Somogyi Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-02 / Vasárnap Reggel, 9. szám

2003. MÁRCIUS 2. Lélekgyógyító Mensáros-díj Huszárik Kata végre ismét musi­cal bemutatójára készülhet. „Na­gyon régen nem játszottam zenés darabban, pedig imádok énekelni, táncolni.” A Szolnoki Szigligeti Színházban az Alul semmi próbái folynak, ami önmagában fegy­vertény, hiszen a nagysikerű filmből készült Terrence McNally-David Yazbek darabot eddig csak New Yorkban és Lon­donban játszották. Kata most egyéb­ként is jól van, hiszen Mensáros- díjat kapott, s ahogy ő mondja, ezt most helyre tette a leikét.- Most persze járhatok énekórákra - fűzi Kata. - Az ember bármennyit ta­nult is énekelni, s a szeretett latinos hangzásban szól a sze­rep, jó, ha átve­szi, hová kell tenni a le­vegőt, hango­k a t vált, hogy a történetben az a feleség vagyok, aki nem is tudja, hogy a fér­jének már fél éve nincs munkája, de igényei utazásban, kenceficékben változatlanok. Maga az egész sztori elég pikírt: a kisváros tönkrement gyárának munkásai, mivel már láttak Chippendale fiúkat, elhatározzák, hogy ők is ebből lesznek gazdagok... Huszárik Kata- a főiskola után hét évig a Katona József Színház csapatá­ban dolgozott, ám egyre több hálás szerepre kapott meghívást a Tisza- parti városba. Három évig „m. v.” ti­tulussal játszott Szolnokon, második évadját viszont már állandó szerző­déssel tölti a Szigligeti Színházban.- Nekem majdnem mindegy, hol játszom. Budapesten vagy Mucsa- röcsögén. De a jó társulat a fontos. Szolnok pedig egy nyugodt, ké­nyelmes hely, ahol lehet élni. Két- laki vagyok, ingázok a színész­ház és pesti lakásom között, de csak száz kilométer a távolság, s mondjuk Újpestről sem jutnék át Kelenföldre előbb... Budapesthez köt a sok szinkron, s néhány játék. Más munka nemigen, ami­ért néha teljesen hülyének néz­nek. De hát én nem vagyok kopogtató, lejmoló, rendező- zargató típus. Régebben sem volt gyomrom hozzá. Valahol mindig abban bízom, hogy ha Huszárik Kata Született: 1971. szeptember 10., Budapest Iskola: Radnóti Miklós Gimnázium, Színművészeti Főiskola Pálya: 1994-2001 Katona József Színház, 2002- Szolnoki Szigligeti Színház Jelentősebb szerepel: Szentivánéji álom: Heléna, A ne­vető ember: Dea, A fösvény: Mariann, Bunbury: Cecily Filmek: Szamba, Hyppolit, Kanyaron túl Díjak: Mensáros-díj kellek valakinek, szól... így volt ez a Karinthy Színházban is. Anyuval, „kedvenc kolléganőmmel” régóta ter­veztük, hogy jó lenne már egy darab­ban játszani, s lön. Karinthy Márton meghívott minket a Szellemidézésbe. Különben anyu nekem akkor is Nagy Anna, ha leszúr. Mert kritikus, de amúgy elfogult velem szemben. Ki tudja, miért... Ha valami nem tetszik neki, keményen tudomásomra hoz­za. Ilyenkor vitatkozom, morgok, pu- fogok. „Sajnos” majdnem mindig tö­kéletes, amit mond... Sokszor az a ba­jom, hogy nem mondják meg, amit gondolnak. Pedig nekem rendszeres visszajelzésekre van szükségem. Idén Huszárik Katának ítélték a Mensáros-díjat. A tíz éve alapított dí­jat azok a művészek kaphatják, akik a drámai művek színházi megjelení­tésében, filmekben és hangjátékok­ban kiemelkedő teljesítményt nyúj­tottak.- Ez a díj most nagyon helyre tet­te a lelkemet. Hiszen untig pedzeget­ték, hogy milyen a nagy művész szülők árnyékában élni... Ez legalább olyan fárasztó volt, mint amikor anyutól kérdezték örökké, hogy mi­lyen csúnya nőket játszani... Igaz, rég volt, de amikor én felvételiztem a fő­iskolára, ezer jelentkezőből tizenhár­munkat vettek fel Zsámbéki Gábor osztályába. Se előny, se hátrány nem volt a család. Én különben is nagyon sokáig iparművésznek készültem. Felvételiztem is, csak hiába volt kész­ségem hozzá, nem tudtam olyan jól rajzolni, mint apu, magyarán hiány­zott az, amit tehetségnek neveznek. Azért maradt másik szerelemnek a mozaikozás, üvegre, kerámiára fes­tés, gyöngy és gyurma. Ha nagyon stresszes időszakom van, hajnalban kelek és festek. Az „alkotásokat” pe­dig általában elajándékozom. Sipka TamAs hírek Göncz, a gyűrűk ura | SS Ha beteg vagyok, mindig előveszem a Gyűrűk § urát és azt olvasom - mondta a héten 81. szüle- § tésnapját ünneplő Göncz Árpád, aki a híres Tolkien-regényt fordította évekkel ezelőtt. A vajai kastélyban töltött el csaknem fél évet, ahol reme­teként dolgozott, s mint említette, társa csupán egy egér volt. Nagyon várta az irodalmi műből készült film első részét, ami meg is nyerte a tet­szését, de elégedett volt a nemrég bemutatott második résszel is. Mint mondta, így képzelte el a filmvásznon megelevedett regényhősöket. „Bucit” is elkapta a haszonvágy S „Buci", azaz Stohl András, a Való Világ műsorve­zetője csak nem tud hosszú távon színpad nél- | ktil élni. A Budapesti Kamaraszínház új produk- | dójának egyik szereplője lett. Németh Ákos drá- . májában a szereplők egymásba kapaszkodnak, 1 miközben persze gyilkolják is egymást. A mű 16 éven aluliaknak nem ajánlott... Gyarmathy Lívia táncrendje ül Gyarmathy Lívia hosszú keresgélés után a csongrá- | di Pitvaroson bukkant a megálmodott helyszínre. A | film hősei tánctanárt fogadnak, s a napi kemény | munka után tangóznak, keringőznek, járják a rum- ( bát - és boldogok. Rendezői szerencse, hogy sike­rült egy, a forgatókönyv szerinti, igazi tánctanárt is | találni. Gyarmathy Lívia véletlenül bukkant az 55 esztendős Antali Zoltánra, aki Orosházán és kör- I nyékén tanít táncolni óvodást és öregeket is. Balázs Péter meg a fája j ül Balázs Péter nem esett messze a fájától, pontosab- bán édesapjától. Beskatulyázott sors jutott mindket­tőjüknek. Balázs Jánosnak az ’50-es évek ízes pa- rasztfigurái jutottak osztályrészül. Völcsey Rózsival | a népszerű „Gergely bácsi-Mariska néni” párost ala- § kították. Balázs Péter pedig a magyar színházak dü- hős embere: 40 éve ordít, veszekszik bevörösödő 1 fejjel, még a vidám tévéjelenetekben is. A szerdán | hatvanadik születésnapját ünneplő színművész jog- | gal dühönghetne, hogy mindig ezek a szerepek ta- I lálják meg, ám akik ismerik, tudják, hogy a színpa- | dón mindig mérges ember a magánéletben akár az angol hidegvérmegtestesítője is lehetne... Zenthe, a jó palóc ül Zenthe Ferenc átvette Salgótarján díszpolgári cí­mét. A város még január 22-én, a magyar kultúra napja helyi rendezvényén szerette volna kitüntetni az „irtó klassz kapitányt”, aki 1920. április 24-én szü­letett „Tarjónban”, ám a színművésznek akkor is elő­adása volt a Madách Színházban. Az olasz emigrá­cióban élő idős Kossuthról szóló Turini nyár című já­tékban a jókedélyű, borozós beszélgetőtárs és „sze­relmi közvetítő”, Antonio. Partnerével, a 82 éves Kossuthot alakító Bánffy Györggyel megállapították, hogy nyugodtan cserélhetnének, hiszen ő pont any- nyi idős, mint a megjelení­tendő hős, míg Bánffy csak 75... Zenthe Ferenc e játék mellett szerepet vállalt még a Forgószínpad című, az idős színészek otthonáról szóló darab hölgykoszorújában is. A szeretett cimborát a Salgóbányai Baráti Kör is kö­szöntötte, s a „hazaérkező” Zenthe Ferenc válaszában egy időre visszatért a palóc tájszóláshoz is... Szász Endre, az ősszívű ■ Szász Endre (77) nem csupán világhírű festőművészünk, de akár infarktusrekorder is le­hetne, annyi roham vo­nult már át a szívén. A koffeintől már megszaba­dult, a nikotint még nem győzte le. A mester most egy németországi operá­cióban bízik. A génsebé­szetet hívják segítségül: csontvelejéből őssejteket fecskendeznek a szívizomba, így megújítva azt. Feleségével fnárciusban autóval kelnek útra, hi­szen a repülőutat nem bírná a szervezete. „Szeret­nék még hatszáz évig élni, hogy megmutassam a világnak, mennyi elképzelésem van a művészet­ben - mondja régi szlogenjével a művész. - Arról nem is beszélve, hogy meg akarok még maradni a feleségemnek, aki 18 évvel ezelőtt úgy jött hozzám negyven évvel fiatalabbként, mint tanítványom... Mindketten festők vagyunk. Kati néha keményen kritizálja a munkáimat, de ez nem zavar.” „Egy duci Sissy M - Elnyűttem két fűzőt, két fel­sőruhát, két pár cipőt - sorolja mint sajátos statisztikát Csongrá­di Kata. Hét év mérlegét veszi számba, mióta elkezdte játszani a Sissy és én című maga írta darabot.- A legnehezebb persze az volt, hogy a premieren mért 66 centis derékbőséget és 55 kilót végig tar­tani tudjam, elvégre egy duci Sissy nem lehet hiteles... A Sissy verseire épülő történel­mi musical a 200. előadásához érkezett, amelyet a New York-i Magyar Színházban tartanak már­cius 15-e alkalmából.- A dolog érdekessége szá­momra, hogy ebben a háborús légkörben adom majd elő annak a pacifista Erzsébetnek az élet- történetét, akinek köszönhetően létrejött a Kiegyezés. Oroszlán- része volt abban, hogy 1867 után békében élhettek egymás mellett nem lehet hiteles...” az osztrákok és a magyarok. Kí­váncsi vagyok, most hogyan fo­gadják New Yorkban ezt a béke­beli mentalitást?... A washingtoni előadásomon ott volt Jimmy Carter, vajon erre eljön Bush? A Budapesti Kamaraszínház repertoárján futó darab megjárta Bécset, Münchent, s más német nagyvárosokat. A bécsiek, meséli Csongrádi Kata, valahogy nem ér­zik magukénak Ferenc József fele­ségét, Münchenben, Erzsébet szü­lővárosához méltó volt a fogadta­tás, Hollywoodban viszont mind­járt még egy előadást követeltek.- A szabadságvágy megjelení­tése, a szabadság szeretete arra­felé nagyon megfogja az embere­ket. Azt hiszem, a századik elő­adást ültük meg ilyen emlékeze­tesen, amikor mint Sissy „lovag­gá ütöttem” a rendező Szilágyi Tibort, Siliga Miklóst, a zeneszer­zőt és Mészöly Miklóst, aki a ver­seket fordította. Neki köszönhe­tő, hogy a Sissy versei, amelyek eredetileg ónémetül íródtak, ma is élvezhetők. (Sipka) Di Caprio: már nem csak Még nem játsszák a ma­gyar mozikban a Gangs of New York (New York Ban­dái) című mozit, ahol Di Caprio brillírozik. A sármos szupersztárról mostanában azt írják, hogy megválto­zott, lehiggadt, már nem kergeti a nőket, nem jár bu­liról bulira, sőt a Gangs-be tőkével is beszállt, tehát már dolgoztatja is a pénzét. ■ - Mintha az utóbbi idő­ben megváltozott volna... Legalábbis sok helyen arról lehet olvasni, hogy szinte szégyelli a „vad éveit”....- Ez csak a bulvársajtó vesszőparipája. Rávetették magukat az élettörténetem zaftosabb eseményeire, és amikor hiány van ilyesmiből, nem tudnak mit írni. Ha épp egy múzeumban látnak, ar­ról nincs mit beszámolni.- De azért mégiscsak megváltozott.- Egyes cikkekben kifor­gatták, amit mondtam. Ter­mészetesen változik az em­ber a korral, de én magam nem veszem észre, egyál­talán nem mondhatom, hogy más vagyok, mint három vagy négy évvel ezelőtt.- Karácsony körül két filmjét is bemutatták az amerikai mozikban. Mi a véleménye a reakcióról?- Scorsese Gangs of New York című filmje igazi mes­termű, a nagy rendező „opus magnuma”. Á kritikusok kü­lönbözőképpen értékelték, de aki igazán számít, meg tudta fogni a lényegét. Spiel- bergtől a Kapj el, ha tudsz egészen más kategóriába tar­tozik, ez egy „road movie”, szinte olyan, mint a függet­len filmek.- Scorsese filmjének fi­nanszírozásába ön is be­szállt. Mit gondol, mikor kapja vissza a pénzét?- Nem tudom, nem lé­nyeges. Akár ingyen is el­vállaltam volna, csak azért, hogy részese legyek annak a hatalmas vállalkozásnak, amelyen Scorsese már 30 éve dolgozik és egész élet­művének csúcspontja.- Mindkét film az apa­fiú konfliktusról szól. Van ilyen irányú személyes ta­pasztalata, vagy merő vé­letlenről van szó?- Mindkét történetnek az apa elvesztése és a mos­tohaapával kialakult ellen­séges viszony a középpont­ja. Valami érdekelt ebben a konfliktusban, de nekem egyébként jó a kapcsola­tom az apámmal.- A Gangs története a polgárháború miatti kény­szersorozásokkal és zavar­gásokkal fejeződik be. Scorsese a film elkészítését még a ’60-as években hatá­rozta el, amikor Vietnam­ba sorozták a katonákat. Most megint egy háború küszöbén áll Amerika, de sokkal patriotikusabb a hangulat. Nem jelent ez problémát a filmnek?- Dehogy. Nem lenne jó ez a film, ha most a vak pat­riotizmusra helyezné a hang­súlyt, mindent csak a jó ol­dalról közelítene meg és elfe­lejtkezne az erőszakról és a korrupcióról, amelyek rész­ben még ma is jelen vannak.- Újra kell értelmezni Amerika történelmét? Az „olvasztótégely”, amely­ről az iskolában tanul­tunk, valójában vérfür­dőt takart? szépfiú, befektető is- A Gangs természete­sen csak egy kis szeletet mutat be a New York-i tár­sadalomból, amely valóban véres és brutális volt. Való­jában ezek a zavargások vezettek az amerikai törté­nelem legnagyobb városi felkeléséhez.- Scorsese azt mondja, „nagyszüleim szicíliaiak, szüleim olasz bevándor­lók, én olasz amerikai va­gyok, a gyermekeim pedig amerikaiak.” Önnel is hasonló a helyzet...- Nyilván, nekem is olasz és német gyökereim vannak. Apám már Ame­rikában született, anyám német bevándorló, én Los Angelesben nőttem fel. Nem gondolkodtam sokat erről, de a film természete­sen sokkal közelebb hozta ezt a történelmi örökséget. A t ) i SZTÁROK ÉS SZTORIKH

Next

/
Thumbnails
Contents