Somogyi Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-27 / Vasárnap Reggel, 30. szám

2003. JULIUS 27.

INTERJÚ

Hídépítő humoralista

Most már humorban is ismerek trófeát - mondta Sándor György alkotóművész és gondolkodó, amikor a minap átvette a Karinthy-gyűrűt. Hozzátette, hogy nem marad sokáig, haza kell mennie mosogatni, és reméli, nem fog leesni ez a gyűrű az ujjáról. Zelk Zoltán már a hatvanas évek végén Karinthy Frigyeshez hasonlította, ugyanekkor Molnár Gál Péter Hofi mellett a humor legnagyobb felfedezettjeként emlegette Sándor Györgyöt. A Kabos Gyulával lelki rokonságot érző Sándor Györgyöt a legnagyobb magyar kisemberként is emlegetik, akitől egy jó poént idézni olyan, mint műanyag pohárból pezsgőt inni.- A másik oldalon is izgulhattak, hiszen állítólag kétszer vették le a gyűrűméretedet, de hát te is lázasan készülődtél, saját halálodra írt gyászbeszédeddel rukkoltál elő.- Kétszer tartottak gyűrűpróbát, nem hitték el, hogy ilyen keskeny az ujjam. Hihetetlennek tartották az alkalomból írt gyászbeszédemet is. Kértem, a rádió, a tévé vegye fel, de ráérnek lejátszani, ha meghalok. Régóta készítem úgy a műsoraimat is, hogy ha ez bekövetkezik, a szerkesztőknek ne kelljen éjszaka kotorászniuk az archívumban, túlórát fizetni nekik, megkomponálok mindent, ne legyen gondjuk. E megosztott világban nehéz volt olyan önnekrológot imom, amely valamennyi tévécsatornán, rádióhullám- hosszon, újságban lejöhet majd. De egyedül a Nap-kelte rögzítette. Riporterük kérdezte, hozott-e döntő változást életemben a Karinthy-gyűrű. Igen, válaszoltam, ha- lálhörgést hallattam, hanyatt vágódtam és „meghaltam”. Örülök a díjnak, most már humorban is ismerek trófeát. Az átadás után megjegyeztem: haza kell mennem mosogatni, de remélem, a Karinthy-gyűrű nem esik le az ujjamról.- A köztársasági elnök úrtól kapott kitüntetéseknek, gondolom, már a hírére is hanyatt vágódtál. Halálhörgést a protokoll sem engedett volna, viszont túlzónak érezted az indoklást, melyben az alkotóművész kitétel mellett az is szerepelt: gondolkodó. Miért vélted túlzásnak e titulust?- Meghatódtam, mert valaki néven nevezte a dolgokat. Évtizedek óta nem úgy zajlanak a dolgok, hogy megadnák a tisz-— teletet. Meghatódtam, mert kortársak szembedicsértek, humorral megvert vagy megáldott emberként úgy éreztem, méltóságom is van. Nem kriplinek vagyok beskatulyázva, aki görcsösen és mindenáron csak nevettetni akar. A humor és morál szóból alakítottam ki a humoralista szót, műfajt vagy hivatást. Emberszámba vettek, aki az írók között előadóművész vagyok, az előadóművészek között humorista, a humoristák között humoralista. A Ka- rinthy-gyűrűvel győztesen kerültem ki e megkésett-megalázó helyzetből, gőg helyett alázattal viszonyultam a történtekhez. Az úgynevezett baloldalról senki nem jött el az átadásra, önmagától csak Éles Pista volt ott, Nagy Bandót én hívtam, ahogyan Gálvölgyit és Fábryt is, ők éppen elutaztak, de hát mit pofázok én, hogy nem jöttek el, amikor én sem mentem mások Karinthy-gyűrűjének átadására. Elindult egy számomra örömteli folyamat, és talán sikerül úgy megvívni harcomat, hogy egyik fél sem akar kisajátítani. Szalay Károly két hete ezt írta rólam ezzel kapcsolatban: „Ha a baloldal rájön, hogy Gyurit nem sikerült megvásárolniok, őt is újra

Sándor György

Született: 1938. április 4., Budapest Család: nős, két fiúgyermek nevelőapja Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1957-58) Fontosabb műsorok: Én 1 analfabéta vagyok, Bokszkesztyű és rózsa, Nézeteltérítés, Egyvégtére két vágta, Lyukasóra, Hintőpor, Horog, Micimackómédia, Mágiarakás, Fakírterme- lés, El vagyok tévedve

Könyvek: Hogyan lettem humoralista (1975), Nézeteltérítés (hét szerzői est, 1985), Mágiarakás (válogatás, 1989), A gaz Mocsolay! (1992), Kandi kamera (1996), A XX. század idill- kollázsa (1999)

Nagylemez: Lyukasóra (1985)

ejtik. Nem baj. A mi korunkban már csak az a fontos, hogy önmagunkkal legyünk békében. Még a mi oldalunkra se legyünk rászorulva. Jól is néznénk ki!” A nemzeti oldal gyanakszik, hogy én most balra sasz- széznék, hasonlóan a magukat jobboldalinak mondó megélhetési politikusokhoz, publicistákhoz. Természetesen szó sincs arról, hogy jobbról átmentem balra vagy arrafelé kacsintgatnék.- Gondolod, ezt el is hiszik neked?- Igen, de vannak, akik azt mondják, Gyuri, téged befogadnak, de bennünket már nem. Én a híd szerepét vállaltam, az 1990 előtti barátságokat is szeretném megmenteni.- Lehet, hogy a Karinthy-gyűrűt e hídszerepért is kaptad. Te lennél napjaink hídembere?- Igen. Illetve nem. Nemigen. (Szokás ez a gyakorlat mostanában.) Hogy ide is meg oda. (A becsület.) Már akik ilyen elvakult-elavult kategóriákban gondolkodnak. Akiknek csak erre a srófra jár az

FARKASHAZY TIVADAR

Egyszerre nagy gondolkodó és az utca embere. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ott állhattam mellette a szabásmintás, taxis tévés utcajátékoknál. Máig fájlalom, hogy korszakos önálló estjei olyan későn kerültek hangszalagra és képernyőre. Nagy szükség lenne rá, hogy valaki - ugyanúgy, mint ő a hatvanas években - lemenjen egy pincébe, hogy nyakába véve az országot azt mondja, amit lát és gondol.

KOLTAI RÓBERT

Az ember csak szemérmesen beszél a szerelmeiről. Nyolc éve nem találkoztunk, de szinte naponta gondolok rá. Különös volt számomra, hogy forró érzelem- megnyilvánulásokkal kísért engem, mint zöldfülű kezdőt. Sokszor mai is abból élek, amit a tókai parkerdő-) ben az akkor kilencéves fiam jelenlétében Sándor j Gyuri-s előadásban harsogott az erdő. Nagyon rémé- ] lem, legközelebbi találkozásunkig nem telik el nyolc év.

agyuk. Hogy jobb- és baloldal. Czike László barátom, a fantasztikus közgazdászfuturológus, számos sikerkönyv szerzője (a máig kiadatlan, félelmetes televíziós könyve ellenére) szerint ez az egész beskatulyázásriogatás egy mesterségesen gerjesztett (és nagyon is tudatosan megkomponált!) álkérdés. Nem itt van az eb elhantolva... Mikor Friderikusz nemrég célzott erre tévéműsorában velem kapcsolatban, akkor is azt válaszoltam, hogy ha engem jobbszélre sodorsz (ha nem is szélsőjobbra), akkor ezek szerint te - ezzel a logikával - baloldalinak tartod magad? Mielőtt tiltakozott volna... valami olyasmit mondtam, te Friderikusz lettél, vagy és maradj is „csak” az! Én meg azt hiszem, a mai napig megmaradtam „sán- dorgyurinak”. Éppen ezért is adom le mostanában cikkeimet mindkét „tábori” lapnak, hogy az előítéleteket ezzel oldjam, és kicsikarjak az „ellenoldaltól” is hasonló gesztusokat. (Hogy lemenjenek ők is „tódba”.) Ettől demokrácia a demokrácia. Pártállami szlenggel: Világ egyéniségei, egyesüljetek! De csak egy egységetek legyen, a különbözőségetek. Illetve annak tisztelete.- Hogyan lehetne mégis kilendülni e holtpontról?- Ha én ezt tudnám! Vagy bárki! Ezt a kérdést már nem kellene minduntalan feltennünk. De iszonyatos, hogy minden, már a művészet is túlpolitizált lett, és aki nem a mi kutyánk kölyke, az már tehetségtelen is. (Főleg 1990 óta.) Tizenhárom éve kőkeményen elmondom a véleményemet a jobboldalnak, miként az utóbbi időben Farkasházynak is. Persze ő is nekem. Hiszek abban, hogy egy igazságosabb értékrendet vallók, és szeretném, ha ők is ezt szeretnék, de hát már a „mi” és az „ők” sem szerencsés szétválasztás. Pilinszky mondta egyik interjújában, hogy egy égibb publicisztika fényében minden acsarkodásunk ellenére menthetetlenül egyek vagyunk. Lehetnének közös találkozási pontjaink. Például József Attillát is

vállalhatnánk közösen. Hozzuk végre elő egymásból a legjobbat. Legyen béke már.- Farkasházy Tivadarral - aki szerint a magyar humoristák Sándor György köpönyegéből bújtak ki - már köszönő viszonyban vagytok. A két szekértábor humorvezérei lennének a hídemberek?- Kívülről úgy tűnik föl, hogy például mi ketten tűz és víz vagyunk, de ez csak a politikai megosztottság miatt van. Lehet, hogy a jobboldalnak kicsit fájni fog, amit most mondok, 2003-ban, de 1990 előtti munkássága alapján Farkasházy a humor tárca nélküli minisztere lehetne. (Persze, nem biztos, hogy ebbe Medgyessy Péter belemenne. Majd ha mi jövünk, esetleg...) Azt is mondta, hogy miután én is megkaptam a Karinthy-gyűrűt, ez emelte a kitüntetés ázsióját. Soha nem kényszerített, hogy öncenzúrázzam magam. A Hócipő alapító tagja voltam, de egy idő után észrevettem a nyilvánvaló politikai irányultságot. Miután nem is a legjobb képaláírással közreadta a lap a Kéry Kálmán bácsi áldozásáról készült fotót, azt mondtam, ez így nem jó, és felálltam. Később Sinkó Peti, majd Verebes Pista ugyanezt tették. Farkasházynak azonban elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy 1998-ban rögzítették végül előadói estjeimet, és a Megengedett sebesség című műsorában leadott utcai tévéjátékokban. Emlékezett korábbi ötleteimre: azoknak adtam borravalót, akiknek nem szokás: Patikusnak, buszsofőrnek, miközben a taxisoknál ki akartam tenni egy táblát: Borravalót nem fogadunk el!- Manapság mintha lenne benned valami tartózkodó idegenkedés tágabb környezetedtől, mintha nem éreznéd jól magad ebben a világban.- Hát nem. Sok mindent nem értek, az embereket sem, mintha a világ is másfelé menne, mint gondoltam volna. Azt szeretnék, ha egyformát álmodnánk is, játszanak érzelmeinkkel, a televízióban szépen vasalt ingekben adják be nekünk a mérget. Ezért is kapcsoljuk be ritkán. A feleségemmel kialakítottunk egy csodálatos, harmonikus életet, megteremtettük a magunk atmoszféráját, nem kell, hogy kívülről manipulálják. Örülünk az unokáknak: Dél-Franciaországban élő nevelt fiamék- nál négy van belőlük, a Budapesten gyermeksebész nevelt fiam lánya pedig művészettörténet-francia szakra jár, ő nevezett el kiskorában Gyurgyókának. Mindkét nevelt fiam a piaristákhoz járt, egyiküknek dr. Jeleníts István volt az osztály- főnöke és a másikat is tanította, ő keresztelt meg 1978-ban. Orvosnak készülő nevelt fiamat annak idején színkitűnő bizonyítvány és maximális pontszám ellenére nem vették fel az egyetemre. Az egyik KISZ-táborban való szereplésemkor megkérdeztem Aczél Györgyöt: Aczél elvtárs, az én édesapám, a numerus clausus miatt Brünnben végezte el az egyetemet, mert izraelita volt, most a piaristákkal szemben van fordított numerus clausus? A válasza az volt, hogy a pártközpont protokollkeretéből mehetett a nevelt fiam egyetemre.- Az elmúlt tíz évben legfeljebb egyszemélyes színházaidat láttuk, távol tartottad magad a rádiótól, televíziótól, alig nyilatkoztál, pedig adódott néhány lehetőséged.- Igen, lehettem volna például az Új Magyarország című napilapnál a szatíra és a humor rovat vezetője. Nem lettem. Felkértek, legyek a Ludas Matyi főszerkesztője, de mivel ezt sem vállaltam, szegény, korán elment Szuhay Balázsnak ajánlották. Az MTV szórakoztatóosztályának vezetésére is kértek. Alkalmatlan vagyok vezetőnek, és némi politikumot is éreztem e felkérések mögött. Alkotóként úgy véltem, elegendő, amit az előadóestjeimmel átadok. Ősztől ismét több alkalommal mutatom be szerzői-előadói estjeimet a Búdapesti Kamaraszínházban - köszönhetően Szűcs Miklósnak.- Mindig szeretettel emlegetted Kabos Gyulát, akit igazi humoralistá- nak és lelki rokonodnak is tartasz. Hol vannak e rokonság gyökerei?- Schuster Lóránt szerint Kabos Gyula a világ legnagyobb kisembere, s hogy mintha némiképpen követője lennék. (Sajnos csak ebben a szellemben, játékban nem megy.) Csodálatos író is volt. A feleségem után én is megkönnyeztem ezt a „világpolgárt”, akinek amerikai naplójából idézek A XX. század idillkollázsa című könyvemben, s aki ott kint Amerikában egészen katartikusan vallott hazaszeretetéről.- Az internet egyik bejegyzése szerint Sándor Györgytől valami jó poént idézni olyan, mint műanyag pohárból pezsgőt inni.- Szép ez a műanyag hasonlat, de nem ismertem.- Azt viszont nyilván ismered, amit Molnár Gál Péter írt, aki a humorban a hatvanas évek két legnagyobb felfedezettjének Hofi Gézát és Sándor Györgyöt tartotta.- Igen, emlékszem, sőt arra is, hogy megkérdezték Hofit, mit tart Sándor Gyuriról. Nagyon tiszteli és becsüli - válaszolta, és hozzátette, hogy ő ugyanazt csinálja, mint Sándor György, csak lefordítja prolira. Mások is írtak, mondtak rólam zavarbaejtően szépeket, ezek felét azért el is hittem... (Az interjú elején írt vastagbetűsöknek a negyedét se.) Viszont engem nagyon is „öntudatosító” cikket írt Kristóf Attila nemrégen, és Gyárfás Tamás is kihagyhatatlan. Ő velem mindig úr volt. Mindent egybevetve: szeretném, ha lecsitulnának ezek a hiszteroid kedélyek, mert bárkinek bármilyen is legyen világnézete: két alázatnak, alázatos embernek egymással soha semmilyen baja nem lehet!

Csontos Tibor