Somogyi Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-28 / 149. szám

2003. Június 28., Szombat HÉTVÉGE 11. OLDAL Hattyúkra halásznak A Balatonnál élő hattyúk szé­pek, de évek óta egyre több ve­lük a gond. Összepiszkítják a vi­zet ürülékkel és levedlett tollal, ráadásul nemegyszer rátámad­tak a mólón, vízparton őket ete­tőkre. Számos kísérlet történt már a szaporodásuk megakadá­lyozására. Most Keszthelyen el­kezdték a befogásukat. Több mint húsz éve érkeztek az első hattyúk Nyugat-Európából a Balatonra. Akkoriban még min­denki örült a hófehér, a vízen méltóságteljesen úszó, a levegőben kecse­sen repülő nagy mada­raknak. Időközben azon­ban világossá vált, hogy nehéz velük együtt élni. Nem csak arra a fürdőző- re támadnak rá ugyanis, aki közel merészkedik a fészkükhöz, hanem sok esetben arra is, aki a mó­lóról kenyérdarabkákkal eteti őket. Ráadásul elüldözi a Balaton­A kifogott hattyúk távoli, elsősorban Békés me­gyei halastavakra kerülnek. De jut belőlük dísz­madárnak a büki golfpálya tavacskáira is. A ma­darakat megfosztották vezértollaiktól, ezért egy ideig nem tudnak repülni. Remélhetőleg kinö­vésüket követően nem szállnak vissza a Bala­tonra, mert addig megkedvelik az új vizeket. ról az itt honos, gyengébb fiziku­mú madárfajokat. Az utóbbi években nagyon el­szaporodtak a Balatonon a haty- tyúk, a becslések szerint több száz példány él itt belőlük. Ez el­len először úgy védekeztek a szakemberek, hogy a fészkekből kiszedték a tojások egy részét. Ezeket azonban a madarak „pó­tolták”, így az ember arra a mód­szerre váltott, hogy olyan anyag­gal kente be a tojást, amitől a fió­ka nem kapott levegőt és megful­ladt. Az egy méternél is nagyobb átmérőjű fészke­ket egyébként az utóbbi időszakban már helikop­terről derítették fel. A hattyúk időközben kikerültek a védett állatok köréből, de azért a keszt­helyi befogásukhoz kel­lett a Balaton-felvidéki Nemzeti Park engedélye. A város strandján már csaknem hetven nagy testű madár élt, ami zavarta a fürdőzőket. Az első munkanapon hat hattyút sikerült fogni a fenékpusz­tai madártani tábor lakóinak azt köve­tően, hogy egy hat­van méter hosszú hálóval a partra kényszerítették Őket. CZENE Erős várunk, a nyelv (Kosztolányi) Ugyanaz? Rengeteg olyan szó van nyel­vünkben, amelyek első ránézésre megegyeznek, ugyanazok, de ha mondatba helyezzük vagy tolda­lékkal látjuk el őket, észrevehető •a különbség. Ilyenek például kettős szófajú szavaink, amelyek csak akkor árulják el szófajiságukat, ha nem csupaszon, hanem szövegössze­függésben vizsgáljuk meg őket. Mert ha az olvasó, néző, dolgo­zó, válogatott, kiválasztott stb. szavakat önmagukban elemez­zük; nyilvánvaló, hogy mellékné­vi igenevek; de ugyanakkor mon­datba helyezve kiderülhet róluk, hogy szófajuk főnév is lehet. Nézzünk példákat! „Az olvasó tanuló a szobában ül.” „A filmet néző leány ropit eszik.” „A dol­gozó férfi vidáman végzi munká­ját.” „A válogatott labdarúgók készülnek a mérkőzésre.” „A ki­választott diák megfelelt a köve­telményeknek.” Ezekben a mon­datokban a kiemelt szavak szófa­ja melléknévi igenév, egyúttal a mondatban a jelző szerepét töltik be. De az ugyanezekkel a szavak­kal alkotott mondatokban meg­változik ezen szavak szófaja és a mondatban betöltött szerepe; „Az olvasó belépett a könyvtár­ba.” „Sok néző jelent meg a mér­kőzésen.” „A dolgozók nem éh­bérért dolgoznak.” „A csapatban a legfiatalabb válogatott Szabics Imre.” „Az igazgató által kivá­lasztott megfelelt az elvárások­nak.” Itt már az előbbi szavak nem melléknévi igenevek, ha­nem főnevek; a mondatban pe­dig alanyok. • Ilyen kettős szófajúak például a munkás, édes, magyar stb. és a hozzájuk hasonló szavaink is. József Attila ismert verséből (Ha­zám) valók a következő idézetek: „A munkásnak nem több a bére, / mint amit maga ki­csikart...” „S mégis, magyarnak számki­vetve, / lelkem sikoltva megriad - / édes Hazám, fogadj szívedbe, / hadd legyek hűséges fiad!” A köl­teményben a munkás és a ma­gyar főnév, míg az édes mellék­név. De más szövegkörnyezetben megváltozik a szófajuk: „Az ün­nepek után következnek a mun­kás hétköznapok.” „A magyar népdalok gyönyörűek.” „Szeress engem édesem!” A munkás és a magyar melléknév lett, az édes pedig főnév. Ilyen sokszínű a mi édes anya­nyelvűnk! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Péter-Pál, Beckham, John Deere és a repce A kombájn fülkéjében nincs meleg, a lég­kondicionáló viszonylag elviselhető hőmér­sékletre hűti le a kabint. Ennek ellenére iz- zadságcseppek gyöngyöznek Bajzik István homlokán, ahogy a repcetábla közepén irá­nyítja a masináját. Ha nem mondta volna, hogy több mint harminc éve minden június a kombájn nyergében találja, azt gondol­nám, izgul. De három évtized gyakorlata elég rutint ad minden tevékenységhez.- Ez igaz, ennek ellenére nem lehet rutinból aratni. Főleg nem a repcét. Itt nagyon kell vi­gyázni, hogy a motolla ne verje ki a szemeket, mert az veszteség, de fel is tekerheti a szalmát, akkor meg ötpercenként megállhatok, hogy kitisztítsam. Szerencsére már van oldalkasza a gépen, ami könnyebbé teszi a munkát. A répáspusztai határban három Claas Dominátor egyenletesen rágja bele magát a szalmaszínűre érett repcébe, a katonás alakzat csak akkor bomlik meg, ha az egyiknek meg­telik a tartálya. Ezt azzal jelzi, hogy kifordítja a szállítócsigát. Ilyenkor egy traktor döcög mel­lé, a fekete szemek pedig hatalmas porfelhőt verve zúdulnak a pótkocsira. Ez azért tud kel­lemetlen lenni, mert ürítéskor ki kell szállni a kombájnfülke védelméből, hogy bele lehes­sen látni a pótkocsiba, nehogy melléfolyjon a szem. Ha szemből fúj a szél, a fekete portól a kombájnos is fekete lesz. Most szerencsére szellő se rezdül. Igazi aratóidő van. A gépek napi 15 hektárról is képesek levág­ni a gabonát, így ha minden jól megy, holnap­ra végeznek a 180 hektárnyi repcével. Az árpát már el is felejtették. Pedig holnap lesz Péter és Pál napja, ami az aratás kezdőnapjának számít évszázadok óta. Csakhogy a kalendárium nem számol ilyen aszállyal. Muszáj volt neki­vágni jó három héttel hamarabb, hogy mente­ni lehessen, ami menthető. Talán ezért is érke­zik gondterhelt arccal a táblához Tarr Attila, a Kapostáj Szövetkezet főagronómusa.- A repcével szerencsére nincs gondunk, úgy tűnik, lesz úgy két és fél tonna hektáron­ként. Két tonna felett már jövedelmező, főleg úgy, hogy nekünk sikerült jó áron vevőt talál­ni rá. Tulajdonképpen az árpa sem volt annyi­ra rossz, ahol vetőmagnak valót vetettünk, hattonnás volt az átlagtermés. A takarmányár­pa persze rosszabbul fizetett, volt olyan rész, ahol nem érte el a termés a 3 tonnát. Igazából már a búza miatt fő a fejem, főleg azért, hogy Kombájn és traktor a repcetáblán. Az aratás eredménye az összehangolt munka gyümölcse fotók: láng Róbert milyen lesz a minőség. Azon múlik minden, ha ott baj van, hiába minden eddigi jó hír. Az aratást nem lehet siettetni. Annak elle­nére sem, hogy a veszteség napról napra nő, ahogy szárad a növény, úgy pereg egyre job­ban a szem. Ráadásul, bármennyire jók a mai betakarítógépek, azokat is csak ember vezeti, aki tízórányi munka után már nem tud kon­centrálni, egy hiba pedig még nagyobb gond, mint egy nap csúszás. Nem véletlen, hogy a jó kombájnos komoly érték a munkaerőpiacon.- Június elején elkezdtük az aratást, most befejezzük a repcét, azonnal kezdjük vágni a búzát - mondja Tarr Attila. - Utána csak egy rövid idő marad az átállásra, augusztus elején már lehet aratni a napraforgót. Aztán jön a ku­korica szezonja, amit gyakran még november­ben is aratunk. Szóval közel fél éven át tart a munka, nem mindegy, ki ül a gépen. Ezt a munkát csak a gyakorlatban lehet megtanulni. Igyekszünk is a lehetőségeinkhez mérten megbecsülni a kombájnosainkat. Azt már csak halkan teszi hozzá, hogy ép­pen emiatt is rosszabb a kedve. Az egyik kom- bájnosa holnap már a szomszéd gazdaság va­donatúj szuperkombájnján ül. Elcsábították. Egy Dávid Beckham-sztori búzamezőre han­golva. Tényleg ennyit ér egy jó kombájnos?- Ezt nem oktatják iskolában, csak itt, a gé­pen lehet megtanulni - mosolyog Bajzik Ist­Bajzik István a kombájnon. 30 éve ez a nyári program vári. - Minél több aratás, annál nagyobb gya­korlat. Amikor kezdtem, az orosz kombájno­kon az elektronikát az önindító jelentette. Né­melyiken még fülke sem volt, nemhogy lég­kondicionáló. Most beállítom a hőmérsékletet, meg azt is mutatják a műszerek, mekkora az épp aktuális terméseredmény. De ami igazán fontos, azt a műszerek sem jelzik: mikor mek­kora sebesség kell, milyen vágásmagasság, ho­gyan forduljunk... Ehhez tényleg kell jó né­hány év, aki kiképez egy kombájnost, nehezen engedi el. De én már nem is akarok elmenni... Közben kiürül a tartály, menni kell tovább, ennek a táblának még ma le kell fogyni, hi­szen holnap már a búzatáblák várják a kom- bájnt és a kombájnost. ___ varga ottó Aj WP Még ma is legendákat mesélnek a kombájno- sok a régi „szép” időkről, amikor az orosz SZK, meg az NDK Fortschritt kombájnokon rótták a köröket. Ma is fontos a géppark felkészítése, ak­koriban azonban hóna­pokkal előtte már szerel­ték, javították, újítgatták a kombájnokat, kétszer is volt gépszemle, de még így is a kombájnok fele állandóan javításra, al­katrészre várva vesztegelt a táblák szélén. Most még a tízéves Claas is kibír egy szezont, de ha mégis kell egy alkatrész, órák alatt megszerez­hető. A Kaposvári Egyetem Tangazdasága két napja vette át az új John Deere 9560 WTS jelű gépét. Andrássy Zoltán igazgató elmondta: a net­tó 47 millió (!) forintos gép már mindent tud, amit egy kombájn tudhat. A szakmai és kényelmi berendezéseken túl GPS-rendszerrel is felsze­relt, vagyis műholdon át percről percre követhető, hol jár éppen, ott mi­lyen a termés, mennyire gazos a tábla, így ezekből az adatokból ponto­san kiszámítható, jövőre hol milyen pluszmunkára van szükség. Mind­ez azonban csak emberrel együtt ér valamit... Az ember Ha választanom kéne egy új gép vagy egy jó kombájnos között, az utóbbit választanám, mondta Zalavári Zoltán, a tangazdaság nö­vénytermesztési ágazatvezetője. Hozzátette: manapság a műszaki fejlesztés leggyengébb láncszeme az ember. A technológia, a gépek, a kemikáliák a legjobbak, ezeket meg lehet venni, de a tudást nem. Bíró István - ő az, aki éppen mun­kahelyet váltott, egyik helyen örö­met, másik helyen gondot okozva - elmondta: a kombájnos legfon­tosabb érzékszerve a füle. Azon­nal hallani kell, ha valami olyan zaj szűrődik be, ami nem megszo­kott. Akkor gyorsan kell cselekedni, mert nagy baj lehet belőle. Az új John Deere is már tesztelte a fülét: egy tengely meglazult, s ha nem veszi észre, el is törhetett volna. így egy gyors szerelés után mehetett tovább. 31 éve fülelek - mondta -, mindegy már, milyen gép, az elektronikáját, a vezetését órák alatt meg lehet tanulni, a beállítá­sokat meg lehet nézni a könyvben. Van, amit azonban érezni kell, és ehhez talán egy élet is kevés... Szemészeket oktattak Romániában Dr. Kovács Balázs a romániai Iasi (Jászváros) orvostudomá­nyi egyetemének szemklinikáján mutatta be azt a korszerű szürkehályog-műtétet, melyet Kaposváron már évek óta si­kerrel alkalmaz. A tét nagy volt, tévedni nem lehetett. Romániában ugyanis még nem alkalmazták ezt a mód­szert, ezért nem akadt volna olyan magasabb ellátást nyúj­tó intézmény sem, ahol az esetlegesen előforduló műtéti szövődményt el tudták volna látni. Erre azonban szerencsére nem is volt szükség. Dr. Ko­vács Balázs, a kaposvári kór­ház szemészetének osztályve­zető főorvosa a két nap alatt húsz sikeres műtétet hajtott végre budapesti kollégájával, dr. Radó Gáborral, a Szent Ist­ván Kórház szemész főorvosá­val.- Egy román professzor ma­gyar cégen keresztül keresett olyan operatőröket, akik ezt a lencsepótló műtétet be tudják mutatni. Több jelentkező kö­zül végül bennünket választot­tak - idézi fel az előzménye­ket. - Kollégám már 1990 óta, magam öt éve csinálok ilyen operációkat, összesen mint­egy 3-4 ezret. A kaposvári kór­házban megvannak hozzá azok a csúcstechnikát képvise­lő műszerek is, melyek nélkül a szaktudás birtokában sem lehetne ezeket elvégezni. A műtét lényege: a betegkímélő, 1-2 nap kórházi benntart ózko- dást igénylő operáció során mindössze egy 3,2 milliméte­res metszésen keresztül, com­puter vezérelte ultrahangos eszközzel eltávolítjuk az el­szürkült szemlencsét, majd a bent maradó tokba összehaj­tott állapotba behelyezzük a műlencsét, ami ott szétnyílik. A varratot sem igénylő operá­ció helyi érzéstelenítésben 5- 10 perc alatt elvégezhető. Ez­zel a módszerrel kevesebb a komplikáció, gyorsabb a gyógyulás és hosszú távon is jobb eredményt érünk el, a be­teg visszanyeri a látását. Kaposváron 2001 óta évente több mint ezer embernek adjuk vissza a tisztán látás élményét. A környező országokban azon­ban - a cseheket kivéve - a drága műszerezettség és a szaktudás hiányában még nem alkalmaz­hatják ezt a módszert. Ezért is kivételes a romániai lehetőség. A főorvos elmondta, lasi 350 ezer lakosával Bukarest után Románia második legna­gyobb városa, s egyben a leg­nagyobb egyetemi központ is. Hasonlóan Pécshez, lasiban is sok, megközelítőleg 30 ezer egyetemista tanul. Negyven helybeli és környékbeli sze­mész igyekezett tőlük elsajátí­tani a módszert, ráadásul a második napon a legnehe­zebb, komplikált eseteket, köztük 3 nyugalmazott egye­temi tanár szürkehályog-mű- tétjét kellett komplikáció nél­kül elvégezniük. S amikor már csak egy volt hátra, a klinika egyik orvosa megkérte a ka­posvári szemészfőorvost: vál­lalja még el egyik rokőna ope­rációját. Nem lehetett nemet mondani... Tavaly szerbiai szemészeket tanította, de Ka­posvárra is jöttek szép szám­mal Nisből, Szarajevóból, Bu­karestből és Lengyelország­ból. A korszerű szürkehályog- műtétre azonban Somogybán is sokan várnak. Megyénk 340 ezer lakosa közül évente 1200- 1300 szenved az elszürkült szemlencse miatti látászavar­tól, ami azt jelenti, hogy a sze­mészeti műtétek 90 százalékát ezek az esetek adják. A jövő­ben a kórház műtéti tömbjé­nek rekonstrukciója révén to­vább javulnak az ellátás felté­telei. A felújított épületben kapnak helyet a fekvőbetegek, és egy másik helyen működik majd a járóbeteg-szakellátás. A korszerűbb feltételek lehető­vé teszik a gyorsabb kivizsgá­lást is, így még kevesebb teher hárul a betegre. várnai ágnes Az új beavatkozással gyorsabb a gyógyulás fotó: török anett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents