Somogyi Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-16 / 13. szám
12. OLDAL NYUGDÍJASOK 2003. Január 16., Csütörtök Színes, változatos program A nyugdíjasok kaposvári egyesületének elnöksége és kulturális bizottsága összeállította az első fél év klubdélutánjainak programját. Első találkozójukat már január első szombatján megtartották, pótszilveszteri bátyus bált rendeztek akkor. 20-án, hétfőn újabb nagy érdeklődéssel várt előadásra kerül sor: dr. Csákabonyi Balázs szocialista országgyűlési képviselő, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnökhelyettese tart tájékoztatót A nyugdíjasok helyzete ma és az európai uniós csatlakozás után címmel. Febrüárban dr. Gaál János nyugalmazott ügyésztől kaphatnak jogi tanácsot az idősek, Mihályfalvi László, a Táncsics gimnázium igazgatója pedig Beszéljünk szépen, jól magyarul címmel tart előadást. Márciusban nőnapi köszöntőt tartanak és a 48-as forradalomról emlékeznek meg az. egyesületben. Amit mindenkinek illik tudni címmel Szabó Lászlóné középiskolai tanár tart előadást, Rozslay Géza nyugalmazott mérnök, fotóművész is folytatja Kalandozások című diaképes sorozatát. Áprilisban közismereti vetélkedőt tartanak, amelyen részt vesznek a kaposvári kistérségi nyugdíjasklubok és egyesületek csapatai is. Április 18-án az egyesület vendége lesz dr. Balás Béla megyéspüspök. Májusban Kurucz Gabriella, a megyei Ántsz munkatársa tart előadást Egészséges táplálkozás idős korban címmel. Rácz Jenő nyugalmazott szakfelügyelő pedig Azonos téma - több szerző címmel különleges irodalmi csemegékkel ismerteti meg hallgatóságát. A nyári szünet előtti utolsó, júniusi klubdélután témája még nincs lekötve. Tervezik még tavasszal közéleti vitafórum megtartását is. ■ A Szivárvány felajánlása Marcali A Somogyi Hírlap múlt heti nyugdíjasoldalán olvastam Garai Lászlóné nyugdíjas „Somogyzsit- fai ‘keserűség” címmel közölt panaszos sorait - írja lapunknak és a zsitfai polgármesternek küldött levelében Antalicz Istvánné, a Marcali Szivárvány Városi Nyugdíjas Egyesület elnöke. - Egyesületünk kulturális csopórtja évek óta több községben az idősek világnapján és más ünnepségen szerepelt műsorával, legutóbb például Nemesdéden jártunk. A mi tagjaink szerencsére néni érzik azt a keserűséget, mint amit a levélíró panaszol, ezért szeretnénk egy kis vidámságot, örömet vinni életükbe. Felajánlom, hogy kultúrcsoportunk egy későbbi egyeztetett időpontban elmegy önökhöz és a műsort bemutatja a somogyzsitfai idősek szórakoztatására. Ellenszolgáltatásként csupán azt kérjük, hogy az autóbusz költségét, amely számításunk szerint hatezer forint - az önkormányzat vállalja magára. Jó szándékú felajánlásunkról egyúttal értesítettem Garai Lászlónét is. Elnézést kérek, ha beleavatkoztunk a község életébe, de csak a segítő szándék vezetett bennünket. (Ha létrejön a marcali és a somogyzsitfai nyugdíjasok találkozója, Antalicz Istvánné valószínűleg jó tanácsokat ad arra is, hogyan segíthetnek magukon a helybeli idősek, mivel tehetik értelmesebbé, változatosabbá, színesebbé életüket.) ■ Szilveszter januárban Barcs A Barcsi Városi Nyugdíjas Klub tagjai családjuk, szomszédaik körében búcsúztatták a 2002-es évet, de a klubban is megtartották a szilvesztert, január 4-én, szombaton, a barcsi Művelődési Központ nagytermében került sor a bálra. Szép számmal érkeztek a nyugdíjasok az idei első mulatságra, hat órakor már ki lehetett tenni az ajtóra a megtelt táblát. Virgoncz Lajosné, a ldub elnöke köszöntötte a megjelenteket, külön üdvözölte az új klubtagokat, értelmes, tartalmas időtöltést, jó szórakozást kívánva nekik. Beszélt az idei elképzelésekről is, nagy taps fogadta bejelentését, hogy ezentúl minden hónapban bált rendeznek. Elsőként februárban a farsangi mulatság kerül sorra, amelyre a szomszédos horvátországi nyugdíjas barátaikat is szeretettel várják. A tavaszi egyhetes erdélyi utazás szervezése is megkezdődött, az elnök asszony részletesen ismertette a programot, többen már ott bejelentették részvételi szándékukat.- Mindenki érezze úgy magát, mintha ma lenne szilveszter - kívánta végül Virgoncz Lajosné. Ezután Varga Attila - a klub örökös zenésze - vidám muzsikába kezdett, néhány pár a parkettre perdült. Példájuk ragadós volt, hamarosan megtelt a tánctér. Amikor éjfélt ütött az óra, elénekelték a Himnuszt, majd folytatódott a jókedvű forgatag. Né- hányan még a cipőjüket is levették, harisnyában, zokniban mulattak hajnalig. JEKI GABRIELLA Tartjuk egymásban a lelket... Dr. Gyenesei István adta át a díjat dr. Bors Istvánnak és Nemesházy Miklósnak fotó: török anett Somogy Megye Közgyűlése 2003. január 6-a, a címeradományozás 504. évfordulója alkalmából a Somogy Polgáraiért Díjjal tüntette ki többek között a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége két vezetőjét, Nemesházy Miklós elnököt és dr. Bors István titkárt, nehéz sorsú, az élet súlyos harcában megfáradt egykori bajtársaik érdekében kifejtett önzetlen, magas színvonalú munkájukért. A díj átadása majdnem egybeesett a doni áttörés 60. évfordulójára való emlékezéssel. Az 1943. január 12-én kezdődött hadművelet felmorzsolta, megsemmisítette a mintegy kétszázezer főnyi 2. magyar hadsereget. A harci tapasztalatokat még nem szerzett, éhező, téli ruházattal, hatékony fegyverzettel, lőszerutánpótlással nem rendelkező, legyengült hadsereg majd kétharmada a harcokban elpusztult, eltűnt, megfagyott. Harmincezren hadifogságba estek, arról már nincs adat, hogy a ráták, katyusák, tankok, tarackok félelmetes doni pergőtüzét túlélők közül hányán pusztultak el a lágerekben. A kevés megmaradt hazatérőnek pedig hosszú éveken át szégyellnie kellett a kiállt megpróbáltatásokat. A volt hadifoglyokat a Szovjetunió ellenségeként kezelték. A megyenap két kitüntetettjét is a háborús emlékekről és a fogságról kérdeztük. Dr. Bors Istvánt a marosvásárhelyi katona- iskolában a tanév végét meg sem várva, 1944. november 15-én avatták zászlóssá. Tizenkilenc évesen szakaszparancsnokként került ki a lengyel frontra, a Lodz körüli harcokban vett részt. Felső-Ausztriában került amerikai fogságba.- Előtte még az oroszok is foglyul ejtettek, tizenöt-húsz percre - pontosítja az eseményeket. Majd hat évtized távlatából már mosolyogva meséli a történetet: - Egy erdősáv átfésültére kapott parancsot a szakaszom. Azt kellett felderítenünk, vannak-e ott szovjetek. Az egyik tisztáson kettévált az egység, hatan- nyolcan a környéket vizsgálták át, mi, többiek meg tüzet raktunk az irtáson, hogy melegedjenek majd a visszatérők. Szalonnasütéshez készülődtünk, amikor géppisztolysorozatok szakították meg az erdő csendjét, golyók szaggatták körülöttünk az ágakat. Égnek emeltük azonnal a kezünket, mire a környező bokrokból előjöttek az oroszok, felderítésre küldték őket is. Szokásukhoz híven megkezdték a zabrálást, elvették az értékeinket, káromkodtak, szitkozódtak. Aztán megismétlődött a korábbi jelenet, újra megszólaltak a géppisztolyok, a mieink jöttek vissza a lövéseket hallva. Fordult a kocka, most a szovjetek adták meg magukat. Kaptak a közben megsült szalonnából, majd fegyverek nélkül engedtük el őket, mi pedig visszatérve jelentettük, hogy az erdősávban oroszok vannak... A békekötés napján, 1945. május 9-én reggel a franciák fogságába kerültek, s még aznap átadták őket a riedi tábort őrző amerikaiaknak, akik nem sokat törődtek a magyar csapattal. A polgármester gondjaira bízva egy közeli faluban szállásolták el őket, a lakosságnak járó sovány fejadagot kapták. Közben tó- derítették, hogy a környékbeli parasztok magyar katonalovakkal művelik a földet, ezeket újra besorozták, így 1945. november 25-én harmincnyolc lóval, tizenhat szekérrel lépték át a magyar határt. Azt talán már mondani sem kell, a kutya se köszönte meg, hogy hazahozták a kincstári vagyont. Nemesházy Miklós is a kadétiskolából került a frontra. Sopronban, majd Pécsen járt hadapródiskolába, fiatal zászlósként 1944 májusában került a frontra. Részt vett az Odera menti harcokban, kétszer sebesült, egyik alkalommal tüzes késsel szedte ki a szilánkokat a saját lábából. 1945 áprilisában Berlin közelében esett az oroszok fogságába. Az ukrajnai Dom- basz-Csisztyapova szénbányában katonatársaival rabszolgamunkát végzett. Kemény normát követeltek, tizenöt-húsz tonna szenet kellett kitermelni naponta. Az ukrajnai szén egy kis szilánkját beágyazódva ma is a bőre alatt hordja. 1948. november 2-án térhetett haza Magyarországra. A debreceni eligazítóból szénbányásznak akarták küldeni, amit érthető okokból nem fogadott el. Előítélettel fogadták, bárhol jelentkezett munkára. Az erdőrendezőségnél lett figuráns, majd később technikum és felsőbb iskolák után került földmérő mérnöki beosztásba. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének története már a két kitüntetett közös emléke. Ez az egyesület nem sokkal a háború után megalakult, elsősorban a keleti foglyok megsegítésére, de a kommunista hatalomátvétel után betiltották. 1989-ben újították meg a működését a fővárosban, aztán a 90-es évek elején megalakították a somogyi szervezetet is.- Eleinte úgy tűnt, hogy az ország vezetői törődnek velünk, de ahogy telt-múlt az idő, megszűnt irántunk a figyelem és a támogatás is - sorolja az eseményeket dr. Bors István. - Most tagdíjból, adományokból és a megye-város közös alapjából juttatott évi hatvanezer forintból tartjuk el magunkat. Ez arra elég, hogy a Hadifogoly Híradót az előfizetőknek postázzuk, nemzeti ünnepekre koszorút veszünk, és eleget teszünk szomorú kegyeleti kötelezettségünknek, erre bizony egyre gyakrabban sor kerül. Kéthetente pénteken fogadónapon adunk tanácsot, segítséget azoknak a tagjainknak, akik hozzánk fordulnak. Nagy reményeket keltett az úgynevezett „málenkij robot”, a jogtalan fogva tartás után járó nyugdíj-kiegészítés ígérete, de évek alatt nem történt semmi. Kérvényeket, fellebbezéseket, leveleket írtak, az ügy most az Alkotmánybíróság jogértelmezésére vár közel egy éve. Valamilyen állásfoglalás pedig már nagyon kellene, mert múlik az idő és lassan elfogynak az igényjogosultak. Érdeklődésünkre azonban nem is válaszolnak. Az elnök és a titkár abban is egyetért, hogy a Somogy Polgáraiért Díj a volt hadifoglyok szenvedésének, meghurcoltatásának utólagos kárpótlása: - Mi a rendelkezésünkre álló szerény eszközökkel megpróbálunk segíteni sorstársainkon. A találkozóinkon nyíltan beszélhetünk már az emlékeinkről. Tartjuk egymásban a lelket... ■ Tábori posta Levél a doni frontra 1942. november 13-án: Szeretett Fe- ----------------------------------------——— ----------------I* Vr:,— TÁBÖ3I POSTA! LEVfcLCZÖí.AJ3 halas sziwel • »>*«»«»«»» köszönöm 4. fe^. ^ , /fVV * lápját, amit ma-----^ ^ ka ptam meg. . twj ^UJtí 1 Boldog va- ^ | «-■ ) * gyök, hogy J •: Sví, • ZL -c o t-jit eV iww hy nincs semmi 1 q— l • bajaéssorsá- ‘*'“$*1-UUA'° val meg van * b'JU elégedve. ........p” , v Ör ülök, hogy r'*.... ; -1 AO a ci garettát —tA.... ZZTTPZI megkapta, hí-..........-— ----------------------------------------------------sz én olyan szeretettel küldtem és remélem, éppen olyan szeretettel fogadta is. Az eltett bélyegekért remélem is, hogy személyesen fog eljönni, amit nagyon-nagyon várok is, és a Jó Isten ezt meg is fogja adni... írjon, ha lehet. Imám óvja meg minden bajtól. Sok-sok sóhajt küldök. Nagyon meleg szeretettel számtalanszor üdvözli Zsófia. Hírek NYUGDÍJASOK AZ UNIÓBAN. Dr. Csákabonyi Balázs országgyűlési képviselő (MSZP), a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnökhelyettese tart előadást hétfőn A nyugdíjasok helyzete ma és Európai Unióhoz való csatlakozás után címmel, majd válaszol a feltett kérdésekre. A tájékoztató 20-án délután 2 órakor kezdődik a Szent Imre utcai pártok háza félemeleti nagytermében. VETERÁNOK KÖZGYŰLÉSE. A Veterán Repülők Egyesületének Somogy Megyei Szervezete tegnap este tartotta beszámoló közgyűlését. Demeter Győző nyugállományú alezredes elnöki beszámolójában a tavalyi év eseményeit értékelve az ünnepek méltó megtartását és a repülős hagyományok őrzését tartotta igen sikeresnek. A KÉPVISELET ELNÖKSÉGI ÜLÉSE. Tegnap ülést tartott a Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnöksége. A tanácskozáson Mihalovits Ervin elnöki tájékoztatójában az Idősügyi tanács és az Országos Civil Érdekképviselet munkájáról számolt be. A megyei szövetséget Horváth Károlyné képviselte az ülésen. MILYEN EURÓPÁT AKARUNK? címmel tanulmányt készített a Társadalmi Egyesülések Országos Szövetsége. A felmérést a TESZ budapesti és vidéki szervezetei,' a Levegő Munkacsoport, az Egészség Koalíció, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, a Nyugdíjasok Országos Képviselete és gazdaságkutató intézetek munkatársai végezték és a tanulmányban jelentős teret szentelnek az idősek helyzetének is. OLDALSZERKESZTÖ: KATONA CSONGOR Balatoni nyár a csikorgó télben Komlósd A nyírfákkal szegélyezett hétvégi házak, a tóban úszkáló hattyúk teljesen tavaszi hangulatot idéznek a csikorgó hideg télben. Scheffer Ernőné nagyon szereti faluját, mégis legtöbbször balatoni tájak kerülnek vászonjára. A komiósdi nyugdíjas asszonynak legkedvesebb időtöltése a gobelinvarrás, már huszonöt éve.- Tízévesen megtanultam kézimunkázni és gobelint varrni - meséli hasznos hobbijának történetét. - Hiába volt azonban hozzá nagy kedvem, a munka mellett erre már nem maradt időm. Húsz évig ugyanis postavezetőként dolgoztam. Ha mégis tudtam időt szakítani, inkább pulóvert, kardigánt kötöttem családom tagjainak a hideg napokra, azt még tévézés közben is lehet csinálni. A gobelin azonban nagyobb figyelmet igényel. Most egy kisebb, hússzor harminc centiméteres tájképen dolgozom - mutatja, miközben boszorkányos ügyességgel a szálakat fűzi a tűbe.- Nehezen szaporodnak a kész képek, mert rendszerint elajándékozom gyermekeimnek a frissen készült munkákat. Komlósdon élek több évtizede, mégis legszívesebben a Balaton kerül(t) vászonra. Nagyon megszerettem a magyar tengert, hiszen gyakran töltöttem ott a szabadságomat. A tavasz és a nyár színeit különösen kedvelem, s legszívesebben a zöld meg a kék fonalat használom föl. Egy virágcsendélet vagy gyümölcstál elkészítése jóval egyszerűbb, én azonban inkább a tájképekhez ragaszkodom. Legkedvesebb képem is a nyári Balatont ábrázolja, a Badacsonyt, fönt a Kisfaludy-házzal, az előtérben csónakból horgászó emberek. Ezt a nagyobb méretű, 50x60 centiméteres munkálhat hat éve, télen készítettem. Ha csak megpillantom, melegség tölti el a lelkem, nyugalmat SUgárOZ. GAMOS ADRIENN Scheffer Ernőné nagy türelemmel varrja a színes tájképeket