Somogyi Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-19 / Vasárnap Reggel, 3. szám
2003.JANUAR 19. ARCKÉP Cey Bért Róbert az ’56-os forradalom után 18 évesen vette nyakába a világot. A svájci és francia- országi egyetemi évek, valamint nemzetközi elismerést szerző kutatói munkásság után buddhista szerzetesként transzcendens meditációt tanult Tibetben, Amő tálostanítványa volt Burmában. A Madzsarisztán- különítmény tagjaként harcolt Afganisztánban az oroszok ellen 1988- ban. A Burmában élő kisebbségi népcsoport, a karennik követe az UNPO- ban, a képviselet nélküli népek és nemzetek világ- szervezetében. Az ENSZ mellett működő szervezet hágai közgyűlésén nevezte el őt Looking Horse, a sziú indiánok főtáltosa a sólyom emberének. „A fejed mellett az aurádban világoskék sólymot látok lebegni. Erős benned a sólyom energiája...” A 35 évnyi világvándorlás után 1991-ben hazatért Cey Bért Róbert Gyula, az emberi lélek megannyi rejtett titkának tudója. Itthon gasztronómus szakíróként vált ismertté. Most megjelent Magyar halgasztronómia című reprezentatív kötete már a tizedik az ételek ízét- zamatát feltérképező könyveinek sorában.- Hogyan került kapcsolatba a gasztronómiával?- Bárdudvarnokon születtem, ahol édesapám vízimolnár volt. Ebből éltek a felmenőim is vagy négyszáz éve. Nyaranta olykor két-három napig álltak sorba a szekerek, őrletésre várva. A gazdák hoztak magukkal bort, különféle nyersanyagokat, és ott főztek. Megkínálták egymást, mulattak, énekeltek. Mai fogalmak szerint a malom a falu afféle gasztronómiai központja volt. Az ezzel kapcsolatos nosztalgia irányította a figyelmemet a gasztronómiára, valamint a franciaországi egyetemi éveim idején a francia konyhaművészetről szerzett benyomások arról, hogy ott a családok számára milyen szertartás egy- egy étel elkészítése, fűszerezése. Később, amikor főként reklámpszichológiával foglalkoztam, tapasztaltam, hogy hovatovább a magasabb társadalmi kasztba kerülés alapfeltétele a gasztronómiai kommunikáció. A doktori disszertációmat már az étkezési szokások pszichológiájáról írtam. Kihívást éreztem ebben. Az egész a hajdani lovagi tornákra emlékeztetett, jóllehet itt nem a pengék csaptak ösz- sze. A társadalmi kommunikáció e kitüntetett területén verbális párbajok folytak arról, hogy mondjuk az adott ételhez Chateau Margout vagy Chateau la Fit bor illik. Más úgy véli, csak a Chateau Obreon segít kiemelni a feketeribizli-már- tás zamatát, csak ez harmonizál az étellel. E szócsaták győztese ugyanúgy elnyerte a mai királykisasszonyok csodálatát, mint vértes középkori előde. Az, hogy valakinek kastélya vagy helikoptere A sólyom embere Cey Bért Róbert Gyula Született: 1939-ben, Bárdudvarnokon. Pályafutása: 1956-ban hagyta el az országot, s már Ausztriában érettségizett. Svájci és francia- országi kereskedelempszichológiai egyetemi tanulmányait követően Párizsban doktorált. Több mint három évtizeden át járta a világot, elsősorban a Távol-Keletet. 1991-ben tért haza. Művel: Tizenegy, főként gasztronómiai tárgyú, s több világnyelvre is lefordított kötet. Cey Bért Róbert Gyula: amikor a magyar konyha megújításáért harcot indítottam, az egész szakma rám támadt van, nem számít különlegesnek. Annál inkább, aki sikeres a blöfföktől sem mentes gasztronómiai halandzsában. Magam is megpróbáltam, s hamarosan bekerültem ebbe a sznob forgatagba, ahol meglepetésemre már mint a gasztronómia neves kutatóját tiszteltek...- Hazatérve Magyar- országra először mégsem ezen a területen próbált érvényesülni...- 1991-ben azt hittem, sokrétű nemzetközi kapcsolataim és az élelmiszer- marketinggel kapcsolatos kutatói múltam elég lesz ahhoz, hogy ezen a magyar export szempontjából meghatározó területen megéljek. Ám mindig csak azt kérdezték, mennyit akarok befektetni egy vállalatba, és nem azt, hogy mit tudok. A külföldről hazatértekről föltételezték, hogy milliomosok. S mert én nem lettem gazdag, először ki kellett találnom, hogy miből éljek. Mivel a gasztronómia területén már ismertek - kezdeményezésemre jött létre például a Magyar Borakadémia -, ez látszott kézenfekvő megoldásnak.- így ez csak afféle kényszerű döntés volt?- Igen. Hiszen például az időközben létrehozott Országimázs Központban, ahol szakmai múltam dokumentumait, publikáción mát és számos országból származó referenciáimat csatolva jelentkeztem, válaszra sem méltattak. Később elárulták: túlképzettnek ítéltek a feladatra... Szóval mentőötletként maradt a gasztronómia.- Mégis a legsikeresebb hazai szakíró lett. Miként látja: gasztronómiai kultúráját tekintve Magyarország hol áll a világban? A magyar ételeket nem övezi mítosz, itt nem tulajdonítanak költészetet egy íznek, mélyebb üzenetet egy fűszernek...- Sajnos így van. Harminc-negyven éve Párizsban hatvan, Münchenben húsz, Bangkokban öt, Tokióban három magyar étterem volt. Most Párizsban egy van, várhatóan rövidesen az is bezár, Münchenben kettő, a Távol-Keleten valamennyi bezárt. A magyar konyha nem vonzó a külföldieknek. Hiába mondunk mi mást, nemzetközi összehasonlításban a magyar ételeket nehéznek, kevéssé egészségesnek, nem elég esztétikusán tálaltnak tartják. Mikor a magyar konyha megújításáért harcot indítottam - mint kiderült, szélmalomharcot -, az egész szakma rám támadt. Egyebek között a szakácsolimpiákon elért eredményeinkkel, az elnyert Osz- kár-díjakkal érveltek. E díjak bűvöletében nem akarják meglátni, hogy e versenyeken eleve részt sem vesz a szakma nemzetközi elitje, még kevésbé, hogy a magyar konyha krízisben van. A turizmus országos szakirányítói korántsem érzik égetőnek, hogy új. stratégiára lenne szükség a magyar konyha nemzetközi megítélésének javításához. A gasztronómiai turizmus fejlesztése kulcskérdés Magyarország számára. Ehhez azonban változnia kell az ételek tálalási módjának, a borok közül pedig azoknak a marketingjét kell erősíteni, amelyek mások, mint ami bárhol kapható Európában. Korábban a német turistát az vonzotta, hogy nálunk olcsón sokat ehetett. Három nagy szelet hús és hozzá köret! Hát ez fantasztikus, mondták 10-20 éve. Azóta már sokkal rafináltabbak az igények, csakhogy mi nem vettük észre: más kell.- Mindennek ellenére kialakult a borutak hálózata. Országszerte rangos események sora utal arra, hogy mégiscsak fejlődött a hazai gasztronómia...- Ezeknek még nincs visszhangja külföldön. Ami a borutakat illeti, azok közül csak a villány-siklósi működik. A többi, a balatoni, a tokaji, az egri, a soproni és az alföldi csak formálisan létezik. Felső kezdeményezésre létrehozták őket, de a működésük, a programjuk nincs kitalálva. A magyar gazdaság húzóágazata lehetne a borászat, hiszen csúcsboraink a francia borok szintjén vannak. Az egri, a villányi, sőt most már a szekszárdi vörös ég a mátraalji, a Bala- ton-felvidéki fehérborok kiválóak, csak külföldön ezt kevesen tudják. Exportstratégiánk még mindig rövid távú. Nincs meg a programja mondjuk annak, hogy miként juthatunk be 10 év múlva borainkkal Európa legrangosabb éttermeibe. Tudatos és körültekintő felkészülés nélkül nem megy. Thaiföldön például három éve nyitottak egy magyar éttermet. Bangkok távoli külvárosában, egy garázs- épület harmadik szintjén, egy francia diszkó fölött. Az még hagyján, hogy a vezetője nem ismerte a thai nyelvet, csakhogy angolul sem tudott, az országról pedig végképp fogalma sem volt. Hiába mondtam el, hogy ott minden utcasarkon friss halat árulnak, az emberek ezeknek az ízéhez szoktak. Ők ennek ellenére Budapestről szállították a mélyhűtött halat: a thaiföldiek nem tudták megenni. Magyarországról vitték a bútort - a vállalko- . zásból sokan igyekeztek hasznot lefölözni -, miközben Bangkok az a város, ahol ha egy asztalosműhelyben az ember lead egy fotót, két nap múlva elhozhatja a legszebb stílbútor pontos másolatát is, olcsón. Nem sorolom a magára nem sokáig várató csőd okait. A szomorú csak az, hogy gyakran jellemzi hasonló dilettantizmus a magyar gasztronómiai marketinget... Cey Bért Róbert a finom ízeknél és zamatoknál talán jelentősebb titkokat is tud: az emberi lélek belső harmóniájának nyitját. Ezt bizonyította tavaly megjelent, a szabadság és halál útját végigjáró „filozófiai kalandregénye”, A sólyom embere, amelynek nagy részét még a karenniai őserdőben írta a nehéztüzérség ostromgyűrűjében. „Nem tudhattam akkor - mondta egy korábbi beszélgetésünkkor -, hogy a következő robbanás nem juttat-e engem is a túlsó oldalra. A halál közelsége mozgósítja az emberben a transzcendens erőket. A sorok úgy születtek, mintha valaki diktálta volna őket.”- Tavaly azt mondta, megírja a sólyom emberének magyarországi éveit is. Ezzel szemben újabb gasztronómiai könyve került a boltokba. Letett talán a tervéről?- Nem, de még nem merem megírni, mert talán túl provokatív lenne. Az életünknek sok visszásságát látom, megannyi alapvető hibát, amelyet mi, magyarok elkövetünk. A huszadik század csapásai negatív lelki vonások sorát alakították ki a magyarokban. Most egy gyógyulási folyamat modelljét kellene megtalálni. Ez nagyon nehéz, ám nem odázható el. Elsősorban a fiataloknál nem. A népek, amelyeket a világot járva megismertem, jóval optimistábbak, nyitottabbak az élet örömeire. ’56*ban a Corvin köznél harcoltam, s most az évfordulón találkoztam több akkori barátommal. Mindenki siránkozott, panaszkodott, szidott másokat. Sajnos az indulatosságban és az intoleranciában is megelőzünk más népeket. Még a legnagyobb nemzeti ünnepeink megítélésében is negatívak vagyunk, s csak fehé- ren-feketén látunk. Ez utóbbi a sztálinista évekből maradt beidegződés. Igaz, ma már a jobboldaliak is nem egyszer nyilvánulnak meg bolsevista módon. Ezt nagyon sajnálom. BIró Ferenc
