Somogyi Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-25 / 249. szám

12. OLDAL HÉTVÉGE 2003. Október 25., Szombat „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) Gyűlöletbeszéd Néhány évvel ezelőtt a gyűlölet­beszéd fogalmával nem is talál­koztunk; gyakorlatát pedig nem tapasztaltuk. „Hála” azonban a rendszerváltozásnak - sok min­den más, korábban nem tapasz­talt jelenséggel együtt -, ez is megjelent mindennapjainkban. Sőt, ma már nem is múlhat el szinte egyetlen állami, nemzeti ünnepünk sem anélkül, hogy leg­alább egy ilyen beszéd el ne han­gozzék. Pedig a tisztességes, be­csületes, jóindulatú, igaz hazafi­aknak nincs szükségük az uszító, a hallgatóság, az emberek alantas indulataira építő ilyetén megszó­lalásokra, amelyeknek célja nem a megemlékezés, a főhajtás, a tiszteletadás egy-egy jelentős ün­nepünk vagy éppen egy-egy ál­lamférfi, politikus, tudós vagy művész emléke, nagysága, példa­adó munkássága, tevékenysége előtt. A gyűlöletbeszédet tartók­nak nem is ez a céljuk, hanem az alkalmat kihasználva támadják, mocskolják politikai ellenfeleiket; gyalázzák a másképp gondolko­dókat, sőt uszítanak eltiprásukra, megsemmisítésükre. A demokrácia egyik alapvető intézménye a szólásszabadság, amely azt jelenti, hogy minden állampolgár közzéteheti, el­mondhatja véleményét az élet­ben tapasztalt különböző jelen­ségekről, a hibákról ugyanúgy, mint a megbecsülendő, értékes dolgokról. Tehát nemcsak ócsá­rolni, ledorongolni, hanem di­csérni és elégedettséget kifejez­ni, elmondani is lehet és szabad. Mindezekhez mindenkinek megvan a joga; sőt talán demok­ráciában ez kötelesség is. Egyet azonban nem szabad Szem elől téveszteni: az ilyen beszédeket csak kulturált stílusban, alpári, ordenáré szavak és kifejezések nélkül illene elmondani; úgy, hogy meg lehessen őrizni a ren­dezvényen a rendet, a nyugal­mat, az ünnepély fennkölt han­gulatát; a beszéd mondójának, a hallgatóság tagjainak pedig a méltóságát és biztonságát. Nem való tehát egy ünnepre síppal, dobbal, nádi hegedűvel menni, s ezek hangjának meg­szólaltatásával megakadályozni - az összegyűltek egy részének nem szimpatikus - szónokot be­széde elmondásában. Demokra­tikus államban nem illik beleor­dítozni mások beszédébe az ün­nepélyeken, de még a parlament­ben sem; nem illik záptojással, rohadt almával dobá-lózni... Gondolom, Magyarországon is van olyan szervezet, amely az ünnepélyek lebonyolításának zavartalanságáért, az ünnepi be­szédet mondók biztonságáért fe­lel, és ezeket szavatolja is. Ha pe­dig gyűlöletbeszédet továbbra is lehet minden következmény nélkül nagy nyilvánosság előtt mondani, az - az előbbi meg­nyilvánulásokkal együtt - előbb- utóbb anarchiához vezet, amit napjainkban sokan összetévesz­tenek a demokráciával. MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ CD-ajánló Három megye: Somogy, Tolna és Baranya 160 településéről, valamint Bu­dapestről és a Balatonról ké­szült ötezer fo­tó közül válo­gathat, aki megnyitja a Pálya '99 Internet Magazin CD-le- mezét a számítógépén. A kiadó egy kötetlen barangolásra hívja az érdeklődőt Magyarországon. A ki­advány nyitott bárki előtt, aki a fo­lyamatosan bővülő CD-ben meg szeretne jelenni, illetve közérdek­lődésre számot tartó infonnáció- kat szeretne elhelyezni. _______■ A megkésett harmónia festője Ikafalvi Farkas Béla Székely Bertalan-díjas, kaposvári festőművész életének több mint hat évtizede s negyvenévi alkotómunkája után lelte meg az igazi harmóniát. Magánéletének megkésett rendezettsége adja azt a biztos pontot, amely elengedhetetlenül szüksé­ges művészetének kiteljesedéséhez. Kaposvári ott­hona, akár egy kisebb múzeum, minden szögleté­ben a festőt idézi. Rég múlt és kísérletező korsza­kait. Mert mint mondta: egy művész sosem hagy­ja abba a kísérletezést, hiszen az élményt egyre könnyedebben szeretné visszaadni festményein.- Sosem gondoltam, hogy a nagy alkotói ked­vemet éppen ezekben az években élhetem ki. Az élmények adta ihlet ösztönöz a munkára, s nem érzek fáradtságot. Festés közben mindenről, oly­kor még az evésről is megfeledkezem. Nem vol­tam és ma sem vagyok úgynevezett megélhetési festő, ritkán adok el képet. Megvetem az önma­gáért való művészkedést. Szerencsére napjaink­ban ismét nagyobb értéke van a realizmusnak, és az absztrakt művek mögött is megcsillan a míves rajztudás. Gazdag alkotói éveiben egyvalamit mégis ne­héz felednie; a rajztanítás ugyanis rengeteg él­ménnyel ajándékozta meg. Diákjai Milánótól In­dián át Tokióig megannyi pályázat nyerteseként öregbítették mesterük és városunk hírnevét. Al­kotói és oktatói munkásságának köszönhetően rövidesen az MTA Művészettörténeti Kutató In­tézete, valamint egy németországi kiadású művé­szeti lexikonba is bekerül a neve és munkássága. A falnak támasztva különleges technikával ké­szült alkotás tűnik a szemembe. A nagy kékség a tengert idézi. A horizont azonban, akár egy sze­mély vagy tárgy, elvész a hullámok kereszt alakú ölelésében. Hullámsír. Ezt a címet adta a festő a különleges akvarelltechnikával készült festmé­nyének. Ikafalvi Farkas Bélának ez a legkedvel­tebb technikája, amit még most is folyamatosan továbbfejleszt. Kísérletező kedve teszi egyre egyedibbé a laza, oldott ecsetkezeléssel készült alkotásait.- Néhány éve kitágult előttem a világ. Havonta egyszer Pestre, Pécsre látogatok. Találkozom fes­tő barátaimmal, megnézem a kiállításokat. Fele­ségemmel gyakran utazunk külföldre is. Az Észa­ki-tengertől az Adriáig bejárjuk Európát, s a cso­dálatos képtárakat. Rembrandt, Rubens vagy Turner szelleme, a barátokkal folytatott beszél­getések egységes élménnyé formálódnak ben­nem a folyók, a hegyek s a tengerek látványával. A földrajzi tájak, fények, építészeti alkotások s az életmód különbözőségéből adódó benyomások, emlékképek adnak újabb és újabb ihletet. Mert más élményt nyújt az erdélyi rengeteg, mást a né­Kiállítások, szakmai elismerések Huszonhat válogatott egyéni kiállítása közül jelen­tősebbek: 1986 Kaposvár, Bemáth-terem; 1992 Milánó, Universitas Galéria; 1997 Wolfhagen, Kultúr Centrum; Kagoshima (Japán), Universitas Galéria; 2002 Budapest Duna Galéria; 2003 Sió­fok, Kálmán Imre Múzeum Kaposvártól Esslingenen és Saint Sebastianon át Udinéig huszonhét csoportos kiállításon vett részt, legutóbb 2003 nyarán a balatonalmádi Országos Képzőművészeti Biennálén, 2003. október 16-án pedig a Vigadó Galériában rendezett, A lélek útja című kiállítás meghívott résztvevője. Hét szakmai kitüntetés, köztük Kaposvár Város Művészeti Dija, Közép-kelet-európai Nívódíj, Enna város (Szicília) bronzplakettje és legutóbb Kapos­vár Város Művészeti Díja fémjelzi az elismerést. Öt országos és megyei szakmai szervezet tagja; Sió­foktól Japánig 16 múzeumban őrzik alkotásait. Ikafalvi Farkas Béla 1939. április 2!Fén Kaposváron született. 1960-ban az Eg­ri Pedagógiai Főisko­la rajz szakán, 1971-ben Buda­pesten a Magyar Kép­zőművészeti Főiskola tanárképző kurzusán végzett. Fonyódon, majd Ka­posváron általános is­kolai rajztanár. Felesége: Ikafalvi Far­kas Béláné Klsdeák Mária. Gyermekei: Dávid és UH, telsőfokó tanul­mányaikat végzik. Hobbija: az utazás és a zenehallgatás. metalföldi sík vidék és a tenger találkozása, a svájci Alpok égbe nyúló sziklái, Bretagne robosz­tus, hullámok ostromolta partvidéke, netán Szi­cília száraz, tikkasztó, kopár mészkőtáblái. Váz­latokat készítek, s itthon, ha hatalmába kerít az alkotási vágy, ezeket az élményeket igyekszem minél jobban visszaadni. S hogy mindez mennyire sikeres, azt hazai és külföldi kiállítások sora jelzi. Évente legalább 2-3 alkalommal vesz részt rangos tárlatokon, mű­vésztelepek munkájában. A németországi Esslingenben többek között az 1988-as egri akva- rellbiennálén kiállított anyaga aratott sikert. Büszkeséggel tölti el, hogy több mint tíz éve tag­ja lehet a Magyar Vízfestők Társaságának, mely mint mondta: a valódi értékek mentén hozta ösz- sze a legtehetségesebb honi vízfestőket. Napjainkban a Vigadó Galériában a kortárs magyar művészet legkiemelkedőbb képviselőivel együtt mutatkozik be a közönségnek az Életem sora című festményével. A képen az erős érzel­mekre utaló vörös szín dominál, melyet csak ke­véskék átmenet old. Ikafalvi Farkas Béla ebben a képben összegez­te azokat az élményeit, melyek hat évtized alatt a legmélyebb hatással voltak rá. Erdélyi, református család sarjaként, Ravasz László püspök baráti segítségével települtek szü­lei Magyarországra, s ő már itt látta meg a napvi­lágot. Erdély és a korán elvesztett édesapja emlé­ke azonban még ma is a legmeghatározóbb él­ményként él benne. Amikor arról kérdeztem, melyik alkotásától nem válna meg soha, az Édes­apám halála című festményét említi. Bevallja, a halálélmény - bár ma már leginkább a hullámok születésének és elmúlásának ábrázolása révén - azóta is foglalkoztatja. Büszkén mutat egy míves kerettel körbevett Bartók-fotográfiát, melyet a ze­neszerző az édesapjának dedikált. A kolozsvári református lelkész apa ugyanis egy megbetege­dett énekes helyébe lépve három évig hangverse­nyezett Erdélyben a neves népzenegyűjtő és ze­neszerzővel. A festőművész fiú ugyancsak kedveli a zenét, s ha nem fest, leginkább klasszikusokat hallgat. A családból hozta magával az istenhitet is; re­formátus presbiterként Kaposváron segíti a vallá­si közösséget. Dávid fia és Lili lánya is a reformá­tus vallás mentén formálja életét. Az Ikafalvi Farkas család sarjai - immár hu­szonnégyen - legutóbb a művész 60. születés­napján ültek egy asztalhoz. S ha már a kulináris örömök is szóba kerültek, megjegyzi: a legjobb falatokat - akárcsak hajdan az édesanyja - Kisde- ák Mária, a felesége főzi... _______várnaiágnes Eg y másodpercnyi élet Iharos Emberi életek, sorsok villanásnyi időre elkapott pillanatai, az „át- lag”ember által csodált, ám közel­ről nem ismert hírességek min­dennapjai, a létezés egy másod­percbe tömöríthető és utólag soha vissza nem hozható történései, s mindez a maga sokszínűségében tárlattá rendezve az iharosi műve­lődési ház falán. Ez Németh Csaba fotóriporter „Egy másodpercbe sű­ríthető élet” című kiállítása, amit tegnap nyitott meg Gyenesei Ist­ván, a megyei közgyűlés elnöke.- A fotóriporter soha nem tudja, mit hoz a másnap, csupa bizonyta­lanság és készenlét az élete. Ezt csak az tudja vállalni, aki nem szol­gálatnak tekinti, hanem megtalálja benne az örömöt. Eközben maga is részesévé válik az események­nek, sőt alakítójává, hiszen a saját látásmódján és „szemüvegén” ke­resztül közvetíti az örömöt vagy a tragédiát - mondta az elnök. A kiállítást Kisházi Ferenc pol­gármester ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, Németh Csaba pedig a fotókhoz fűződő élményeit me­sélte el. A sokszínű anyag - töb­bek között Szász Endre, Kassai Lajos íjász, Demjén Rózsi és Som­ló Tamás mindennapjainak darab­jai, a kaposvári két hajléktalan fo­tója, a lengyel turistabusz tragédi­áját felidéző képek és az idei Eu­rópa szépéről két éve Iharosban készített felvételek - egy vándor- kiállítás alapja, amely helyi sajá­tosságokkal bővítve Somogy több települését bejárja a következő fél évben. varga andrea A zene gyógyító ereje A gyerekek a zene segítségével könnyebben tanulnak Bár nem volt zökkenőmentes a 17 évig tartó út az ötlettől az országos elismertségig, a ka­posvári zenepedagógus által kidolgozott terápiás módszer mára a gyógypedagógiai alap­tanterv része lett. Gulyás Jánosné, a Bárczi iskola taná­ra nemrég a Tudományos Akadémián ismertette a zene­terápia lényegét.- Tizenhét éve foglalkozom a ze­nei nevelésnek sérült gyermekek­re gyakorolt hatásával. Az eny­hén értelmi fogyatékos, a halmo­zottan sérült, agresszív hajlamú és beszélni nem tudók esetében is hatékonyan alkalmazható a ze­neterápia - mondta Gulyás Já­nosné zenepedagógus. - Énekkel és játékkal próbálunk a gyerme­keknek olyan élményeket szerez­ni, amik felszínre hozzák a mag­zati korból eredő, biztonságot adó anya-gyermek kapcsolat em­lékét. Bár a gyerekek viselkedésvál­tozása a módszer egyetlen mér­hető eredménye, ez a zeneterá­pia már az országosan elfogadott gyógypedagógiai alaptanterv ré­sze lett.- A Bárczi iskolában tanuló gyerekeknél a személyiségfejlesz­tést segíti ez a módszer - tette hozzá Gulyás Jánosné -, a Napsu­gár otthonban a fejlesztőfoglalko­zásokon részt vevőknél pedig a lelki feszültségüket mérsékli és a beszédindíttatást célozza a terá­pia. A gyermek természetesen nem egyik napról a másikra tanul meg beszélni; legkevesebb két- három év is kell, hogy a terápiá­nak mérhető eredménye legyen. A két intézményben több mint félezer sérült vagy tanulási ne­hézséggel küzdő kicsi tanul éne­kelni, játszani a Gulyásné-féle módszerrel. Minden tudomá­nyos megfigyelésnél meggyő­zőbb bizonyíték egy sérült gyer­meket nevelő szülő megfigyelé­se. Kislánya hathetes kora óta - csaknem két éve - vesz részt egyéni fejlesztésben. Szeptem­bertől már a zeneterápiát is alkal­mazzák, s az eddig nem beszélő gyermek - ha még nem is tudato­san - ma már igyekszik formálni a szavakat. Márkus kata Ősi étel fortyog az áldozati üstben Árpád-kori áldozati üst hiteles másolatában készített babos­tárkonyos köles gulyást Milkovics István, tököli hagyo­mányápoló és Erdélyből érke­zett társa, Szabó Ferenc. Főzt- jükkel a zsűri különdíját kap­ták a somogyegresi falunapon. SOMOGYEGRES Milkovics István gyermekkora óta foglalkozik a múlt, a történelem, az Árpád-kori hagyományok kuta­tásával, ápolásával és népszerűsí­tésével. Azt mondta: a Törteién ta­lált Árpád-kori áldozati üst hiteles másolatát készíttette el a mai anyag és technológia felhasználá­sával.- Ez az üst nincs olyan szép és míves megmunkálású, mint az eredeti, illetve amelyet Hőgyé­szen találtak, ugyanis az rengeteg pénzbe került volna - mondta az üst tulajdonosa a honfoglalás ko­ri étel készítése közben. - A régi üstök bronzból, ez pedig a tiszti- orvosi szolgálat előírása szerinti acélból készült. Árpád fejedelem idején, illetve a későbbiekben is a törzsfőknek saját áldozati üstjük volt. A nevesebb és győztes csa­ták után abban készítették el az áldozati állatból az egész törzs részére az ételt. Somogyegresen a honfoglaló magyarok által beho­zott rackajuh, valamint szürke marha húsából és csontjából ké­szült, paszullyal és tárkonnyal ízesített kölesgulyáslevest főz­tünk. A kelyhen álló üstben a me­leg levegő áramlásának hatására nem ég az oldalára az étel, más­részt viszonylag gyorsan elkészít­hető. A visszaforgó gőzöknek kö­szönhetően pedig különösen fi­nom ízt kapunk... Milkovics István eredeti foglal­kozása szakács. Nem véletlen hát, hogy a mai ételek készítése mel­lett ősi, honfoglalás kori ínyencsé­gekkel is „kísérletezik”. Az üst hi­teles másolatának elkészítésére éveken át gyűjtötte a pénzt. A múlt évben készült el. A nyár vé­gén egy Tolna megyei rendezvé­nyen avatta föl, Somogyegresen harmadszor főzött benne.- A régi üstökön jelképes, szimbo­likus díszítések voltak - magyarázta. - Az áldozati üst kehely formájú, a 12 bolygó osztása négyszer látszik rajta. A díszek az életfa két oldalán helyez­kednek el. Az üsthöz fából készült különleges keverőkanál is tartozik. Az teszi lehetővé az étel biztonságos forgatását akár másfél méter távol­ságból is... __________KRUTEK JÓZSEF Ősi é telt készít Milkovics István és Szabó Ferenc FOTÓ: GÁTI KORNÉL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents