Somogyi Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-08 / 260. szám

2003. November 8., Szombat HÉTVÉGE ____________________________Könyvespolc____________________________ Sz échenyi Zsigmondi CsuiL. A Magyar Könyvklub által pél­dásan gondozott és nagyon szép kivitelű Széchenyi Zsigmond életmű sorozatában jelent meg a közelmúltban a nagy vadászíró első és legsikeresebb könyve, a „CsuiL.” című afrikai vadász­napló. A „CsuiL.” (a bennszülöttek így nevezik a párducot) az 1928. október és 1929. április között történt események színes leírá­sa. És mind a mai napig hihetet­lenül hatnak az olvasóra. Pedig hol van már ez a hetvenöt évvel ezelőtti Afrika. Mennyi minden megváltozott... Kittenberger Kálmán, 1958-ban elhunyt másik nagy vadászírónk külön kötetben siratta el meg­változott Afrikáját. Szé­chenyi Zsigmond 1967- ben távozott az élők so­rából. Utolsó könyvé­nek címe, a „Denaturált Afrika” mindent elárul az írónak oly kedves, immár vég­leges eltűnt világról... Az afrikai vadállatok jelentős része régóta rezervátumokban él már, vadászatukat szigorú törvé­nyek védik, a „Csui!” azonban még az ősi állapotokat tükrözi. Varázsát a soha el nem évülő va­dászkalandok izgalma adja. És ez az izgalom elbűvöli a mai ol­vasót is... Széchenyi Zsigmond nemcsak ölte, hanem szerette is a vadállatokat. Ellentmondásnak látszik, pedig nem az. Szándéka szerint soha nem lőtt úgy, hogy az a megsebzett állatnak napo­kig tartó szenvedést okozzon... A „Csui!...” azonban - ahogy Széchenyi Zsigmond többi köny­ve is - nemcsak vadászatról szól. Hihetetlenül plasztikus képet rajzol a tájról, a benne élő embe­rekről is. Színes, élvezetes stílu­sa, amelyet egy jellegzetes, kissé fanyar humor is átsző, pergővé teszi a naplónak azokat az ese­ményeit is, amikor látszólag semmi jelentős nem történt... „Le a völgynek, fel a hegyre vadcsapáson, vízmosáson veri, vágja, űzi egyre... Arany János híres verséből vett részlet adja meg a könyv mottóját, s talán Széchenyi Zsigmond ars poeticá­ját is, hiszen egész élete - amíg tehette! - vadcsapáson telt el... Széchenyi Zsigmond kezdet­ben maga sem hitte, amit ma már, ennyi évtized után nyugod­tan kijelenthettünk, hogy köny­vei világsikeresek lesznek. Hi­szen még a „Csui!...” előszavá­ban is ezt olvashatjuk: „Minden­napos feljegyzéseim ezek, me­lyeket esténként a tábor tüze mellett, sokszor álmos fejjel ve­tettem papírra, hogy emlékem­ben össze ne keveredjenek. Ké­rem, olvassák megfelelő elnézés­sel!” Nem, nem elnézéssel, ha­nem fokozódó kíváncsisággal la­pozza a mai olvasó is... Hiszen pillanatokon belül bent vagyunk a vadászkalandok kellős közepében. Táborról tá­borra vonul a szafári, téherhor- dókkal, fegyverhordozókkal, a három fehér vadásszal. A három fehér vadász: Széchenyi Zsig­mond, Károlyi István és Stub... Stub, aki valóban fehér vadász, „white hunter”, e jellegzetes afri­kai foglalkozás tipikus megteste­sítője, aki Széchenyi Zsigmond társát, Károlyi Istvánt kísérgeti folyamatosan cserkészéseiben. A nagyszájú, háryjá- noskodó Stub, aki min­denkinél mindent job­ban tud, aki végighar­sogja szinte az egész könyvet. Talán ezért is áll alakja szinte meg- foghatóan előttünk... Nézzünk most meg egy jellegzetes epizódot Stub „ténykedéseiből”. A walesi herceg szafári- ja csaknem egy időben indult út­nak Széchenyiék expedíciójával. Egy alkalommal a herceg meg­hívta őket vacsorára. „Ez a neve­letlen Stub pedig azt üzente visz- sza, hogy már lefeküdtünk! Bosszankodtunk ezen, minthogy vajmi kevés a kilátásom arra, hogy egyhamar a walesi herceg vacsoravendége lehessek...” Aztán egyre jobban peregnek előttünk az izgalmas vadászese­mények. Antilopok sokasága, bi­valyok, oroszlánok kerülnek terí­tékre. És nem utolsósorban „Csui”. „Akit”, talán így is nevez­hetjük, Széchenyi többre becsül az oroszlánnál. Hiszen sokkal óvatosabb ragadozó, sokkal ne­hezebb becserkészni és ritkáb­ban is fordul elő, mint az állatok királya... Az elefánt még vissza­van. De a vele való kalandokat már a napló külön eseménysoro­zata rögzíti... A nagy elefánt vé­gül a Kitui őserdőben került kéz­re. Sok kilométeres talpalás és el­hibázott lövés után. (Került kéz­re. Ha egyáltalán egy elefántot kézbe lehet venni...) A jellegzetes Széchenyi-hu- morról álljon itt még egy példa: „Az előttem járó kirongózi (vad­nyomozó) jókora húscafatot ci- ■ pel a hátán. „Meglepetésül” viszi a családjának. István háromna­pos vízilovából való a „meglepe­tés”, elképzelhető, milyen álla­potban van. Az itteni hőségben különben is rohamosan romlik a hús, néha már órák múltán meg­telik féreggel. A kirongózi hátá­ról oly dögletes bűz árad, vissza akarom küldeni a menet végére. De ő segít a bajon. Magas fa tete­jébe mászik, odaakasztja a húst, tüskés ágak közé rejti... Holnap úgyis ráér - mondja -, majd visz- szajön érte! Nem csodálom, ha meglepődik a családja...” DR. SÍPOS CSABA Világszintű gyermekirodalom A gyermekirodalom a központi té­mája a hét végén zajló 17. Berzse­nyi Helikon Napoknak, melynek keretében ma A gyermekkönyvek kerékasztalánál címmel rendez­nek konferenciát Keszthelyen.- Végre eljutottunk idáig - sóhaj­tott fel Komáromi Gabriella, a téma egyik legismertebb hazai kutatója. - Sokáig igen sanyarú sorsra ítélte­tett a hazai gyermekirodalom-ku­tatás, ám az elmúlt években sze­rencsére látható az előrelépés. Ez a konferencia is ezt példázza, de ko­rábban a Tiszatáj egyik száma, va­lamint a Beszélő is foglalkozott a témával. Persze az ideális állapo­toktól messze vagyunk, például az egyetlen irodalomkritikai folyóirat, a Csodaceruza is máról holnapra él, s csak rendkívüli viszontagsá­gok közepette tud megjelenni. A mostani számot a francia, az elő­zőt, mely májusban jelent meg, pe­dig elvileg kéthavonta szeretnénk ezt megtenni, a svéd követség tá­mogatta, mivel országukkal foglal- koztunk-foglalkozunk.- Ennyire perifériateriilet a gyer­mekirodalom?- Csak a kutatása. Míg a fejlett országokban már régóta külön in­tézetek foglalkoznak a témával, idehaza nagy harc után a már em­lített Csodaceruza is csak 2001 óta létezik, s az egyetemek irodalom szakán sem tanítják. Az irodalom területén azonban világhatalom vagyunk. A legnagyobb magyar írók-költők is írtak gyermekeknek szóló műveket. Petőfitől József Atti­lán, Kaffka Margiton és Babitson át Weöres Sándorig.- Utóbbi például, amikor a Bóbi­tával kapcsolatban megkérdezték tőle, hogy jutott eszébe gyerekverset írni, meglepődött, mondván az nem gyerekeknek szól. Milyen kri­tériumok alapján válik valami mégis gyerekverssé?- Egyik rétege ezeknek, amelyet nekik írnak. A másikat a felnőttek irodalmából emelik át, mondhatni a gyerekvilág belenő. A harmadik, amelyet gyerekek írnak, ilyenek például József Attila vagy Nemes Nagy Ágnes fiatalkori művei. Weöres Bóbitája a másodikba so­rolható, anno 1946-ban és 1955- ben készült két válogatás a művei­ből, s így került a gyermekversek közé a Bóbita.- Ezek alapján nincs önálló gyermekirodalom, minden csak idő és megközelítés kérdése?- Lengyel Balázs szerint az iro­dalom egy faként létezik, s ennek egyik ága a gyermekirodalom. Én ezt még kiegészíteném azzal, hogy olyan ág, melyet a gyermek elér.- Ez feltételezi, hogy olyan művek is ide sorolandók, melynek nem minden részletét értik a gyerekek.- Erre is remek példa Weöres, aki egy szürreális költő volt, egyes képei a gyerekek számára érthetet­lenek és elképzelhetetlenek. De a többi remekül megfogja őket. Egyébként lehet, ma már újra kel­lene válogatni a műveit.- Fejlettebbek a gyerekek?- Változnak. Egy harmadik szü­lő, a televízió is neveli őket, s ezál­tal az élet szinte minden részleté­vel találkoznak. Éppen ezért sok­kal nyitottabbak, fejlettebb a hu­morérzékük, sokkal több dolog ke­rül a gyermek- és felnőttvüág ha­tármezsgyéjére, mint húsz-har­minc évvel ezelőtt.- Viszont éppen a televízió miatt jóval kevesebben olvasnak.- Furcsa dolog, de mintha ismét kezdene divatba jönni a könyv. A könyvtárakban sokkal több a 14 év alatti beiratkozó, mint a felnőtt. S hogy müyen erő rejtőzik a gyer­mekirodalomban: a huszadik szá­zad legnagyobb példányszámban megjelent műve a Harry Potter volt. Pedig terjedelme - 6-700 oldal - nem is predesztinálna ilyen ha­talmas olvasottságot.- Egy-egy kiugró mű mellett azonban jobbára a saját gyermek­koromból is ismert könyvek tűn­nek fel a boltok polcain. írói szin­ten nincsen utánpótlás?- Világszintű a hazai gyermek- irodalom! A nagy triász, a Lázár- Janikovszky-Csukás trió a világ leg­jobb gyerekírói közé tartozik, illetve Éva esetében tartozott. Szerencsére most már idehaza is elismerik őket, bizonyíték erre előbbi kettő Kos- suüi-díja. Jómagam Lázár Ervint például a világ legjobbjának tartom.- De ők is a régi gárda tagjai.- A maiak közül is jó néhányan rájöttek már, ki kell próbálniuk ma­gukat ezen a területen is. Persze egyelőre nem lehet tudni, közülük ki válik majd klasszikussá. De ez így volt korábban is. Mándy Iván Csutakját például ma már a kora Pál utcai fiókjának tartják, nem is KOMÁROMI GABRIELLA 1941-ben született Szentgotthárdon. 1968-ban diplomázott magyar-könyv­tár szakon az ELTÉ-n. 1974-tol tanít a kaposvári tanítóképző főiskolán. 1985-1993-ig tanszékvezető. 1991- ben Ifjúsági dijat kapott. 1992- ben kandidátus. 1995-1997-ig a tőiskola főigazgatója. 1997-től a kommunikáció tanszék ve­zetője. 2003-ban habilitált. Kutatási területe a gyermek- és ifjúsági Irodalom elmélete, története, kritikája. olyan régen viszont még munkás­sága peremművei közé sorolták.- Fejlődik a tudomány... Ezzel együtt a határok is szép lassan el­mosódnak a felnőtt- és a gyerekiro­dalom között?- A szövegvilág és az élmények mindig meghatározóak lesznek. Igazából azon művek száma növe­kedhet, melyek többrétegűek, az­az még a felnőttek is megtalálják benne a maguk szórakozását, de már a gyerekeket is elvezeti vala­hová. Ilyen például Milne Mici­mackója, ahol a Karinthy-féle fordí­tás inkább a szülőt fogja meg, a mese pedig a gyereket.- Már ha előbbi ki tudja fizetni az igencsak borsos árakat.- A rendszerváltásig erőteljes ál­lami támogatással tartották alacso­nyan a könyvek árát, mára viszont a piac törvényei érvényesülnek. Ennek ellenére mondom, világ­szinten is említésre méltó a hazai gyermekirodalom helyzete. Csak a kutatóinak kellene több lehetősé­get adni. De remélem, a javuló ten­dencia, mely ezen a hét végén is ér- vényesül, nem áll meg.. . vas andrás „ERÖSVÁRv ______{Koszrtx Ve rba volani „Verba volánt, scripta mane, vagyis „A szó elszáll, az írás meg marad.” (Azaz: az utóbbit nem lehet letagadni.) Minden tisztele­tem a latin szólásoknak, köz­mondásoknak és szállóigéknek, amelyek évszázados tapasztala­tokból levont igazságokat, böl­csességeket fogalmaznak meg; amelyek egész életfelfogás alap­jai is lehetnek. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban jut eszembe a görög „panta rhei”, amely szerint a vüágon minden állandó és örökös mozgásban van, minden változik. Miért ne változnának ezek az örökké igaz­nak tartott mondások is? Mai világunkban a modern technikának annyi vívmánya szolgálja a kiinduló bölcsesség megkérdőjelezését! Itt a hangos­film, a magnetofon, a videomag­nó, a CD; amelyek mind-mind al­kalmasak arra, hogy megőrizzék a hangot, a szót, akár egy-egy be­szédet is. Tehát ma már, ha akar­juk, a szó sem száll el, hanem megmarad; s nem lehet letagad­ni, ki mit mondott. Hogy mi en­nek a jelentősége? Nem más, mint az, hogy ma már nemcsak írni, hanem beszélni sem lehet felelőtlenül. Vagyis nemcsak a le­írt, hanem a kimondott szónak is súlya, jelentősége van. Nem le­het csak úgy, megalapozatlanul a levegőbe beszélni, hetet-havat összehordani. Mint a latin szólás megszületésének idejében. Bár akkor - az az érzésem - a kimon­dott szónak is nagyobb becsülete volt, mint manapság a leírtnak! Nagyon kíváncsi vagyok ugyanakkor arra, hogy a „hódié mihi, cras tibi” latin bölcsesség, amelynek a jelentése „ma ne­kem, holnap neked”, mikor való­sul meg végre a mi korunkban, akár pozitív irányú ígéretet, akár negatív előjelű fenyegetést rejt magában. mihályfalvi LÁSZLÓ Kiállítás az emberről Debrecen Tudományos Világfórum Budapest A világ tudósainak részvételével háromnapos tudományos konfe­rencia kezdődik ma Budapesten. A World Science Fórum (Tudomá­nyos Világfórum) a Tudás és társa­dalom alcímet viseli. A tanácsko­záson, amelyet a Magyar Tudomá­nyos Akadémia rendezett, Nobel- díjas tudósok, nemzeti akadémiák vezetői, jelenlegi és volt kormány­fők, állam- és parlamenti elnökök, az Európai Unió és az UNESCO vezető tisztségviselői, valamint a világ legtekintélyesebb tudomá­nyos folyóiratainak munkatársai cserélnek eszmét a tudás és a tár­sadalom kapcsolatáról. A World Science Fórum nyitó­napján Vizi E. Szilveszter, az MTA efnöke, Mádl Ferenc államfő és Walter Erdeien, az UNESCO fő­igazgató-helyettese köszönti a résztvevőket. Ma tart előadást Or­bán Viktor volt kormányfő az akadémia Roosevelt téri épületé­ben. Holnap szólal fel Boross Péter és Horn Gyula volt kormányfő. Medgyessy Péter miniszterelnök hétfőn, a tudomány világnapján, a World Science Fórum zárónap­ján tart előadást a Parlamentben. A tanácskozást a világhálón is fi- gyelemmel lehet kísérni. ______■ A megalitok alkotói, mindenna­pi élet és hiedelemvilág címmel a Lublini Vármúzeum régészeti anyagából nyílt kiállítás a debre­ceni Déri Múzeumban. A tárla­ton látható mintegy félezer tárgy az emberiség történetének azt a I korszakát idézi fel, amikor az európai ember életmódjában nagy változás következett be: a gyűjtögetést, vadászatot, halá­szatot felváltotta a földművelés és az állattenyésztés. A tárgyak jórészt a mai Lublini Vajdaság területén végzett ásatásokon ke­rültek elő. ■ Néptánccal a mozgáskultúráért Kisbárapáti Néptáncot is oktatnak szeptember közepétől a Kisbárapáti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. A képzést a karádi művészeti alapis­kola kihelyezett tagozataként indí­tották be. Az oktatási intézmény kilencvennyolc diákja közül há­rom csoportban hetvenötén sajá­Szakkörök Kisbárapátiban a múlt tanévhez hasonlóan idén is megszervez­ték a számítástechnikai szak­kört. Ez elősegíti a számitógép alapjainak megismerését. Az al­sósok és felsősök bekapcso­lódtak a sportköri munkába is. A szakkörök foglalkozásain ösz- szesen 51 diák vesz részt. títják el a néptánc alapjait. Az oktatás bevezetésé­re a Kisbárapáti iskola és a karádi alapiskola vezető­jének konzultációs meg­beszélései eredménye­ként került sor a Koppány- völgyi településen. Sétáló István, az iskola igazgató­ja elmondta: az első-má­sodik osztályba járó diá­kok közül tizenhatan, a harmadi­kos-negyedikes tanulókból hu­szonötén, míg a felsősök közül harmincnégyen kapcsolódtak be a képzésbe. A néptáncot szerdánként Teleki Ákos vezetésével sajátítják el a gyerekek. A foglalkozásokat a tor­nacsarnokban tartják.- A képzés beindításával az volt az iskolavezetés célja, hogy bővít­sük a választási lehetőséget ­mondta'Sétáló István. - Ezzel egy újabb mozgás- kultúrát tanulnak meg diákjaink, másrészt a csoportos tánc a fegye­lemnevelés egyik eszkö­ze is. A résztvevők a néptáncon keresztül megismerkednek a népi kultúrával és a hagyo­mányápolással. Az alaplépések és a különféle koreográfiák elsajátítását követően - a kellő tánctudás után - lehetőség nyílik arra, hogy a csoportok tagjai iskolai, illetve községi rendezvé­nyeken is szerepeljenek, bemutas­sák tudásukat. Az iskolában kama­racsoport is tevékenykedik, amely elősegíü és szolgálja a gyerekek ze­nei ízlésének fejlesztését. Ebben 12 alsó és felső tagozatos vesz részt. KRUTEK JÓZSEF Piaci körkép Kaposvár Siófok Nagyatád Szigetvár Dombóvár Nagykanizsa Burgonya 110 1120 120 100-120 95-120 80-120 Káposzta 60 49 60 40-60 79 55-70 Kelkáposzta 120 128 150 120 150 140 Paprika 300-450 99-248 200-300 120-250 60-180 180-300 Paradicsom 300-450 300 350 300 320-380 320 Uborka 300-380­350 400 240-380 180-220 Petrezselyem 450 500 500 400 450 700 Sárgarépa 120-130 118 180 100 160 200 Tojás 21 20-22 20 20-22 20-23 10-20 Hagyma 120-130 128 130 120 140 100-130 Fokhagyma 500-550 500 550 500 480 500 Karfiol 180 188 250 150 200 180-200 Karalábé 80-85 60-80 100 60 90 100 Sütőtök 60-110 120 150 60 130 130 S. káposzta 200 200 150 150 160 200-240 Saláta 100-130 100 120 80 110 80-130 Sampinyon 300-350 500 450-500 500 490 450 Bab 500-700 500 500 500 550 450 Cékla 120 120 120 100 110 110 Alma 50-150 99 100-150 100-150 80-150 60-120 Körte 300 250 450 200 320 150-180 Banán 220-230 248 280 200 250 260 Narancs 300 328 350 350-400 330 300 Dió 700 1200 800 600 1000 800-1000 Mák 600 600 500 500 550 500

Next

/
Thumbnails
Contents