Somogyi Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-30 / Vasárnap Reggel, 13. szám
2003. MÁRCIUS 30. Jó bornak is kell cégér Régi mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér - ám úgy tűnik, hogy amint hazánk az EU tagja lesz, ezt el is felejthetjük. A jó bornak ugyanis kell a cégér, vagyis mai szóval a marketing, illetve a reklám. A legjobb bizonyíték erre a mi példánk: régóta mondogatjuk, hogy a magyar bor világhírű, aztán nemrég kiderült, hogy - a Tokajitól eltekintve - külföldön bizony nem jegyzik a magyar nedűket. Ennek pedig az az oka, hogy a magyar bor nincs igazán „kitalálva”. Azaz nincs megcélzott vásárlórétege, ennélfogva megszólítani sem tudjuk azokat, akiknek a vásárlóerejétől a magyar borágazat majdani föllendülését várjuk. A szakemberek szerint a csatlakozás után ezen kell a leghamarabb változtatni. ü A bor is azon termékek közé tartozik, amelynek piacán a csatlakozás után rendkívüli mértékben megnő a verseny. Hazánkban is ugyanazok a szőlő- és borpiaci szabályozások lesznek érvényben, mint a többi tagállamban, a kereskedelmi korlátokat pedig elfelejthetjük. Ennek eredményeként megnyílik majd előttünk az Unió piaca, ám ugyanez visz- szafelé is igaz lesz, azaz hozzánk is érkeznek majd nagyon jó minőségű, versenyképes árú külföldi borok. Ennek a jeleit egyébként már ma is tapasztalhatjuk: Vajda László, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium integrációs főcsoportfőnöke gyakran jár Brüsszelben, s mint mondta, az ottani üzletekben 6 euróért - vagyis nagyjából 1500 forintért - már nagyon jó minőségű, 2000-es évjáratú bordói borokat lehet kapni, de egy 1999-es ausztrál Cabernet Sauvignon is csak 7,50 euróba kerül. Ahhoz4 hogy hazánk borpiaci lehetőségeit felmérhessük, nem árt egy kis kitekintés. A világ bortermelése évente 160-180 millió hektoliter. A magyarországi termelés ebből átlagosan 4,5 millió hektoliter, exportunk pedig egymillió hektoliter körüli. Ez olyan csekély hányad, hogy egészen biztosan el lehet adni - a kérdés csak az, hogy kinek. A magyar bort ugyanis kevesen ismerik, és még kisebb azok száma, akik minőségi kategóriaként tartják számon. Elismert rangot talán csak a Tokaji vívott ki magának, a többi magyar fajta legfeljebb a borászok szűk körű szakmai elismerését vívja ki. Éppen ezért - s ez általános vélekedés borászati berkekben - jelentős arculatváltásra van szükség. Először is elemezni kell a különféle piacokat, fel kell mérni azokat a keresleti tényezőket, amelyek figyelembe vételével a magyar borok mind szélesebb körben eladhatók lehetnek. Olyan fajtákat kell telepíteni, olyan technológiát kell alkalmazni, amelyek versenyképesebbé teszik a magyar borokat. El kell dönteni, ki számunkra az ideális vevő, s őket kell megszólítani különböző reklámokkal, promóciókkal. Jelenleg ugyanis hazánkban a termelők nem is tudják, kik vásárolják a boraikat, s hogy nekik mik az elvárásaik, mi a véleményük. Márpedig a vevőkör folyamatos megtartásához ez is szükséges. Akárcsak a tudatos és következetesen alkalmazott marketing. Nálunk ugyanis ezen a téren is súlyos hiányosságok mutatkoznak. Egy időben például közösségi marketinggel megcéloztuk Nagy-Britanniát. Volt ott magyar boriroda, lerakat - aztán változott a célország, mindez megszűnt, s az ígéretesen induló piacépítés félbemaradt. Holott a következetesen végigvitt marketing a szakemberek szerint már 4-5 év elteltével szemmel látható eredményeket hozhat. ■ Az EU elfogadta és átveszi a tokaji borkülönlegességekre vonatkozó előírásokat. Ilyen volt a „Tokaji Fordítás", a „Tokaji Máslás”, a „Tokaji eszencia", valamint egyes tokaji borkülönlegességek magas kén- és illósav-tartalmának elfogadtatása. Elértük, hogy megkapjuka C.l.b. bortermő zónába való besorolást is. Ebben a zónában az asztali boroknál tíz évig a magyar bortörvénynek megfelelő 7,7%-os minimális, természetes alkoholtartalom előírás érvényesül, a minőségi boroknál pedig a jelenlegi magyar törvényi előírásnál 0,1%-kal kevesebb, azaz 9,0%. A mustok javítására mustsűrítmény mellett a cukor is alkalmazható lesz, hasonlóan a jelenlegi magyar gyakorlathoz. Bukéja van, híre nincs? Palackba zárt klubok ■ Van mit javítani a magyar bor hírén, ismertségén - állítja Szöllősi Mihály, a Neszmély-Vin Kft. és a Szöllősi Pincészet tulajdonosa. Ő a napokban tért haza Düsseldorfból, ahol a világ legnagyobb szőlészeti és borászati szakkiállítását, a ProVine-t tartották. A neszmélyi gazda elmondta: a franciáknak és a spanyoloknak külön épületük volt, de még az osztrákok is rendkívül jó helyen mutathatták be a boraikat, míg az Agrármarketing Centrum égisze alatt bemutatkozó magyar küldöttség egy eldugott sarokba szorult.- Ez a kiállítás is megmutatta, hogy óriási konkurenciára számíthatunk a csatlakozás után - jelentette ki Szöllősi Mihály. - Én úgy látom, hogy főleg a középkategóriás borok piacán lesz hatalmas verseny. Egyébként külföldi borokból már most sincs hiány: a hipermarketek kínálatának harmada importból származik. Mivel ezek a nagy kereskedelmi láncok mind külföldi kézben vannak, bizony néha úgy tűnik, hogy a saját országukbeli termelőket előnyben részesítik a magyar borászokkal szemben. Szöllősi Mihály szerint a csatlakozás után sem várható, hogy a magyar borok majd meghódítják az EU tagállamait, hiszen ott nincs piaci rés - jól mutatják ezt az exportadatok. Négy évvel ezelőtt még 1,7 millió hektoliter magyar bor ment külföldre, idén jó, ha ez a mennyiség eléri a 700 ezer hektolitert. Keresnivalónk inkább a velünk együtt belépő országok - Lengyelország, Csehország - piacán lehet, illetve több figyelmet kell majd fordítanunk a belföldi kínálatra is. Ehhez azonban javítani kell a magyar bor imázsán.- Düsseldorfban egyetlen helyen sem láttuk, hogy egyik vagy másik termelő külön reklámozná saját magát. A hangsúly mindenhol a nemzeti terméken volt: a bolgár standon a bolgár bort, a románokén a román bort népszerűsítették. Nálunk is erre lenne szükség. Hiába vannak jelentős hagyományaink, kiváló pincészeteink, ha a magyar bornak nincs egységes, jól összefogott arculata. Szollosi Mihály (Neszmely) szerint a középkategóriás boroknál van némi esélyünk, hogy betörjünk az uniós piacra, de ehhez a magyar bor imázsán is javítani kell B Nagy tévedés, hogy egy olcsóbb bor nem lehet egyúttal kiváló minőségű. Persze, egy homoki fajtát sohasem lehet egy Tokajihoz hasonlítani, ám ha az adott bor saját értékeit vesszük alapul, igenis kialakulhat egyfajta objektív, minősítési rendszer. S persze, vonatkozik ez a marketingre is: másképp kell dicsérni egy Villányi Cabernet Sauvignont, mint egy kadarkát. Hogy miért? A magyarázat egyszerű: mindkét esetben mások az alapvető értékek, és persze mások a vevőkör vásárlási szempontjai is. Csak így lehet elérni, hogy a magyar borok bekerüljenek azokba a szakbolthálózatokba, amelyeken keresztül aztán a szélesebb közönség is megismerkedhet velük. A, kivitelezés rengeteg pénzt, és szervezést kíván. A minőségi szakbolthálózatoknak ugyanis vannak bizonyos elvárásai. Például az, hogy kis mennyiségeket rendelnek, olykor csak néhány palackkal, ámde ezt rövid időn belül kérik. Ezt a hazai borászatok még nemigen tudják teljesíteni, mivel ilyen kis mennyiséget nem éri meg kiszállítani, külföldi raktáraink pedig nincsenek. Olykor ugyan közösségi marketing címén rendezünk akciókat, ám ezek csak alkalomszerű események, stratégia nélkül. Az idegenforgalom is kiváló terep lehet a hazai borfajták megismertetésére, reklámozására - no persze csak akkor, ha azok, akiknek ez a feladata lenne, élnek is a kínálkozó lehetőségekkel. A Balaton mentén a vendéglősök elsősorban sört kínálnak a tájjellegű ételekhez, holott ők is büszkén hirdethetnék, hogy éttermükben balatoni, helyi pincészetek nedűit kóstolgathatják a betérő vendégek. S ez a reklám még csak pénzbe sem kerül. Ausztriában a borászok saját vevőkört tartanak el. Nyugat-Európa egyes országaiban exkluzív borklubok működnek. Ezek a közösségek általában egy- egy termelő köré szerveződnek, kizárólagos jelleggel vásárolják a borkülönlegességeit, s e körbe szinte lehetetlen kívülről bejutni. Szakemberek szerint ilyesmire nálunk is lenne igény, a szélesebb nagyközönség pedig a borturizmus révén ismerkedhetne meg egy-egy tájegység kiemelkedő minőségű pincészetével. Jövedelmezőbb lesz a borászat ■ A csatlakozás várhatóan a borszőlő értékesítési átlagárának emelkedését hozza. Egy olyan borszőlőtermesztő egyéni gazdaságnak, amely 2001-ben 9,89 tonna/hektár átlagos terméshozamot ért el, 8257 forint/hektár közvetlen támogatás és 49137 forint/tonna értékesítési átlagár mellett a hektáronkénti bevétele 494 222 forint volt. A csatlakozás első évében, változatlan termésátlag esetén, közvetlen támogatások nélkül, e gazdaság hektáronkénti bevétele 646 347 forintra emelkedik. A minőségi borok különleges státust élveznek az EU borászati szabályozásában, rájuk nem vonatkoznak a piacszabályozási intézkedések. Az asztali borok és a must viszont piacszabályozás hatálya alá esnek. Céljuk a termelői árak támogatása, így az asztali borok ára biztosítja a termelők számára a megélhetést. Lehetőséget adnak a borok lepárlásának, a magánraktározásnak, a szőlőlékészítésnek és az asztali borok, likőrborok, szőlőlé és a szőlőmust exportjának támogatására. Termelési adottságaink, borkultúránkban rejlő értékeink jobb kihasználását fogja előmozdítani, hogy az uniós tagság lehetőséget ad a termelői integráció, a borértékesítési társulások, pinceszövetkezetek létrehozásának fokozott ösztönzésére. Az EU-tagság ugyanakkor megköveteli a borhamisítás elleni szigorúbb és keményebb fellépést és a borászati ellenőrző rendszer megerősítését. ijlll EURÓPAI UNIÓH
