Somogyi Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-17 / 90. szám

2003. Április 17., Csütörtök N E M Z E T I S É G 17. OLDAL Nem állnak csehül - éppen hogy nagyon is boldogok a Miss Csehország idei győztesei. A Pribramból való 18 éves diáklány, Lucie Vachova lett a királynő, udvarhölgyei pedig: Kiara Medkova és Marketa Divisova. Az esélyegyenlőséget a sminkesek is biztosították, hiszen mindhá- rom lány ugyanazt a rúzst és pirositót viseli. Szerencse, hogy illik rájuk. __________________________________________________fotó, epa Bo gdán példájából merítenek hitet Görgeteg Egy tévéműsor ellen tiltakozott a közel­múltban a Miniszterelnöki Hivatal roma­ügyi államtitkársága. Sajtóközleményt ad­tak ki, amelyben elítélték az egyik csator­na műsorát a cigányság egyoldalú ábrázo­lása miatt. Többek között erről kérdezte lapunk Teleki Lászlót, a MeH romaügyi ál­lamtitkárát Görgetegen, ahol a Gandhi Gimnázium fiatalon meghalt alapítójának állítottak emléktáblát.- A televíziós csatorna irányítói és tulajdonosa levélben kértek elnézést a történtekért - mondta Teleki László. - Ezzel lezártnak te­kintjük az ügyet, elfogadjuk, hogy mindenki tévedhet. Egyébként az ORTT is azonos véle­ményen volt velünk, és megbüntette a csator­nát.- Nem gondolja, hogy van ebben némi túl­érzékenység is a cigányság részéről hiszen így akár a skótok, a rendőrök és a szőke nők is til­takozhatnának a rovásukra folytatott élcelődés miatt?- Van egy lényeges különbség: a rendőr le­vetheti az egyenruhát, a szőke nő átfestheti a haját, mi azonban nem vethetjük le a bőrünket és a származásunkat. Nem vitatkozom a véle­ményével, lehet, hogy túlságosan érzékeny a cigányság. Azonban azt gondolom, hogy ez sem véletlen. A sok évtizedes előítéletek, a mindennapos sértések táplálják, aminek ki van téve minden egyes roma. A tévéműsorral a legfőbb gondom az egyoldalúsága volt. Csak a romák rossz tulajdonságait mutatta be, ugyan­akkor egyetlen szót sem ejtettek a kiszolgálta­tottságról, amiben évtizedek óta részünk van, vagy éppen azokról a romákról, akik nem csak a cigányságnak, de a magyarságnak is példa­ként szolgálhatnának. Mint Bogdán János volt, a Gandhi Gimnázium első igazgatója, aki miatt A roma gyerek is ugyanolyan teljesítményre képes, mint bárki más fotó: török anett most itt vagyunk. Őt mindenki tisztelte, s min­den oldalon el tudta fogadtatni magát, mert nem valami ellen, hanem valamiért dolgozott.-Ez azt mutatja, hogy a Gandhi gimnázi­um alapítója nem csak jó pedagógus, de jó politikus is lehetett.- Én inkább azt mondanám, hogy jó ember volt. Amit megteremtett a hozzá hasonló szel­lemű munkatársaival, az példaértékű, és nincs olyan cigány ma idehaza, aki másképp gondolná. Nagyon jól látta, hogy a tanulás az egyedüli út a cigányság számára. Az ő és társai munkájának köszönhetően mára elju­tottunk oda, amiről néhány éve még álmodni sem lehetett, hogy cigány fiatalok százai vég­zik el a középiskolát, járnak főiskolára és egyetemre, szereznek diplomát. Erről azon­ban nem szólnak tévéműsorok, csak az ér­dekes, ha egy roma lop, csal és hazudik.- Ön milyen viselkedést várna el az embe­rektől, hiszen a pozitív diszkrimináció, a fi­nomkodás is visszatetsző lehet? Jó példa erre a cigány-roma elnevezés; sok lap csak ez utóbbit meri leírni.- Éppen az az ember beszélt erről nekem, akinek az emléktábláját most felavattuk. Sze­rinte úgy kellene viselkedni, mintha nem is lé­tezne cigánykérdés. Meg kell próbálni a másik­ban az embert látni, nem cigányt vagy ma­gyart. Hiszen nincs annyi különbség, mint so­kan gondolják. Éppen a cigánygimnázium bi­zonyította be, hogy a roma gyermek ugyanar­ra a teljesítményre képes, mint bárki más. Csak meg kell adni neki a lehetőséget, nagy László Örmény titok a kutyagumi Siófok Fejedelmi család volt valaha az örmény Áján (azt is jelenti a szó, hogy fejedelem). Kései leszármazottjukat, a siófoki Aján Gergelyt (ő a legidősebb az Aján testvérek közül, is­mertebb azonban nála az öcs- cse, dr. Aján Tamás, aki Schmitt Pál mellett a másik magyar NOB-tag) a közel­múltban választották meg a magyarországi örmény ki­sebbségi önkormányzat elnö­kévé.- Mi magunk között megkülön­böztetjük a saját örmény águn­kat és a keleti örményeket - mondta Aján Gergely. - Az utób­biak szemeltek ki arra, hogy az országos kisebbségi önkormány­zat elnökeként én legyek a ka­pocs a kettő között. Talán az is közrejátszott: örményként tisz­tában vannak vele, hogy az Ájánok (örményül így írták) va­laha fejedelmek voltak. A közel­múltban kaptam levelet egy tör­ténésztől, aki az örménység hat­ezer éves történetét kutatja, s így fejezi be: mély tiszteletem, fen­ség. Ezzel másfél évtizeddel ez­előtt még nemigen dicsekedtem volna... Azt azonban közkinccsé szeretném tenni, hogy a kutatá­sok szerint Levédia, vagyis a ma­gyar őshaza része örmény tarto­mány volt. A gyökerek tehát va­lahol közösek. Nem véletlen, hogy az örménység bár megőriz­te a szokásait, a nyelvét azonban az 1848-as szabadságharc után (az Aradon kivégzett magyar tá­bornokok közül kettő volt ör­mény származású) föladta, „el- magyarosodott”. Csak egy-egy szót őriztünk meg és örmény szertartású katolikus vallásun­kat. 1670-től telepedtek meg az ör­mények Nagy-Magyarország te­rületén, jelentős tőkét és kisipari szaktudást hozva magukkal. A tímárok - emlékeztetett Aján Gergely - szinte kizárólag örmé­nyek voltak, s titkukat évtizede­kig megőrizték. Olyan csizma­cserző anyagot ugyanis senki sem készített, mint ők, s ennek az egyik alapanyaga (ma már el­árulható) a kutyagumi volt; ala­posan meg is gazdagodtak belő­le. Később az örmények több er­délyi települést is alapítottak, így Gyergyószentmiklóst, Siófok —31 Aján Gergely 1932-ben született Számos- újváron. Családja 1944-ben menekült Ma­gyarországra. ö 1950-ben költözött Za- márdiba, majd később Siófokra. A szántó- dl állami gazdaságban erdészeti segéd­munkás volt, majd a siófoki Köolajveze- ték-épitö Vállalatnál udvari segédmunkás, adminisztrátor, újítási eljjadó, a cég fény­korában szakszervezeti titkár, majd szoci­álpolitikai főosztályvezető. 1998 óta elnö­ke az akkor alakult siófoki örmény ki­sebbségi önkormányzatnak, az idén vá­lasztotta elnökké az országos örmény ki­sebbségi önkormányzat. testvérvárosát, és Szamosújvárt, ahol Aján Gergely született.- Élő a kapcsolatunk ma is az erdélyi településekkel; az utóbbi négy évben például évente har­minc fiatalt táboroztatott nyaran­ta Siófokon a helyi kisebbségi ön- kormányzat - folytatta Aján Ger­gely. - A szervezet létrehozásá­nak az ötlete dr. Balázs Árpád polgármester egyik gyergyói útja után született, aki odakint ta­pasztalta, milyen erősek ma is az örmény gyökerek. Mivel a ma­gyarországi örmény családokról nyilvántartás van, kutakodásaim során arra is fény derült: a siófoki polgármesternek is volt örmény származású őse. A városban gyorsan rábukkantam hasonló családokra, s a fő célunk az, hogy az ottani örmény származású gyerekeket el tudjuk hozni tábor­ba a Balatonra. Amennyire lehet, ápoljuk az erdélyi cserkészha­gyományokat is; a Csíkszeredái csapatnak én adtam nevet. Fon­tos, hogy legyen a fiataloknak ka­paszkodójuk. Idehaza azt kere­sem, kutatom, hogy a cserkész­ség mellett vajon a másik oldalnak (ha úgy tetszik, a balol­dalnak) akad-e ilyen szervezete, mert mi egyformán segíte­nénk mindegyiknek abban, hogy az itte­ni fiatalok is megis­merkedjenek Erdély csodájával, látniva­lóival. FÓNAI IMRE Az Ararát az őshaza Az örmények őshazája az Ararát déli lejtő­je. Az örmények egyik ága 1239-ben me­nekült el onnan a perzsa betörés elől, ,a másik az első világháború végén, amikor a törökök másfél millió örményt gyilkoltak le hatalmas vagyonuk és a vallásuk miatt. Az első csoportból több, a másodikból kevesebb került Magyarországra. Amerikai konyha, kínai szakács, japán feleség Japán vendégek jártak Bar­cson. A helyi judo-sport fennál­lásának 20. évfordulójára érke­zett Kitayama Toshiyuki és Óta Issei. A két rokonszenves fiatal­ember a szigetország küldötte­ként tartózkodik hazánkban. Az itt szerzett élményekről, ta­pasztalatokról, illetve japán szokásokról beszélgettünk. Barcs- Budapest történelmi emléke, idegenforgalmi látványossága vonzó - mondta Kitayama Toshiyuki, aki immár nyolc éve a fővárosban él. Nemzetközi együttműködés révén kerültem ide, önkéntes szolgálatra helyez­tek. Japán nyelvtanárok, gyógy- masszőrök, judo-mesterek taní­tanak Európa több országában is. Az ország utazó küldöttei va­gyunk. Korábban a Rendőrtiszti Főiskolán oktattam a hallgatókat, most JICA (japán nemzetközi együttműködési ügynöksége) it­teni irodáján dolgozom koordi­nátorként. Bár jól érzem magam Budapesten, mégis egy egészen más világ; hidegebb, érzéketle­nebb... Nem úgy, mint Barcson. Már másodszor vagyok a kisvá­rosban, hiszen japán szakembert szeretne kapni a judo-szakosz­tály, s ebben próbálok segítséget nyújtani. Kedves, barátságos em­berekkel találkoztam, nagyon tetszett a Dráva, a folyóparti sé­tány és a sok szép kertes ház. Emlékezetes marad a barcsi út, mert életemben itt láttam először feketemacskát. Szokatlan, furcsa dolgok értek a fővárosban is, amikor nyolc éve megérkeztem Kitayama Toshiyuki és Óta Issei Kagoshimából. Mi csendesen bú- fájdalmunkban is megőrizzük a csúzunk az óévtől, ugyanakkor jókedvünket. Odakinn a férfiak után szolgálják ki a nőket, a fő­étel pedig a vacsora. Eleinte hoz­zá voltam szokva a rizses ételek­hez, a tengeri herkentyűkhöz, de hamar megkedveltem a magyar konyhát is; kedvencem a káposztás tészta és a palacsinta. Egy japán közmondás szerint a boldog élet titka: amerikai konyhatechnika, kínai szakács és japán feleség. A távol-keleti asszonyok fő­ként hűségüknek, tisztaságuk- ’nak és szorgalmuknak köszön­hetik jó hírüket. Előbbi kettő ős­vallásukban, a síntóban gyökere­zik. Az észak-japán kikötőváros­ból, Aomoriból érkezett négy- danos dzsudomester azért nem néz ferde szemmel a magyar lá­nyokra.- Dunaújváros egyik középis­kolájában vagyok testnevelő ta­nár, amellett edzősködöm, négy osztályból összesen százhatvan gyereket tanítok a sportág alapja­ira. A judónak itt nincs múltja, elsősorban a labdajátékokat ked­velik. Igaz, az őshazájában sem szerepel a népszerűségi lista első három helyén. Japánban a base­ball a legnépszerűbb, szinte már- már tömegsport jellege van. Ami a magyar lányokat illeti, jóval szebbek, mint a szigetországiak. Igaz, hogy csak négy hónapja va­gyok Magyarországon, de azt tu­dom, a lányokat nehéz megköze­líteni. A nyelvet is illene idővel megtanulni, mert a japán mellett csak angolul beszélek. Óta Issei nagy fábp vágta a fej­szét. Az udvarlás, nyelvtanulás, judo-oktatás egyszerre elég me­rész vállalkozásnak tűnik. Ám amibe a japánok úgy igazán bele­fogta!^ ________ GAMOS ADRIENN

Next

/
Thumbnails
Contents