Somogyi Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-20 / Vasárnap Reggel, 16. szám
2003. ÁPRILIS 20. INTERJÚ Mennyei rabszolgaság Markó Ivánt az isten is táncos-koreográfusnak teremtette, hogy gyönyörködhessen a produkcióiban. A baj csak az, hogy a világ igen elfoglalt ura elfelejtett szólni erről még az érintettnek is. így Markó több évtizedes kegyetlen, önkínzó munkával igazolta a fenti megállapítást. Ötszázszor táncolta el Maurice Béjart társulatában a Tűzmadár címszerepét, s mintha tegnap lett volna, valóságos népvándorlás indult Győr felé a Markó-féle Győri Balett bemutatóira annak idején. Tizenhét éve balettigazgató Bayreuthban, és új társulatával, a Magyar Fesztivál Balett tagjaival is már igen sikeres hét szezont tudhat maga mögött.- Nehéz elképzelni, hogy annak idején tizenkét szigorú szakember nem tartott alkalmasnak arra, hogy felvegyenek a balettintézetbe.- Fel sem merült bennem, hogy tánc nélkül éljem az életem.- Vissza tudsz emlékezni rá, hogy mi vitt tovább, mi adott erőt, lendületet ahhoz, hogy kisgyerekként órákig gyakorolj otthon a nagy fekete politúros szekrényetek előtt?- Nem azért próbáltam, hogy felvegyenek a balettintézetbe, hanem azért, mert nem tetszett, ahogy felugrottam, forogtam, amilyennek láttam magam a szekrényben. Valami olyasmit szerettem volna csinálni, úgy szerettem volna kinézni, mint ahogyan az a képzeletemben megjelent. Elég hamar rájöttem, hogy ehhez nagyon fárasztó, sőt kegyetlen munkát kell végeznem. Tudni akartam, hogy mennyit bírok, képes vagyok-e egyáltalán minderre. A teljesítőképességem legvégső határait próbáltam felmérni, mit várhatok az izmaimtól, a testemtől, lelkemtől.- Kiderült számodra valami?- Először a nagy elhatározás született meg, hogy ebből a szörnyű állatból, akit a szekrényben látok, kifaragom a világ legszebb emberét, egy tökéletes táncost. Haragudtam magamra, hogy a gyakorlás során hol a bokám, hol a térdem, hol a lelkem jelzett, hogy elég, abba kell hagynom a próbát, fáradt vagyok, aludnom kell, de ilyenkor mindig rátettem még egy lapáttal. Gyűlöltem, hogy nem a fantáziám szab határt számomra, hanem a gyarló testem szűk korlátái között vergődöm. Ilyenkor még kíméletlenebből gyakoroltam. Repülni akartam. Ez a cél elég erőt adott ahhoz, hogy ne futamodjak meg.- Felvettek a balettintézetbe, mégsem nyugodtál meg, sőt rosszul érezted magad az iskolában.- Nem tudtam elfogadni azt a durvaságot, amit ott tapasztaltam. Csak úgy tudtam elviselni, hogy nyolc éven keresztül mindennap titokban jól kisírtam magamat. Nem tudnám, nem akarnám újra végigcsinálni.- Bár önmagadhoz kíméletlen voltál, mégsem sikerült felvértezned magad másokkal szemben?- Azt akartam, hogy senki se tudjon annyira bántam engem, mint én magamat. De tévedtem. Ez ügyben akadtak tehetségesebbek nálam. Engem anyám, hidd el, nem nagy szavak ezek, megismertetett a végtelen szeretettel. Szeme, főztje, minden rezdülése ma is bennem él. Én, hála istennek megkaptam mindazt anyámtól, amit egy fiú megkaphat az édesanyjától. Nem vitás, hogy hatalmas, számomra szinte feldolgozhatatlan volt a különbség a balettintézetben tapasztaltak és az otthon fészekmelege között.- Szorgalmad, tehetséged, rendkívüli képességeid nem segítettek át a nehézségeken, nem hoztak közelebb a tanáraidhoz, társaidhoz?- Döbbenten tapasztaltam, hogy mindez csak olaj a tűzre. Az idő múlásával nemhogy csökkent volna, egyre mélyült a szakadék közöttünk.- Az operaházban, ahol növendékként már kisebb-na- gyobb szerepeket táncoltál, nem örültek a sikereidnek?- Hiúságból a legnagyobb hibát követtem el, amit egy tizennégy éves kölyök elkövethet. Részt vettem a nagyágyúk házi versenyén. Ők egy lendületből hat forgást tudtak csinálni, én tizenkettőt. A gyűlöletet vágni lehetett, amikor azután beléptem az operaházba. Tragikus volt a hangulat. Senki nem viszonozta a köszönésemet. Mindent megtettek annak érdekében, hogy diplomaosztás után távozzak. BM-feljelentés, fegyelmi, természetesen minden szerepemet elvették.- Ezt hogyan lehet túlélni?- Addigra már sikerült felvérteznem magam. A szépet, a jó utáni vágyat nem lehet kiirtani az emberből. Elhatároztam, hogy csak a jóistennek akarok megfelelni, őt fogom szolgálni.- Ha lennének itt a Földön kihelyezett mennyei operaházak, nem okozna tiíl nagy gondot ez az elhatározás...- Talán az emberfeletti feladatok vállalása vihet kö- J zelebb a megoldáshoz. Hét éven keresztül ötszázszor táncoltam el Maurice Béjart társulatában a Tűzmadár címszerepét. Ez valóban emberfeletti teljesítményt követelt. Minden egyes előadás | végén azt hittem, hogy a szívem kiszakad belőlem, s az is dicstelenül távozik a gyomromból, „Rosszcsont Marcit öthetes korában kaptam a táncosaimtól, amikor rettenetes lelkiállapotban voltam, mert az előző kutyám, Boby itt hagyott. Csak ültem az irodámban és bámultam magam elé. Egyik este szóltak a táncosaim, hogy menjek ki velük a parkolóba. Ott mutatták meg Rosszcsont Marcit, aki azóta őrzi a lelki békémet” amit nem ettem meg. Ilyen állapotban a lovakat gondolkodás nélkül átsegítik az örök vadászmezőkre.- Béjart, mondják, nem könnyű ember. Egykori munkatársai zseniális ördögnek, kegyetlen kisgyereknek tartják.- Az a fajta uralkodó típus, aki azt szereti, ha tőié függsz mind szakmailag, mind emberileg. Rólam tudta, hogy nem adom fel az istenemet, de kényszerhelyzetben volt. Nem talált olyat, aki el- táncolta volna helyettem a Tűz- madarat. Őrzök egy zafírcsillagot, amit tőle kaptam csodálata és szeretete jeléül. A mellé tett kis kártyára ezt írta: csillagot a csillagnak.- A csillag azonban új pályára állt, olyan társulatot akart, ahol a saját elképzeléseit valósíthatja meg. Bizonyos tapaszSzületett: Balassagyarmat, 1947. március 29. Diploma: Állami Balettintézet Jelentősebb szerepei: Tűzmadár, Don Juan árnyéka rajtunk, Jézus, az ember fia, A csodálatos mandarin, A Kékszakállú két arca (mind címszerep), József és testvérei (Jákob), Romantiáda (Vén cigány) Díjak: Kossuth-díjas, Érdemes Művész Család: elvált, gyermeke nincs talataid már voltak, de nem tartottál-e attól, hogy egyéni módszered, amely nálad sikert hozott, nem tud ugyanilyen jól működni másoknál?- A Győri Balettnél választott vezető voltam, ahol alkalmazkodnom kellett. Szerencsésebb úgy társulatot építeni, hogy én választom meg, kikkel akarok dolgozni. Ilyen társulat a Magyar Fesztivál Balett.- Konfliktusmentes övezet?- A színház az istenről és a diktatúráról szól. Nem vagyok zsarnok, legfeljebb abban az értelemben, hogy mindenkitől megkövetelem a maximumot. Jézus is kiűzte a kufárokat a templomból. Meg kell adni a tiszteletet a szent helynek, a színpadnak és a közönségnek! A fiatal táncosaimnál inkább az szokott lenni a gond, hogy türelmetlenek. Pedig nem lehet rögtön jónak lenni, bármennyire tehetséges is az ember. A türelmetlenség görcsöt okoz.- Külön története van, hogy az együttes neve miért Magyar Fesztivál Balett!- Még az ötvenes évek vége felé járt Magyarországon a világ élvonalába tartozó London Fes- tivál Balett. Ez volt az első nyugati társulat, amelynek sikerült a vasfüggöny innenső oldalán bemutatkoznia. Produkciójuk nagyon nagy hatással volt rám. Elhatároztam, hogy ha saját társulatom lesz, így fogunk szerepelni, csak nem a fővárosunk, hanem az országunk nevével fogjuk megkülönböztetni magunkat.- Hetedik éve dolgozik már az együttes. Akik vállalták a közös munkát, egyúttal vállalták egy magántársulat minden nyűgét-terhét is...- Az együttes minden egyes tagja olyan csapathoz akart tartozni, amelyhez köze van, ahol az agyát, szívét, munkakedvét meg tudják mozdítani. Olyan szólistáim vannak - Bóka Beáta, Nyári Gábor, Issovits István, Misáczi Mónika -, akiket még a Győri Balett iskolájából, hétéves koruktól ismerek. Szinte családi kapcsolat alakult ki közöttünk. Amikor Boby, a kutyám tizenkét éves korában elment, rettenetes lelkiállapotba kerültem. Boby nagyon sokat jelentett nekem. Még külföldre is elkísért, vigyázott rám. Csak ültem az irodámban, és bámultam magam elé. Egyik nap, úgy este tizenegy körül szóltak a táncosaim, hogy menjek ki a parkolóba, valamit mutatni szeretnének. Kimentem. Pár lépésre papírdobozt láttam, s ahogy fölé hajoltam, egy kölyökkutya kezdte barátságosan nyalogatni az arcomat, mintha csak rám várt volna. Minden fájdalom, szörnyűség egyszerre leszakadt rólam. Az akkor öthetes Rosszcsont Marci azóta már nagyfiú. Táncosaimnak köszönhetően másfél éve őrzi a lelki békémet. Nagyon sikeresen végzi a feladatát.- Az együttes működéséhez szükséges pénzt ellenben Marci nem tudja előteremteni...- A létfenntartásunk költségeit - bérleti díj, fizetések - nagyjából fedezi a kulturális tárca, ám az új bemutatóinkhoz szükséges kiadásainkat, tehát körülbelül a dupláját, magunknak kell állni. Szponzorokkal tárgyalunk, és a bevételeinket, ahogyan ma mondják, visszaforgatjuk a vállalkozásunkba. Ez történik a Bayreuthban keresett pénzünkkel is, ahol már tizenhét éve vagyok balettigazgató. Két világkiállításon, Lisszabonban és Hannoverben is szerepeltünk. Mexikóban azt írták rólunk, hogy „a Magyar Fesztivál Balett utolérhetetlen, Európa legjobb együttese”. A József és testvérei című táncfilmről, amely egy negyvenöt éves álom beteljesülése volt számomra, a CNN hírtelevízió ötperces - ami náluk maga a világ- történelem! - ajánlót készített. Filmünk nagyszerű operatőr-rendezője, Kende János sem tudott volna különbet!- Az egyik legnehezebb feladat a hozzáértők szerint egy- egy társulat művészi színvonalának a megtartása, kiváltképpen az említett körülmények között...- A legfontosabb, hogy mi, akik a színpadon vagyunk, szeressük csinálni azt, amiért megszülettünk. Tánc nélkül nem tudjuk elképzelni az életünket! Akik az évek hosszú sora óta kitartanak mellettem, tudják, hogy minden rosszat, kellemetlenséget le tudunk dolgozni magunkról. Mint egy rabszolgának, annyit kell gyakorolnunk, hogy szabadok lehessünk, ne kösse gúzsba a saját testünk az elképzeléseinket. Gyakran kíméletlen munka eredménye, hogy repülni tudjunk a színpadon. A tökéletességet ugyan sohasem érjük el, de mindent meg kell tennünk, hogy közelítsünk hozzá. A fegyelem, az odaadás, a szeretet segít. A lélek egyensúlya. Hányszor eszembe ■ jut most is: a nagy fekete politúros szekrényben egyszerre csak azt láttam, hogy elindult a térdem vagy a hasam vagy a vállam, ha kizökkentem a lelki nyugalmamból. Számomra az egyenes tartás azóta is azt jelenti, hogy jelez a lelkem: még itt vagy, még tudsz dolgozni, még élvezheted a megszenvedett szabadságodat, a jóistennek még tervei vannak veled, Iván! P. Horváth Gábor i Markó Iván
