Somogyi Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-13 / 290. szám

12. OLDAL 2003. December 13., Szombat HÉTVÉGE „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) Mint a lucaszéke Luca napján mi más juthatna az ember eszébe, mint régi szólá­sunk: „Úgy készül, mint a luca­széke.” De hát mi is az a lucaszé­ke? A néphit szerint ha valaki Lu­ca napján, december 13-án kezd készíteni egy széket, amelyet csak 13 nap elteltével, 13 határ tizenhá­romféle fájából, vasszeg felhasz­nálása nélkül csinál meg; akkor éppen karácsonyra lesz kész vele. Na már most, ha erre a lassan és körülményesen elkészített székre karácsonykor, az éjféli misén rá­állt, akkor megláthatta, kik a falu­ban a boszorkányok. A szólást pedig akkor használ­juk, ha valami, valamilyen mun­ka nagyon lassan, a vártnál és le­hetségesnél sokkal hosszabb idő alatt készül el. A szólásnak kü­lönféle változatai ismertek: „Las­san készül, mint a lucaszéke.” „Lucaszéke módjára faragták.” - de mindegyik ugyanazt jelenti. E fogalomkörbe tartozónak vé­lem a „Hamar munka ritkán jó.” közmondásunkat, amely szerint az elsietett munkától nem várha­tunk jó eredményt, elfogadható minőséget. A Jó munkához idő kell.” közmondás pedig más olda­láról világít rá a témára: ne hamar­kodjuk el azt a munkát, amelytől kiváló minőséget várunk. Mint sok más közmondásun­kat, ez utóbbiakat is utolérte a sorsuk: lusta, vagy vicces embe­rek összevonták, elferdítették igazságtartalmát, s nehogy szá­mon lehessen kérni rajtuk a határ­idős munkát, létrehozták a 'Lassú munkához idő kell.’ humorosnak szánt, de ironikusnak is fölfogha­tó mondást. Ha tehát azt mondják valakinek: „Ön aztán tudja, hogy lassú munkához idő kell.” - azt ne vegye az illető feltétlenül dicséret­nek! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Hátborzongató históriák a török időkből A török kori sírok meglepő felfedezéseket rejtettek a régészek számára Fonyód-Bézseny Különös temetési szokások nyo­mára bukkantak az M7-es autó­pálya nyomvonalán dolgozó ré­gészek, akik eddig mintegy 50 ezer négyzetméternyi területet tártak fel Somogyi Krisztina és Gallina Zsolt vezetésével. A március óta tartó munkálatok során 1600 objektumot bontot­tak ki és dokumentáltak Fonyód-Bézseny lelőhelyen, de a török kori temető mellett felté­telezett templomnak még nyo­mát sem lelték. A területen talált, legkorábbról származó leleteket az újkőkori Dunántúli Vonaldíszes Kerámia­kultúra egyetlen felfedezett gödre rejtette - tudtuk meg a régészek­től. A rézkor középső szakaszából egy kút és néhány szemétgödör került elő. A késő rézkori Pécel- Bádeni kultúra időszakából egy fej nélküli, stilizált nőalakot ábrá­zoló idol töredékét találták meg. A kelta időszak végén is lakták ezt a területet, erre egy földbe mélyített építmény, két-három gödör, és egy cserépréteggel kirakott aljú, megújított szabadtéri kemence utal. Gallina Zsolt beszámolója alapján az első igazán gazdag le­letanyag ezen a területen az Ár­pád-korból származik. A történet­írók tanúsága szerint ugyanis ezen a környéken feküdt az 1130- as években a Besenyő nevű tele­pülés. Ennek neve az azóta isme­retes Fekete- és Fehérbézseny for­mában maradt fenn.- Ezen adatok hű tükrét leltük meg az ásatáson, hiszen az Árpád­korból származnak a földbe mélyí­tett, kemencével, illetve tűzhellyel rendelkező veremházak és a sza­badtéri kemencék is. A legjelentő­sebb telepjelenség egy mintegy 20 kemencéből álló komplexum, amelyhez egy faszerkezettel bélelt kút is tartozott, négy egymásba csapolt deszkasorral. A bézsenyi terület temploma a 16. századig követhető nyomon az írásokban. Ezt a templomot a feltárt nyomvo­nalszakasztól északra sejtjük. Ez­zel szemben egy nagy meglepetés­sel találkoztunk a lelőhely déli ré­szén, itt ugyanis egy 16-17. száza­di, török kori temetőt leltünk. Eddig a régészek mintegy 350 sírt bontottak ki, és a munka so­rán számtalan meglepő jelenség­gel találkoztak. Elsősorban az volt furcsa, hogy templomnak nyomát sem lelték, pedig a középkori te­mető sírjait templom köré szokták ásni.- A temetőt árok veszi körül, a sírok pedig sorokat alkotnak. Ami még szokatlanabb, hogy a belső árkok szektorokra tagolják a sír- mezőt. A halottakat lepelbe csa­varva, vagy szegeit deszkakopor­sóban helyezték örök nyugalom­ra. Néhány esetben megleltük a koporsó famaradványait is. Nem jellemző a halottak kezének ösz- szekulcsolása, és a mellen való ke­resztbe tétele sem, holott ez a ke­resztény középkori temetőkben általános vonás. Ugyanakkor né­hány halottat fej nélkül, vagy har­ci sérülésekkel temettek el. A régészek szerint mindez arra utal, hogy ezen a helyen egy török kori, de nem magyar és valószínű­leg nem is keresztény közösség te­metkezett. A kevés magyarországi párhuzam alapján azt feltételezik, hogy egy balkáni, jórészt már mu­zulmán délszláv csoport temetője lehetett. A pontos etnikum megál­lapítása mindenesetre nehéz, bár a törökséghez, illetve az iszlám­hoz való kötődést két borostyán­ból faragott, nyolcszögletű fejű tö­rök gyűrű jelzi. Ezeket amulett­ként hordhatta tulajdonosa.- Erre az időszakra utal közel tucatnyi különálló temetkezés, amelyek az előbbi temetőtől északra elszórva helyezkedtek el. E halottak egy részét rendellene­sen, fej nélkül vagy csak koponyá­val temették el. Egy tömegsírként is használt mély gödörben hat csontvázat leltünk, amelyek közül négyet lefejezve dobtak oda. Mindez török kori harci cselek­ményre utal. A fonyódi vár kör­nyékének mozgalmas története alapján az 1640-70-es évek közötti időszakhoz köthetjük e hátbor­zongató históriákat. A török kori eseményeket vüá- gíthatja meg az a tény, hogy a le­endő csomóponttól közvetlenül északra egy palánkvár 130-150 méter külső hosszúságú' nyugati fala húzódik, két árokkal és há­rom sánccal. Az 1783-as katonai felmérésen még meglelték a nyo­mát a sarokbástyás palánkvárnak.- A török kor után azonban nem szűnt meg itt az élet. A vártól közvetlenül délre és a fent említett temetőtől északra feltártunk egy 17-18. századi, késő középkori, il­letve újkori települést is. Itt göd­rök, pásztorépítmények és árkok kerültek a felszínre. Kiemelhetjük azokat a viszonylag ritkának szá­mító, nagyméretű alapárkos-cö- löpszerkezetes, illetve tűzhelyes veremépítményeket, amelyeket tüzelősóinak, valamint pincének határozhatunk meg néprajzi pár­huzamok alapján. A török kori és ezen település viszonya még nem tisztázott, de elképzelhető, hogy ehhez a faluhoz, vagy ennek korai részéhez tartozott a sírmező. Mint kiderült: a települést az 1783-as I. katonai felmérés térké­pe is jelzi. E településhez köthető Bézseny templomának végleges pusztulása és a kőanyagának el- hordása is. A telepobjektumokból a templom faragott kövei, oltárkö­ve és kapuperselye került elő. A lelőhelytől északra sejtett temp­lom helyét azonban egyelőre még nem találták meg... takácszoltán A bézsenyi vár titka Ezt a területet az 1500-as évek közepén, a török végvári harcok ide­jén a híres törökverő Palonai Magyar Bálint védte és uralta. A szigligeti és a fonyódi várból szállt szembe a törökkel, de a korabeli végvári vár­urakhoz hasonlóan sarcolta a környező magyar lakosságot és nyugta­lanította a többi keresztény végvári urat is. Elképzelhető, hogy a bézsenyi földvár az általa védett török köri fonyódi palánkvár külső övezetéhez tartozhatott. Az ilyen kisebb fiók- vagy tarisznyavárak, mint a bézsenyi, az Ordacsehi-kisvár, a Zarda-vár, vagy a szőlősgyöröki mind egy-egy észak-déli, vagy kelet-nyugati irányú utat zártak le. A vár eredetét tekintve létezik egy másik elképzelés is. A törökök 1570-ben komolyabban támadták Fonyódot és erről szól egy híradás. 1570-71 -ben kelt levelekben Magyar Bálint felesége, Lengyel Brigitta arról panaszkodik, hogy a török várat emel Fonyód ellenében Bézsenyben. Az előbbi verziónál tehát valószínűbb, hogy ez lehetett a régészek által vizsgált vár. A KVG Rt sajtótájékoztatójának írásos anyaga Barcs Város Önkormányzatával szemben benyújtott bírósági keresetről Barcs Város Önkormányzata Képviselő-testülete 1996. no­vember 22-én kelt ajánlati fel­hívására a KVG Rt, 1997. ja­nuár 3-án kelt pályázatot nyúj­tott be. A pályázati feltételeknek megfeleltünk, a pályázatot megnyertük. Barcs Város Önkormányza­ta mint megbízó, a KVG Rt mint megbízott 1997. március 18-án hosszú távú szerződést kötött hulladékszállításra és hulladéklerakó üzemeltetésé­re Barcs városában. Ezt a szerződést 1997 decemberé­ben módosítottuk. A szerző­dés 1998. január 1-től 2012. december 31. napjáig szólt. Tevékenységünkkel Barcs városa részére 15 éves távlat­ban európai színvonalon bizto­sított volt a korszerű szemét- szállítás és -elhelyezés. Ezzel szemben részvénytársasá­gunk számára a barcsi projekt az első időszakban éppen a nagy volumenű ráfordításaink és beruházásaink miatt vesz­teséges volt. Az elmúlt 5 évben a szerző­dést rendeltetésszerűen telje­sítettük. A teljesítés során fel­merülő napi problémákat együttműködve megoldottuk. Részvénytársaságunk több mint 200 önkormányzattal ren­delkezik ilyen tárgyú szerző­déssel - ezek teljesítésében megfelelő gyakorlattal rendel­kezünk. A hulladékgazdákodásról szóló törvény szerint „e tör­vény hatálybalépéséig létre­jött, települési hulladékkezelé­si közszolgáltatás ellátására irányuló szerződések 2003. ja­nuár 1. napján megszűnnek, kivéve, ha azt a szerződő fe­lek az e törvényben meghatá­rozott feltételeknek és tarta­lomnak megfelelően módosí­tották.” Valamennyi szerződő part­nerünket 2002. évben keres­tük meg szerződésmódosítási ajánlatunkkal. Figyelembe kel­lett vennünk azt is, hogy 2002. év őszén helyi önkormányzati választások voltak. Ezérf Barcs város esetében Karvalics Ottó alpolgármester­rel 2002 nyarán történt egyez­tetés után abban állapodtunk meg, hogy módosítási ajánla­tunkat az önkormányzati vá­lasztások után terjesztjük elő. Ezt megtettük 2002. novem­ber 8-án, egységes szerkezet­be foglalva a meglevő szerző­désünket a módosításokkal. Módosítási ajánlatunkra ér­demi válasz - pontosabban semmilyen válasz - nem érke­zett. Az Önkormányzat- a módosítási ajánlatot nem észrevételezte,- nem kifogásolta,- saját szerződési ajánlatot sem terjesztett elő. Ezzel a magatartásával az Önkormányzat a szerződés törvényi rendelkezés miatti megszűnését kívánta elérni. 2003. február 24-én egyez­tetést kezdeményeztünk Barcs városával a szerződés megszűnése miatt, jeleztük kártérítési igényünket, ennek összegszerű kimunkálását is átadtuk Barcs városa részére. Az önkormányzat azonban a tételekre nem nyilatkozott. Barcs Város Önkormányza­ta döntött. 2003. január 1-től a pécsi Biokom Kft alvállalkozó­jaként, ifj. Feigli Ferenc által ügyvezetett DDMHG Kft lett a közszolgáltató Barcs városá­ban. Ezután kezdeményeztük a jogilag megszűnt szerződés pénzügyi elszámolására vo­natkozó tárgyalásokat. Mivel Feigli Ferenc polgármester el­zárkózott a tárgyalásos úton történő megállapodástól, bíró­sági úton próbálunk érvényt szerezni igazunknak. Külső szakértők bevonásá­val gazdasági számítást készí­tettünk az elmaradt nyeresé­günkre, valamint a befekteté­seink, beruházásaink meg nem térülésére vonatkozóan. Veszteségünk keletkezett to­vábbá a barcsi hulladéklerakó idő előtti bezárásával is. A tér­ség kistelepülésein összegyűj­tött hulladékokat a meg­növekedett szállítási távolsá­gok miatt ugyanis komoly költ­ségnövekménnyel tudtuk ár­talmatlanítani. Az önkormányzattal kötött hosszú távú szerződésünk 2012-ig szólt, így követelé­sünk pénzügyi részé mintegy 130 millió Ft. Kaposvár, 2003. december 9. Petes Tamás kommunikációs vezető ▲ (119459) NK hibridekkel biztonságosan! Alpha ________________« FAQ 380 aj j. Jl' Csúcstermés-biztonságosan A legmagasabb termésszintet hozta ^ még az idei szélsőséges évjáratban is! ■ .„..L..;,./...................,1 NK ^CiskOv!^ * FAQ 420 M Már a startnál vezet Jfe j Üzemi és kisparcellás kísérletekben, 2003-ban . S egyértelműen a legnagyobb termést adó NK kukoricahibrid! ‘ r v» Celest_____________________• FAQ 450 1W. w jjH A legkorábbi bötermö I Ismét előkelő helyen a középérésű hibridek között: 1 az egyik legnagyobb termést adó hibrid, a legalacsonyabb vízzel! H Alexandra PR __» Korai érésű I Az éréscsoport királynője 2003-ban is a legnagyobb területen vetett hibrid: teljesítmény-kérdőjelek nélkül! ­Hibridkínálatunk tovább erősödik l

Next

/
Thumbnails
Contents