Somogyi Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-04 / 256. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 0 6 0 2003. November 4., Kedd 1IHI GIGE Pályáznak, ha elegendő a saját erő A KÖZSÉG CÍMERE A háromszögű kék pajzsot jobb haránt ezüstpólya osztja ketté; benne balról egy zöld terméssel megrakott ág. A címer felső kék mezejében pengéjével fölfelé for­dított kasza, az alsó kék mezőben háromágú villa látható. A pajzs kék színe a biztonságot, a békés települést jeleníti meg. Gige törté­nete során mindvégig a mezőgaz­dasági termelésből élt, s e mun­kaeszközök a hagyományos ter­melésre utalnak. A pólyában levő ág a fáradságos munka gyümöl­csét jelképezi. A címer a dolgos, munkájuk eredményét élvező em­berek falvára utal. A LAKOSSÁG SZAMA 2003-ban 380 1990-ben 323 1960-ban 604 1930-ban 1205 1920-ban 719 I, T A zselici dombok szélén, aránylag közel a Balatonhoz és viszonylag távol a megyeszék­helytől a község lakosai nem a falusi turizmusban bíznak, ha­nem önmagukban. Kiszámít­hatóbb gazdálkodásra, erősödő önkormányzatra számítanak, és reménykednek az infra­struktúra fejlesztésében.- Mit hozhat Gigének az uniós csat­lakozás?- Még mindig nem világos, hogy mit hoz az uniós csatlakozás. Itt az emberek ősidők óta a mezőgazda­ságból, aZ állattartásból éltek. A je­lenlegi módszerekkel azonban nem vagyunk versenyképesek a nyugati piacon - mondta Koszti Sándor polgármester. - Hagyomá­nyos szántóföldi növényeket - ga­bonát, kukoricát - és olajos magva­kat termesztenek. Néhány éve még „menő” növény volt a dohány, de KOSZTI SÁNDOR 1954. január 27- én született Kaposváron. 1999-től falugondnok volt, majd 2002-től társadalmi megbízatású polgármes­ter. Nős, két felnőtt leánya és egy unokája van. Hobbija a sző­lészkedés, borászat. mára felhagytak vele. Ennek elle­nére nem féltem a gigeieket, mert mindig a munkájukból éltek, és most is meg fogják találni a módját a talpon maradásnak. Ha tudják, hogy a következő évben milyen terményre lesz szükség, majd azt termesztik. A kiszámíthatóság az, amiben a legjobban bízunk. Gon­dot okoz, hogy a téesz egyik napról a másikra megszűnt, s a lakosság mintegy 80 százaléka elvesztette a munkahelyét. Most az önkor­mányzat a legnagyobb munkálta­tó. Remélhetőleg az unióban az önkormányzatok is erősödnek, s hosszabb távra lehet tervezni, ki­számíthatóbb, biztosabb lesz a gazdálkodásunk.- Ki tudják használni az uniós pályázati lehetőségeket?- Kevés az önerőnk, így csak azokat a lehetőségeket tudjuk megragadni, amelyhez elég a saját forrásunk. Ennek ellenére a társ­községekkel együtt rendszeresen pályázunk. Az-infrastruktúránk is meglehetősen hiányos, hiszen vi­zünk, villanyunk van, de hiányzik az internet-hozzáférés, nincs veze­tékes gáz és szennyvízcsatorna. S egyelőre reményünk sincs ezekre a beruházásokra. Több sikeres pá­lyázatot tudunk magunk mögött, legutoljára a Belügy- és a környe­zetvédelmi minisztériumtól nyer­tünk pénzt, ezen 150 szeméttáro­lót vásárolunk, s a hónap végén már a porták elé helyezzük őket.- Mi lehet itt a kitörési pont?- Bizakodó vagyok, még akkor is, ha nem várható tömegével a vál­lalkozók betelepülése. A zselici dombság szélén, közel a Balaton­hoz, szinte érintetlen környezetet és természeti szépségeket tudunk nyújtani. Már nálunk is megjelen­tek a külföldiek. Ám a falusi turiz­mus fejlesztéséhez komoly beru- házásra van szükség. _________■ Recept Gigéböl___ Libasült Hozzávalók: egy három- vagy három és fél kilogrammos liba, 10 dkg zsír, majoránna és só ízlés szerint. A gondosan megtisztított libát fölbontjuk. Bontás közben a belek eltávolításakor ügyeljünk a máj kiemelésére. Amint a májat kivettük, az epét azonnal távolít­suk el. A libát kívül-belül besóz­zuk, a belsejébe majoránnát hin­tünk, egy kevés forró zsírral le­öntjük, majd közepesen meleg sütőben gyakorta iocsolgatva szép pirosra, ropogósra sütjük. A fölösleges zsírját leöntjük, s a többiből pecsenyelevet készí­tünk. Tálalásakor a hátát és a combrészeket a tál aljára rakjuk, a melle húsát szépen szeletekre vágva a tetejére helyezzük. A fia­tal libát vagy kacsát gesztenyével tölthetjük oly módon, ahogyan a pulykát. Az aprólékjából rizses aprólékot, becsináltat vagy pör­költet is készíthetünk. ■ Kinőtte a szekrényt a könyvtár Megtalálják apjukat a gyerekek CIVILEK, VEZETŐK Most alakul meg Gigében a pol­gárőr- és tűzoltó-egyesület. ÜGYFÉLFOGADÁS A polgármesteri hivatal címe: 7527 Gige, Kossuth Lajos utca 4. Tel/fax: 82/721-321. A lako­sok Koszti Sándor polgármes­tert csütörtökön délelőtt 8 és 12 óra között kereshetik föl ügyes-bajos dolgaikkal. Zsirosné Polgár Erzsébet kör­jegyző kedden és csütörtökön 8 órától 12 óráig tart fogadóórát a hivatalban. Jakab Zsolt falugaz­dászhoz minden héten kedden 9-töl 11 óráig fordulhatnak kér­déseikkel a gazdálkodók. ORVOSI RENDELÉS A háziorvos, dr. Dús István heten­te kétszer, kedden és pénteken 10-től 12 óráig látja el a betegeket. Greksza Leila védőnő ugyanebben az időben ta­lálható meg az orvosi ren­delőben. Minden hónap első hétfőjén 12 és 13 óra között a háziorvossal együtt gyer­mekszakrendelést tartanak. ISTENTISZTELETEK A katolikus imaházban Lukácsi Géza plébános minden hónap utolsó szombatján 17.30 órai kez­dettel celebrál szentmisét. A re­formátus istentiszteleteket Bakai László lelkész tartja minden má­sodik hét vasárnapján 13 órától. MÚLTIDÉZŐ A településhez tartozott 1930- ban Cseberki, Kiss-, Nagy- és Újpuszta, a csermányi és a gigei szőlőhegy, valamint Olle-völgy. 1205-en laktak itt 253 házban. Az I. világháború idején 124-en vonultak be katonának, s közü­lük 18 halt hősi halált. Tizennégy asszony maradt özvegyen, s hat gyermek árván. Bohenszky Adolf volt a körjegyző, Mórocz Lajos az aljegyző, a községi bíró pedig Kis Mihály János. A posta- mesteri teendőket Fuhmann Margit látta el. Sárossi István re­formátus lelkész szolgált Gigé­ben; a református iskolában Pethes Ernő tanított, a katolikus­ban Szabó János. A CIKKEKET SZAKÁLY ANDREA ÉS SZARKA ÁGNES ÍRTA FOTÓK: LÁNG RÓBERT Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta Csontos Jánosné 40 éve vezeti a közsé­gi könyvtárt, s ajánlja az egyes kötete­ket az olvasóknak. Hajdanán egy szek­rény testesítette meg a bibliotékát, ma már azonban több mint ötezer kötetből válogathatnak az olvasók.- A varroda helyén valamikor kultúrház volt, és mi - az akkori színjátszó fiatalok - öltözőnek használtuk. Itt kapott helyet az az ominózus szekrény, s benne mintegy kétszáz kötetnyi könyv. Akkor kértek föl arra, hogy vállaljam el a könyvtárosságot, és azóta is végzem ezt a munkát - mondta Csontos Jánosné. - Szeretem a könyveket; kilencéves korom óta rendszeresen olva­sok. Szinte minden könyvet elolvastam, ami itt, a könyvtárban található. Az utóbbi negyven év során a biblioté­ka is gyarapodott: ötezer kötetesre bővítet­ték a község könyvállományát. A könyvtá­ros a megyei könyvtárral tartja a kapcsola­tot. Onnan kap szakmai segítséget. Rend­szeresen vásárolja az új könyveket, első­sorban az iskolásoknak a kötelező olvas­mányokat, mert ebből több is kell. S meg­találhatók a polcokon a lexikonok, a szó­tárak, illetve a szépirodalmi művek is.- Százezer forintot költhettem az idén könyvre, ekkora keretet még soha sem kaptam - tette hozzá Csontos Jánosné. - A gigeiek egyébként szeretnek olvasni, főként az idősebbek. A középkorúak azonban ritkábban járnak ide, jönnek vi­szont seregestül a gyerekek, főleg a köte­lező olvasmányokért. S nemcsak az olva­sás, hanem a találkozás és a beszélgetés öröme is vonzza őket. A könyvtárnak egyetlen nagy gondja van: csak egy villanyradiátorral lehet fű­teni. A beszélgetéshez pedig kevés a jó hangulat, a hideg téli estéken ugyanis a fűtés sem elhanyagolható. Bár a polgár- mester szerint a varroda újraindulásával - reményeik szerint - megoldódhat majd a fűtés gondja is. ___ __ ■ Sz ámítógép a tékában Egy informatikai pá­lyázaton számítógé­pet nyert az önkor­mányzat, és úgy döntött a képviselő­testület, hogy ezt a gépet a könyvtár­ban helyezik el. Csontos Jánosné könyvtáros azon gondolkodik, hogy neki már túl bonyo­lult lenne megszok­ni az új rendszert, s inkább átadja he­lyét egy fiatalabb könyvtárosnak. Egyetlen dolog, a könyvek szeretete azonban továbbra is megmarad. Diana a söntéspultnál Manapság érthetetlen ellenérzést, sőt helyenként gyűlöletet szít, ha valakiről kiderül, hogy vadász. Még inkább, ha nő az illető. Nem­csak a nem vadászók, hanem a va­dász férfiak is sandán nézik: mit keres egy Diana a társaságban, mi­kor a vadászat ősidők óta a férfiak előjoga. Fodor Jánosnénak is meg kellett küzdenie az ostoba előítéle­tekkel.- Vadászik a férjem, a sógorom is, és hat éve „megütött a szele”. Szeretem a természetet, a csendet, ami a magaslesen körülvesz, s azt a semmihez nem hasonlítható iz­galmat, amikor hallom egy ág reccsenését, az avar súrlódását, ahogy közelít a vad. Három gyer­mekem van, most várom a negye­diket, s vezetem a presszót, így az időm sem enged annyit a terület­re, amennyit szeretnék kijárni. A vadászat nemcsak lövésből áll, az csak része a szertartásnak. Fodor Jánosné a Csököly és Vi­déke földtulajdonosi társaság ala­pító tagja, bár a tagsága egy kicsi­vel későbbi, mivel az alapításkor még csak a vadászvizsgára ké­szült. Azóta néhányszor szembe­sült az előítéletekkel. Hiába hozott terítékre őzet, vaddisznót és egy gímbikát, a férfiak nem bíznak a szakmai tudásában.- Egy vendég vadászt kellett kí­sérni, s már nem volt hadra fogha­tó férfi, ezért vállaltam a feladatot. Erre jött a felháborodott kórus: hogy képzelem? Pedig a rendsze­res tanulás és gyakorlat folytán ugyanúgy megítélhetek egy vadat, el tudom dönteni, hogy lőhető-e vagy sem, mint bármelyik Nim­ród. A Fodor családban elvetették a vadászat szeretetének magját, hi­szen legidősebb fiuk a szőcsény­Nemes Gyula falugondnok elődje a mostani polgármester volt, s jól ismeri a településen élők gondját- baját.- Elfogadták az em­berek a falugondnoki szolgálat munkáját, és most több lehetőséget is kapok. Reggel nyolc óra előtt már járom a falut, szedem össze az éthor­dókat, recepteket, és akinek kell, annak bevá­sárolok; megyek a pos­tára, majd az ebédért - mondta Nemes Gyula. - Gyógy­szerért, ebédért, vásárolni Kaposfőre járok, és fél tizenkettő előtt már vissza is kell érnem, hogy kiosszam az ebédet. Az idős emberek megszokták, hogy min­dig azonos időben viszem az ét­hordókat, nem lehet velük meg­tenni, hogy egyik nap délben, a másikon meg esetleg valamikor délután érek hozzájuk. Naponta mintegy 30 kilométert autózik Ne­mes Gyula, de mint mondta, előfordult, hogy ment már több mint szá­zat is. A falugondnok munkája nem zsúfolha­tó bele a napi 8 órába, hi­szen akkor kell mennie, amikor a lakosoknak szükségük van rá.- Csak este érek haza, olyankor találkozom a családommal: a fele­ségemmel, édesanyámmal és a há­rom gyerekemmel. Ha a gyerekek­nek szükségük van az apjukra, ak­kor megtalálnak a faluban, hiszen tudják, merre járok. ________■ Má r a bizalom is gyógyít A háziorvos, dr. Dús István csak­nem három éve jár ide Kiskorpád­ról, hogy orvosolja a gigeiek be­tegségeit. - Hétente két­szer rendelek a faluban. Mindkét rendelési napon nagyon sok beteg van; nem ritka, hogy harmin­cán is összegyűlnek a vá­róban - mondta. - A gyermekek között első­sorban az évszakhoz kö­tődő betegségek a gyako­ribbak, az idősebbek esetében azonban már komoly gondot okoz a cukorbe­tegség, illetve a mozgásszervi be­tegségek és a magas vérnyomás. A legnagyobb gondot a túlsúly keze­lése okozza. A fiatal orvos étkezési taná­csokkal is ellátja betegeit, ám mint megtudtuk tőle: ezeknek a betar­tása, sajnos, nehezen egyeztethe­tő össze a falusi szokásokkal és a nyugdíjjal, hiszen a halételek, saj­tok nem mindig szerezhetők be.- Nemrég egy kezde­ményezéssel is előáll­tunk - mondta havon­ta külön rendelést tar­tok a csecsemőknek és a kisgyermekeknek, így nincsenek olyan sokan-a váróteremben, és egészségesebb is, ha külön kezelhetem a kisbabákat. Dús István úgy érzi, jó a kapcsolata a helybeliekkel. - Bátran fölkeresnek a gondjaik­kal, én pedig rendelési időn túl is kijövök, ha kell - hangsúlyozta. - Úgy gondolom, hogy az eredmé­nyes gyógyításhoz arra is nagy szükség van, hogy beteg és orvos között kölcsönös bizalom alakul- jon ki. _______________■ Go ndoskodik a levélkihordó Fodor Jánosné a gímszarvas-trófeával pusztai szakképzőbe jár. A szülők vonzalma a fiúban folytatódik, aki hivatásának választotta az erdő és a vad védelmét, a vadászatot. ■- A reggeli kézbesítéskor szüksé­gem van a férjem segítségére is, hiszen Rinyakovácsiban is tőlem várják a leveleket - mondta József Jenőné, aki 1989 óta dolgozik postásként a faluban. - Hat éve üresedett meg a hivatalvezetői állás, és mert úgyis a posta volt a munkahelyem, megpá­lyáztam... József Jenőné har­mincöt évvel ezelőtt Kőszegről jött ide férj­hez. Egy ideig a mező- gazdaságban dolgozott, aztán nagy fordulatot hozott életébe a posta. - Össze kellett egyeztetni az itthoni munkát, az állatok ete­tését a levelek kihordásával - emlékezett. A postás reggeli látogatása leg­inkább az időseknek fontos. - Sok nyugdíjas él egyedül, s gyak­ran én vagyok az egyetlen, aki bekopogtat hozzájuk - mondta. - Úgy érzem, mindenki elégedett a munkámmal, s annak ellenére, hogy városi va­gyok, sikerült beillesz­kednem. A képeslapok, bélye­gek mellett József Jenőné egyebek között cigarettát és könyveket is árusít. Elmondta: nép­szerűek a postai biztosí­tások is; ő pedig arra sem rest, hogy a szabad­idejét áldozza fel. - Gyakran hét végén vagy esténként megyek el azokhoz az idősekhez, akik biztosítást akarnak kötni. így nem kell az utcára kivinniük a pénzt, és a faluban sem tudódik ki. Sokat jelent a bizalmuk. A leg­nagyobb elismerést nekem az je­lentette, hogy tavaly november- ben képviselővé választottak. __■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents