Somogyi Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-25 / Vasárnap Reggel, 21. szám
2003. MÁJUS 25. INTERJÚ ismerés még nem terjedt el széles körben. A szavak szintjén van elmozdulás, de a tettek mezején még kevés történik.- Kik az ombudsman szövetségesei!- Mindenki, aki felelősséggel és hosszú távon gondolkodik ezekről a kérdésekről. Aki erre képes, az valóságos, vagy potenciális szövetséges. Szerencsére ilyenek nagyon sokan vannak a sajtóban, a helyi és az országos politikában is. Akadnak közöttük mindenféle rendű és rangú emberek, hivatalos és nem hivatalos pozícióban, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak. Természetesen a szövetségesek maguk az érintettek is, akik persze, szintén nagyon megosztottak. Megosztottak még az alapkérdések megítélésében is. Az om- budsmané „magányos” pozíció, de nem érzem azt, hogy légüres térben mozognék. Sok visszajelzést kapok, néha ismeretlen emberek e-mailje, telefonja, egy karácsonyi üdvözlő lap jelent örömet, sikerélményt. Vagy egy levél, amelyben az áll, hogy aki írta eddig sehonnan sem kapott segítséget, csak ettől az intézménytől. Ezek az őszinte érzelmek a fontosak a számomra.- Nem is szeretné, ha az országgyűlés kisebbségi biztosának nagyobb hatásköre, hatalma volna?- Ez az anti-diszkriminációs törvénytervezet kapcsán merült fel. Az európai adatvédelmi szabályok az adatvédelmi biztost egyértelműen a hatalom irányába viszik el. Szerintem a hatalom veszélyes, kettős élű fegyver. Vigyázni kell arra, hogy az ombudsman „ártatlansága” ne vesszen el. A formális hatalom, a döntési jogkör azért veszélyes, mert az intézmény lényeges, karakterisztikus elemét veszélyeztetné. Jó, hogy csak a meggyőzés erejével, a szakmai tisztességgel, a tekintéllyel és a közvélemény támogatásával élünk. Az én viszonyom a hatalomhoz nagyon „civil” viszony. Aki tényleges hatalom birtokában, emberek sorsa felett, élet és halál kérdésében dönt, annak nagy a felelőssége. Jó lenne, ha a hatalom birtokosai ezt mindig szem előtt tartanák.- A régi életével teljesen felhagyott, mióta ombudsman?- A tanítást nem hagytam abba, sőt néhány éve a szegedi egyetemen még a tanszékvezetés is a nyakamba szakadt, miután a rendszerváltást követően az egyetemek úgyszólván kiürültek. Az én koromban már az is fontos, hogy az ember rendszeresen találkozzék önmagánál sokkal fiatalabbakkal, a velük való kommunikáció nagyon fontos a számomra.- Szabad idejében mint csinál a legszívesebben?- Szenvedélyes barkácsoló vagyok, elsősorban asztalos- munkákkal foglalkozom szívesen. A lányomnak van egy másfél szobás kis lakása, az ő ottani bútorait teljes egészében én csináltam, sőt tavaly elkészült életem első antik bútora is. Baráti segítséggel sikerült beszereznem egy valódi tölgyfából készült ősi satupadot. Ha egyszer majd ráérek, csak ezzel szeretnék foglalkozni.- Miért pont a fa?- Úgy tudjuk, bognár volt az ősünk, aki abban a faluban először letelepedett a családból, ahonnan én is származom. A családból később is sokan foglalkoztak fával, ha nem is mindenki foglalkozásszerűen. Biztosan a génjeimben van a fa szeretete... Imakosi Ibolya Dr. Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosa higgadtan, de konok következetességgel mondja a magáét, s ha kell, szembemegy az egész államhatalommal és a közvéleménnyel, amikor az igazáról meg van győződve. Indulatok nélkül mondja: ha egy jogállam nem tiszteli a saját alkotmányát, akkor az megszűnik jogállam lenni. Nem szeretné, ha az ombudsmannak hatalma lenne, szabad idejében barkácsol, mondja, s közben kiderül, hogy készített már antik bútort is.-Tíz éve, amikor a kisebbségi törvény megszületett, vertük a mellünket, hogy megelőztük Európát. Most meg itt állunk az Európai Unió küszöbén, tucatnyi problémával.- A kilencvenes évek elején Magyarországon valamiféle kisebbségi „boom” volt. A ma ismert rendszer elemei, a kisebbségi törvény, az önkormányzatok, a kisebbségi hivatal, az ombudsman intézménye akkor jött létre. Úgy látszik olyan ez is, mint a rossz házasság, egy idő után elszürkül. Nem ártana, ha a partnerek megint felfrissítenék a régi érzelmeket. Hiányzik a tűz, ami a kezdeti időszakban lobogott. Ideje lenne végre valóra váltani az ígéreteket, amelyeket annak idején a felek tettek egymásnak.- Az Európai Unióban nincs egységes kisebbségi politika, a csatlakozástól tehát nem várható változás.- Az Unió nem állam, hanem olyan képződmény, amely a tagállamok ügyeinek egy részét uniós szintre emeli, a többit pedig náluk hagyja. Az, hogy az Uniónak nincs kisebbségi politikája nem azt jelenti, hogy ott ez a téma szóba sem kerül, csak annyit, hogy az egyes tagállamok döntik el, miként bánnak a nemzetiségeikkel. Az Európai Unió tagállamaiban ahány ház, annyi szokás, de a kisebbségek bevonását a döntéshozatalba nagyon is fontosnak tartják. Olaszországban és Spanyolországban például a nemzeti kisebbségeknek olyan széles körű a területi autonómiájuk, hogy ott nincs akkora jelentősége a nemzetiségek parlamenti képviseletének, mint nálunk. Ennek ellenére az is van. Ellenpélda Franciaország, ahol egészen mások az alkotmányos hagyományok. Ott a nemzeti kisebbség fogalmát sem ismerik. Az ország ugyan sokszínű, de a kulturális különbségeket nem értelmezik politikai különbségként, s ezért aztán az európai színpadon Franciaország a kisebbségvédelmi kísérleteket általában elutasítja. Az emberi jogokkal az Európa Tanács foglalkozik, nem véletlen, hogy ez a szervezet fogadta el például a kisebbségi keretegyezményt és a nyelvi chartát. Voltak próbálkozások az egységes európai kisebbségvédelmi rendszer megalkotására, de az egyes országok ellenállásán ez rendszeresen megbukott. Most is vannak javaslatok, köztük Szájer Józsefé arról, hogy a jövőben az Unió maga hozzon létre kisebbség- védelmi intézményeket.- Hiába a törvény, még mindig nincs a kisebbségeknek parlamenti képviseletük. Aktuális ez még egyáltalán?- Erre a kérdésre sokféleképpen lehet felelni, mint ahogy eddig is szerteágazó válaszok születtek. Jogászként azonban csak azt tudom mondani, hogy azért kötelező a kisebbségi parlamenti képviselet, mert így szól az Dr. Kaltenbach Jenő Született 1947. szeptember 27. Ófalu Nős: Felesége fogorvos, két gyermekük van Iskolái: József Attila Tudományegyetem Jogi Kar, az állam- és jogtudományok kandidátusa, tanszékvezető egyetemi docens. Kutatási területei: Az emberi és kisebbségi jogok és azok védelme, a nemzetállam válsága; a közigazgatás törvényességének kontrollja, az ellenőrzés, felügyelet, irányítás elméleti problémái; az önkormányzati igazgatás jogi és szervezéstudományi problémái, regionalizmus; vertikális hatalommegosztás, kapcsolat a központi és helyi szervek között. Nyelvtudása: német, angol, Éetútja: A tiszafüredi nagyközségi tanács igazgatási csoportvezető- jeként kezdte. Két és fél év után visszakerült az egyetemre, 1990-től az Alkotmánybíróságon, majd a Közigazgatási Intézetben dogozott, 1995 óta a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosa. Alkotmány. Ha egy állam nem tiszteli a saját alkotmányát, akkor megszűnik jogállam lenni. Az Európai Unió is elsősorban e miatt bírálta országjelentéseiben a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének elmarását.- Kisebbségi önkormányzatok vannak, de sok körülöttük a vita és az ellentmondás, hogy ne mondjam, visszaélés.- Egyes vélemények szerint a rendszert érdemes lenne felülvizsgálni, mert az túlságosan az elkülönülés, az elzárkózás irányába hat. Jobb lenne, ha a kisebbségek vezetői a települési önkormányzatokban hallatnák a szavukat. Örülnék, ha sikerülne jó megoldást találni, de egyelőre nem látom azt a modellt, ami az eredményt garantálná. Nehezíti a helyzetet, hogy Magyarországon jelenleg még kicsi az esélye a konszenzusos demokrácia gyors térhódításának. A rendszer továbbfejlesztését ezért inkább a kulturális autonómiában látom, amelynek az a lényege, hogy az érintett csoportok a nyelv, az oktatás és a kultúraápolás kérdésében saját intézményrendszerrel bírnak, és ezekben az ügyekben önállóan döntenek. Ehhez természetesen hozzátartoznak az államilag garantált saját források. Fontos még, hogy ne lehessen visszaélni a lehetőségekkel, biztosítani kell, hogy csak az érintett közösség tagjai vehessenek részt a kisebbségi önkormányzatok megválasztásában. Az alkotmány egyértelműen fogalmaz: a 68. szakasz negyedik bekezdése szerint helyi és országos önkormányzatot a kisebbségek választhatnak. A választójogi törvény azon megoldása tehát, mely szerint ez a lehetőség mindenki előtt nyitva áll, meggyőződésem szerint alkotmányellenes.- Az egyik legnagyobb társadalmi probléma jelenleg a cigányok helyzete, ami természetesen nem elsősorban kisebbségi kérdés.- Már régóta mondogatom, hogy tisztességes kisebbségvédelmi rendszert a diszkriminációellenes törvény megalkotása nélkül nem lehet felállítani. Most végre hosszas huzavona után az Igazságügyi Minisztérium elkötelezettnek látszik amellett, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvényt a parlament elé terjessze. Annak ellenére örülök ennek, hogy az általuk papírra vetett elképzelések egy részével nem értek egyet, ugyanis a szándék maga is becsülendő. A cigányprobléma messze túlmutat a törvényhozási ügyeken. Arra gondolok, hogy hiába hoznak jó törvényeket mindaddig, amíg - divatos kifejezéssel élve - a való világban nem csökkentjük legalább az esélyek közti különbözőségeket, végeredményben semmi sem változik.- Mégis, mit lehetne tenni addig és a mellett, amíg az oktatási, szociális hátrányokat le tudjuk küzdeni?- Az esélykülönbségeket azzal lehetne csökkenteni, hogy nyugodtabb légkört teremtünk az országban. Ma a cigányokkal szemben nagyon magas a negatív vélekedések aránya, s ennek a csökkentése érdekében nagyon kevés történik a kommunikációban. Sőt, éppen ellenkezőleg,. aminek példája a Tv2 sokat vitatott műsora volt.- Látta a műsort?- Igen, és ezt a szemléletet nem lehet eléggé elítélően minősíteni, mert pontosan az ellenkezőjének kellene történnie, mint ahogyan ez a nyugat-európai kommunikációban általában szokásos is. Éppen ezért tartottam fontosnak, hogy a véleményemet azon melegében le is írjam. Tudom, hogy évszázados előítéleteket megváltoztatni nehéz feladat, de annál inkább tenni kell valamit. A politika hajlamos „kesztyűs kézzel” bánni ezzel a témával. Szép szavak helyett előbb-utóbb a politikának is fel kell vállalnia a tetteket. Legalább a minimális demokratikus konszenzusnak létre kell jönne. Jó volna például, ha a pártok egységesen kijelentenék, hogy a romaügyből nem csinálnak kampánykérdést, egyformán kommunikálnak, és nem használják ki a negatív érzelmeket, amiket a lakosság körében a cigányság ügye kivált.- Minden kommersz amerikai kalandfilmben van egy fekete pozitív hős, vagy legalább egy áldozat, akivel a néző azonosulni tud.- Erről beszélek. Az Egyesült Államokban 50-60 évvel ezelőtt a politikai és az értelmiségi elit felismerte, hogy a különböző csoportok együttélése náluk létkérdés. Nálunk is az, csak a felAz egyenlőség szószólója
