az erkölcs bi­rodalmát villantja fel. - Hívő ember vagyok - mondta a költő. - Isten egyenlő a jósággal, a szeretettel; ha benne hiszünk, ezekben a dolgok­ban hiszünk. A negyedik rész a természet­verseit gyűjti csokorba, s Öröksé­geim címet kapta az ötödik feje­zet, amelyben hazájáról és szülő­falujáról ír. - Nagyon kevés vers született a Balatonról, ezért írtam néhányat a tóról is - tette hozzá. Több versformát is alkalmaz: haiku verset, maláj versformát, s olvasható egy szonett is. Ezek kö­zött a kalandozás, mint mondta, egyfajta szellemi torna.- Már összeállt egy újabb kötet­nyi írásom - mondta Szakáli An­na. - Mindig van a kezem ügyé­ben egy cetlit és toll, nehogy el­szánjon a gondolat. Ezeket ké­sőbb átdolgozom, de van, amikor hozzá sem kell nyúlni. A gondola­tok bármikor előtörhetnek, szüle­tett már versem buszra várva a megállóban is. Aminek nagyon örülök: a kötet eljut az amerikai Szakáli Anna első verseskötetével Phoenixbe, illetve Zamárdi német és erdélyi testvértelepülésére is. KESZTHELYI Szólád az első Szólád Megemelték a helyi adókat Szólódon. Először kényszerül­tünk erre a lépésre; az önkor­mányzat bevételei a működést sem fedezik, egyre csökken az állami támogatás - mondta Vö­rös Gyula polgármester. Előfordult az utóbbi években, hogy csökken­tették Szólódon a helyi adók mértékét, a kom­munális adót pedig eltö­rölték. Ezúttal azonban már nem tudta elkerülni a képviselő-testület az emelést. Az iparűzési adó januártól 1,2 száza­lékról 2 százalékra nő, ám a kisvállalkozásokat segíti, hogy 2,5 millió forint évi be­vételig 75 százalékos kedvezményt ad az önkormányzat. Az épít­ményadó négyzetméterenként Nem ért egyet A képviselő-testület ez évi utol­só ülésén elfogadta a polgár­mesteri és képviselői tiszteletdi­jak emelését is. Vörös Gyula erre azt mondta: mivel törvény kötelezi őket rá, nem tehettek mást, ö azonban nem ért egyet azzal, hogy miközben egyre jobban szorítják az önkormány­zatokat, egyre kevesebb a pén­zük, éppen akkor kötelező megemelni a tiszteletdíjakat. nyolcszázban hatszázról 900 forintra változik, ennek a megfizetése alól azonban mentesíti az állandó lakosokat. Ugyanígy nem fizetnek telekadót sem, ami januártól négyzetméte­renként hatvan helyett száz forint. A szóládi önkormányzat is csat­lakozik a körjegyzőség adó-végre- hajtási társulásához. Ez januárban kezdi meg a munkát, Balatonföldvár a székhe­lye, s az adók beszedé­sét vállalkozásba adja egy cégnek. E tár­suláshoz a körjegyzőség valamennyi települése csatlakozik.- Szólád „A” kategóri­ás község lett: az ország legveszélyeztetettebb nyolcszáz települése kö­zé sorolták egy felmérés alapján árvíz- és belvíz-fenyegetett­ség miatt - mondta Vörös Gyula polgármester. - A környékről még Kötcse került be az első nyolcszáz­ba. Ez reményeink szerint annyit jelent, hogy az illetékesek jobban figyelnek majd a megelőzésre és több támogatás juthat az ebből adódó feladatok elvégzésére. Ép­pen a közelmúltban kaptunk 1,8 millió forintot soron kívüli pályáza­tunkra. Igaz, ennél hárommillióval többet kértünk, de a legsürgetőbb feladatokat ebből is elvégeztük. Ár- kolásra, ároktisztításra, gátépítésre futotta. Új civil szervezet is alakult a na­pokban, a „Múlt a Jelenben” egye­sület, ez elsősorban hagyományőr- zéssel foglalkozik. fóhai imre KÖZÖS KARÁCSONY ORDACSEHIBEN. A kicsik köszöntötték az időseket karácsony közeledtével. Az óvodások és a kisiskolások adtak műsort, a felsősök pedig apró ajándékokat. Ordacsehiben 250 a hatvanévesnél idősebb ember, s évről évre megajándékozzák őket; a kicsik mellett az önkormányzat csomagokat adott át nekik. Csak­nem háromszázan - óvodások, iskolások, a szüleik és az idősek - gyűltek össze a falu közös ünnepén. ____________fotó: marton László Ke gyetlen év; ■_________________»_______________ Bábonyme gyer-Tab A karácsonyi fenyők értékesítését nemrég kezdte meg Dobos József termelő a tabi piactéren és Bábonymegyeren. Egy éve két­száz darabot adott el, s mint mondta, az idén sem fog többet el­adni, nem nő a kereslet. A legtöbb vásárló egyébként a vágott fenyőt veszi, bár vannak, akik a földlab­dásat keresik. Dobos József 1995-ben telepí­tett először fenyőt Bábonyme­gyeren. Azóta három területen is van ültetvénye; tizenegy fajtát ne­vel, összesen mintegy hatezer fát. A többsége azonban még nem nőtt meg. Elmondta: a tízcentis palántákat a Somoggyal határos Surdon vette, s a nemes fenyők több mint tíz év alatt nőnek egy­méteresre. Akkor érdemes őket ki­vágni. Norman-, ezüst- és lucfe­nyőt, illetve ezek egyes fajtáit ter­meszti. - Legnagyobb kereslet itt lucfenyőre van - mondta. - Az ezüstfenyőt kevesen veszik, az ugyanis elég drága. Persze azt sen­ki sem veszi figyelembe, hogy mennyit kell vesződni a fákkal: évente négyszer kapálom, gondo­zom őket. Az idén is több tízezer forintot költöttem permetszerre. A szárazság miatt, sajnos, az új tele­kevés haszon Dobos József sűrű ágú, szép fenyői között pítésű háromezer palántám közül ezer tönkrement. Áz eredést, a fej­lődést nagyon is befolyásolja az ég­hajlat, a talaj adottsága meg a csa­padék mennyisége. Ez az év is ke­gyetlen volt: alig nőttek a tűlevelű­ek. így az áruk is drága. Dobos Jó­zsef elmondta: évek folyamán az eladásból kapott pénzt visszafor­gatta újabb ültetvény telepítésébe.- A fenyőfa rövid távon nem hoz hasznot - tette hozzá. - Aki komolyan akar vele foglalkozni, annak évtizedekben kell gondol­kodnia. KRUTEK FOTÓ: GÁTI KORNÉL

Next

/
Thumbnails
Contents