Somogyi Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-06 / 55. szám

2003. Március 6., Csütörtök A L M A N A C H-17 1 7. OLDAL Recept Sávolyról Kaszásleves Hozzávalók: burgonya, füstölt hús, gomba, tejföl, tej, liszt, vaj, kapor, só, fokhagyma, vörös­hagyma, köménymag, babérle­vél és bors. A kockára vágott húst a hagymával föltesszük, és félpuhára főzzük. Hozzátesszük a kockára vágott burgonyát, a gombát és a fűszereket. Kevés vöröshagymás rántást készítünk, de ha vékonyabban szeretnénk, ezt el is hagyhatjuk. Közben egy pohár tejfölt tejjel és egy evőka­nál sima liszttel elkeverünk, s a felforrt levesbe öntjük. Hagyjuk együtt főni még két percig, tehe­tünk hozzá egy kevés tejet, egy kanál vajat is. Végül apróra vá­gott kaprot szórunk bele. Azért hívják kaszáslevesnek, mert na­gyon kiadós. Pogácsát, kelt tész­tát szoktak melléje adni, és gyak­ran készítették a mezőn dolgozó kaszásoknak. ■ Munkahelyeket várnak a csatlakozástól Sávolyon azért várják az uniós csatlakozást, mert azt remélik tőle, hogy a településnek meg­nőnek a forrásszerzési esélyei. Ezt a reményt a régiós együtt­működésre alapozzák, az ugyanis már kiderült, hogy a falu magában csak kisebb fej­lesztésekre képes.- A térségben eddig is megfelelő volt az együttműködés, ha valami­lyen fejlesztésről volt szó - mondta Egyed. József sávolyi polgármester.- Közösen tartunk fenn intézmé­nyeket, és amikor kellett, a fejlesz­tésre is közösen pályáztunk. Eb­ben tehát van gyakorlatunk, azt pe­dig már tudjuk az uniós pályázati lehetőségeláől, hogy egyedül nincs rá esélyünk. Egyrészt igen nagy önrészt kell vállalni, másrészt a pályázatoknál a térségi összefo­gás is előnyt jelent. A csatlakozást tehát leginkább azért várjuk, mert azt reméljük, hogy az ilyen kis tele­püléseknek is könnyebb lesz majd pénzhez jutni.- Mihez kellene a támogatás?- Hát ha kisrégióban gondolko­zunk, akkor feltéüenül valamilyen munkalehetőség megteremtésére. A térségben Sávoly a legnagyobb település. Ennek köszönhetően itt van az iskola és a körjegyzőség is, amely negyven-ötven munkahe­lyet jelent, de ezenkívül számotte­vő lehetőség nincsen. A kisebb fal­vakban pedig még ennyi sincs. A térség megtartóerejét pedig csak úgy lehetne növelni, ha az itt élő emberek a lakóhelyük közelében találnának megélhetést nyújtó munkát. Jelenleg Marcaliba és né- hányan Nagykanizsára járnak dol­gozni, elsősorban az asszonyok. A férfiak meg az építőiparban tudnak elhelyezkedni, főként idényjellegű ■ munkán.- Fogy a község lakossága, en­EGYED JÓZSEF 1949-ben született Sávolyon, és azóta a faluban él. Nagykanizsán mezőgazdasági tech­nikumot végzett. 1990 óta polgár- mester. Nős, egy gyermeke van. nek ellenére fejlődik a település. Mi hiányzik még a komfortos élethez?- Az infrastruktúrából már csak a szennyvízcsatorna hiányzik. En­nek a póüására azonban 2006-ig nincs esélyünk. A kormányzat ugyanis addigra ütemezte ezt a szakaszt. Rövid távú elképzelé­sünk természetesen van több is. Az idén a temetőt szeretnénk korsze­rűsíteni. Egy közkifolyót építenénk a kegyeleti helyen, hiszen egyéb­ként csak a sírkert előtt van víz, és a ravatalozót szeretnénk korszerű­síteni. A másik fontos cél: az iskola felújításának a folytatása. Elsősor­ban a fűtést szeretnénk korszerűsí­teni. A jelenlegi rendszer ugyanis nem egységes, és eredetileg tartá­lyos fűtésre készült. Ez a két beru­házás több mint tízmillió forintba kerül, ami ha sikeresen pályázunk is, jelentős önerőt kíván. Másnak az elkezdésére biztosan nem lesz anyagi lehetőségünk.__________m Visszavár a szülőfalu Tombor Nándor Sávo­lyon öregedett meg, és örülne, ha a szülőfaluját azok közül is sokan vá­lasztanák nyugdíjas éveikre lakhelyül, akik fiatalon elköltöztek.- Régen mindenki­nek volt munkája a falu­ban. Addig, amíg min­denki a sajátjából élt, meg amíg a szövetkezetben azok a parasztemberek dolgoztak, akik értettek a földhöz, sokkal könnyebb volt. Ezernél is többen laktak itt, a faluban, amikor mi még fiatalok voltunk. Most jóval kevesebben vagyunk, és mindig kevesebben leszünk. Nekem az öregapám is sávolyi volt. Szeret­jük ezt a falut, és mind­ketten itt érezzük a leg­jobban magunkat a sa­játunkban, a mieink kö­zött. A legnagyobb örö­möm az, hogy a lányom is ezt a falut választotta. Néhány házra vagyunk egymástól és az unokáktól, és segítünk, ahogy az élet hozza: hol ő nekünk, hol pedig mi nekik. Ezért szerencsésnek is érzem magunkat. Sokan maradtak öreg­korukra egyedül azért, mert a gyerekek a városba költöztek. Én abban bízom, hogy azok közül, akik elmentek innen, idősebb éveikre majd visszavágynak, és nem fogy majd tovább a falu. ■ Gyógyítja a lelkeket is Három éve négy falu­ban őrködik az ott la­kók egészségén dr. Hermán Judit. Sávoly környékén ugyanis nagyon sok az idős ember, így tetéződ- nek a gondok is. Dr. Hermán Judit 13 éve gyógyít Somogy megyében- Nagyon szeretem a fa­lusi embereket, ezért jól érzem magam a tele­pülésen - mondta dr. Hermán Judit. - Egy fa­lusi háziorvosi körzet, mindig számottevő ki­hívás, hiszen egy gyó­gyítónak az átlagosnál jóval több a teendője és nagyobb a felelőssége is falun, távol a kórháztól, mint egy városban. Én azonban nem zsákba­macskát vettem. Alaposan körül­néztem, mielőtt pályáztam vol­na. Amikor jöttem, az is vezérelt, hogy nagyon tetszett a környék. Nagyon sok itt az idős ember. Fő­ként olyanok, akik az egész éle­tüket sok munkával töltötték, te­hát keveset tudtak törődni az egészségükkel. Sokan vannak közülük egyedül, így amikor or­voshoz jönnek, azt is igénylik, hogy egy kicsit elmondhassák örömüket vagy búbánatukat, rá kell érni meghallgatni. Szívesen végzem ezt a munkát, és örülök a bizalmuknak. ■ Bea tanárnak tanulna Kardos Beáta szeret is­kolába járni, és az isko­lában szeretik a mosoly­gós nyolcadikost. Bea, éppen ezért, hogy soká­ig járhasson az iskolába, úgy döntött, hogy tanár akar lenni. A különböző tanulmá­nyi versenyeknek Kardos Beáta rendszeres résztve­vője. Legjobban a matematikát szereti, de mostanában a biológiát is nagyobb igyekezettel tanulja.- A legkedvesebb tanulmányi versenyes élményemet még alsós koromban szereztem - mondta Kardos Beáta. - Niklán volt egy matematikaverseny, s azt meg­nyertem. Addig sosem voltam el­ső, és azóta sem sikerült matematikaversenyt nyernem, ezért különös szeretettel gondolok ar­ra a megmérettetésre. Persze versenytől füg­getlenül is szeretek ta­nulni. Izgalommal vá­rom a gimnáziumi éve­ket. A nagykanizsai pia­rista gimnáziumban szeretnék tovább tanulni. Sokan kérdezték már, hogy miért pont egyházi iskolába. Vallásos neve­lést kaptam, de leginkább a nyílt nap győzött meg. A renden és fe­gyelmezettségen mérhetetlen sze- retetet is éreztem, ezért döntöttem úgy, hogy ott szeretném folytatni a tanulmányaimat. ____________■ Kö zösségi központ az iskola Tíz teremben száz nebuló Sávolyon több mint száz évvel ezelőtt épí­tették az első iskolát, írásos emlék csak ke­vés maradt, az épület gerendái azonban őr­zik az emlékét az első népiskolának. A mos­tani is az első helyén található. Az óvodá­sokkal együtt 158 gyereket nevelnek az intézményben. Tizen­kilenc pedagógus dol­gozik az iskolában és tíz tanteremben tanul­nak a diákok. Négy faluból járnak diákok Sávoly­ra. Az általános iskolának az idén 108 tanulója van. Ez a létszám állan­dónak tetszik, s az óvodások száma alapján a következő években nem várható nagyobb változás. Az iskola igyekszik igazodni az igényekhez. Mindent megtesznek azért, hogy az oktatás feltételeit javíthassák - hangsú­lyozta Schuller Tibor, az általános isko­la igazgatója. Két évvel ezelőtt kezdték meg az iskola épületének a korszerűsí­tését. A múlt’nyáron az épületvilágítást modernizálták és kicserélték az ajtó­kat, ablakokat. Az idén a fűtésrend­szert szeretnék felújítani, s ehhez sze­retnék kihasználni az oktatási minisz­tériumnak a kis iskolákat érintő pályá­zati lehetőségét is. A következő feladat az épület tetőszerkezetének a felújítása lesz, a távolabbi tervek között pedig egy tornaterem kialakítása is szerepel.- Szerencsések vagyunk, mert a leg­több falusi iskolával ellentétben ná­lunk nincs helyhiány - mondta Schuller Tibor. - A jelenlegi épület nagysága megfelelő, éppen csak újít- gatni kell rajta, hogy megfelelő legyen. Amire külön is büszkék vagyunk, az a multimédiás tanterem. Tíz számító­géppel bővítettük, s így most minden osztálylétszámhoz megfelelő mennyi­ségű géppel rendelkezünk. Kiemelt figyelmet fordítanak az isko­lában a művészeti képzésre is. Kézmű­ves-, zene- és táncfoglalkozásokat tart rendszeresen - a hét minden napján - egy művészeti iskola. Ezenkívül is igye­keznek, hogy a diákok a tanítási időn kí­vül is hasznosan tölthessék az időt. Az iskolában több szakkör is működik. Az intézményben régóta tervezik, hogy ne­vet adnak az iskolának, de eddig még nem született olyan ötlet, amit elfoga­dott volna az iskola. Most azt tervezik, hogy a következő tanévtől csatlakoznak a szaktárca kezdeményezéséhez, és egy- egy régi pedagógusról nevezik el a tan­termeket. ■ Vállán kilencven év súlya A község legidősebb lakosa Ka­nász Jánosné. Igaz, Margit né­niről senki meg nem mondaná, hogy elkerülte már a kilencve­nedik esztendő is. Gyakran fölkeresik a sávolyiak a mindig jó kedélyű asszonyt, a szomszédjai pedig külön figyelnek rá, hogy mikor mit segíthetnek ne­ki a ház körül.- Hiába, már nem olyan vagyok, mint húsz évvel ezelőtt - mondta Kanász Jánosné. - Amit tudok, persze még most is megcsinálok. Nem szeretek senkinek a terhére lenni, és megszoktam azt is, hogy folyton dolgozom. Ha megkérdez­nének, biztosafi azt mondanám, hogy azért éltem ennyit, mert a jó­isten mindig adott munkát. így az­tán sohasem tudtam azzal foglal­kozni, hogy valami bajom van; mindig volt annál fontosabb teen­dőm is. Amikor meg fáradt az ember, biztos, hogy nem azon jár az esze, hogy mije fáj. - A hozzám hason­ló öregeknek mind ezzel telt el az élete - tette hozzá Kanász Jánosné. - Nagyon meg kellett gürcölni azért, hogy valamire jus­sunk. Nekem ezt mérte ki az élet, de nem bánom. Egyet sajnálok csak: azt, hogy egyedül marad­tam. A családom, sajnos, messze került. Az Alföldön laknak a gyere­keim. Én meg úgy gondolom: in­nen már nem megyek. Fiatalabb koromban nem is vágytam másho­va Sávolyról, most meg már mi­nek. Szeretem ezt a települést, meg szeretnek itt engem, így mara- dok, ameddig a jóisten hagyja. ■ Kanász Jánosnénak húsz unokája van SAVOLY CÍMER, ZÁSZLÓ ívelt oldalú, ékeléssel három rész­re osztott háromszögű pajzs, ezüst-feketével sakkozott pajzs­talppal. Első, zöld mezejében le­begtetett arany búzakalász, a má­sodikban élével jobbra, hegyével fölfelé fordított ekevas, a harma­dik - vörös - mezőben jobbra fordult aranylábú és aranycsőm ezüstdaru áll, amely fölemelt jobb lábában fekete követ tart. A búza­kalász és az ekevas a település mezőgazdasági jellegére, illetve a község korábbi pecsétjére utal. A sakkozott pajzstalp a Sávoly kö­zelében levő tőzegtelepet jelké­pezi. Az ezüstdam részben a Kis- Balaton gazdag madárvilágára, részben a község hajdani földes­urára utal. A Festetics család a XVIII. század elejétől a XX. század közepéig volt itt birtokos. A LAKOSSÁG SZAMA 2004-ben 589 2001-ben Q01 1980-ban 659 1950-ben 1000 1930-ban 1200 FOGADÓÓRÁK A polgármesteri hivatalban min­dennap 8 -12 óra között várják az ügyfeleket. Zsoldos László falu­gazdász minden szerdán délelőtt 8-11-ig látja el jó tanáccsal a gazdákat. A Somogyi Munkanél­küliekért alapítvány tanácsadói páros heteken kedden délután várják a rászorulókat. A védőnő, Andáné Kálóczi Rita hétfőn és csütörtökön délelőtt tart fogadó­órát és előre egyeztetett időpont­ban látogatja a családokat. A vé­dőnő a gyermekjóléti feladatokat is ellátja a településen. ORVOSI RENDELÉS Dr. Hennán Judit orvos mindennap rendel a tele­pülésen. Kedden és csütörtökön délután, a többi napon délelőtt. MISEREND A római katolikusoknak vasár­nap 8.30-kor kezdődően tart szentmisét Bojtor Róbert, aki Somogysámsonból jár a tele­pülésre. CÍMEK, TELEFONSZÁMOK Polgármesteri hivatal: Pétöfi utca 14. Tel.: 85/520-168, 520-169. Posta, Petőfi utca 1. Tel.: 85/420-168. Orvosi rendelő, Petőfi utca 48. Tel.: 85/420- 175. Könyvtár, Kossuth utca 67. FALUTÖRTÉNET Sávoly 1397-ben és 1405-ben a Fejéregyháziak birtoka volt. Akkoriban két Sávoly volt: Kis- és Nagysávoly. 1406-ban Kissá- voly egy részét Bezenczei Lo- ránd fia, György nyerte adomá­nyul. Urai a XV. században sű­rűn változtak. A század második felében azonban elpusztult a község. 1711-ben települt újra Festetics Pál birtokában. A XX. század első harmadában Feste­tics Tasziló volt a legnagyobb földbirtokos, valamint a Magyar Földintézet tulajdonában volt a csaknem négyezer hektárnyi föld. Ekkor 196 házban ezernél több lakos élt. ■ A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA FOTÓK: TŐRÖK ANETT Az oldal elkészítését a Darim Kft támogatta.

Next

/
Thumbnails
Contents