Somogyi Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-30 / Vasárnap Reggel, 13. szám
2003. MÁRCIUS 30. INTERJÚD A szürke eminenciás Kiss Péter Született: Celldömölk, 1959. június 11. Család: nős, felesége főiskolai adjunktus gyermeke Diana Dóra (1995) Diploma: BME Gépészmérnöki Kar, (1983) Pályája: az egyetem tudományos segédmunkatársa (1987-ig), tagja a Mérnök Kamarának és a Magyar Közgazdasági Társaságnak; szervezője a MBE- n megrendezett Reformpárti Esték vitasorozatnak (1988-89), alapító elnöke a Baloldali Ifjúsági Társulásnak, az MSZP egyik alapítója. Tagja a párt Országos Választmányának (1992-), Országos Elnökségének (1996-ig), ügyvezető alelnök (1998-2000), az MSZP Baloldali Tömörülés Platform elnöke (2001-). Országgyűlési képviselő (1992-), frakcióvezető-helyettes (1998- 2000), a parlamenti oktatási és tudományos bizottság tagja (1994-), munkaügyi miniszter (1995-98), foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter (2002-2003), Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter (2003-) Kiss Péter igazi szürke eminenciás, két kormánynak is volt munkaügyi minisztere, de ritkán szerepelt nyilvánosság előtt. S ez még akkor is igaz, ha egyébként ő az MSZP egyik frontembere. Ugyanakkor mindenki elismerte, hogy keményen és eredményesen dolgozik. S amikor Kiss Elemér távozása után őt jelölte kancelláriaminiszternek Medgyessy Péter, a szocialista és a szabaddemokrata vezetők is vita nélkül rábólintottak. Csak mosolyog azokon a találgatásokon, hogy őt a pártja küldte volna a Miniszterelnöki Hivatalba, hogy a szocialista vezetők jobban beleláthassanak, jobban beleszólhassanak a kormányzásba. S miután elfoglalta hivatalát, egy pillanatig sem titkolta, hogy nagyobb tempót diktál majd, mint elődje, mert úgy érzi, a miniszterelnöktől több megrendelés érkezik, mint amit teljesíteni tudnak. így saját magának adta fel a leckét, s persze a hivatalnál dolgozó államtitkároknak^ S eltökélt abban is, hogy az egészségügyi reformot nem lehet tovább halasztani, valamint levegőhöz kell juttatni a vállalkozókat, csökkenteni az egészségügyi járulékot és az szja-kulcsokat. Egyébként maga osztja be az idejét, s nem zárkózik el a sajtótól sem, de úgy gondolja, egy napra elég egy interjú, több egyszerűen nem fér bele. Miközben beszélgettünk, néha leírt egykét mondatot, és köröket, négyzeteket rajzolt egy papírra, mintha csak modelleket gyártott volna. Lehet, hogy az új kormányhivatali struktúrát vázolta fel?- Sikeres munkaügyi miniszter volt, amikor a miniszterelnök felkérte, hogy vezesse a kancelláriát, egy pillanatig sem voltak kétségei, hogy beköltözzön a parlamentbe?- Fájt a szívem, meg tudtam is, hogy itt kisebbek az irodák, viszont jóval nagyobbak a feladatok. Ám nem vagyok félős, s szerénytelen lennék, ha tagadnám, hogy voltak ambícióim. Arról beszélgettünk a miniszterelnökkel, hogy sok múlik azon, a szavazók viszontlátják-e azt a programot, azt a világot, amit elképzeltek, amiért ránk adták a voksukat. Ez nagyban függ a kormány összehangolt munkájától. A munkaügy persze továbbra is a szívem csücske. Végül is az a kormány politikájának egyik pillére, és én elköteleztem magam többek között 200-300 ezer új munkahely teremtése mellett...- Ez ügyben rég nem hallottunk számokat, lehet, hogy hírértéke csak a gyárbezárásoknak, keletre költöző üzemeknek van?- Pedig nem állunk rosszul, januárban 102 ezer pluszmunkahelyet regisztráltunk, s ez nettó, már levontuk a megszűnő állásokat. Az elmúlt hónapokban egyébként gyorsult a gazdasági növekedés, s ez a trend folytatódni fog. Az Európai Unióba lépve mi csak nyertesei lehetünk az integrációnak. A gyárbezárások pedig törvényszerűek, az olcsó bérmunka elköltözik tőlünk, ezt el kell fogadni, az ország jövőjét azok a beruházások biztosítják, mint a Philips, a General Electric és az autógyárak, ahol kvalifikált munkaerőt, szakmunkásokat és mérnököket foglalkoztatnak. Erről szól a Smart Hungary program és a Nemzeti Fejlesztési Terv is. Persze közben gondoskodnunk kell a betanított munkásokról is, hogy továbbképezzék magukat. Tetszik, nem tetszik, folyamatosan tanulnunk kell...- Állítólag mind az MSZP, mind az SZDSZ vezetői támogatták, amikor a miniszterelnök jelölte e posztra, ebben az ön számára nem volt semmi meglepő?- Én nem lepődtem meg, de hát a kormányon belül az emberi kapcsolatokat nem az határozza meg, hogy ki melyik pártból jött. Egyébként a parlamenti bizottságokban az ellenzék sem szavazott ellenem.- Mindig olyan óvatos, mint akkor volt, amikor a felkérést el sem fogadta addig, míg fel nem keresett néhány szocialista és szabaddemokrata politikust?- Medgyessy Péter szombaton kért fel, s nyilván ő is beszélt a két párt vezetőivel, de én is kíváncsi voltam a véleményükre. Kovács László és Lendvai Ildikó biztatott, s ugyanígy Magyar Bálinték, bár egyikük sem titkolta, hogy nem kis fába vágom a fejszém.- Azt persze nemcsak a bennfentesek tudták, hogy ön egyike volt azoknak, akik annak idején felkeresték és felkérték Medgyessy Pétert, legyen a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. Sokan mégse ezt emlegették, hanem hogy önnel az MSZP jelenléte erősödik a kormányban.- Botorság, ez a történet nem erről szól. Medgyessy és Kovács kapcsolata ennél sokkal jobb, hogy így kellene az MSZP-nek nyomulni. Ha poénkodni akarnék, akkor azt a reklámot emlegetném, amit most sugároznak a tévék, hogy nyomulni az Unióba kell. Az a bizonyos felkérés pedig az MSZP-ből érkezett, mert Medgyessy Péterről sokan tudtuk, hogy képes kormányt vezetni. Stabil tagja volt a Horn-kormánynak is. Ám amikor ’98-ban elköszönt, jelezte, hogy nem vállal szerepet a következő kormányban. Tréfásan meg is jegyeztem, hogy annál a vállalatnál szívesen lennék munkaügyis, ahol ő lesz az elnök-vezérigazgató.- Nincs egy hete, hogy Tamás Gáspár Miklós azt írta: „az MSZP egy jobboldali párt, attól nem kunszt balra állni”. Nos, az egykori politikus nyilván arra gondolt, hogy Medgyessy Péter liberális gazdaságfilozófiát vall, s nem elsősorban a szociális ügyek bajnoka. Többek között ezért is keltett meglepetést, hogy önt választotta, aki az MSZP Baloldali Tömörülés platformját vezeti. Vagy ez esetben elég annyi, hogy mindketten pragmatisták?- Jó az a program, amit Medgyessy Péter elindított, s abban sincs vita, hogy jóléti fordulatra van szükség. Ez nemcsak liberális, hanem baloldali program is. A szabadság ugyanis, amit a rendszerváltáskor megszereztünk, keveset ér, ha egzisztenciálisan béklyóba van kötve a társadalom java. A szegénység ugyanis megakadályozza, vagy legalábbis korlátozza, hogy igazán szabadon élhessenek. Ha valakinek például nincsenek tartalékai, akkor a munkahelyének is ki van szolgáltatva, hiszen máról holnapra él. Márpedig ez összefüggésben van a versenyképességgel is, ha nem mobil, nem kreatív a munkaerő, akkor a versenyképességünk sem javul. A miniszterelnökkel tehát könnyen tudtuk egyeztetni a baloldali és a liberális értékeket, hiszen ez a kormányprogram számol azokkal is, akik kiemelkedően teljesítenek és gondol azokra is, akik lemaradtak. Medgyessy Péter kormányzásával maga is ötvözi a modern baloldali választókat a liberális és nemzeti konzervatív gondolatokkal.- Horn Gyula könyvében olvastam, hogy ön már első minisztersége előtt is több feltételt támasztott, tehát már akkor sem volt szívbajos. Kíváncsi volnék, hogy mit kért Medgyessy Pétertől?- Egy sem volt, amit a miniszter- elnök ne akart volna teljesíteni. Kértem, hogy a napi munkán túl legyen a Miniszterelnöki Hivatal egyik feladata gondolkodás a víziónkról, arról, hogy merre tart a világ, s Magyarország. Ritka történelmi pillanatot élünk meg, Magyarország mozgásba lendült, esélyt kapott, hogy befusson a nagy európai kikötőbe, ám az is mozgásban van. Régóta álmodtunk erről a szabadságról, s most nem adhatunk sztereotip válaszokat. És ezek a nagy ügyek kötődnek az informatikához. Ha ugyanis kiépítjük a hálózatot, számítógéphez juttatjuk az embereket, akkor esélyt teremtünk a felzárkózásra. Az is álláshoz juthat, aki egyébként nem tud munkát vállalni, mert sérült vagy elmaradott régióban él. Ez persze régi mániám...- És nemcsak önnek. Három éve ugyanebben az irodában Stumpf István miniszter beszélt lelkesen az informatikáról, de az országban ez azóta sem nyert igazán teret, még a középeurópai országokhoz képest is le vagyunk maradva...- Igaza van, nem a kancelláriaminiszter szobájának berendezése számít, hanem a polgárok számára kell hozzáférhetővé tenni a számítógépet. S ezzel nem az elődömet akarom leszólni, hiszen 1994 és ’98 között mi sem voltunk ez ügyben igazán sikeresek. Megpróbáltuk házhoz vinni a gépet, de nem bíztak igazán benne és a munkaadóknak sem volt érdeke. Egy bankár ma is eldöntheti, hogy az irodájában dolgozik vagy otthon, más munkakörökben viszont ez fel sem merül. A távmunkát csak most tanulgatjuk, sokan még a kifejezést sem ismerik.- Ahogy tudom, nem hozott magával nagy csapatot a parlamentbe, de Pulay Gyula államtitkárhoz ragaszkodott.- Az egyik legjobb közigazgatási szakemberről beszélünk, aki több kormány alatt igazolta a tudását, s mindig lojális volt a mindenkori kormányhoz. Általa is szerettem volna bizonyítani, hogy lehetséges folytonosság, miért ne dolgozhatna valaki 12 éve ugyanazon a poszton, ha jó szakember. Minden kormánynak fontos, ha nem napi érdekek alapján működik, hogy stabilabb legyen a közigazgatási kara.- Mostanában az iraki háború és az Európai Unió a beszédtéma, de a kormánynak majdnem ekkora lecke az adó- és az egészségügyi reform, amely a következő választásokat is befolyásolhatja, hiszen régóta húzódó törvényekről van szó. Az egészségügyet eddig minden kormány szerette volna megreformálni, de egyik sem mert belekezdeni.- Az is régi mániám, hogy levegőhöz kell juttatni a vállalkozókat, s ehhez óhatatlanul szükség van adó- és járulékcsökkentésre. Jelenleg 100 forint bérre 32 forint teher rakódik, s ez ugyan az előző kormány alatt volt már 38 forint is, de még mindig túl sok. Szeretnénk mérsékelni az szja-kulcso- kat és megszüntetni a fix összegű egészségügyi hozzájárulást. Ezek a tervek persze olyan gyorsasággal valósulhatnak meg, ahogy a költségvetés megengedi. Az egészségügyi reformot pedig elkezdtük, mert tovább már nem lehet halogatni. Kétségtelenül ez lesz az egyik legnagyobb kormányzati vállalkozás. A koncepció megvan, szakmai viták zajlanak. Két kulcsa van, a finanszírozás és a dolgozók jogállása. Az orvosoknak, ápolónőknek pontosan meg kell határozni, hogy milyen munkát kell elvégezniük, cserébe pedig a mostaninál méltányosabb fizetést, esetleg életjáradékot kapnak.- Orvosszakmai körökben máris olyan félelmek vannak, hogy ahogy belépünk az Unióba, veszélybe kerülhet az egészségügyi ellátás, mert sok orvos elmegy külföldre dolgozni.- Attól félek, ez a félelem nemcsak az orvosokra volna igaz, ha nem lenne az uniós szerződésben hétéves vára- koztatási idő, már ami a munkavállalást illeti. Ugyanakkor ez csak haladék, ha nem közelednek a magyar bérek az unióshoz, akkor a magyar értelmiség egy része valóban vándorbotot vesz a kezébe. Ma is vannak olyan pályák, ahol versenyképesek vagyunk Nyugat- Európával, így a jogászoknál, pénzügyeseknél és a vállalatvezetőknél. A különbség persze csökkenthető, de 10-15 év kell, hogy bérben is felzárkózzunk Európához. Ám ezt úgy szoktam mondani, hogy a templomtorony plusz a fizetés nem lehet kevesebb, mint a nyugat-európai bér. Mert hát mégiscsak itthon vagyunk otthon. Dalia László
