Somogyi Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-01 / Vasárnap Reggel, 48. szám

2002. DECEMBER 1. Ki biztosítja a sztárokat? tosítja. Ám a művész ezt kapásból cáfolta, mondván, neki csak lakás- biztosítása és cascója van...- Soha semmilyen személyre szabott biztosításom nem volt. Nem is hallottam még ilyenről. Életbiztosításom pedig azért nincs, mert jelenleg három város­ban vagyok díszpolgár, valahol te­hát biztos ingyen is elásnak... Másik világhírességünk, Toko- dy Ilona sem biztosítja magát, s állítja, hogy a tenorok sem.- Egyszer beszélgettünk erről Jósé Carrerasszal, valamint Pla- cido Domingóval, s kiderült, hogy ők sem biztosítják magu­kat. A koncerteken persze más a helyzet, ott a producerek a saját érdekükben kötnek a fellépőkre biztosítást, hogy ha valamelyik művész megbetegszik, akkor a rendező társaságnak ebből ne származzon kára. Ez az opera- előadások esetében már nem jel­lemző, mivel azok általában álla­mi szervezésűek, s nekik ilyes­mire már nincs pénzük. Az állan­dó, személyre szabott biztosítás pedig abszolút ismeretlen. Nem is hiszem, hogy biztosítani tud­nám a hangszálaimat, hiszen ha megfázom és elmegy a hangom, akkor a biztosító joggal háríthat­ná rám a felelősséget, mondván: ennek én vagyok az oka. A legjobban persze a sporto­lók vannak ráutalva a biztosítá­Ha az ember külföldi sztárokról szóló híreket olvas, tudja, hogy Jennifer Lopez ötmillió dollárra biztosította a lábait, s Mariah Carey egymilliárd dollárra tartja a testét. Nos, sztárok már nálunk is vannak, kíváncsiak voltunk hát, hogy ők mennyire taksálják magukat. Azt firtattuk, értékelik-e annyira a saját egészségüket, teljesítményüket, hogy arra bizto­sítást kössenek, s vajon a biztosí­tási szakma partner-e ehhez? ■ Erdélyi Mónika, az RTL Klub délutáni kibeszélő show-jának műsorvezetője csupán privát élet- biztosítást kötött saját magára - olyat, amilyet bárki, bármelyik tár­saságnál aláírhat. Ő személyre szóló, speciálisan egy-egy testrészt biztosító szerződésről nálunk még csak nem is hallott.- Nálunk ez valahogy nem dí­vik, pedig nagyon jó volna, ha lenne. Én például nem is tu­dom, mihez kez­denék, ha egy­szer csak, ne adja az ég, elveszíte­ném a hangomat Valószínűleg nem vezethetnék több műsort. A privát biztosításom csak arra jó, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet: én mindent megtettem, amit csak lehetett. Pe­dig nem keveset fizetek, havonta csaknem a minimálbérnek megfe­lelő összeget utalom át a biztosító­nak. Mégis, ha történne velem va­lami, a családom mindössze né­hány milliót kapna. Nyugaton per­sze más a helyzet, de ott a biztosí­tóknak több a mozgásterük, hiszen a fizetések is összehason­líthatatlanul magasabbak, mint nálunk. Ha valaki, hát Stohl András az utóbbi két-három hónapban meg­tanulhatta, milyen sokat jelenthet egy biztosítás. Mégsincs speciális szerződése.- Tagadhatatlan, hogy velem nem jártak jól a biztosítók - mond­ta derűsen a súlyos autóbaleseté­ből nemrégiben felépült színész­műsorvezető. - Ennek ellenére a társaság nem bontott velem szer­ződést, továbbra is él az eredeti megállapodásunk. Azon pedig, hogy melyik testrészemet bizto­sítanám külön, eddig még nem is igen gondolkoztam. Illetve tippem azért lenne, de az nem pub- likus... Gregor József ope­raénekesről gondol­hatnánk: 'minimum a hangszálait biz­Külföldön az egyesületek szinte megkövetelik a | sportolótól, hogy biztosítást kössön magára. Nem ' volt ez másképp Erdei Zsolttal sem, a hamburgi Universum Box Promotion profi ökölvívójával. Az ő tapasztalatai azért is érdekesek, mert itthon 1 sokáig amatőrként is sportolt - van tehát össze-1 hasonlítási alapja.- Ez egy speciális sportbiztosítás, amilyet Magyar- országon nem köthettem - mondta. - igazából a rész- | létéit nem ismertem, az Universum vezetői dugták az | orrom alá azzal, hogy ezt kötelező aláírnom. Igaz, ki­csit húzós az éves díja, átszámítva 700 ezer forint, de j ugyanakkor jó dolog, mert ha bármi történik, fedezik § azt az anyagi kárt, ami a sérülés miatt ér. Mónikának sincs speciális biztosítása, pedig nem tudja, mihez kezdene, ha elveszítené a hangját sokra: számukra a sérülés­veszély minden edzésbe, ver­senybe bele van kódolva. Mégis a hazai biztosítási paletta beha­tárolja lehetőségeiket. A hosszú ideje az élvonalban futballozó Illés Béla például hiába szánna több pénzt biztosításra, egy bi­zonyos összeghatáron túl nem léphet.- Jelenleg a legdrágább sport­biztosítás évi 200 ezer forintba ke­rül. Áldoznék erre többet is, de nincs rá lehetőség, ez a plafon. Ezt a konstrukciót is a Hivatásos Lab­darúgók Szövetsége alkudta ki ne­künk, korábban még ennyi sem volt. Szerencsére eddig még nem kellett igénybe vennem, de úgy tu­dom, ha megsérülnék, a műtéteket finanszíroznák, illetve valamennyi napi térítést kapnék, de ez utóbbi összege a kieső keresetem felét sem érné el. Ja igen, és ha meg­rokkannék, 15 millió forintot fizet­nének. Adódik a kérdés: vajon miért ennyire behatároltak nálunk a biz­tosítási feltételek? Miért nem lehet személyre szabott, speciális biz­tosításokat kötni lábra, kézre, hangszálra, vagy amit csak a tisztelt ügyfél akar? Molnár László, a Magyar Biztosítók Szövetsége egészség- és balesetbiztosítási tagozatának vezetője szerint a lehetőség elvileg adott - és még­sem.- A dolog megértéséhez tudni kell, hogy a biztosítók nálunk statisztikai alapon működnek. Megvizsgálják a kockázatközös­séget, s kiszámítják, hogy mek­kora összegű az a díj, amely arányban áll a kockázatvállalás­sal. Ahhoz tehát, hogy egy biz­tosítási díjat meg lehessen határozni, megfelelő számú sta­tisztikai közösségre van szükség. Ezért nem lehet szabványbiz­tosítást kötni arra, ha valaki csak azzal állít be, hogy biztosítsuk a lábát vagy a hangszálait. Az, hogy ilyen esetek szerte a világ­ban azért előfordulnak, inkább reklámozási, mint biztosítási kérdés. Előfordul ugyanis, hogy a társaság azt mondja: nekünk megéri a kockázatot az, hogy elmondhatjuk, ezt és ezt a hírességet mi biztosítjuk. Nincs annyi élvonalbeli sportoló sem, hogy megérné kidolgozni szá­mukra egy konstrukciót. A jelen­legi létszámmal pedig túl magas díj jönne ki. A tolmács nem csak fordít Olyanok, mint az árnyék: legtöbbször észre sem venni őket. Mégis nélkülözhetetlenek, ott vannak minden fontos üzleti megbeszélésen, diplomáciai találkozón. A tolmácsok munkája alapvetően a bizalomra épül, hiszen sok mindent látnak és hallanak - igaz, ezek megőrzését szigorú szerződések és a szakmai tisz­tesség garantálja. Ugyanakkor ők is emberek: nemrég például, amikor Putyin valami durvaságot vágott az egyik őt kérdező újságíró fejéhez, a tolmács kijelentette, hogy nem fordítja le az orosz kormányfő szavait. A hazai tolmácsok állítják: ilyesmi itthon nem fordulhat elő. ■ Pozsgay József hangját nagyon sokan ismerik: mély orgánuma gyakran hallható a televíziókban. Fiatalkorá­ban a Színművészeti Főisko­lára járt, de onnét eltanácsol­ták. Ezután a szállodaiparba vezetett az útja, ahol eleinte londinerként dolgozott, ám végül a szobafőnökségig vit­te. Itt már jó hasznát vette nyolcéves kora óta csiszolt angolnyelv-tudásának.- Ha valakivel szót kellett érteni, mindig engem hívtak - meséli. - Képzelheti, mi­lyen lehetett egy kínai vagy pakisztáni vendéggel angolul társalogni. Ott tanultam meg, hogy bármilyen borzalmas is valakinek a kiejtése, szót kell vele érteni. Rengeteg hírességnek for­dított, csak néhány név a lis­táról: Roger Moore, Tony Curtis, Ariéi Sharon, Robin Williams, idősebb George Bush... Szerinte tolmácsokra mindig szükség lesz.- Egy üzletember nem en­gedheti meg magának, hogy tárgyalás közben a helyes ra­gozásra figyeljen. Ha ugyanis a kiejtésre meg a nyelvtanra koncentrál, könnyen el­úszhat az üzlet. A tolmács alkalmazásá­nak stratégiai jelentősége is lehet. Hiszen amíg a tolmács beszél, addig az egyik vagy másik fél gondolkodási időt kap. Ha pedig mégis ki­csúszik valami meggondolat­lanság az illető száján, még rá lehet kenni a tolmácsra, hogy rosszul fordított. s Miután vége a megbe­szélésnek, <az elhangzottak 99 százalékára egyáltalán nem emlékszem. Egyszer, egy diplomáciai út végezté­vel nekem kellett volna ír­nom a beszámolót. Egy kukkra nem emlékeztem, a miniszterelnök-helyettesnek kellett elkészítenie a jelen­tést. Egyébként kifejezetten hátrány, ha egy tolmács vala­mihez túl jól ért. Akkor ugyanis elkezd vitatkozni a beszélővel. Volt egy kollé­gám, aki még a pártállami időkben rendszeresen össze­veszett az ipari miniszterrel, mondván, hogy amit ő mond, az hülyeség... Ha mostanság diplomá­ciai tolmácsolás kerül szóba, Várkonyi Ildikó megkerülhe­tetlen. Huszonöt éve van a pályán, tolmácsolt már mindkét köztársasági elnök­nek, az angol királynőnek, illetve Diana hercegnőnek. Szerinte Putyin tolmácsa na­gyon rossz megoldást válasz­tott, amikor nem fordította le az orosz elnök goromba szavait.- Egy tolmács ilyet nem tehet. Ilyenkor érzékeltetni kell, hogy ezek nem az én szavaim, hanem a beszélőé. Várkonyi Ildikó úgy véli, beavatkozni a másik beszé­débe csak akkor lehet, ha a tévedés nyilvánvaló.- Ha mondjuk valaki rossz országnevet mond, s én tudom, hogy nem szándé­kosan téved, akkor természe­tesen a tolmácsolt szövegben kiigazítom a hibát. A mi szakmánk egyébként ugyan­olyan, mint az orvosé: köte­lező a titoktartás. Várkonyi Ildikó szerint az ügyfelek többsége eleinte gépnek te­kinti a tolmácsot, ám gyak­ran kialakulnak személyes, jó kapcsolatok is. Ám azt a kérdést, hogy kivel ápol ilyet, a diszkrécióra hivatkozva el­hárította.- Nagyon sok ügyfél a lá­togatása végeztével valami ■ Három a tolmács. A kísérőtolmács, ahol kell, ott fordít, illetve helyismeretével is segíü a } vendég tájékozódását. Az együtt beszélő tolmácsolás már konkrét eseményre korlátozódik, s 34 mondatonként fordítják a beszélőt. A harmadik, a kabintolmácsolás jelenti a szakma jj | csúcsát. Ebben az esetben a tolmács egy kabinban ül, s a fülhallgatón hallott szöveget fór- f dítja. Ilyenkor nem ritka, hogy az általa magyarul mondott szöveget a többiek szinkronban I továbbfordltják különböző nyelvekre. A kabintölmács előtt mindig van egy gomb: ha ezt | megnyomja, a beszélő előtt kigyullad egy lámpa, jelezve, hogy túl gyors a tempó, lassítson. J aprósággal kedveskedik a tolmácsnak. Ezeknek a tár­gyaknak nem pénzbeli, ha­nem gesztusértékük van. Amikor például Diana her­cegnő még Károly herceg fe­leségeként itt járt, egy mind­kettőjük által dedikált fotót adott nekem. A nemrég itt járt norvég királyi pártól egy címerrel ékesített kis tálkát kaptam ajándékba. De az is gyakori, hogy meleghangú levélben köszönik meg a fá­radozásomat. Ezeket persze mind elteszem, mert vala­mennyi jólesik. Varga-Haszonits István, a Magyar Fordítók és Tolmá­csok Egyesületének elnöke szerint kevés az olyan tol­mács, aki ebből a tevékeny­ségéből meg tud élni.- Magyarország nyelvi piacként elég kicsi, ráadásul nagyon sok az üresjárat, fő­leg év elején, és persze nyá­ron. A főállású tolmácsok is szinte kizárólag angolosok. Az elnök szerint a tol­mácsmunka egész életen át tartó tanulást igényel. Ráadá­sul nem elég csak az elmét pallérozni, a fizikai kondíció fenntartása is legalább ilyen fontos.- Ehhez a szakmához ülő­képesség kell. A megfeszített szellemi munka is rengeteget kivesz az emberből. Amikor például végigtolmácsolok egy egész napos rendez­vényt, akkor az idő alatt én nem vagyok saját magam, együtt kell élnem azokkal, akiket fordítok. Este pedig arra gondolok: már megint elveszítettem az életemből egy napot. Dián Tamás 0RIPORT

Next

/
Thumbnails
Contents