Somogyi Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-02 / 1. szám

2003. Január 2., Csütörtök N Y U G D Í J A S 0 K 7. OLDAL A magyar nyugdíjas az unióba megy A koppenhágai döntés és az alkotmánymódosítás után elhárult minden akadály uniós csatlakozásunk útjából. A 2004. május 1-jei dátumig hátra­levő kevesebb mint ötszáz napon még sok véleményt hallunk pro és kont­ra a mezőgazdaság támogatásáról, a kis- és középvállalkozások verseny­helyzetének javításáról, a multinacionális cégeket maradásra bíró kedvez­mények lehetőségéről. A fogyasztói árak, köztük az élelmiszerek, a gáz, a villany árának kötelező kiegyenlítéséről, nyugat-európai szintre hozásáról kevesebb szó esik, pedig a hárommilliónyi nyugdíjast ez érinti leginkább. Ma 150 euró az átlagnyugdíj Magyarországon, ötven kiló kenyeret adnak ennyiért Bécsben. Áprilisban Európára szavazunk, mert gyermekeink, unokáink vannak. De mi lesz velünk? - Somogyi országgyűlési képviselők osztják meg ezzel kapcsolatos gondolataikat olvasóinkkal. Folyamatos egyeztetés az érdekképviseletekkel Dr. Lamperth Mónika belügyminisz­ter, Kaposvár város országgyűlési kép­viselője (MSZP): - Az Európai Unióhoz csatlakozás nagy történelmi forduló­pont az egész ma­gyar nemzet életé­ben. Fontos, hogy minden magyar ál­lampolgár, fiatal és idős egyaránt érezze ennek jelentőségét, tudja, hogyan érinti ez a csatlakozás. A jövő nemcsak a nyugdíj nagyságáról szól, hiszen reményeim szerint a nyug­díjasok is élvezhetik mindazokat az elő­nyöket, amelyek nemcsak gyermekein­ket és unokáinkat, hanem társadal­munk valamennyi tagját érintik. A növekvő életszínvonalat tapasztal­ni fogja az idős korú lakosság is, mert a jövedelmek növekedése együtt kell, hogy járjon a nyugdíjasok anyagi lehe­tőségeinek bővülésével is. Éppen ezért az uniós csatlakozás igényli a nyugdíj- rendszer felülvizsgálatát, ennek munká­latait a szakemberek máris megkezdték. A döntést a kormány az érdekszövetsé­gekkel való egyeztetés után, az Idősügyi Tanács véleményének figyelembevéte­lével hozza majd meg. El kell érnünk, hogy a nyugdíj mértéke és az idősügyi ellátórendszer javítása tisztességes és biztonságos megélhetést nyújtson vala­mennyi időskorú honfitársunk számára. Ma még nagyon sok a bizonytalanság, a megválaszolatlan kérdés, éppen ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy kellő mértékű tájékoztatást és fel­világosítást nyújtsunk. E tájékoztatás­hoz segítséget kívánok nyújtani, biztosí­tom, hogy választóim szakemberek köz­reműködésével, előadásokon és fóru­mokon megismerhessék a ránk váró te­endőket, a csatlakozás előnyeit és ne­hézségeit. Bízom abban, hogy erőfeszítéseinket eredmény követi, mindannyiunk felada­ta, hogy hozzájáruljunk a boldogabb jö­vő építéséhez. Ezek megvalósítása az előttünk álló nagy feladat, amely a nyugdíjasok támogatását is igényli. Eh­hez kívánok valamennyiüknek, minden somogyi nyugdíjasnak boldog új eszten­dőt! „Rendezni végre közös dolgainkat...” Dr. Mátrai Márta országgyűlési képvi­selő, a Fidesz-MPP frakcióvezető-he­lyettese: - József At­tilának ezzel a vers­sorával kívánok az új év elején Somogy- ország minden ked­ves nyugdíjasának nagyon boldog, bé­kés új esztendőt. Olyan társat kívá­nok, akivel könnyen röpülnek a percek, megelevenednek a jókedvű emlékek, és a mindennapok gondjai is hamarabb múlnak. Kívánom mindannyiuknak, hogy a gyermekek, unokák, barátok mindig a közelben legyenek, ha szük­ség van rájuk. Tudom, szükségből és gondból az el­múlt időszakban volt elég. Bár a polgá­ri kormány mindig odafigyelt a nyugdí­jak emelésére, több is elkelt volna az idős emberek háztartásában. Hiába emelkedtek a nyugdíjak 2002 májusáig folyamatosan, a szocialista kormány ezt nem kívánta továbbvinni. A nyári „választási pénz” jól jött ugyan, de nem épült be a nyugdíjakba, s ez sokaknak csalódást okozott. Most azonban fontosabb, hogy a jö­vőbe tekintsünk, az előttünk álló évek­re figyeljünk. Magyarországnak az Eu­rópai Unió küszöbén arra kell töreked­nie, hogy a csatlakozás a lehető legjobb állapotban találjon bennünket. Az ugyanis, hogy milyen állapotban lé­pünk be, még sokáig meghatározza helyzetünket. Most tehát nem a kül­földnek való megfelelés a feladatunk, hanem saját helyzetünk gyors és észre­vehető javítása. A mai vezetőknek nagy a felelőssége. Az Európai Unió nagy lehetőség, de kö­vetkezményekkel is jár. Aki bevezetheti az országot az unióba, annak vállalnia kell a következmények enyhítését is. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy 2003-ban nagymértékben fel kell emel­ni a nyugdíjakat ahhoz, hogy a 2004- ben ránk szabaduló nyugati árak ne ér­jenek senkit készületlenül. Az új év ál­lami költségvetéséből egyelőre hiány­zik erre a fedezet, és érthető, hogy emi­att sokan aggódnak. Nem mondhatjuk, hogy Európa egye­sül, ha közben hárommillió magyar nyugdíjas fizeti meg a számlát. Nem mondhatjuk, hogy Európa egyesül, ha közben a magyar családok, a vidéki em­berek rosszul járnak és csak a csalódás keserű kenyere marad nekik. Őszinte beszédre van szükség, hiszen senkitől nem várható, hogy a bizonytalanba ugorjon. Tudnunk kell, hogy a magyar nyugdíjasok is járhatnak-e emelt fővel Európa utcáin, vagy csak másodrendű- ek lesznek nyugat-európai társaik kö­zött. Reménykedő, bizakodó új esztendőt kívánok minden szeretett nyugdíjas honfitársunknak! Az uniós csatlakozás nemzeti ügy Dr. Kolber István országgyűlési képvi­selő (MSZP): - A közvélemény-kutatá­sok szerint a magyar lakosság döntő többsége támogatja hazánk EU-csat- lakozását. Egy kö­zös álom válik való­ra 2004. május 1- jén. Hosszú út veze­tett idáig: az óvatos kapcsolatépítés, a társult tagság s vé­gül a teljes jogú tag­ság elnyerése. Min­den eddigi kormány kivette részét a csatlakozás előkészítéséből, így közös siker, közös nemzeti élmény lehet „visszatérésünk” Európába. Mit ígér az EU a magyaroknak? Aki illúziókat épít, az csalódik. Aki körültekintően felkészül a lehetőségek kihasználásá­ra, az nyer. Azt tudjuk, hogy az eddig csatlakozott országok jól jártak. Az EU-nak nincs közös nyugdíjas-politi­kája, de a közösségi elvárások sok te­rületen érintik a nyugdíjasok helyze­tét. így például: a politikai stabilitás, a demokrácia, a jogállam, hiszen jobb olyan országban élni, ahol nyugalom és kiszámítható biztonság uralkodik. A társadalmi érdekképviseletekkel kapcsolatos elvárások javítják a nyug­díjasszervezetek érdekérvényesítését. A gazdaság fejlődése újabb lendületet vehet. Jólétünk alapját, s így a nyugdí­jasok helyzetét a saját munkájával te­remtheti meg az ország. Az infrastruk­túra fejlesztésével javul a közlekedés, az egészségügyi és a szociális ellátás. Idős korban ezek jelentős tényezői az életminőség javításának. A fejletlen ré­giók felzárkóztatása révén közel ha­sonló életfeltételeket lehet biztosítani az ország egész területén. Az árakat az elmúlt évtizedben a pi­aci viszonyok szabályozták Magyaror­szágon. így lesz ez ezután is. Az EU nem vár el tőlünk áremeléseket. Az árak és a bérek eddig is eltérőek voltak a különböző tagállamokban, s ezután is eltérőek lesznek. A cél az, hogy mi­nél jobban megközelítsük a fejlett tag­országok szintjét. Az ország helyzeté­nek javulásával válik kedvezőbbé a nyugdíjasok helyzete is. Az első lendü­letet a Nemzeti Fejlesztési Terv 1200- 1500 milliárdos programjának megva­lósítása jelenti. A népszavazás előtt még jobban meg kell ismernünk az Európai Uniót. Ezért készséggel állunk a nyugdíjas­szervezetek rendelkezésére a közös párbeszédre. Erős városi, községi önkormányzatok kellenek Szita Károly, Kaposvár polgármestere (Fidesz-MPP): - Országgyűlési képvi­selőként kaptam a kérdést, már a me­gyei jogú város pol­gármestereként vá­laszolok. Az Euró­pai Unióban kímé­letlen versennyel kell szembenéz­nünk, az erős győz, a gyenge lemarad. Magyarországnak erősnek kell lennie, és ehhez erős váro­sok, községek, erős önkormányzatok szükségesek. Megelégedett emberek­kel kell csatlakoznunk az európai né­pek közösségéhez. Az időseknek is új körülményekkel kell számolniuk, ön­maguk ugyanis már nem sokat tudnak tenni sorsuk javításáért. A mindenkori politika felelőssége, hogy nekik is biz­tosítsa azokat a lehetőségeket, amelyek az európai unió polgárait megilletik. A legnagyobb felelőssége a kormánynak van, mert a kezükben vannak azok az eszközök, amelyek jobb pozícióba hozhatják hazánk több mint három­millió nyugdíjasát, hogy az idős embe­rek ne sorscsapásként, hanem boldo­gulásuk kiteljesedéseként éljék meg a kontinens újraegyesítését. Kaposvár polgármesterének, képviselő-testüle­tének és minden település önkormány­zatának pedig az a dolga, hogy a kor­mányintézkedéseket kiegészítse, és se­gítsen azokon az egyéni gondokon, amelyek a központi szabályozás figyel­mét elkerülték. Mi felkészültünk ezek­re a feladatokra, azon igyekszünk, hogy minél olcsóbb legyen Kaposváron élni. Idén már nem kell szemétdíjat fi­zetni, kevesebbe kerül a távfűtés is, mintegy kétszázmillió forint befizeté­sétől mentesítettük így a lakosságot. Legnagyobb kincsünk az egészség, ezért 2003-ban külön gyógyszerkasz- szát hozunk létre, hogy minden idős ember hozzájusson a számára szüksé­ges orvossághoz, a pénz hiánya ne aka­dályozza a receptek kiváltását, a beteg ember gyógyulását. Személyi segély­hívó rendszert állítunk szolgálatba a magányos betegek biztonsága érdeké­ben, lakhatási támogatást adunk a rá­szorulóknak, mi a magunk eszközeivel igyekszünk zökkenőmentessé tenni a csatlakozást, reméljük, ez irányú fele­lősségét felismeri a kormány is. Fokozott figyelem az idősek iránt Dr. Csákabonyi Balázs országgyűlési képviselő (MSZP), a Nyugdíjasok Or­szágos Szövetségé­nek elnökhelyette­se: - Hosszú évek óta foglalkoztatja a magyar társadalom szinte minden réte­gét, hogy „me­gyünk Európába”. A nyugdíjas társa­dalom döntő több­sége ezt úgy fogal­mazza meg, hogy: „Magyarországon akarunk európai módon élni”. Ez érthe­tő, hiszen az idős korú embereket már nem a munkaerő-áramlás szabad lehe­tőségei érintik. Két dolog, ami legin­kább foglalkoztat minket: még életünk­ben akarunk jobban élni, ugyanakkor támogatjuk az uniós csatlakozást, mert tudjuk, hogy gyermekeink, unokáink boldogulásának ez a történelmi lehető­ség adja meg biztosítékát. Mivel mi is jobban akarunk élni, egyetértünk szö­vetségünk állásfoglalásával: 30-40, munkával eltöltött év után országépítő, generációkat felnevelő tevékenységünk eredményeként erkölcsi elismerésre és biztos, anyagi gondoktól mentes megél­hetésre tartunk igényt. Az erkölcsi meg­becsülést a rendszerváltás óta kormá­nyon levő politikai erők többé-kevésbé biztosították számunkra, fontosságun­kat, gazdag élettapasztalatunkat elis­merik - különösen a választások idején ugyanakkor meggyőződésünk szerint anyagi biztonságunk és jólétünk érde­kében csak részben tették meg a lehető­ségekből adódó intézkedéseket. Az át­alakuló magyar társadalom a sok évti­zedes lemaradást csak lépésenként szá­molhatja fel. Ezt jól tudjuk mindannyi­an, meg is értjük. Azt is tudjuk, hogy csatlakozásunk után hosszú éveknek kell eltelni addig, amíg gyümölcsöző hatása országunk valamennyi polgárát érintheti. Kérjük azonban, hogy foko­zottan figyeljenek ránk, fogadják el, hogy mi már hosszú éveket nem várha­tunk sorsunk jobbra fordulására, ezért szorgalmazzuk az időskorú társadalmi réteg jogos igényeinek gyorsított kielé­gítését. Mindezt úgy szeretnénk, hogy ezzel ne okozzunk generációs problé­mákat. Számítunk arra, hogy kormá­nyunk a nyugdíjrendszer és a nyugdí­jak emelésének átalakítása, gyorsítása révén eléri azt, hogy ne növekedjék, ha­nem jelentősen csökkenjen a különb­ség az uniós országok időskorú lakossá­gának életszínvonala és a miénk között. Azt kérjük, hogy a nyugdíjba vonulás ne az életszínvonal jelentős csökkené­sét idézze elő, hanem a korábbi nívót megtartva békés, kiegyensúlyozott öregkort biztosítson. Mindezek határo­zott igénylése mellett mondhatjuk azt, hogy 2003. április 12-én csatlakozásun­kat a népszavazáson is megerősítjük az egész ország és a mi érdekünkben is. Felzárkóztató nyugdíjemelést Herényi Károly országgyűlési képvise­lő, az MDF parlamenti frakciójának ve­zetője: - Nagy a tár­sadalom adóssága a nyugdíjasokkal szemben. Az elmúlt évtizedekben ugyanis minden na­gyobb társadalmi, politikai változásnak gyakorlatilag ők vol­tak a vesztesei. Eu­rópai megoldás len­ne, ha ezúttal ha­zánk európai uniós csatlakozása végre nem nehezebb, ha­nem kedvezményezettebb helyzetbe hozná azt a nyugdíjas réteget, amely - felsorolni is nehéz, milyen történelmi és gazdasági viszontagságokon ment keresztül, áldozatvállalásuk mértéke szinte felfoghatatlan. A nyugdíjasok anyagi és társadalmi leszakadása vég­zetes hiba lenne. Hiszen ők azok, akik­nek már nincsenek tartalékaik és akik egyedül, saját erejükből már nem képe­sek alkalmazkodni egy új helyzethez. Kiszolgáltatottak, amivel visszaélni nem szabad. Az a havi 150 euró, amely az átlagnyugdíjat fogja jelenteni a csat­lakozásunk után - mondanom sem kell -, szinte a megélhetésre is alig elegen­dő. A Magyar Demokrata Fórum prog­ramjában szerepel a nyugdíjasok hely­zetének gyökeres javítása. Az előző kormányzati ciklusban lehetőségünk is volt megkezdeni a programot akkor, amikor sor került a nyugdíjak differen­ciált felemelésére. Talán emlékeznek: a magasabb nyugdíjjal' rendelkezőknek nyolcszázalékos, a kisnyugdíjasoknak tizenöt százalékos nyugdíjemelést tud­tunk biztosítani. De ez csak az első lé­pés volt. Az MDF elképzelései között szerepel egy egyszeri, nagy összegű, ha tetszik, felzárkóztató nyugdíjemelés. Ennek célja pedig az lenne, hogy a mi- nimálnyugdíjat a mindenkori minimál­bérhez igazíthassuk. így a bérek növe­kedésével együtt automatikusan emel­kednének a nyugdíjak is. Beterjesztet­tünk nemrég egy javaslatot az ország- gyűlésben, mely éppen ezt célozta, hogy a minimálnyugdíj a minimálbér legalább 50 százalékát tegye ki. Ez a legalacsonyabb nyugdíjak azonnali 25 százalékos felemelését eredményezte volna. A kormánytöbbség ezt a javasla­tot sajnos elutasította. Ugyanakkor nem adjuk fel, mert változatlanul célunk, hogy differenciált nyugdíjemeléssel, a bérek növekedését követő automatikus nyugdíjemeléssel és az egyszeri nyug­díj-kiegészítéssel ne hagyjük leszakad­ni azt az idős, nyugdíjas réteget, mely­nek olyan sokat köszönhetünk, egye­bek között az európai uniós csatlakozá­si lehetőségeket, melyek előkészítésé­ben az ő munkájuk is benne van. Remé­nyeim szerint ezt a jelenlegi kormány- koalíció sem gondolja majd másként. Európaiság, hagyomány, gondoskodás Dr. Mézes Éva országgyűlési képviselő (SZDSZ):- Az Európai Unióban nincs egységes nyugdíjrend­szer, az nemzeti kere­teken belül oldandó meg. A jelenlegi tagor­szágok között ma is óriási különbség van a nyugdíjakat illetően, a Svédországban kapott nyugdíj sokszorosa a portugálénak. Felme­rült az igény az egysé­gesítésre, vagy lég- ——————— alább a minimálnyugdíj meghatározá­sára, ezért létrehozták a Szociális Euró­páért nevű munkacsoportot, amely más fontos szociális kérdések mellett a nyugdíjasok ügyével is foglalkozik és keresi a megoldásokat. Magyarországon a nyugdíjaknak követniük kell az árszínvonal és a bé­rek emelkedését. Mindannyian tud­juk, hogy lényeges áremelkedésekre számíthatunk, amelyeket követniük kell a béreknek és természetesen a nyugdíjaknak is. Persze csak óvatosan az optimizmussal, nem remélhetjük, a magyar nyugdíjas a csatlakozás után a német nyugdíjas életszínvonalán fog élni, számítani kell nehézségekre. A magyar államnak nagyon oda kell fi­gyelni a nyugdíjas korosztályra, és ha nem is tud optimális járandóságot biz­tosítani, más intézkedésekkel segíte­nie kell a megélhetésüket. Gondolok itt a gyógyszerár-támogatásra és más, az egészségmegőrzés érdekében adha­tó kedvezményekre, vagy az élet más területein adó- és illetékmentesség, utazás, üdülés, belépők, vásárlási akci­ók során igénybe vehető támogatások­ra. Az állam felelősségén túl jelentős a civil szervezetek szerepe is, amelyek hozzásegíthetik az idős és beteg embe­reket egy derűsebb és gondtalanabb élet kialakításához. Nem csupán az anyagi feltételek jobbításával, hanem azzal, hogy aktivitásukat, társadalmi, közösségi kapcsolataikat legalább rész­ben megőrizhetik. Egy hosszú, dolgos élet hasznos tapasztalataival gazdagít­hatják környezetüket. A lakóközössé­gek, önkormányzatok fontos feladata olyan kezdeményezések támogatása, amelyek a generációkat összekötik, le­hetőséget adva mindenkinek, hogy élet­korától függetlenül kibontakoztathassa képességeit. Pártunkban is sok szakember dolgo­zik az idősekkel kapcsolatos feladatok összesítésén, azok lehetséges megoldá­sán. Tanulmányozzák a nemzetközi ta­pasztalatokat, és a bevált módszereket hazai gondjaink megoldására használ­ják. A XXI. század Európai Uniójába igyekvő Magyarországa számos megol­dandó problémával szembesül, de mind között legfontosabb a legjobb ér­telemben vett európaiság megőrzése, amely értékrendnek egyik alapköve a hagyomány és a család tisztelete, az idősebb generáció gondozása és ember­hez méltó életkörülményeinek megte­remtése. Ez a valódi feladat mindannyi­unk számára. OLDALSZERKESZTÖ: KATONA CSONGOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents