Somogyi Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-20 / 296. szám
Egy magyar-ének szakos tanárnak nem kínált fantasztikus esélyeket a rendszer- váltás, mégis akadt olyan ember, aki ilyen indíttatással egyetemi szintre jutott az igényes szórakoztatásban. Együttese, a harmincesztendős Szélkiáltó a megzenésített versek apostola, kórusai, a hatvanadik évéhez közeledő Bartók Férfikar és a Bach Énekegyüttes nemzetközi hírnek és járják a világot, az általa szervezett Pécsi Európai Bordalfesztivál már tizedik alkalommal hozza a kontinens és a világ legjobb dalosait a villányi pincékbe. A különböző társulatokat pedig az ötvenéves Lakner Tamás zenekarvezető és karnagy, vállalkozó szervező és pécsi egyetemi oktató személye kapcsolja össze. 2003. December 20., Szombat 9. OLDAL Krónika Coca-cola Mikulás. Programajánló. Tarka Sorok. 16.oldal Sport A sport munkásait jutalmazták. Köszönet a felkészítőknek. 14. oldal Szelet kiabált és teljesült minden álma- Baranya hozta a termést, de a gyökerek hol eredtek?- Sárváron születtem 1954-ben, és Kőszegszerdahelyen nőttem fel. Szüleim falusi tanítók voltak, anyámtól kaptam az ének-zene szeretetét, apám pedig iskolaigazgatóként már gyerekként megismertetett a kultúra minden válfajával. A szervezés is mindennapos téma volt otthon, mert ők irányították a falu kulturális életét, ők voltak a könyvtárosok, és a művelődési ház működtetői is.- Az első próbálkozások?- A kőszegi gimnáziumban a magyartanárom végérvényesen az irodalom felé mozdított, majd a hatvanas évek szele engem is elért. Bár hegedülni tanultam a zeneiskolában, Vadrózsa néven beatzenekart alapítottam. Itt szereztem az első zenekar-irányítói és zeneszerzői tapasztalatokat is egyedüli kottaolvasóként. Aztán sokáig nem tudtam, mihez kezdjek magammal, a zenei pálya világos volt, de azt éreztem, hogy keveset gyakoroltam a hangszeren. A zeneművészetire így nem mertem jelentkezni, végül a pécsi főiskola magyar-ének szaka mellett döntöttem.- Mikor jött az első siker?- Még meg sem érkeztem Baranyába, de már zenekart alapítottam leendő osztálytársaimmal. Ugyanis az iskola előtt elvittek katonának, és a seregnél állt össze 1974-ben a Szélkiáltó együttes. A kor szellemének megfelelően intellektuális polbeates alaphanggal indítottunk, és az iskolát megelőző gólyatáborba már rutinos zenekarként érkeztünk. Itt a munkaversenyben az utolsók lettünk, de a rögtönzött Ki mit tud?-ot megnyertük. Aztán a szakunknak megfelelően módosult a repertoár, az irodalom és a zenetanulás révén mindinkább a megzenésített versek felé fordultunk.- Szüksége volt egy ilyen csapat tagjaként a kóruséneklésre?- A főiskolán olyan zenei légkörbe kerültem, ahol igazán otthon éreztem magam. Érdekes módon csak itt ismertem meg a kórusok világát, mert a falumban kimaradt a többszólamú ének az ifjúkoromból, ugyanis amíg a többiek énekeltek, én a kőszegi zeneiskolába buszoztam. A főiskolán pedig mellbevágott ez a muzsika, annál is inkább, mert hihetetlenül magas színvonalon gyakorolták. Másrészt ez volt az egyedüli módja a hetvenes években, hogy az ember ne csak háromévente jusson ki külföldre, ugyanakkor ez nagyon jól összefogta a közösséget. Ráadásul csaknem mindany- nyian tanultuk is a karvezetést.- Karnagyként is hamar beugrott a mély vízbe?- A húgom a pécsi orvosi egyetemre járt, és bár én még főiskolás voltam, szervezett ott nekem egy vegyeskórust, a POTE Pannon- tont, ahonnan több nemzetközi siker után csak a közelmúltban távoztam.- Közben a Szélkiáltó sem süly- lyedt el, pedig a hetvenes évek végén nem volt könnyű megzenésített versekkel hódítani.- Nagy szerencsém volt, hogy mindig olyan társaim akadtak, akik jól alkalmazkodtak egymáshoz. Ugyanakkor minden fellépésünknek nagy visszhangja volt, mert akkoriban a klubmozgalom igen erős lábakon állt, és ez kedvezett a mi stílusunknak. Egyetemistáknak, ráadásul énektagozatosoknak igényesen megzenésített József Attila- és Weöres Sán- dor-költeményeket előadni, látatlanban is biztos befutó. Másrészt fantasztikus hangulatú estek voltak ezek, a végén bőgött mindenki. Mindemellett a suli után kis híján felbomlott a csapat, mert indultunk volna a magunk útján, ám a zeneszeretet mégis összetartotta a társaságot.- Ez azonban még kevés lenne az országos hírnévhez.- A kamarai hangzás, a cselló, a hegedű, a furulya míves megszólaltatása, a többszólamú ének mondhatni a mesterségünk volt, így helyzeti előnybe kerültünk a hasonló együttesekkel szemben. Másrészt az 1983-as Ki mit tud?- győzelem is rásegített erre. Petrovits Emil például így fogalmazott akkor rólunk: „a Szélkiáltó a verséneklésnek ősi állapotába megy vissza. A költemények hűséges szolgájaként zenélnek, nem erőltetik rá a muzsikájukat a versekre”. Ekkor kezdődtek az országos turnék, egy évre rá pedig megnyertük a Békedal Fesztivált is, megosztva Varga Miklós Európa cínlű dalával.- Milyen szempontok szerint bővíti a Szélkiáltó a repertoárját?- Eleinte csak ösztönösen nyúltunk költeményekhez, később figyeltük, hogy mit szeret a közönség, így jöttek a humoros dalok. Aztán a gyerekeknek igyekeztünk válogatni, mert kiderült, hogy jól megtaláljuk a hangot az apróságokkal, végül egyre tudatosabb lett a szelektálás. A saját szövegtől azonban mindig tartózkodtunk, egyetlen ilyen dalunk van, mely a névjegyünk is egyben, a Szélkiáltó kánon: Szelet kiabálunk és az minden álmunk, hogy te is énekelsz velünk. A repertoárral pedig nincs gond, már eljutottunk a hatodik önálló nagylemezünkig.- A karnagynak a Bartók Férfikar hozta meg az áttörést.- A főiskolai végzés után, 1980- ban kértek fel a vezetésére. Egy igen jó hírű társulatról van szó, mely 1945-ben alakult, vagyis közeleg a hatvanesztendős jubileuma. Lehet, hogy csak azért lettem én, mert sokan nem vállalták, aztán később ezt meg is bánták, mindenesetre sikerült hamar közös hangot találni a nálam többnyire idősebb kórustagokkal. Nem volt könnyű a beilleszkedés, mert kezdetben a karnak csak munkásmozgalmi dalokból állt a programja, én pedig folyamatosan csempésztem be kortárs dallamokat. Végül jó tíz év kellett így is, hogy külföldi megmérettetésre indulhassunk.-Mi a Bartók Férfikar titka?- 1992-ben robbantunk be egy debreceni kórusfesztiválon, mert kiderült, hogy másként éneklünk, mint a többiek. Ez a férfikar nem azzal tűnt ki, hogy robbant a hangja, mint az ágyúnak, hanem széles sávon nagy kontrasztok szerepeltek a hangzásunkban. Aztán nyertünk Arezzóban, Bécsben, Rómában és Cornwallban is egy kórustalálkozón, így a nemzetközi hírünk is egyre nőtt. Egy másik kórusomra is igen büszke vagyok, a pécsi Bach Énekegyüttes irányítását az ezredfordulón vetA Bartók Férfikar karnagya A hegedű az örök szerelemtem át, és ez a csapat ugyancsak európai hírű.-Ez az ismertség segített a bordalfesztiválok létrehozásában is?- A Bartók Férfikar érdeme és dicsősége, hogy 1993-ban megszületett ez a kórushagyomány. A társulathoz tartozás igényét megsokszorozza ennek a találkozónak a jó híre, hiszen a világ minden tájáról folyamatosan érkeznek a jelentkezések, később pedig a visszahívások következnek. A Bordalfesztivál kétszer már világméretűre duzzadt, legközelebb éppen 2004-ben történik ez, és két CD is megjelent az eddigi legjobb előadásokból. Megjegyzem, kezdetben ugyanolyan nehéz volt ezeket a dalokat elfogadtatni a szakemberekkel, mint a könnyedebb dallamokat bevinni a kórusmuzsikába. Én azonban mindenkor úgy gondolkodtam, időnként lazítani kell, nem lehet mindig kaviárt enni.- Mindemellett jut ideje az elméleti munkám is?- A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán 1990-ben kezdtem el tanítani a zeneoktatás gyakorlatát, majd idővel a karvezetésbe is bekapcsolódtam. Nekem is jól jött ez, mert addig szinte mindent ösztönösen csináltam, és itt rendszerezhettem a tevékenységemet. Most már a doktori disszertációmon dolgozom, a Kodály utáni gyermekkórusok zene- irodalmával foglalkozom.- Miként lehet időben összeegyeztetni ezt a rengeteg feladatot?- A bordalfesztivált egész évben szervezem, a kóruspróbák célirányosan egy-egy fellépés érdekében zajlanak, és olyankor egy-két hétig semmi másra nem jut idő. A Szélkiáltó is fellángol olykor-olykor, de a sikerek egymást gerjesztik. Az ember most már próbálja az életét racionálisabban nézni. Kerülgetem a tócsákat az úton, de megállni még mindig nem tudok, mert biztos vagyok benne, hogy mindig vár valami az út végén. Aztán onnan megint továbbvezet egy másik ÖSVénV MÉSZÁROS B. ENDRE Harminc év A Szélkiáltó együttes jövőre 30 esztendős lesz, a Lakner Tamás vezette társaság 1974-ben alakult a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-ének szakos hallgatóiból. Énekelt verseket adnak elő, a zene a sajátjuk, de a szöveget mindig jeles költőinktől válogatják. Hegedű, gordonka, gitár, furulya és ritmushangszerek az együttes alapfelállása, de különleges népi eszközöket is rendszeresen megszólaltatnak. A zenekar az évek során hat nagylemezt jelentetett meg (a bal oldali képen első korongjuk, a Kesérédes), 1983-ban megnyerte a Ki Mit tud?-ot, Pécs városa Pro Communitate Díjjal jutalmazta, és 1999-ben megkapták a Kígyós Sándor- díjat is. A társulat nyolc éve változatlan felállásban játszik. A zenekar A zenekar - balról jobbra: Lakner Tamás, Keresztény Béla, Rozs Tamás és Fenyvesi Béla - egyaránt megtalálja a közös hangot a szülőkkel és a gyermekekkel
