Somogyi Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-18 / 15. szám

9. OLDAL 2003. Január 18., Szombat Hétvége Sivatagi őrült száguldás A városé lehet a Siófok FC Életműtárlat a Vaszaryban 10. oldal 11. oldal 16. oldal Csokorba kötött poézis Képriport: Így eszünk mi Kerék Imre, Arany János-díjas költő összegyűjtött versei kö­zött tallózva a magyar költé­szet múltja, jelene és jövendő­je egyszerre dereng föl az ol­vasónak. A háromfai szárma­zású poéta Virágvölgy címmel megjelent kötetében fél évszá­zad költői munkássága bont szirmot előttünk. A veretes magyar nyelven íródott versek szinte észrevétlenül kalau­zolják végig az olvasót a világ és szűkebb pátriánk, Somogy halha­tatlan verselőinek világában mely­hez lágyan simulnak a szülőföld és a röghöz kötődő emberek sze­retetteljesen megrajzolt portréi. Kerék Imre annak a nemzedék­nek a tagja, melyet a Beatles-kor- szak, 1968 eseményei, a diákláza­dások, s a hippivilág életérzései faragtak felnőtté. A kicsiny somo­gyi falu, Háromfa szülöttének rí­mekbe szedett gondolataiból azonban mintha hiányozna a kö- zép-kelet-európai lázadó hang, mely a kortárs magyar irodalmat sem hagyta érintetlenül. Szelíd természet- és emberszeretete, ver­selésének ritmusa, hangulata hol Berzsenyi, hol Arany János, Ju­hász Ferenc, Nagy László, Illyés Gyula, hol pedig Weöres Sándor költészetét idézi. De nem mint holmi epigoné, hanem mint azé a XX. század végén kiteljesedő ma­1942. június 29-én Három­fán született. 1996-ban ma- gyar-orosz-rajz szakos tanári diplomát szer­zett a pécsi ta­nárképző főis­kolán. 1974-től a soproni Szent Orsolya Római Katolikus Iskola könyvtáros tanára. Arany János-, Radnóti- és Kormos Ist- ván-dijas. Húsz kötete, köztük 3 gyer­mekkönyv. kritikái és versfordításai láttak napvilágot. • KERÉK IMRE: Isten háta mögött Isten innen messze lakik, már fel sem tűnik a hiánya. A csillagszörű lovak itt belegebednek a sárba. Dörmögő, száraz öregek - máról-holnapra élnek. Topognak, szidják a telet, szecskát darálnak a tehénnek. Átlép fölöttük az Idő. Fiaik szétfutottak a világban. Történelemmé-kövesedve ülnek a halál pitvarában gyár költőé, akit köt a rög. Aki me­het bár a nyugati végek cívis váro­sába, a fonyódi piacra vagy Istambul forgatagába, Pompei ködbe izzott romjai közé, ahol föl- sejlenek az ókor poétáinak klasz- szikus rímei, mégsem feledheti a háromfai parasztház udvarát, a csutaszár-hegedűt faragó nagyap­ját, kit „tuskófejű, méla tehenek siratnak”, s „kinek emléke zöld ágra akasztott tarisznya”. A lírai szemlélődést azonban néha nála is fölváltja egy-egy élesebb, csípő- sebb társadalomkritika, melynek megfogalmazásában az ókori latin Martialis segédkezett. Kerék Imre több mint harminc éve intett búcsút a kies somogyi tájnak, s vált a cívis város, Sopron polgárává. Somogyból származó, Somogyhoz kötődő soproni költő­nek vallja magát. Emlékei, gyöke­rei Háromfához, a Rinya-parthoz, a balatoni tájhoz, munkája, hét­köznapjai azonban már a hűség városához kötik. Hétvégeken fel­kerekedik a Sopront ölelő erdők­be, s ellátogat a Fertőszéplak mel­letti Hegykőre, ahol öt évig taní­tott, s ahol - mint hajdan Illyés verses oratóriumát a somogyjádi- ak - az ő gyűjteményes kötetét is bemutatták. Ugyancsak e kötetét ismerhették meg a Soproni Tudós Társaság a XIX. században tagjai a soproni evangélikus líceumban, s azt reméli, rövidesen Háromfán is találkozhat a Virágvölgy ihletői­vei, olvasóival. A gyermekekkel, akiket több kötettel, köztük az Év Könyve kitüntető címet elnyert Varázs síp cíművel is meglepett. Kerék Imre még el-ellátogat a szülőföldjére, mely édesanyja ha­lála, a hajdani otthont körülölelő lugas kivágása óta szomorú emlé­kekkel terhes. De itt találkozhat még ifjú éveinek ihlető költőivel, Takáts Gyulával, Papp Árpáddal, Laczkó Andrással. Fodor András már hiányzik a sorból. Kaposváron sétálgatva - mint1; mondja - ha nem vigyáz, el is té-. ved, annyit fejlődött a város. De nem feledte a költőt, aki hajdan a Somogyi Néplap munkatársaként írásaival színesítette a kulturális rovat munkáját. Gyűjteményes kötetének megjelenéséhez - mely valamennyi megjelent könyvének írásait tartalmazza, s amely a győ­ri Hazánk Kiadó gondozásában lá­tott napvilágot - Háromfa önkor­mányzata mellett Kaposvár város és a megyei önkormányzat is se­gítséget nyújtott.- Úgy érzem, valami lezárult és valami újnak kell kezdődnie, de még nagyon üres vagyok - nyilat­kozta nemrégiben. A rokon népek verses meséi­ből, állatfabuláiból készülő kötete azóta már kiadás előtt áll. VÁRNAI ÁGNES „Erős várunk a nyelv” ________(Kosztolányi) A nyelvtisztítás A nyelvtisztítás olyan nyelvi te­vékenység, amely főleg az ide­gen szavakkal - elsősorban a germanizmusokkal és az angli- cizmusokkal - szemben nyilvá­nul meg. A nyelvtisztítás - ide­gen szóval a purizmus - jelen­sége alapjában véve dicséretes és követendő, hiszen nyelvünk tisztaságát, hagyományait, érté­keit igyekszik védeni. A túlzás azonban - mint az élet oly sok más területén - káros, mert olyan szavak, kifejezések hasz­nálatát is tiltja, amelyek eseté­ben ez nem szükséges. Az idegen szavak lehetséges alkalmazásához némi segítsé­get nyújthat, ha anyanyelvűnk védelme szempontjából három csoportba soroljuk ezeket a sza­vakat. Az 1. csoport: fölösleges til­tani (mert más hangulat kap­csolódik hozzá vagy pedig egy­szerű magyar szóval nem he­lyettesíthető). Ilyen az aforizma: gondolat; szellemes, tömör, csattanós mondás, a baké: a bor zamata, illata, a büfé: étkező, hi­degkonyha, hidegételek, falato­zó stb., a bürokrata: rideg, szív­telen hivatalnok, a diszkó: gépzenetánc, lemeztáncterem stb., a dokumentumfilm: igaz­film, esetfilm, tényfilm vagy a múzsa: költői ihletet adó sze­mély. (Képzeljük el így a mon­datot: Vajda János számára a költői ihletet adó személy Gina volt. A helyes mondat - termé­szetesen - így hangzik: Vajda Já­nos múzsája Gina volt.) E sorba tartozik a rakéta: a tűzijáték lö­vedéke, katonai lövedék stb., a sláger: divatos, sikeres, könnyű zeneszám. A 2. csoport: mindkét forma használható. Ilyen szavunk a parlament: országház, ország- gyűlés stb., a patika: gyógyszer- tár, a reneszánsz: újjászületés, a parkoló: gépkocsitároló. A 3. csoport: jobb lenne a magyar szó. Ilyen szó a manap­ság gyakorta emlegetett büdzsé, helyette sokkal jobb a költségve­tés, a differencia csak annyit jelent: különbség, a pozíció sem több, mint helyzet, állás stb., az aeroszol pedig illat- vagy gyógy­szerfelhő. Nem gondolom, hogy mindezt mindenki allelufával fogadja, de nyelvünk védelmé­ben se essünk át a ló másik ol­dalára! (Az alleluja jelentése egyébként ebben a mondat­ban: örömujjongás, kitörő öröm; más összefüggésben: uj­jongó egyházi ének, az Úr di­csérete.) MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ _____________ _____________ Könyvespolc ______________________________ Ka réi Vanek: Svejk az orosz fronton Jaroslav Hasek Svejkjét lehet szeretni vagy nem szeretni, abban azonban ellenfelei is egyetértenek, hogy a figura a XX. századi világirodalom egyik meghatározó egyéni­ségévé vált. Sőt nemcsak egyéniség, hanem valósággal fogalom. Svejk, a „zseniális hü­lye”, a „minden hájjal megkent gazember”, aki minden helyzetben feltalálja magát. Túlélési ösztöne a legkatasztrofálisabb helyzetekben is diadalmaskodik. S nem­csak a túlélésért harcol; harca az örök kis­ember harca is a mindenkori drill, basásko- dás, önkényesség ellen. Ezért vált oly nép­szerűvé a világon „Svejk, a derék katona”. Jaroslav Hasek impozáns, hatalmas terje­delmű regénye azonban az író váratlan, ko­rai halála miatt befejezetlen maradt. Karéi Vanek, az író egyik legjobb barátja elhatá­rozta, hogy folytatja Svejk kalandjait, termé­szetesen a nagy előd szellemében. Azt maga Vanek is tudta: műve nem érheti el Hasek zsenialitását. Ám a magyarul most első íz­ben megjelent „Svejk az orosz fronton” mégis lenyűgözi az olvasót. Ebből a műből is árad a vérbő, népi humor, amely annyira átszövi Svejk kalandjait. És elénk lépnek a jól ismert szereplők is: a joviális Ságner kapi­tány, Lukács főhadnagy, aki most is hol megőrül Svejktől, hol sokszor képtelen nél­küle bármit is megcsinálni, Dub hadnagy, Svejk legnagyobb ellenfele, Biegler kadét, Jurajda, az okkultista.szakács, Vanek szám­vivő őrmester (talán maga az író?!), Baloun, a falánk, de csupa szív tisztiszolga. Minden szereplő, minden esemény Svejk, az ordo- nánc körül forog. Hiszen mágnesként vonz­za magához a jót és a rosszat egyaránt... A „Svejk az orosz fronton” a „nagy csihi- puhi” folytatásával indul. Hol folyóként árad, hol csak csermelyként csörgedezik a cselekmény. De Svejk kalandjainál nem is ez a lényeg, hanem azoknak a példázatok­nak az özöne, amelyek át- meg átszövik ezt a regényt is. Hiszen Svejknek mindenre van valamilyen története, amely hol haho­tára fakasztja, hol megőrjíti feljebbvalóit... A történetek közül álljon itt egy csattanó­ként. A'náchodi polgármester - még a béke­időkben - diadalkaput építtetett a városon át­vonuló Ferenc József tiszteletére. Az elöljárók sokáig törték fejüket a kapura teendő felira­ton. Mikor a leplet lerántották, a következő szöveg volt ott: Jézus, Mária, Szent József! Most jön hozzánk Ferenc József!” És min­denki csodálkozott, hogy „Európa első gaval­lérja ” merev arccal, szó nélkül távozott... Azután felgyorsultak az események. Svejk zászlóalja, amely eddig téblábolt az oroszok háta mögött, hirtelen szembekerül az igazi háborúval. A „Vorwarts! Vorwárts!” című fejezet bizonnyal a könyv legdrámaibb része. Itt már nem a békés beszélgetések, a humoros epizódok dominálnak, hanem ma­ga a szó szoros értelmében véres valóság... Svejk és társai a pergőtűzben görcsösen szorítják puskájukat. Egy becsapódó gránát darabokra tépi Svejk régi ellenfelét, Dub had­nagyot. És szinte sajnáljuk, hogy ez a két lá­bon járó szolgálati szabályzat, ez az elké­pesztően merev katona végleg eltűnik a kötet lapjairól. Híres mondása: „Ha nem volna Ausztria, ki kellene találni”, valóságos szálló­igeként röpdösött a katonák között. A következő pár mondat kommentár nél­kül is elárul mindent a háborúról, A vorwarts, vonyarts” egyre rémisztőbben, egyre esztele­nebbik hangzott, az őrjöngésig fokozódott, a katonák abban a pillanatban összegörnyedve a földre vetődtek, mintha a hátukat ostoroz­nák... ott feküdtek előttük a halott orosz kato­nák, levetett cipővel, hanyatt vagy oldalukra fordulva, vagy arccal a földnek, úgy, ahogy a hordárok kiengedték őket a kezükből. Sötétlő arcuknak és vicsorgó fogazatuknak kellett bá­torítania az előrenyomuló osztrák hadsereget.” Svejk természetesen ezt az elképesztő szi­tuációt is túléli. Egy bombatölcsér mélyén el­bújva ápolja sebesült bajtársát, s közben ki­rámolja az orosz raktár húskészletét... Vanek is, akárcsak Hasek, mesterien kom­ponálja a történteket. Mikor az olvasó már be- leborzong az eseményekbe, megjelenik Svejk, hogy helyére tegye a dolgokat. Nem­csak a regény lapjain. Belső énünkben is... Svejk hősiességéért, bajtársa ápolásáért az egyik legmagasabb kitüntetésben részesül. A tiszt a nagy ezüst vitézségi érmet olyan vadul vágja Svejk mellkasára, hogy végighasítja a derék katona bőrét is. Igazi svejki fordulat. Egy jellegzetes epizóddal immár befejez­hetjük Svejk kalandjait. A harcok szüneté­ben közös megegyezéssel a két ellenséges tábor összegyűjti sebesült és halott katonáit. Egy gránátnyomástól beszélni képtelen, meztelen, rángatózó katonára vadul üvölt az ezredorvos: „A miénk vagy, vagy orosz? Cseh, magyar, német, lengyel?” Svejk pedig jelenti: „Oexellenciájának alázatosan jelen­tem, ez egy ember. Ha az embert meztelen­re vetkőztetik, nehéz megállapítani, melyik országból jött. Csak egy biztos: Ember...” Ahogy Svejk is az. Az örök kisember. Aki immár Hasek és Vanek mellett Josef Lada hal­hatatlan illusztrációival is színesítve tovább­menetel ajialhatatlanságba. dr. sípos csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents