Somogyi Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-30 / 202. szám

2003. Augusztus 30., Szombat RIPORT 9. OLDAL Emberkereskedők csapdájában A nyomorúságnak és kiszolgáltatottságnak ez a - Móricz szívszorító novellá­it idéző - mélysége már csak az ország keleti csücskében és a kis kárpátaljai, valamint erdélyi falvakban lelhető fel. Csak itt él már olyan vakremény is, amelyik idegenek - még oly gyanús - ígéreteinek is hitelt adva színezi csalo- gatóvá a szép és gazdag Dunántúlon kínálkozó munkalehetőségeket. Aligha véletlen, hogy a munkacsapat, közvetítő vállalkozók, ne szépítsük, emberke­reskedők, főként a Nyírségben, Borsodban és a délkeleti országhatár mindkét oldalán toborozzák áldozataikat. Augusztus elsején három férfi kereste meg a lábodi CE-MA panzió tulajdono­sát Czeglédi Lászlót. Őtven ember szá­mára kerestek szállást és teljes ellátást 3 hónapra. Azt mondták, vendégmunká­sokat hoznak, akik a segesdi hűtőház­ban dolgoznak majd. A gyenge szezon után kecsegtetőnek tetszett az ajánlat, s a vendéglős igent mondott. Mivel ennyi embert nem tudott volna elhelyezni, né­hány falusi szobakiadót is megkeresett, hogy közösen éljenek a lehetőséggel. Az írásba foglalt megállapodás szerint 1800 forintért adták a szállást és háromszori étkezést. Az összeget a munkaerő-tobor- zó vállalkozó Piroska Róbert és társa, Lakatos Béla - a továbbiakban ők „me­nedzselték” a csapatot - másnap nagyvo­nalúan kétezer forintra emelte, kérve, hogy legyen több a vacsora. Közben a munkások is megérkeztek. Este a férfiak, másnap hajnalban a nők. Egyikük azt mondta: előző nap reggel négykor indul­tak, s Lábodig 1400 kilométert „baran­goltak”. Kedd hajnaltól busz vitte a csapatot 6,15-re a hűtőházhoz, este 6-ra pedig ment értük. A szerződés szerint heten­ként vasárnap kellett rendezni a szám­lát. Egy hét után, a megbeszélt időben azonban hiába várták a közben eltávo­zott Piroska Róbertét. Telefonon közöl­te, Vecsésnél lerobbant az autója, de leg­később másnap jön, és fizet. Am hétfőn - állítólag - még mindig Vecsésen volt a vállalkozó, a szobakiadók pedig ideges­kedni kezdtek. A feszültség csak nőtt, amikor egy agárdi panzióstól figyelmez­tető telefonhívás jött: vigyázzanak, mert náluk 1,2 millió forintos számla maradt kifizetetlen... Újabb telefonok és ígéretek után szerdára elfogyott a türelem: már nem készítettek reggelit, s megállapod­tak: estére szállást sem adnak. Piroská­nak nyoma veszett, s addigra már min­denki beszélte, amit magában talán ad­dig is gyanított: rászedett feketemunká­sok voltak a vendégeik. Azon az estén Hűtőházi kézmosó kétségbeesett emberek feszültek egy­másnak Lábodon. Volt, aki először nem akarta kiadni a vendégek ruháit, ám ha­mar kiderült, hogy a legjobban eleresz- tettnél sincs több ötezer forintnál. Olyan is volt, aki ötszáz forinttal a zsebében in­dult el haza, gyalog. Az ígértekkel szem­ben nem volt itt 3 ezer forintos napidíj, se teljes ellátás. Hiszen aznap már enni­ük sem volt mit. A lábodiak egyre azt kérdezték, miért nem tesznek feljelen­tést. Kiderült, erre jó okuk volt. Utólag már többen elmondták: feltűnt, hogy né­melyik „vendég” nem tudott magyarul, s olyan is volt, aki írni sem. A munkások elejtett mondataiból az is világossá vált, hogy bármiféle munkaszerződés, mun­kavállalói engedély, egészségügyi alkal­massági igazolás nélkül dolgoztak. Mi­kor egyetlen - tisztelt és rettegett - védel­mezőjük, Piroska Róbert eltűnt, tudták, örülhetnek, ha hazajutnak. Menekültek a nyomor elől. De hát kik is voltak ezek a szerencsétlenek? A foga­dó vendéglajstromában Dévaványa, Taktaszada, Kőrösladány és Jászladány szerepelt gyakoribb lakóhelyként.- Feltűnt, hogy milyen kínosan ügyel­tek, hogy a névsorra ne kerüljön fel min­denki - mondta Mankovics István, a fo­gadós veje. - A lány akit a lista összeállí­tásával megbíztak, elmondta, az első névsort összetépették vele, s újat kellett írni, amin egyesek már nem szerepelhet­tek. így is nyilvánvaló volt azonban, hogy fiatalkorúak - köztük egy 12 éves gyereklány - s feltehetően román állam­polgárok is vannak köztük. Néhány nap után amúgy a csoport összetétele már követhetetlen volt, mert este nem min­dig ugyanazok jöttek vissza, akik reggel elmentek. Pankász Veronika szobakiadó öt ro­ma fiatalembert szállásolt el.- Betartották a házirendet, nem volt velük bajom - mondta. - Sajnáltam őket. Amikor már nem kaptak ebédet, főztem nekik, hajnalonként kávéval ébresztet­Megfenyegettek, hogy itt az üzemben mindent összetörnek és összedöntenek. Hallani sem aka­rok többet Piroskáról Az elv, hallgattassák meg a másik fél is,ez esetben nehezen volt követhető. Piroska Róbert telefonja folyamatosan „nem kapcsol­ható”. A segesdi hütőház vezetője, Kertész Imre kész volt fogad­ni, ám az üzemben már csak annyit mondott kizárólag Koroncón (Győr mellett) székelő főnöke nyilatkozhat. A Horváth Norberttel készült telefonbeszélgetést - a „félreértések elkerülé­se” érdekében - rögzítettük.- Szerződésben álltak Piroska Róberttel?- Piroska testvérével, a Lajossal álltunk szerződésben. Ő itt dolgozik a konzervüzemben és nagyon meg vagyunk vele elégedve. A testvére, Róbert azzal jelentkezett, hogy vannak emberei, akik dolgoznának. Mi a segesdi hűtőháznál éppen felezett szilvát szerettünk volna gyártatni. Megbeszéltük hát a napot, amikor Piroska eljön aláírni a szerződést. Lefaxoltuk a feltételeinket, amelyikben minden törvényes követelmény szerepelt. Emellett megadtuk, hogy mikor vigye az embereket Segesdre. Ő nem jött el szerződni, ám Somogybán megje­lent negyvened vagy ötvened magával, amikor a szilva még nem is volt Segesden. Két nappal később azután munkába álltak, ám mivel nem tettek eleget a szerződéses feltételek­nek, mi nem foglalkoztattuk őket. (Az időpontok sehogyan sem egyeztek: Horváth szerint szomba­ton kezdtek dolgozni, Czeglédiék szerint kedden. Az ő állítása szerint a 40-böl csak tízen jelentkeztek munkára és csupán 7 mázsa szilvát feleztek. Piroska - úgymond - a második napra új embereket ígért és azt mondta, ezzel kapcsolatos elfoglaltságai miatt nem tudta a szerződést aláírni.)- De hiszen több mint egy hétig dolgoztak a segesdi hűtő­házban.-Óránként 20-30 deka szilvát feleztek.-Ez alig hihető, hiszen 16 kiló volt a norma. Információnk szerint a többség 10-12 kilót teljesített.- Nem csináltak 12-t Az összes átlaguk 4,5 kiló volt.- Fontosabb ennél, hogy szerződés nem volt, az emberek mégis dolgoztak.- Leléptek. Az emberek kicserélődtek és leléptek.- Azért valamennyi ideig mégiscsak dolgoztak ott.- Amit lefeleztek, az ki is fizettük nekik.- Mennyi volt a kilónkénti bér?-45 forint.- A munkások csak 20-at kaptak vagy még annyit sem.- Azt én nem tudom, miért. A Piroska itt vette föl az egész pénzt. Amúgy mi le is informáltuk a cégét, és minden rendben volt.- Meglehet, a fennmaradó kilónkénti 25 forint volt a „mun­kaközvetítés" díja. Amúgy Piroska nem fizetett a szobaki­adóknak és a buszosnak sem.- Azt mondták: ők ki vannak fizetve. Fölhívtam a fogadóst, s megmondtam, mikor kapják meg Koroncón a pénzt, jöjjenek ide. A válasz az vott: velük az ügy már le van rendezve, nem jönnek.- Nekem mást mondtak. (A beszélgetés végén női hang vette át a telefont és az előbbiekkel kapcsolatban még hozzátette: a fogadóst, a buszost és a szobaki­adókat is értesítették, de ők azt mondták, nem jönnek Koroncóra. Közbevetésemre, hogy azért, mert féltek, azt mondta: ez egy ko­moly, exportra dolgozó cég, nem kell félni ide jönni.) Horváth Nor­berttól a továbbiakban megkérdeztem: tudtak-e arról, hogy a 12 órában foglalkoztatottak között fiatalkorúak is voltak?-12 évest oda nem engedtek be - mondta.- A lábodiak elmondása szerint több fiatalkorú is volt, emel­lett magyarul sem tudó, vélhetően román állampolgárok is.- Én nem voltam ott. Ezek nem mehettek volna be oda.- Egészségügyi igazolásuk volt az embereknek?- Gondolom, az sem volt.- Valóban, hiszen az egyikük épp a betegsége miatt jött el otthonról...- Nem tudom, neki be kellett volna itt mutatnia az orvosi lapját. Az biztos, hogy 12 órát nem dolgoztak, csak 5-6-ot.-A buszos minden reggel 6,15-re vitte őket és csak 18-kor ment értük.- Vitt egyet vagy kettőt, a többi mind lelépett.- Rosszul tájékoztatták. Csaknem 50 ember érkezett.- Mi csak 30-at kértünk, nem ötvenet.- Bárhogy is van, a Lábodon elszállásolt emberek 8 napot dolgoztak Segesden.- Ez nem igaz.- Az sem, hogy a szerződéskötés elmaradása után tudták, hogy feketemunkáról van szó?- Nálunk mindennap, minden héten ellenőrzik az embereket. Itt Koroncón 60-80 ember dolgozik. Állandóan ellenőrizzük őket.- De most Segesdről van szó.-Segesden is, ha a Piroska eljött volna szerződést kötni... Mind­ez csak a távolság miatt történhetett. Most mit akar. Én csak ex­portálni akartam, felvásárolni a somogyi szilvát. Arról, hogy Piroska széltoló és véletlenül a csapdájába estünk, nem tehetek. Rajtunk akarják elverni a port! 1990 óta dolgozunk, nem tudom, miért mindenki minket fenyeget. - Önök nem ismerték Piroskát?- Nem, de a testvére, a Lajos tisztességesen dolgozik... Egye­dül abban hibáztunk, hogy még nem írtuk alá a szerződést, mi­közben az emberek már dolgoztak. Ott az Imre hibázott. Minket agyon lehet lőni, vagy föl lehet akasztani, ki lehet cikkezni, de mi azt, ami neki (vélhetően Piroska Róbertnek) járt, kifizettük hi­vatalosan. tem őket. Panaszkodtak, hogy fáznak munka közben. Nem tudták, hogy 0 fo­kos hőmérsékleten kell majd dolgozni­uk. Összeszedtem hát otthon a nem használt melegholmit és nekik adtam. Ahogy teltek a napok, egyre többet tud­tunk meg róluk. Egyiküknek - ő egy Ti­sza menti kis faluból jött - állítása sze­rint azt mondta a polgármester: szemet huny afelett, hogy munkanélküli-ellátás­ban részesül. Jöjjön csak el dolgozni, hogy megvehessék a téli tüzelőt. Volt, amelyikük úgy számolt, 120 ezer forint­tal tér majd haza, ám ennek tizedét sem kapta meg.- Egy, a nyírségből jött fiatal lány azt állította, otthon az országút mellett egy óra alatt megkeresi azt a pénzt, amit itt - akkor még úgy hitte - egy hónap alatt kap - emlékezett vissza Czeglédi László. - Azt mondta: csak azért vállalta ezt a munkát, mert olyan nemi betegséget ál­lapítottak meg nála, ami miatt 3 hónapig szüneteltetnie kell az „ipart”. Már akkor megdöbbentett: ilyen betegséggel ho­gyan alkalmazhatnak valakit élelmiszer- ipari üzemben. Hiszen már -a második napra valamennyiük hüvelykujja véres­re volt vagdalva. Amikor vittem nekik az ebédet, jártam bent a hűtőházban és lát­tam, milyen körülmények között dol­goznak. Egy csupasz betonplaccon áll­tak két láda szüva mellett, s egy késsel felezték a gyümölcsöt. 12 órán át a hi­degben, a 12 éves is... Tény, hogy minderről a szobakiadók nemigen beszéltek, amíg ki nem derült, hogy futhatnak a pénzük után. Azután annál többet. Az 520 ezer forinttal meg­károsított Czeglédi László a segesdi hű­tőház új tulajdonosához, a koroncói Horker Kft-hez fordult, s Horváth Nor­bert ügyvezetővel beszélt. Feltételezte, hogy ők szerződésben állnak Piroskával.- Fölhívtam az úr figyelmét arra, hogy kiket és milyen körülmények között fog­lalkoztatnak. Ő erre azt mondta: kifize­tik a számlát. Másnapra ez már úgy vál­tozott, hogy Koroncóra kéne mennünk, s majd ott Piroskáék fizetnek. Kérdé­sünkre, hogy erre mi a garancia, Hor­váth azt válaszolta: garancia nincs, ám Piroska emberei közül ott vannak már vagy húszán. Ezek után egyszerűen nem mertünk odamenni. Agyon is vertek vol­na bennünket. Másnap Horváthék a segesdieken keresztül azt üzenték: Pi­roskát nem fizették ki, ám mi mehetünk a pénzért. Nem oda, inkább a nagyatádi bírósághoz mentünk. Tóth Tibor nagykorpádi vállalkozó a saját buszával szállította a munkásokat Lábod és Segesd között. Neki 120 ezer forintja bánja ezt a fuvart.- Hajnali ötkor indultam velük és este mentem értük. Addigra láthatóan kime­rültek voltak. Azt panaszolták, képtele­nek teljesíteni az óránként 16 kilós nor­mát. Napi 3 ezer forintot ígértek nekik, ám ennyit képtelenek voltak megkeresni a kilónként 20 forintos bérből. Szedett- vedett társaság volt, idősebbek és egé­szen fiatalok, főkén t romák. Csak abban voltak egyformák, ahogy féltek Piroská­tól. Az utolsó nap már csak alig kaptak pénzt. Míg vezettem, azon bosszankod­tam, hogy ilyen emberekkel állíttatják elő az exportra szánt magyar termékeket. A beszélgetések során többször el­hangzott: az ügy szereplői - s nemcsak a kiszolgáltatott helyzetben lévő munká­sok - féltek Piroska Róberttól. Czeglédi László: Előzménye is volt annak, hogy nem mertünk Koroncóra menni a pénzért. Az utolsó beszélgeté­sünkkor Piroska Róbert azt mondta a te­lefonba: tíz tanúm van arra, hogy kifizet­telek. Ez az ember képes rá, hogy tíz tanút állítson, jóllehet alig valószínű, hogy félmilliót kifizetett volna számla nélkül. Horváth Norbert: A megállapodottnál többet fizettem nekik, (Piroskáéknak) csak hagyjanak békén. Megfenyegettek, hogy itt az üzemben mindent összetör­nek és összedöntenek. Hallani sem aka­rok többet Piroskáról. Mankovics István nem fűz sok re­ményt az ügy jogi megoldásához.- Meggyőződésem; hogy ez a banda jól kitalált forgatókönyv szerint dolgozik - mondta. - Ha meleg lesz a talaj a lábuk alatt, idejében odébb állnak, a viselt dol­gaik jó része pedig nem bizonyítható. Még az sem kizárt, hogy ha úgy adódik, utólag fölmutatják majd a szükséges pa­pírokat. A munkáslistán eleve nem is szerepeltették azt, aki miatt kellemetlen­ségük lehet. Nyilván vannak készenlét­ben magyarázatok és tanúk minden es­hetőségre. Az egyik lány elmondta pél­dául, hogy Segesden aláírattak velük egy papírt, hogy részt vettek balesetvédelmi oktatáson. Ha aláírták, mi bizonyítja en­nek ellenkezőjét? Az utólag tisztára mosó dokumentá­lás teóriáját látszik igazolni az is, amit Horváth Norbert, a Horker Kft ügyveze­tője mondott el:- Később mégis megkötöttük a szer­ződést Piroskával, miután az Apehnél le­igazolták a cégét, s referenciákat is kap­tunk a munkástoborzó vállalkozás sza­bályos működéséről. Horváth hozzátette: többet ennek elle­nére sem veszik igénybe a szolgálatait. Arról, hogy itt voltak-e még egyáltalán a munkások, amikor a bőrükre kötött szer­ződés született, nem beszélt. Igaz, az idő­pontok felidézése amúgy sem erőssége. Mankovics István egyetértett abban: az, hogy ügyvédjük kijelentette, csak az ügy sikeres befejezése esetén tart igényt tiszteletdíjra, azt jelzi, hogy maga sem bízik igazán a megoldásban. Hiába, a jog betűje nemcsak fegyver a bűnösök ellen. Védőpajzs is lehet, ha va­laki kellően dörzsölt. Ebben pedig itt nincs hiány. A póruljárt munkások - ha eddig nem tették - aligha tesznek már panaszt. Legtöbbjük okkal véli úgy: jobb, ha hallgat. A segesdi hűtőház veze­tője vagy az üzleti hírét kockáztató Horker Kft nyüván szintén szeretné mi­előbb elfelejteni az egészet. Maradnak a kárvallott szobakiadók, akik talán már úgy érzik, mindössze egy leckéért fizet­tek. Mert hát mindannyian gyaníthatták: nem lehet egészen tiszta ügy, ha valaki több száz kilométerről hoz munkanél­külieket dolgozni Dél-Somogyba, az or­szág foglalkoztatási szempontból egyik legrosszabb helyzetű térségébe. BÍRÓFERE S >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents