Somogyi Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-03 / 102. szám
BlliB 2003. Május 3., Szombat H É T V ÉGÉ 11. OLDAL Könyvespolc Áprily Lajos emlékezete „Fogy az ösvény, fogy a najafény, hideg árnyék hull a hegyre. All mögöttem ötven erdő. Otven évem rengetegje...” Ez a pár sor az egyik legszebb Áprily-versből, a „Túl ötven erdőn”-ből való. A költő még a férfikor delén jár, de a sorokat már átjárja az elmúlás gondolata. Ahogy szinte minden Áprily-versben benne van a születés és az elmúlás, a szárnyalás és a révület. 35 éve múlt 2002-ben (már 35 éve!), hogy örökre elnémult Áprily Lajos, a XX. század egyik legszebben zengő magyar lírikusa. Erre az évfordulóra jelentette meg a Nap Kiadó „A kor falára. Áprily Lajos emlékezete” című nagyon szép kötetét. Áprily Lajos versei a szeretetet és a szépséget tükrözik, amely egyre felpörgetettebb, rohanó napjainkban annyira hiányzik valamennyiünknek, ezért külön öröm kézbe venni ma is Áprily Lajos köteteit, hiszen minden során átsu- gárzik: így is lehet élni. Sarkítottan fogalmazva úgy is mondhatjuk, hogy csak így érdemes élni. „Csak természetköltő”- mondják róla sokan ma is ajkbiggyesztve. Csak? Közhely, de a természet szeretete, óvása napjaink legemésztőbb gondjai közé tartozik. S ha belemélyedünk az emlékkönyvbe, akkor ismerhetjük meg igazán, mi mindent tett ez a hányatott sorsú költő - versein túl is! - az irodalomért, a szépségért, harmóniáért. Hosszú évekig volt költő, tanár, folyóirat-szerkesztő egy személyben. Hányatott sors. Ez, úgy látszik, az erdélyi írók és költők örök osztályrésze. „A kor falára” című híres versének néhány sora ars poeticának is felfogható: „Itt éltem én is. Rabkoszton, vízen. Itt lázadoztam, itt zúzódtam össze. Egy vak poroszló szárnyam és tüzem, e zord idő - cellámba börtönözte...” Az emlékkötet - Pomogáts Béla válogatásában - nagyjából hűen követi az életút, életmű állomásait kortársak, pályatársak, barátok irodalomtörténészek vallomásaival. Az 1887. november 14-én született Áprüy Lajos (tulajdonképpen Jékely, az Áprily költői nevet csak 1918-tól használta) a „Nyugat” első nagy nemzedékének kortársa volt, de költészete kezdettől külön utakon járt. Ady géniusza rá is hatott. Ennek egyik legszebb példája a „Patroklos alszik”, melyet a halott Ady emlékének állított. Hányán próbálták kisajátítani vagy félreértelmezni már akkor: „Ó, Patroklos nem volt még üyen árva, bár birtokáért bőszült torna foly...” Parajd, Székelyudvarhely, Nagy- enyed, Kolozsvár - az életút első állomásai. És a csodálatos versek inspirálói is egyben. A ma is gyakran szavalt tavaszköszöntő „Március” soraitól csakúgy megzendül a szívünk, mint ahogy Apáczai Csere Jánosné Aletta van dér Maetot sem felejtjük el soha, aki a házsongárdi temetőben alussza örök álmát... Az emlékkönyv számos Áprily- versen kívül a költő sok prózai vi- lomását is tartalmazza. „Békeszerető, vértől iszonyodó humanista arcomat minden olvasó megláthatja...” A humánum, a szeretet, a szépség, a bölcsesség végigvonul egész életen. „A seb, mit rajtam vad kor ökle zúzott, sötét heggé simítja minden dalom” - olvashatjuk a „Vallomás”-ban, melyet a jó barátnak, Kuncz Aladárnak ajánlott. Az erdélyi elhivatottság és áldozatvállalás a természeti^ líra mellett a másik meghatározó Áprily költészetében. 1929-ben családjával Budapestre költözött, de Erdélyhez kötődése továbbra is változatlan. De hát akkor miért a távozás? Olyan kérdések ezek, amelyek messze túlnőnek egy recenzió keretein. Elégedjünk meg azzal: az oly sokféle foglalatosság egyre inkább megkötötte a költőt. Anyagilag is jobban akart gondoskodni a , családjáról. („Könyörtelen lapátolásra magához ránt a gályapad” - vallja egy 1925-ben született versében.) A költő Erdélyhez kötődésének talán legszebb verse a „Tetőn”, amelyet polihisztor jó barátjának, Kós Károlynak ajánlott. A „Tetőn” irodalomtörténeti érdekessége, hogy a rendszerváltozásig kimaradt Áprily minden megjelent gyűjteményes kötetéből. Nacionalizmust, sértő szándékot magyaráztak bele - milyen erőlte- tetten! - talán az utolsó négy sor miatt: „Tekintetem szárnyat repesve bontott, átöleltem a hullámhorizontot s tetőit, többet száznál és ezernél - s titokzatos szót mondtam akkor Erdély...” Rónay György nagyon szép hasonlatával Áprily Lajost „a hűség Krisztus-szege” tartotta őrhelyén, egészen haláláig. Költészete nem harsogó havasi kürt volt, inkább halk furulyaszó. És mégis, ez a halk hang ma is belénk hasit megrendítő tisztaságával. Az Erdélyhez oly hasonló, gyönyörű tájat a költő a Visegrád melletti Szentgyörgypusztán találta meg. Csodálatos erdők és hegyek vannak itt. Csobogó forrásokkal, szarvasokkal, őzekkel, egész nap hallható madárkoncerttel... Az „Akarsz-e fényt?” posztumusz kötetének megrázó négysorosai hű tükrei Áprily újra és újra megújuló költészetének. „A kor falára” az „Emlékezet” sorozat egyik legszebb kötete. Tartalmában és formájában is méltó tiszteletadás Áprily Lajosnak, akit végül is a Szentgyörgyi-hegy ölelt magához... dr. sípos csaba Emlékképek a mamáról „Egy angyal élt itt, a földön. Nevelt négy gyereket, rajongott hét unokáért, boldog örömmel dédelgetett kilenc dédunokát, és még mindig maradt benne rengeteg szeretet, amiből én is nagyon-nagyon sokat kaptam. Teste itt, a földön megfáradt, most visszament az angyalok közé. De én érzem onnan is sugárzó melegségét, hallom a hangját: Szeressétek egymást!” Férje édesanyjáról, anyósáról írta ezeket a sorokat tavaly ősszel Miklai Józsefné, az elvesztését követő napok egyikén vetette papírra feltörő fájdalmát. Szívesen vállalta a beszélgetést, boldogság, ha a mamára gondol, mondta készségesen. Aztán az első percekben kiderült, nem voltak felhőtlen gyermekévei: gyógyíthatatlan betegségben szülei már fiatalon elhunytak, tizenegy évesen állami gondozásba került. Elvesztett szeretteit az anyósa pótolta. Most ő elevenedik meg a felvillantott emlékképekben.- Albérletben laktam, amikor az esküvőnkre készülődtem. Magam igazgattam a hófehér ruhámat; senki nem mondta, de szép menyasszony vagy. Tele voltam aggódással, szorongással: milyen lesz majd az új otthonom, be- fogad-e új családom? A férjem édesanyja, a mama várt a kapuban: - A fiam felesége az én gyermekem, Isten hozott itthon, drága kislányom - ezzel fogadott, és forrón magához ölelt. A szavát betartotta, édes leánya voltam, maradtam haláláig. Ő volt a bizalmasom, a legőszintébb barátnőm. Meg nem bántott soha, és kényeztetett. Az élet nehézségein ő segített át, figyelmességéből, jóságából legalább annyi jutott, mint a saját gyermekeinek. Szegénységben, de egymásért éltünk itt, a házban. Ha vettünk egy marélmyi epret, az megromlott, mert mindannyian azt akartuk, hogy jusson a másiknak is. Féltékeny voltam a mamára néha, most már bevallhatom. Amikor családi ünnepeken együtt voltunk, hazajöttek a lányok, figyeltem a viselkedését. Körbeültük az ebédlő asztalát, a mama először a papának szedett az illatozó, gőzölgő levesből, aztán másodiknak az én tányéromba merített. Kimondhatatlanul boldog voltam akkor. A mama megérezte, mit jelent ez nekem. Megnyugtatott, kislányom, biztos helyed van a szívemben... A szüléimét a Baranya megyei Hidason temették el. A távolság miatt nagy gondunk volt a sírok rendben tartása, ezért a mama intézkedett, hogy a hamvaikat Kaposvárra hozzuk. A friss hantok szentelésének szertartására virágcsokrokat vittünk, a mama pedig titokban egy hatalmas koszorút készíttetett. Meglepődésemet látva csendben odasúgta: - Nekik köszönhetem, hogy te vagy nekem... Fiatalon meghalt a férjem, alig múlt ötvenéves. Áz édesanyja szobájának ajtajában rogyott össze, és vége lett egy pillanat alatt. A mama vigasztalt, tartotta bennem a lelket, pedig ő a fiát gyászolta. Kedvence volt a férjem, a legkisebb gyermeke. Tíz lány után is szültem volna egy fiút, mondta gyakran. Ha visszafojtha- tatlanul rátört a fájdalom, a szobájába ment magában sírdogálni. A temetés után ragaszkodott hozzá, hogy vessük le a fekete ruhát. Ne szakadjon meg a szívünk, amikor egymásra nézünk. Augusztusban nyaralni mentem. Sűrűn beszéltünk telefonon, ám a mama megtiltotta a fiamnak, hogy elmondja, ő már másnap kórházba került. Elesettségében is engem próbált kímélni az aggódástól. Amikor hazaértem, elkéredzkedett az orvostól, hogy ne rémüljek meg, ha nem találom itthon. Rövidesen visszavittük a kórházba, naponta látogattuk. Egyik reggel is oda készültünk, amikor megcsörrent a telefon. A fiam arcán azonnal láttam, elment a mama. Tiszta élete végén csendben elszen- deredett... A lelke azonban itt van velünk. Ha valami boldogság ér vagy bánatom van, bemegyek a szobájába, ledőlök kicsit a fekhelyére. Behunyom a szemem, és rövidesen leheletfinoman megérinti a vállam. Hallom a suttogását: - Aludj Jutkám, pihenj. Nagyon szeretlek kislányom... katona csongor Miklai Józsefné: a lelke itt van velünk fotó: láng Róbert Anyák napja története Május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat. Ez az ünnep nagyon régi, már az ókori Görögországban is tartottak tavaszi ünnepségeket az anyák tiszteletére. Akkoriban az istenek anyjának, Rheának adóztak tisztelettel. Á történelem során később is mindig volt egy olyan nap vagy ünnep, amikor az anyákat is köszöntötték. A kereszténység elterjedésével az anyaszentegyház tisztelete került előtérbe, mivel ez adja az életet és véd meg minden ártalomtól. Az idő folyamán az egyházi ünnep egybefonódott az anyák napja megünneplésével. A philadelphiai Anna Jarvis nevéhez fűződik az anyák napjának hivatalos ünneppé tétele. 1914-ben lett az Egyesült Államokban nemzeti ünnep, ott május második napján köszöntik az Édesanyákat. Ez az ünnep az első világháború után gyorsan népszerűvé vált Európában is, köszönhetően a virágkereskedők szervezeteinek, akik elsőként kezdték propagálni az akkor már Amerika-szerte elterjedt ünnepet. Dániában, Törökországban, Belgiumban, Ausztráliában, Olaszországban és Finnországban az egyesült államokbeli hagyomá- ■ nyoknak megfelelően május második vasárnapjára tették az anyák ünnepét. Magyarországon az ünnepet a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg, a májusi Mária-tiszte- let hagyományával összekapcsolva. Az első anyák napi köszöntést 1925-ben szervezték meg, majd három évvel később egy miniszteri rendelet a hivatalos iskolai ünnepélyek közé sorolta ezt a napot. „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) rádió, hu ’kivansag kukac somogy rádió kapos- var. hu’ - nem, nem tévedés vagy rejtvény! Ez a „mondat” elhangzott abban a bizonyos rádióban. Nem az ő hibájuk, hisz az interneten így lehet a műsorukba jelentkezni. Valahogy úgy voltam vele, hogy ezek az ékezet nélküli internetes címek írásban még csak valahogy elmennek. De szóban?! 'főépítész @ kaposvar. hu’ - olvasom a helyi tévében. Végül is így már nem is olyan megdöbbentő. Sőt, meg is fejthető. Bizonyára a kaposvári főépítész internetes elérhetőségét rejti az „üzenet”, ’www. gyerektabor.hu’ - olvasom az egyik diákmagazinban. Ez nagyon könnyű: gyerektábor! De hová lettek az ékezetek? Az interneten - a magyarországi szolgáltatóknál is - eltűntek. Eddig azt hittem, hogy csak külföldre ment, szakadt honfitársaink esetében történhet mindez meg. Úgy, ahogy Márai Sándor írja: „Az ohiói bányában megbicsaklik kezed, / A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet.” De nem! Itthon is tudunk mi magyartalanok lenni, idomulni teljesen feleslegesen más népek, nyelvek szokásaihoz. Például azoké- hoz, akik nem ismerik az ékezetet. Kár! Az Európai Unióba való belépés előtt - anyanyelvűnk védelmében - kérem: változtassunk ezen! Legyenek a magyar szavak újból ékezettel ékeskedők! Nem hiszem, hogy ez a mi szakembereinknek megoldhatatlan feladatot jelent. Csak akarni kell. Mert ha ez a folyamat tovább erősödik, terjed, akkor nemcsak írásban, hanem szóban is ékezettelenül fogunk előbb-utóbb beszélni. Úgy, ahogy abban a bizonyos rádióban elhangzott, ’es akkor meg a nagybetűs irasrol nem is szóltam, hu’, vagy szerelmet is így vallunk: ’imadlak edes rózsám, hu’! Ha pedig csak pluszpénzért lehetne mindezt megvalósítani, az lenne a legnagyobb bűn, sőt ’aljassag edes anyanyelvűnk es a használok ellen’. Képzeljük csak el Arany sorait ekképpen: ’edward király, angol király / léptét fakó lován: / hadd latom, úgymond, menynyit er / a velszi tartomány’, húúúü! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ A POSTA ÚJ BÉLYEGSOROZATAI Herendi porcelánok Kevés fiút érdekel a Négy bélyegképes kisíven mutatja be a Magyar Posta a herendi porcelánművészet néhány remekét. A világhírű gyár ősét, a porcelánmanufaktúrát 1839-ben Fischer Mór alapította; termékei sikerét a formázók és porcelán- festő mesterek hozzáértése mellett a kereslet és a világkiállításokon nyert díjak is igazolják. Magyar bélyegeken eddig csak 1972- ben és 1976-ban mutatták be. Ezúttal a gyár hat remeke látható a négycímletes kisíven. Az első a falitál virágdekorral és a „Frankenthal kávéskészlet”. A mintegy 4500 áttört lyukkal ..díszített „kosfejes díszserleg” két oldalának őszeiről kapta a nevét. A „kék fondos kávéskészlet” még a XIX. században készült, így ma már múzeumi tárgy; a kor ízlése szerint vitték föl a fondos alapra a finom, arannyal festett mintát. Az úgynevezett „kék fondos váza” is a herendi hagyományok egyik remek megtestesítője: az empire stílusú alkotáson Markó Károly „Szüret Tivoli mellett” című festményének reprodukciója látható. S végül a „Siang Noir kagylótál és kancsó” az egyik legrégebbi herendi mintát őrzi, amely kínai eredetű díszítést használ föl s mindmáig nagyon népszerű. A kisív vágási mérete 138 x 70 mm, s Dómé Eszter a tervezője. A kisívet a Pénzjegy- nyomda készítette ofszetnyo- mással 300 példányban. ■ Barcs A már 182 gyermeket képző művészeti iskola a néptánc elsajátítása mellett utánpótlást is nevel a Boróka táncegyüttesnek, bár a hét év alatt a duplájára emelkedett tanulóik száma, egyre kevesebb fiú vonzódik a néptánchoz.- Először kétéves előképzőbe járnak a gyerekek a Móricz Zsig- mond Művelődési Központ és művészeti iskola 12 évfolyamán. Aztán hat évig alapfokú oktatásra, majd négyéves továbbképző után záróvizsgát tesznek - mondta Békési Margit, a tagintézmény vezetője. - A délutáni táncórák mellett a legkisebbeknek népi éneklést és játékokat is tanítanak, a nagyobbakat pedig Gerlecz László oktatja. Ők már egy-egy táj jellegzetes táncait sajátítják el, most éppen a dél-dunántúli ugrást, a rábaközi és a szatmári táncokat gyakorolják. Az iskola növendékei közül kerülnek ki a Boróka táncegyüttes tagjai. Csokonyavisontán is van kihelyezett néptánc tagozatunk, csak azt fájlalom, hogy kevés a táncos lábú fiú az osztályokban. Ennek ellenére Békési Margi- ték munkája eredményes, hiszen nemrég öt osztálya is sikeresen szerepelt Nagyatádon a megyei gyermek- és ifjúsági néptáncegyüttesek bemutatóján. Az intézmény tanulói azonban nemcsak a zenei rátermettségüket bizonyítják évről évre, hanem a kézügyességüket is. - Négy éve itt, Barcson a grafikai tanszak indításával bővítettük a képzési kinéptánc nálatot - tette hozzá. - A közelmúltban a Weöres Sándor illusztrációs országos rajzpályázaton Kelemen Zsófia második díjat nyert, a „Hortobágyi Nemzeti Park értékei” című pályázaton pedig harmadik lett. Ámi még ennél is értékesebb: az oktatási minisztérium országos festészeti tanulmányi versenyén Győrben első és második helyezést értek el a diákok. Mikó Roxána, Filó Violetta és Bíró András az első, Bakos Edit és Stix Tamás a második helyen végzett. A gyerekek felkészítő tanára Preszingné Asztalos Mária. gamos Viktória Az 1851-es londoni világkiállítás hozta meg Fischer Mórnak az első komoly sikereket. Erre az alkalomra készítették azt a kínai hatás alatt született, lepkés-virágosj mintájú, gazdagon színezett étkészletet, melyet Viktória angol királynő a kiállítá- ,. són megrendelt s amely azóta a „Queen% Victoria” nevet viseli. A Viktória-minta ma is az egyik legismertebb, legkedveltebb herendi díszítmény.