Somogyi Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-02 / Vasárnap Reggel, 9. szám

2003. MÁRCIUS 2. INTERJÚ Mindenki egyedül megy Európába- Tóm Glaser, az Európai Bizottság budapesti irodájának kommuniká­ciós igazgatója szerint az utóbbi idő­szak leghasznosabb eleme uniós ügyekben Orbán Viktor megnyilatko­zása volt, mi szerint április 12-én nem a kormány ellen, hanem az Európai Unióra kell szavazni. Ezzel mintha az önök munkáját is minősítette volna. Nem ment még el a kedve ettől az egésztől?- Az uniós csatlakozás össztársadalmi elfogadtatásához jól jött Orbán Viktor állásfoglalása. Ezzel kifogta a szelet azok­nak a polgári köröknek a vitorlájából, amelyek a nemre buzdítottak. Szükség volt az ellenzéki pártok egyértelmű meg­nyilatkozására is. Miközben a sajtóban nem hozsannáznak. Más kérdés, miként vélekednek az emberek és hogyan kell felépítenünk az európai csatlakozás kom­munikációját. Ami ez utóbbit illeti, úgy. vélem, jó úton vagyunk. Valamennyiünk kritikája persze, hogy az elmúlt hónapok­ban a közvéleményt nem foglalkoztatta az uniós csatlakozás. Talán hiba volt, hogy a december 13-ai koppenhágai meg­állapodás aláírása után nem csináltunk semmit. Hallani kritikus hangokat a tevé­kenységünkről, mégis azt gondolom, nagyjából minden a tervek szerint alakul. Ezzel együtt december közepén elmond­hattuk volna: a koppenhágai aláírás már olyan esemény volt, amely szerepel majd a történelemkönyvekben is.- Mintha a politikai elitet is meg­lepte volna, hogy ennyire simán ment és nem adott időt magának arra, hogy megfelelően kommunikálják, mit jelent Magyarország számára uniós tagállamnak lenni. . - Emlékszem, Orbán Viktor gazdasá­gi tanácsadó testületében mennyit vi­tatkoztunk arról, hogy érdemes-e ezzel annyit foglalkozni, hiszen mindig kitol­ják a csatlakozás időpontját. Éveken ke­resztül álmodoztunk az uniós tagság­ról, most pedig mintha nem tudnánk mit kezdeni vele.- Vannak, akik tudnak: az uniós csatlakozás erős politikai színezetet kapott. Az ellenzéki lap publicistája határozott nemre ösztönöz, jobbolda­li szervezetek pedig az uniós nemet egyben a Medgyessy-kormányra is értve népszerűsítik. Meglepte, hogy mindaz, amit a közalapítványuk­nak kellene elfogadtatnia, politikai játszmák tétje lett?- A következő néhány hét a magyar belpolitika vizsgája lesz: meg tudják-e majd osztani örömüket a társadalommal a kormánypártok, és ad-e az ellenzék esé­lyt arra, hogy örülhessen a másik. Tisz­tességes külügyér volt az előző kormány­ban Martonyi János, aki talán élete fő mű­vének tartja, hogy bejutottunk az Unióba, és tisztességes a mostani külügyminiszter Kovács László, aki korábban is dolgozott már a csatlakozáson. Úgy lenne a leghatá­sosabb, ha közös eredményüknek tekin­tenék Magyarország uniós tagságát és együtt örülnének neki. Helyette viszont az egyik talán dolgozik az irodájában, és emlékezik, a másik szinte naponta nyilat­kozik uniós helyünkről és szerepünkről. A mi kampányunknak éppen az a legfon­tosabb eleme, hogy érzékeltessük: létez­nek alapértékek, amelyekben az egyéb­ként eltérő politikai ízlésű embereknek is egyet kell érteniük. Az uniós csatlakozá­sunk az elmúlt tizenkét év közös sikere: Antall József kezdte, Medgyessy Péter be­fejezi. Később persze vitatkozhatunk azon, ott vannak-e a mérföldkövek, ahol reméltük, hogyan kerülhetők ki az esetle­ges csapdák és így tovább. Az olykor se- kélyes politikának nem lenne szabad be­leavatkoznia abba, hogy ott legyünk-e Eu­rópában vagy nem. Szó sincs anról, hogy ne legyenek viták, de a nagypolitika nem veszi észre: attól, hogy folyton történelmi kérdésként emlegeti az uniós csatlako­zást, attól az még nem válik történelmi kérdéssé.- Legfeljebb politikaivá. Lehet, hogy a politikusok sem tudják, ho­gyan működik az unió, és miként kel­lene ezeket a működési elveket megis­mertetniük velünk? Máig nincs fogal­munk arról, mi lesz vállalkozásunk­kal a csatlakozás után, mit és hogyan termelhetünk, változik-e majd az ok­tatás gyermekünk iskolájában és így tovább. Kérdéseinkre politikai vála­szokat kapunk: azért szavazzunk igennel az uniós belépésre, mert része­Somody Imre- Úgy fogunk feloldódni az Európai Unióban, mint cukor a kávéban - mondta tíz éve Vaclav Klaus cseh miniszterelnök országának uniós jövőjét minősítve. Nálunk a politikai elit képviselői soha nem emlegettek ilyesfajta oldódást. Sőt éppen azért hívták életre az Európai Unió Kommunikációs Közalapítványt, hogy 2,2 milliárd forintból tájékoztassanak és a csatlakozás előnyeinek hangsúlyozásával érzelmileg felkészítsenek bennünket az uniós belépést eldöntő április 12-ei népszavazásra. Dr. Somody Imre, a közalapítvány kuratóriumának elnökhelyettese szerint a tét az, hogy szeret­nénk-e Európában élni vagy nem. Miközben az uniós kampányt jobbról és balról is pofozzák: az előbbiek úgy vélik, nem tájékoztat, hanem lenyomja az uniós gombócot az emberek torkán, az utóbbiak között néhány kampányblődliről beszélnek. Ezzel együtt dr. Somody Imre szerint elképzelhetetlen, hogy a szavazóládákba ne az igenből kerüljön több. sei leszünk az európai gondolkodás- módnak, az európai életlehetőségnek. A kampányból is eddig legfeljebb az derült ki, hogy ehetünk mákos gubát, nem kell a borjúra szájzár és EU-kon- form lesz a gumióvszer.- Igazi kihívásban lesz részünk, és so­ha nem éltünk még át ilyen folyamatot az országban. Talán ezért lehet önnek is az az érzete, hogy hiányoznak a konkrétu­mok az uniós kommunikációból. Nem tudunk olyan tájékoztatási rendszert ki­alakítani, amelyben megfelelő választ kapnak az emberek, türelmetlenek lesz­nek, bizonytalanok és kritikusak. Hason­lattal élve: mi azt szeretnénk eldönteni, menjünk-e egyetemre vagy sem, és ehhez információkra van szükségünk. De ne akarjuk már most megtanulni az öt év anyagát előre. Nem mondhatjuk meg, öt év múlva, ezzel az egyetemi végzettség­gel mennyit fog keresni, mert nem tud­juk, milyen lesz akkor a gazdaság, a ke­reslet a szakmája iránt. Az biztos csupán, hogy nagyobbak lesznek az esélyei, mint­ha nem menne egyetemre. Valahogy így állunk az Unióval is. Csak jobb lehet Eu­rópához tartozni, és szerintem ezen nem lehet vitatkozni. Az igen válasz nem azon múlik, hogy százezer adatot ismerünk az Unióról, de hát a közalapítvány sem azért jött létre, hogy reggeltől estig tízmillió ember ötletszerű kérdéseire válaszoljon. Nem hiszem, hogy valamennyi apró rész­lettel tisztában kell lennünk április 12-ig. Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy Magyarországon csak akkor tudnánk él­ni, ha az összes törvényt ismernénk. Alapismereteket szeretnénk átadni, ame­lyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a magyar polgár igennel szavazzon. Kom­fortérzést teremteni ahhoz, hogy nekünk ott jobb lesz. Ebben is segít a 181-es tele­fonszám vagyis a tájékoztatás első része, amely március 15-ig arról szól, hogy kér­dezzenek levélben, telefonon és mi vála­szolunk. A későbbiekben tervezzük, hogy köztiszteletben álló és nagy befolyással rendelkező prominens személyiségeket, művészeket, sportolókat nyerjünk meg az igennel szavazásra. Párbeszédet folyta­tunk a történelmi egyházakkal, hogy se­gítsék a csatlakozást. És talán meglepő, de lehet, hogy a magas nézettségű Big Brother és a Való Világ műsorok is bekap­csolódnak az igen népszerűsítésébe.- Az ellenzéki sajtó szerint önök nem tájékoztatni kívánnak az unióról, hanem le akarják nyomni az emberek torkán az uniós gombócot. A Fidesz ép­pen a héten jelentette be, hogy nem kampányaim akar ebben a témában, hanem párbeszédet folytatni. A szocia­lista napilap ugyancsak a napokban írta, hogy „amatőrizmus és kampány- blődli” a közalapítvány eddigi tevé­kenysége. Mit gondol, tetszik valaki­nek egyáltalán, amit csinálnak? Született: 1957. július 3-án, Szombathelyen Családi állapot: nős, egy fiúgyermek (19) Tanulmányok: Közgazdasági Egyetem, Berlin: közgazdaságtan, (1977- 81), Közgazdasági Egyetem, Budapest, (1982-1984) Pályafutás: Chinoin Gyógyszergyár, Budapest, menedzser, kutatási és fej­lesztési osztály, (1981-1985), Újpesti Gyáregység gazdasági igazgatója, (1986-1988), Pharmavit Rt. Veresegyház, vezérigazgató, az igazgatóság elnöke (1988-1996), Pharmavit - Bristol-Myers Squibb Co. Veresegyház, Hungary elnök-vezérigazgató, Pharmavit Rt. (1996-2001), Veresegyház és Térsége Fejlesztéséért KKHT ügyvezető igazgató, 2002 Kitüntetések: Az Év Menedzsere 1996, Marketing Szupersztár 1996, Eöt­vös Loránd-díj 1996, Az Év Embere 1998, A Magyar Köztársasági Érdem­rend Középkeresztje 1999, George Washington-díj 1999, Magyar Üzleti Díj 1999, Podmaniczky-díj 2000- Gondolja meg, hogy zsákutca szerű migrációs csapdát csináljunk-e Magyaror­szágból azzal, ha nem szavazzuk be ma­gunkat az Unióba. A nemmel szavazók gondolják majd meg, hol lesz akkor Ma­gyarország helye, mert hogy nem Euró­pában, az biztos.- A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint hatvanöt százalékról negyven­ötre csökkent az igennel szavazók ará­nya, húsz százalék egyértelmű nemet mondott, a többiek még nem döntöt­tek. Tudják-e, hogy a társadalom mely rétegét alkotják a bizonytalanok?- Elsősorban a fiatalokra, a kisvállal­kozókra és a mezőgazdaságban dolgo­zókra koncentrálunk, őket véltük érzé­keny csoportoknak az uniós csatlakozás szempontjából. Szeretnénk, ha a vállal­kozók úgy gondolkodnának az Unióval kapcsolatban, hogy igaz, kockázatosabb a jövő, de nagyobb a remény a jóval nagyobb jövedelemre. A mezőgazdaság vitatottabbnak tűnik, de azt senki nem cáfolhatja, hogy Európában nálunk ki­magasló minőségű a termőföld. Tíz év múlva még inkább Európa éléskamrája leszünk, ami sokak számára jár majd elő­nyökkel. Kérdés, hogyan tudnak a ma mezőgazdaságból élők versenyben ma­radni. Egy holland szakember mindig azt mondogatta nekem: semmi más nem számít, csak az, hogy mennyi a napos órák száma Magyarországon és Hollan­diában, hiszen ettől függ a paradicsom minősége, ez a költségelőny titka.- Az uniós lét hátrányainak felemle­getése mintha hiányozna a kampány­ból. Márpedig a korrekt tájékoztatás­hoz ez is elkelne.- A közalapítvány a szavazásra való pozitív felkészítésre jött létre. Az alapsza­bályunkkal is ellentétes lenne, ha a hátrá­nyok népszerűsítésére fordítanánk pénzt. Mindez azonban nem jelend azt, hogy a különböző rendezvényeinken, fórumo­kon nem esik szó az ellenvéleményekről. Mi azt közvetítjük, hisz ezt tudjuk, hogy összességében előnyösebb a csatlakozás.- Az előző négy évben Orbán Viktor egyik gazdasági főtanácsadója volt, most pedig voltaképpen - ha közvetve is - a Medgyessy-kormányt népszerűsí­ti. Nem jelent ez önnek tudathasadá­sos állapotot?- Biztosan nem azért kértek fel többek között Kádár Bélával, Chikán Attilával együtt engem is, mert kötődöm a jelenle­gi kormánypártokhoz. Nem is vettem részt soha semmilyen párttevékenység­ben. Éppen azt tartom fontosnak, hogy olyan ügyet képviselhetek, amely nem pártpolitikai alapon jelenik meg. Engem nem az MSZP vagy az SZDSZ, hanem a kormány bízott meg, és felelősséggel is csak neki tartozom. A közalapítvány alapszabálya szerint nem is dolgozha­tunk együtt pártokkal.- Mindeközben visszatérni látszik az üzleti életbe is. Az egykori Pharmavit-sikersztori tulajdonosa­ként mi az, amivel túlszárnyalhatja korábbi önmagát és olykor hihetetle­nül pezsgő vállalkozását is?- A Pharmavit jó kezekbe került az amerikaiaknak történt eladásával, a fran­ciák a gyógyszergyártást részesítik előnyben, de mindkét cég háttérbe szo­rította a perzsgőtabletták előállítását. A Plussz Vitamin Kft.-ben ezt szeretnénk újra felfejleszteni, és az én feladatom az új üzleti felállásban a stratégiai iránymu­tatás, többek között új gyártóbázis, illet­ve piacbővítési koncepció megfogalma­zása. Hogy hamarosan már uniós ország vállalkozójaként felügyeljem sikertermé­künk előállítását. Csontos Tibor- Érdemes végiggondolni, hogy a rendszerváltás idején nem volt tájékozta­tási központ, hová tartsunk és merre, mégis kedvezően alakultak az esemé­nyek. A társadalom büszke azokra az évekre, hiszen függetlenül attól, milyen politikai mezben, de végigcsinálta. Az akkori időkről szóló politikai nyilatkoza­tok így kezdődnek: történelmi jelentősé­gű volt. Ehhez kellene társítani mostani erőfeszítéseinket is, és már nem lesz olyan drámai a kép. Az információs köz­pontunk arra épül, hogy bekapcsoljuk az embereket a tájékoztatásba, gyorsan hozzájussanak a válaszokhoz, amelyek­ben csak meghatározott szintig tudunk „lemenni”. Nem tudom önnek garantál­ni, hogy az Unióban ennyit vagy annyit fog keresni újságíróként, de arról önnek kell döntenie, hogy igennel vagy nemmel szavaz. Mindenki maga megy Éurópába. Hogy lenyomnánk az uniós gombócot? Lehet, hiszen közeleg a népszavazás idő­pontja. Mégsem mi döntünk az emberek helyett, mi csupán segítünk a válaszok keresésében. A kifejezetten szakmai kér­désekre például úgynevezett szakmai központokban lehet majd választ kapni. A szavazóknak április 12-én színt kell vallaniuk: Európában szeretnének-e élni gyermekeikkel vagy Európán kívül.- Mi történik, ha nemmel szava­zunk? Van-e forgatókönyvük arra a helyzetre?

Next

/
Thumbnails
Contents