Somogyi Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-13 / 10. szám
2003. Január 13., Hétfő K Ö R N Y E Z E T Ü N K 11. OLDAL Bauhaus-házban, színesen Az étkező az eredeti helyén és állapotában maradt meg. Szép tolóajtóval kapcsolódik a nappalihoz: bal oldalán a Radnóti Tamás által tervezett íróasztal A ház valamikor a ’30-as években, az akkori idők nagypolgári ízlésének megfelelő Bauhaus-stílusban épült. A többlakásos, kívül-belül felújításra szoruló épület régi átalakítások és kényszerű leválasztások nyomait őrzi, amelyek előnytelenül befolyásolták az eredetileg jellemző, racionális tömegformálását, az épület esztétikáját, és természetesen sokat rontottak a lakásokon belüli térkapcsolatokon is. E lerobbant épület egyik, közel száz négyzetméteres lakásának új tulajdonosa Radnóti Tamás belsőépítész-designert kérte fel otthona megtervezésére. A megbízás nemcsak a terek, térkapcsolatok újragondolását, a teljes felújítást és a munkálatok levezénylését érintette, hanem a bútorok megtervezésére, a berendezésre, a burkolatok és textilek kiválasztására is szólt. A modernista épületnél akár a hely szelleme is indokolhatta volna a bőrkárpitozású, csővázas, üveggel és kevés színnel formált, a ’30-as évek hűvös eleganciáját idéző enteriőrök kialakítását, de a megrendelő melegebb, színesebb környezetet kívánt, amelyet az épület ugyancsak nagyszerűen befogadott. Radnóti falakat szüntetett meg vagy tolt odébb, alaposan átalakította az előszobát, konyhát, ebédlőt befogadó teret: funkcionálisan önálló, de látványában többé-kevésbé összekapcsolódó egységeket teremtett. Visszaállították a lakást eredetileg jellemző átláthatóságot és tiszta térviszonyokat, ám mindeközben a mai igényekhez alkalmazkodó, modern és barátságos otthont teremtettek. Ennek a gondolatnak a jegyében készültek egyébként Radnóti Tamás beépített és mobil bútorai is. Ő tervezte a konyha cseresznyefa berendezését, a már említett étkezőpultot a vitrines szekrénnyel együtt, vagy a hálószoba gardróbszekrényeit. A háziak csak egy-két bútorukhoz ragaszkodtak - nevezetesen a bőrkanapékhoz, illetve egy látványos, csíkos papírasztalkához -, a többire a belsőépítésztől vártak ötleteket. Közös választásuk volt a nagyméretű üvegasztal a fémlábú székekkel, de megtetszett nekik a Radnóti tervezte íróasztal és könyvespolc is. _____________■ Ké tszer született villa Századfordulón tervezett, meghatározó hangulatú, szép épületeink száma egyre fogy, pedig a helyettük emelkedő újak nem pótolhatják őket. Ezért nagy öröm, ha olyan házról számolhatunk be, amely nem tűnt el nyomtalanul, hanem a szó valódi értelmében újjászületett: a kény- szerűségből lebontott villát a legapróbb részletekig a korabeli tervek szerint építtette föl újra gondos és igényes tulajdonosa.- Hosszas keresgélés után bukkantunk erre a házra, amely, sajnos, borzasztó állapotban volt - meséli az építtető. - Az eredeti villát százhúsz évvel ezelőtt, 1880-ban emelték az akkori legjobb építési vállalkozók, de a háború után több lakásra osztották, és átalakították. Jómagam a kert ősfáiba szerettem bele, feleségemet pedig a régi terv fogta meg. Az volt az elképzelésünk, hogy eredeti szépségében újítjuk fel az épületet.- Mikor derült ki, hogy ez lehetetlen?- Néhány hónap kellett, hogy a különféle talajmechanikai, statikai stb. tanulmányok elkészüljenek, amelyekből világossá vált, hogy a felújítás csak illúzió. Ezért döntöttünk úgy, hogy lebontjuk, és aztán az eredeti tervnek megfelelően felépítjük.- Tehát a régi tervhez kerestek építészt?- Igen. Az volt a kérésünk, hogy a ház kívülről minden változtatás nélkül épüljön meg, viA konyha fabútoraival, régies hangulatú sütőjével egyszerre elegáns és kényelmes szont belül a családunk igényeinek és persze, a mai kornak is tökéletesen megfeleljen.- A berendezés, a bútorok és a lámpák is a századforduló előtti évtizedeket idézik. Miért volt olyan fontos önöknek, hogy régi környezetben, régi házban lakjanak?- Mert mindig arra vágytunk, hogy klasszikus villában élhessünk. Mivel ilyet nem találtunk, csak egyetlen lehetőségünk maradt: építtettünk magunknak egyet. Hetekig a betegei voltunk annak, hogy itt minden új lesz, és a régi házból nem marad majd semmi. Szerettem volna legalább egy-egy darabot megmenteni, amit beépíttettünk volna az épületbe, de meggyőztek, hogy ez lehetetlen. Mindenesetre érdekes volt találkozni a múlttal, amelynek megpróbáltuk visszahozni a szépségeit. __________________■ Ké kben, zöldben, vörösben Az újjávarázsolt Bauhaus- villa mai lakói hét éve még a Lipótvárosban, ugyancsak egy Bauhaus-házban éltek. Noha szerették otthonukat, azt akarták, hogy cseperedő fiukat ne egy lebetonozott városi park, hanem friss levegő, fű, fa, virág vegye körül. Villáról akkor még szó sem volt, csak egy másik, kertes lakásról.- Amikor beléptünk a csendes, budai utcában lévő villa kapuján, a kertben az ott lakó srácok fociztak éppen - kezd a történetbe a ház ura, aki ezt követően majd csak a cikk vége felé jut szóhoz. - Mi, a fiammal rögtön beszálltunk közéjük, így még mint vendégek kezdtük, ám mint lakók fejeztük be a meccset, mert mire véget ért, a feleségem már meg is vette a lakást.- Ahogy a kerten át közelítettünk az épülethez, a fák között sokáig csak a hatvan négyzetméteres teraszt láttam - vonja magához a szót az asszony. - Arról, hogy mi van a falak mögött, még fogalmam sem lehetett, de már azt gondoltam: a lakással majd csak kezdünk valamit, viszont ez a kert és ez a terasz olyan szép, hogy a miénk kell legyen. Engem mindig is a harmincas évek építészete vonzott, a tágas terek, szép arányok, a sok ablak és fény miatt ezt tartom a leginkább emberléptékű építkezésnek, és ez a villa épp ilyen. Csak egy baja volt, hogy nem múltak el fölötte nyomtalanul a háborús események. Nem is az állaga, hanem a használati módja lett elkedvetlenítő: a hajdan egységes villában hat család élt. A lakók korábban már gondoltak az eladására, de mikor tud egyezségre jutni hat tulajdonos? Ám a növekvő költségek és a közös lét feszítése egymás után késztette őket ajánlattételre, így történt, hogy mi néhány év alatt, fokozatosan „kivásároltuk” a villát.- Miután önök visszaállították az épület eredeti állapotát, Az erőteljes színű szobákat olyan finomságok teszik otthonossá, mint a szép fülesfotel olyan öntörvényű mesternél, mint Somlai Tibor?- Első beszélgetésünkkor másfél órát töltöttünk együtt, s én azt gondoltam: most majd tisztázunk bizonyos dolgokat, például a falak színéről, az ajtóüvegek mintájáról, a csempékről. Ám minderről szó sem esett. Tibor kilencven percen át elmagyarázta nekem, mi mindenhez nem értek, mi minden nem az én feladatom. Felvilágosított, hogy az övé komoly szakma, aminek ő ismerője, én viszont nem. Ez nem azt jelenti, nyugtatott meg, hogy nyoma sem lesz az én ízlésemnek a lakásban, csak azt, hogy bizonyos dolgokban hallgatnom kell rá.- Az erős színű fal a Somlai-lakások visszatérő jegye, viszont a Bauhausnak egyáltalán nem jellegzetessége.- Nehezen tudom elképzelni a négy, egya pompeji vörös, a királykék, az olajzöld, de amikor mi ezek mellett döntöttünk, még alig láttunk hasonlókat. Ezekhez, persze, tágas terek, óriási ablakfelületek kellenek; nálunk nagyok a szobák és dől a fény. Az árnyalatok kiválasztásánál kicsit elvadultunk: a legkeményebbek, legerősebbek mellett döntöttünk.- Az a fajta „tapétázási” mód, amelyet önöknél látunk, Magyarországon még nem nyert létjogosultságot. Hogyan alakult ki ez a festménytömeg?- Ennyi falra kellett valami - tréfál a ház ura. - Nálunk főként almák, bohócok és tenger látható. Ennek az a története, hogy a lányomnak, akit Almának hívnak, Amerigo Tót rajzolt egyszer három pici almát. Aztán ezekhez a kis Tot- almákhoz rajzolt társat Bar- csay, Borsos, Reich, Würtz, aztán sok-sok, ma is élő művészbarátunk, így kerekedett ki az almagyűjtemény. Később, ahogy Andris fiamnak élesedni kezdett az elméje, fölfedezte, hogy Alma kap képeket, ő pedig nem. Minthogy „Andrást” rajzolni nehéz, viszont egy bohócportrénk már volt, s hamarosan kaptam Vinczellér Imrétől egy másikat, e kettőre már úgy tekinthettünk, mint egy gyűjtemény alapjaira. Ám az almák és bohócok mellett is maradt szabad hely a falon. így ötlött az eszembe, hogy a feleségem valaha vitorlázott, és ma is imádja a tengert, elkezdtem hát vitorláshajókkal és tengerrel kapcsolatos műveket gyűjteni.- Mindent összevetve: ez kész kis paradicsom.- Csak egy a baj, hogy a jóból is megárt a sok - veszi vissza a szót Judit s ettől a sok jótól nem túl szerencsés életvitel kezd kialakulni nálunk. Mi korábban afféle jövő-menő emberek voltunk, ma viszont, a házban lévő játékok, uszoda, teniszfal és egyebek jóvoltából ki sem kell tennünk innen a lábunkat. Ha csak azért „...Engem mindig is a harmincas évek építészete vonzott, a tágas terek, szép arányok...” az enteriőrök stílusos kialakítására belsőépítészt kértek fel. Ha nem tudnám, akkor is látnám: Somlai Tibort.- Hat éve, amikor felkértük őt, a sajátján kívül még csak egyetlen általa tervezett lakást ismertünk. Nem is a látványos Somlai-jegyek, hanem az apró részletek fogtak meg benne, amelyek egyedi hangulatot, egységes stílust adtak a háznak, ösz- szekapcsolták a helyiségeket, egybefűzték a nagy egészet.- Hogyan zajlott a „megrendelés" egy másba nyíló szobát fehérben,' s úgy érzem, a lakás felöltöztetéséhez hozzátartoztak a színes falak. Egyébként a kemény, konstruktív színezés ötletét mi vetettük fel, Tibor csak megerősített minket abban, hogy ha már szín, ne valami pasztell legyen. Mára divat lett „...Tibor kilencven percen át elmagyarázta nekem, mi mindenhez nem értek, mi minden nem az én feladatom... ” nem, hogy mindezt képesek legyünk fenntartani. Úgyhogy néha azt kérdezem magamtól: biztosan ezt akartuk? És azt gondolom: nem biztos. Óriási energiaráfordítással kialakítottunk egyfajta életvitelt, és ezzel elveszítettük a mozgékonyságunkat, rugalmasságunkat. Ma már mind többször motoszkál bennünk a gondolat, hogy megválunk ettől a paradicsomtól, és kerítünk magunknak egy kisebb, de hasonlóan nívós otthont - fűvel, fával, napsütéssel. ■ Kövek, sziklák lakói Amikor majd a fagyos talaj felenged, és a tavasz ígéretét hozza a szél, ki ne indulna felfedező körútra a kertjében. Az ilyen séta alkalmat ad arra is, hogy rábukkanjunk azokra a helyekre, ahova új növények, virágok kívánkoznak. Az út menti kopár foltokra, a rézsűkre, a kőfal repedéseibe, vagy a sziklakért megüresedett részeire elültethetjük azokat az évelőket, amelyek kevéske helyet foglalnak el, ám annál több örömöt szereznek szemlélőiknek. Az ilyen, látszólag mostoha körülmények közé illő növényeket sziklakerti és sziklahasadék-lakó növényeknek nevezzük. Az előbbiek pompás, színes virágaikkal gyönyörködtetnek, szinte életre keltik a köveket. Közülük jó néhány magashegységi növény, ezek kövek társasága nélkül is megélnek a talajban, tehát bátran telepíthetők a teraszos kialakítású kertek rézsűire is. A sziklakerti növények akkor hatásosak igazán, ha látványos csoportot alakítunk ki belőlük. A legértékesebb sziklakerti növények közé tartoznak a kőtörőfüvek. A népes nemzetség legtöbbje magas- hegységekben honos. Humuszos-köves talajt igényelnek. Nyáron, rendszeres öntözés mellett jól viselik a hazai klímát. A virágok színskálája rendkívül gazdag. Rövid száron, a levélpárna fölött fehér, sárga, rózsaszín, kárminpiros szirmok ragyognak. A kedves balkáni harangvirág májustól augusztusig hozza a meghatóan szép, finom harangocskáit. Sziklakertbe, kőtörmelékes földbe ültessük. Kőfalról lecsüngve is látványos. Magjait elszórva könnyen szaporodik. A varjúhájfélék megvastagodott levelei vízraktározó szervként működnek, ezért ott is megélnek, ahol más növény erre nem lenne képes. Homokos-kavicsos, kavicsos-vályogos talajt kívánnak. Napos szárazfalakra, kőlapos utak fugáiba és sziklakertbe egyaránt telepíthetők. A kövirózsa ismertebb fajai a sziklakertek ékességei. Levélrózsáikkal látványosan beborítják a kőfelületeket. Változatosságuk szinte végtelen. ___________■ Lenyűgöző háttér a kertben a virágos kőfal A balkáni harangvirág könnyen szaporodik
