Somogyi Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-04 / 154. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 1 5 8 2003. Július 4., Péntek PORROGSZENTKIRÁLY A TELEPÜLÉS CÍMERE Álló, kerek talpú pajzs, melynek vörös mezejében zöld hármas hal­mon álló aranykoronából ezüstke- reszt nő ki, melyet mindkét oldalán egy-egy hatágú aranycsillag kísér. A korona és az abból kinövő ke­reszt a település nevére, annak ál­lítólagos eredetére utal. A szájha­gyomány szerint a falu onnan kap­ta a nevét, hogy egy ízben Szent László király, miközben hintójával átment a falun, elaludt. A kocsi ke­rekéből kirázódott egy szög, amit egy arra járó jobbágy észrevett, és az ujját dugta a szög helyébe. De a király felébredt, és látva a vérző ujjú jobbágyot, megértette annak áldozatos tettét, és teljesítette ké­rését, miszerint falujának neve ezentúl Szentkirály legyen. A cí­merben lévő hármas halom a köz­ség környéki dombos tájat jelzi, míg a két csillag díszítőelem. A LAKOSSÁG SZÁMA 1949-ben 716 n 1960-ban 665 2001- ben 367 2002- ben 355 2003- ban 338 FOGADÓÓRÁK A polgármesteri hivatal címe: Porrogszentkirály 8858, Fő utca 148. Szlávecz Károlyné polgár- mester hétfőn 18 órától 20 óráig tart fogadóórát. Horváth István fa­lugondnok csütörtökön 9-től 11 óráig várja az ügyfeleket a tele- házban. CIVILEK, VEZETŐK A Ponpg és Környéke Egészség Egyesület vezetője dr. Sik József, a Hétszergörbe és Környéke Ha­gyományőrző Egyesület elnöke Szlávecz Károlyné. MISEREND Az evangélikus templomban va­sárnap 11 órakor tart istentisztele­tet Sikter János lelkész, a katoli­kus kápolnában Maczkó Gyula esperesplébános hétvégeken szombat este, illetve vasárnap reggel felváltva tart szentmisét. ORVOSI RENDELÉS Dr. Sik József háziorvos hétfőn 8-tól 10-ig, kedden 16-tól 18 óráig, szerdán 10-től 12-ig, csütörtökön 164Ó118 óráig, pénteken pedig 8-tól 10 óráig rendel. VÉDETT TERÜLETEK Porrogszentkirály tájföldrajzilag a Zalaapáti -hát kistájhoz tartozik. Az évi csapadék mennyisége 750- 800 milliméter körül van. A telepü­lés 1249 hektáros külterületének több mint felét szántók foglalják el, az erdők 340 hektárt bontanak. A Pápai-hegy és környéke erdeire jellemző a kapotnyak, a pettyege- tett levelű tüdőfü, valamint a védett szártaian kankalin. Az orchideák közül a leggyakoribb a békakonty, a széleslevelű nöszőfü és a ma­dárfészek kosbor. A madarak kö­zül említést érdemel a fekete har­kály. A Dombokét is számos nö­vény- és állatfajnak ad otthont. A Dombó-csatoma partján vonulás- * kor megpihen a sárszalonka, az erdei cankó, és rendszeresen előfordul a vidra. A porrogszent- királyi erdők és gyepek jelentős része bekerült az 1996-ban létre­jött Duna-Dráva Nemzeti Park vé­dett természeti területei közé. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: VARGA ANDREA FOTÓK: VARGA GYÖRGY Visszavárják az elszármazottakat is Évszázados hagyománya van a településen az almatermesztés- nek, sokan foglalkoznak mál­nával, szőlővel, és vadban, ter­mészeti szépségekben bővelke­dik a táj. Szlávecz Károlyné polgármester szerint ezek kí­nálnak kitörési lehetőséget az itt élőknek. Száznál több Porrogszentkirályról elszármazottnak küldött meghívót pünkösdkor az önkormányzat. Ün­nepi eseményre invitálták őket: táj­házat és haranglábat avattak, ha­gyományteremtő jótékonysági kon­certet szerveztek. Újjáéledni látszik a település, amit fiatalos lendülettel irányit Szlávecz Károlyné.- Az uniós tagság számunkra két, egymáshoz kapcsolódó kitöré­si pontot kínál - vette számba lehe­tőségeiket a polgármester. Iparilag elmaradott térség a miénk, amely­nek előnye, hogy jó a levegő, erde­SZLÁVECZ KÁROLYNÉ 1958-ban született Porrogszentkirályon. A csurgói Csokonai gimnáziumban érettségizett. 17 évet élt Csurgón, öt éve költözött vissza szülőfalujába. Családi gazdaságukban dolgozik, tavaly óta társadalmi polgármester. 3 gyereke van. Hobbija az olvasás és szeret emberekkel foglalkozni. inkben sok nagyvad van, és itt kez­dődik a Duna-Dráva Nemzeti Park. Szóba jöhet a vadász-, illetve az ag­rárturizmus, mivel a gyümölcster­mesztésnek szinte minden ága fel­lelhető nálunk. Ugyanakkor sokkal több pályázati lehetőséget várnánk, mert hiába a kiírás, ha a 25 százalé­kos önrész miatt a pályázat a kis­ember számára elérhetetlen.- Mi volna a megoldás?- Szerintem egyfajta direkt tá­mogatás vezetne eredményre, mert ha jövő májusban megnyílnak az uniós piacok, nem tudjuk felvenni a versenyt az agyontámogatott nyu­gati termékekkel szemben.- A település hol tart a fejleszté­sekben?- Jó helyzetben vagyunk, hiszen a szennyvízhálózatot leszámítva, megfelelő az infrastruktúránk. Saj­nos nem csatlakoztunk a térségi szennyvízprogramhoz akkor, ami­kor még számos pályázati forrást igényelhettünk volna, pedig a szik- kasztásos szennyvízelvezetés szennyezi a környezetünket. Ta­valy decemberben befejeződött a gázberuházás, egyre többen csatla­koznak a hálózatra. Sok az idős ember, és fontos számukra, hogy kényelemben töltsék a telet. Arra törekszünk, hogy az intézmények­be is mielőbb bevezessük a gázt.- Mit terveznek idén?- Sok mindent nem, mert ilyen kis településnek nagy beruházás volt a harangláb is. Ám elkészültek már a járdafelújítási tervek, szeret­nénk a 19 millió forintos beruhá­záshoz pályázati forrást szerezni. Korábban a közútkezelő kht volt a járdák tulajdonosa, most önkor­mányzati tulajdonba kerülnek, meg­kaptuk a szükséges hozzájárulást. Szeretnénk még egy teraszszerűen kialakított buszmegállót építeni a teleház elé, ami egyben az épület ajtaját is védené az esőtől. ______■ Rec ept Porrogszentkirályról Pörge prósza Kardos Jánosáé azt mondta: igen finom eledel a pörge prósza, ami a hétköznapok hagyományos pa­raszti étele volt Szentkirályon, ám napjainkban is gyakran az asztalra kerül. Hozzávalók: fél li­ter tej, négy tojás, kevés só és cu­kor, valamint annyi liszt, ameny- nyit felvesz a tészta. A négy tojást összekeverjük a sóval, cukorral, és először csak kevés tejjel, majd hozzáadjuk a lisztet, és jó simára dolgozzuk, hogy ne legyen gombócás. Köz­ben a többi tejet is hozzáöntjük. A palacsintatésztánál kicsit sű­rűbb állagú anyagot kell kap­nunk. Ezt kizsírozott tepsibe öntjük. Amikor a tészta már összeáll, akkor kivesszük a sütő­ből, és barack- vagy szilvalekvár- halmokat teszünk a tetejére. Ez­után aranybarnára sütjük. A pör­ge prósza akkor a legfinomabb, ha kemencében készül. ■ Egy házban a múlt emlékei Az apró, fehérre meszelt házba lépve úgy érzi a látogató, hogy tulajdonosai csak a rétre mentek szénát gyűjteni, vagy szőlőt kötöznek a hegyen, és mindjárt betop­pannak. Múlt század eleji bútorok és még régebbi használati tárgyak idéznek egy rég múlt világot a tájházban, amit ügyes kezek valósághűre rendeztek be. A tűző nap ellenére sokan összegyűltek pünkösdkor a polgármesteri hivatal udvará­ban, a tájház avatásakor. Itt élők és elszár­mazottak, vendégek és házigazdák együtt ünnepelték, hogy megmenekült az enyé­szettől a szentkirályi múlt egy darabja, és ezentúl bárki számára látható a táj házban. A falu még az 1980-as években vásárolta meg a községháza udvarában álló épületet, azzal a céllal, hogy valamikor falumúzeu­mot alakítanak itt ki. Az ezredfordulón fel­újították, kívül-belül rendbe tették, csak a berendezés hiányzott. Amikor a Hétszergörbe és Környéke Hagyományőrző Egyesület megalakult, tagjai felvállalták, hogy berendezik az épületet. Elkezdték a gyűjtögetést. Bekopogtattak a házakhoz, járták a padlásokat. Tudták, hogy az em­berek az 1960-70-es években csekély pén­zért eladták a régiségkereskedőnek az ősök használati tárgyait, így nem is remél­ték, hogy ennyi minden összegyűlik. Volt, aki féltett falióráját - amit még saját vőjének se adott - ajándékozta oda a táj­háznak. Kardosék padlásáról melence, fej­véka, szakajtó, vasaló, sütőlapát került elő, a szekrényekből meg szőttesruhák, ágyte- rítők. Kardos János dédszülei lámpáját ad­ta oda. Hogy használni is lehessen, nem sajnálta a fáradságot, és alkatrészt csinálta­tott hozzá. - Mert szép helye van, jó helye van ott, ahova került - mondta. A takaros tájház előtt virágok nyílnak. Az udvarról a konyhába lépünk, onnan nyílik a konyha, abból a spájz, másik felé pedig a szoba. Kredenc, tálas, borászati kellékek, kulacs, kőkorsó, csizmahúzó, kacor, rokka, szenes vasaló, a kisbíró dob­ja - a helyiségekben megannyi emléke a múltnak. A szobai szekrény belső ajtaján ceruzával írva az egykori fiatalasszony sta- fírungjának darabjai, meg a családtagok születési ideje.______________________i Megszólalt a lélekharang A lakosság legnágyobb hányada evangélikus vallású. Az evangéli­kus templom 1843-ban épült, tor­nya ötven évvel később. Ráférne már egy teljes felújítás, ezért az idén első alkalommal megrende­zett jótékonysági koncert összegét a szervezők erre szánják. A temp­lom régi harangja 1992 óta - ami­kor a Horváth család új harangot adományozott az evangélikus gyü­lekezetnek - a templom csigalép­csője alatt porosodott. Még 1921- ben öntötték vasból, és az idők fo­lyamán úgy megkopott, hogy fel­újítás nélkül nem lehetett volna új­ra szolgálatba állítani. A temetőben nem volt lélekha­rang, s hogy legyen, elkészítették egy márvány harangláb terveit, amelyre a felújított harang kerül­hetett volna, ám a megvalósítás el­maradt. Tavaly új tervek készültek, ezút­tal fára, és az önkormányzat a szük­séges alapanyagokat is megvásárol­ta. A település szülötte, Varga János fafaragó pedig gyönyörű haranglá­bakat faragott. Már csak az összeál­lítás, az ácsmunka volt hátra, de anyagiak hiányában megint meg­torpantak a munkálatok. Idén azon­ban új erővel fogtak hozzá, és társa­dalmi munkában, valamint a köz­munkások bevonásával elkészültek az alapok, majd helyére került a tel­jes lélekharang. Hétszázezer forint . volt a munkálatok végösszege. Idén pünkösdkor avatták fel, és azóta sajnos már megkondult. Egy vízi balesetben elhunyt kisgyerek teme­tésén szólt először. ■ A lélekharang szép, csak ritkán szóljon Végleg kicsengettek Szeptemberben már nem csenget­nek be az iskolába, június 30-tól megszűnt az intézmény. Évek óta halogatta az önkormányzat az isko­labezárást, mondván, annak a tele­pülésnek már nincs nagy jövője, ahol az iskola is bezár, ám nem le­hetett tovább várni. Tavaly decem­berben közmeghallgatásra hívták a lakosságot, majd a fenntartó négy önkormányzat közös képviselő-tes­tületi ülésen úgy határozott: meg­szüntetik az intézményt. Nehéz döntés volt; valamennyien kötőd­tek az évszázados iskolához, ám működtetése nagy terhet rótt a kis települések szűkös költségvetésére. Az ingatlan valamikor egyházi tulajdon volt, és már az 1800-as években oktattak benne. Az iskola az 1900-as évek második felében számos változást megért. Amikor a nyolcosztályos iskolát „megbontot­ták”, az alsósok Porrogra, a felső­sök Szentkirályra jártak, 1978-tól pedig a felsősök Gyékényesre bu­szoztak, az alsósok Szentkirályon tanultak, később csak az 1-3. osz­tály maradt Szentkirályon. 1990- ben nyerte vissza önállóságát az intézmény, ám néhány év eltelté­vel rohamosan csökkent a diáklét­szám. Mélypontként emlegették az 1995-ös évet, amikor 14 kisdiák­juk volt. Idén pedig már csak ki­lenc nebuló tanult a két osztály­ban, és szeptembertől mindössze kettővel lettek volna többen. Az épületet 1995-ben 3 millió forintért újították fel, ám sürgető korszerű­sítéséhez mintegy húszmillió fo­rintra lett volna még szükség. Nem volt tornaterme, számítás- technikai és nyelvi laborja, vala­mint a szaktanárok is hiányoztak. Az önkormányzat szeretné hasz­nosítani az épületet, elsősorban turisztikai, illetve kézműves célok­ra. Leginkább egy vállalkozónak örülnének, aki munkahelyet te­remtene a munkanélküliséggel küzdő településen. ___________■ Eg yütt képzelik a jövőt Azon dolgoznak, hogy nekik és a többi fiatalnak is legyen miért a faluban maradniuk Márton-Szűcs Brigitta és Varga Erik egy pár. Kézen fogva ülnek a szé­ken, és a jövőről beszélnek. Erik a településen képzeli el életét, ám Brigitta bizonytalan. Nagyszülein kívül nem sok minden köti ide, és valószínűleg munkát sem talál a környéken.- A kaposvári tanítóképző főis­kola művelődésszervező szakán most fejeztem be a harmadik évet. Ha végzek, szeretném az egyete­mi diplomát is megszerezni - mondtá a fiatal lány. Amikor az érettségire készült, fogalma sem volt, hol tanuljon tovább. Kapos­vár mellett döntött, mert közel van, és a szak neve is jól hangzott. Azóta megszerette, amit tanul, és egy drámapedagógiai csoport tag­jaként még színdarabban is ját­szott. Lelkesen asszisztált a helyi tájház berendezésben is. Most a csurgói közösségi ház kézműves­táborába készül, segítőnek. Sze­rinte a település - méretéhez ké­pest - sok értelmiségit nevelt, je­lenleg is többen tanulnak felsőok­tatási intézményben, jogásznak, tanárnak, mérnöknek készülnek. Az önkormányzat a Bursa Hungarica ösztöndíjjal igyekszik támogatni őket. Erik a Gábor Dénes főiskolát végezte, már csak a diplomát kell megszereznie. Az iskola mellett dolgozott térségmenedzserként, mint polgári szolgálatos katona, teleházban vállalt munkát, jelen­leg alpolgármester. Mint mondta: meglepte a felkérés, de vonakodás nélkül vállalta. A polgármester fia­talítani szerette volna a falu veze­tését, és ő örömmel állt a csapat­ba. A falu megbízott benne, mert családját jól ismerik. Édesapja ag- ronómus, emellett fenyővel, gabo­nafélékkel, málnával is foglalko­zik, intenzív almaültetvénye a leg­korszerűbbek közül való.- Nem cserélném fel ezt a kör­nyezetet városi panelra, s ha tehe­tem, maradok Szentkirályon - ösz- szegezte a fiatalember. Ha a sze­rencse nekik kedvez, Brigittának is lesz munkája a közelben. ______■ Ta nulnak a fiatalok A megnyitón a vendégek rákö­szöntek a bejárat­nál álló, népvise­letbe öltöztetett babákra. Azok kölcsönbe érkez­tek, de szeret­nének sajátot, hogy beöltöztet­hessék dupla slingeléses bok­rosingbe, kasmir- kendőbe, négy-öt péntőbe, és „szödötf atlaszé szoknyába. Sok fiatal jár ide, fő­ként azért, hogy megtanulják leg­alább a nevét a régi tárgyaknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents