Somogyi Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-24 / 299. szám

2002. December 24., Kedd SPORT 7. OLDAL Jóban az elemekkel Kaposvár Cundy Richárd éppen húsz évig állt a városi sportcsar­nok élén. Gyermekkorát az általa vezetett létesítmény he­lyén töltötte, akkor persze nem gondolta, hogy későbbi munkája is oda köti majd.- A Buzsáki utca környékén gyere- keskedtem, rengeteg élmény köt ehhez a városrészhez - kezdi be­szélgetésünket a nyár óta nyugdí­jas volt igazgató. - A Dózsa-pálya felszámolása után itt épült a sala­kos atlétikai pá­lya. Akkor a Sombernél dol­goztam műszaki ellenőrként. Ké­sőbb, még 1981- ben megkezdő­dött a városi sportcsarnok építése. Közel három évig csak a betontorzókat nézhették a kaposváriak, mert állt a munka. Aztán amilyen hirtelen abbamaradt, olyan hirtelen folyta­tódott a beruházás. Több helyszí­nen jártam az országban a hason­ló csarnokokat szemlélve és a ta­pasztalatokat hasznosítva néhány dolgot másként építtettünk Kapos­váron. Sajnos, a tető magasságát nem a nemzetközi röplabda-elő­írásokhoz igazították a tervezők.- A sportcsarnok és intézményei igazgatói posztján mi volt a legna­gyobb kihívás?- Létre kellett hoznom egy olyan csapatot, amely a zavartalan működést biztosítani tudja. Talán ezt tartottam a legnagyobb kihí­vásnak. Ez volt a legnagyobb fel­adat az induláskor. A létesítmé­nyeket aztán az aktuális körülmé­nyekhez képest tudtuk üzemeltet­ni. Ha nem is gondtalanul tettük, de a feltételeket hozzárendelték mindehhez. Voltak nehéz embe­rek, de csak azokon túllépve lehet tanulni. Nem szabad elpuhulni, eltunyulni, a mai napig senkire nem tudok rossz szájízzel vissza­gondolni. Emberi kapcsolatok ki­alakítására törekedtem a másik fél maximális figyelembevételével. Rengeteg emberrel ismerkedhet­tem meg, olyan kollégákkal dol­goztam együtt, akik kivételes egyéniségek. Nekem nagy szeren­csém volt, hiszen húsz évig abból éltem, azzal foglalkoztam, ami iga­zán nem jelentett terhet számom­ra, mert nagyon szerettem a sport­ban tevékenykedni.- A csarnok nem szokványos munkahely, hiszen a sportolók és a sportban élők eltérő munkarend szerint teszik a dolgukm. Nehéz volt ehhez alkalmazkodni?- Mindenben igazodni kellett a sportolói igényekhez. Alkalmaz­kodtunk akár edzésidőről, mérkő­zésről, vagy egyéb rendezvényről volt szó. Ez végig elkísért, de mi azért tevékenykedtünk, kiszolgál­juk a sportolók igényeit és biz­tosítsuk szá­mukra a szük­séges hátteret. Az elmúlt két évtizedben a működés kap­csán egyetlen jelentős hiba vagy mulasztás nem történt. Mindezt olyan embereknek kö­szönhetem, akik megalázóan ala­csony jövedelemért dolgoztak akár több hétvégén keresztül is. Mint sok más emberé, az ő mun- I kájuk sem volt elismerve. Ezen nem tudtam változtatni, mert ez a rendszer hibája volt.- Beszéljünk vidámabb dolgok­ról. A számos sportsiker közül mi volt a legnagyobb élménye?- Talán a röplabdások első | aranyérmét jelentő csatát tudom igazán kiemelni, de a kosárlabdá­zók bajnoki ünneplése is igen örömteli esemény volt. A csarnok több korosztályos világverseny, vb és Eb otthona volt. Minden kihí­vásnak meg tudtunk felelni és nemcsak a sport terén. Számos rendezvényünk volt, vásárok, koncertek, szépségkirálynő-vá- lasztás és még sorolhatnám. Örömmel mondhatom: akik itt voltak azok nem a sablonos kö­szönőlevelekben hálálták meg a rendezést, hanem értékelték azt a miliőt, amely itt körülvette őket. Ez legalább olyan-örömet szerzett, mint a sportsikerek.- Aki ismeri önt, tudja, hogy \ igen aktív sportember. A nyugdíjas- napokban gondolom, több idő jut a mozgásra is.- Valóban. Kezdetben úsztam, majd kézilabdáztam, asztaliteni­szeztem és vízilabdáztam is. Eb­ből az úszás maradt meg igazán. Az uszodában állandó vendég va­gyok és örülök annak, hogy Ka­posváron - a többi településsel összehasonlítva - igen kedvező áron lehet igénybe venni a Városi Fürdő vizes szolgáltatásait. De szeretem a tüzet és a földet is, ha tehetem kirándulok, vagy kerék­pározom egy jót a Deseda körül. Ha leesik a hó, azonnal futólécet csatolok és irány a dombvidék. Szóval jóban vagyok az elemek­kel! KUN ZOLTÁN Gundy Richárd Kaposváron született 1942. június 24-én. Nős. két gyermek édesapja és két unoka nagypapája. A szé­kesfehérvári Út- és Vasútépítő technikum elvégzése [1960) után a Testnevelési Fő­iskolán 1987-hen szerzett diplomát. 1981- ben a városi sportcentrum létesítményve- zetője lett. 1983 áprilisától 2002. június 30-ig volt a Sportcsarnok és Intézményei létesitményigazgatója. Santi elveszett karácsonyai A B-i temető zugában egy mo­hos sírkő árválkodik. Rajta a színét vesztett felirat: Piros An­tal. („Santi”) 1935-1947. Az idő­sebbek beszélik, hogy a fiúcska szülei sohasem tudták meg, ki állíttatta és váltotta meg hetven­öt évre a síremléket. Rejtély az is, hogy karácsonyokkor honnan kerül rendre a sírra egy' tormás, kis feldíszített fenyőíácska. Santi életerős, vidám fiúcska volt. Büszkén viselte önmagától kapott nevét. Anyakönyvi kivonatában Pi­ros Antal szerepelt, de miután be­mutatkozáskor vezetékneve utolsó betűjét jól megnyomva rendre a becézett keresztnevéhez ragasztot­ta, ráragadt a „Santi” név. És ez úgy hozzánőtt, mint lián a fatörzshöz. Santiék szegénységben éltek a fa­lucska végén, a földes utca vágta domboldalban, ahonnan nyári zi­vatar és téli havazás idején ügyes­bajos volt a közlekedés. Édesapja rokkantán tért haza a háborúból, így aztán a háromgyermekes csa­lád eltartása jobbára az édesanyára hárult, aki napszámosként járta a falu portáit. A pengős világ a végét járta, s a szorgalmas asszony mire este kézhez kapta a napi bért, már egy kiló kenyérre is alig futotta. Santinak is mindössze egy pár ci­pője volt, amit bátyjától örökölt, azzal a jó tanáccsal, hogy minél ke­vesebbet hordja, annál tovább tart. így aztán a több nemzedéket meg­élt lábbeli tavaszi zöldüléstől az őszi lombhullásig többnyire a sut­ban hevert. Santi is - falusiasán szólva - „meztéláb” járt iskolába. Széltében-hosszában mesélték, hogy egyszer télen mezítláb lopa­kodott ki a domboldalra ródlizni. Mégis egészséges volt mint a makk. A betegség elkerülte, emiatt egyetlen napot sem mulasztott az iskolából. No nem mintha annyira kedvelte volna az egyszeregyet, meg a betűk világát. Nem volt emi­nens tanuló, igaz, bukásra sem állt, úgy át-átcsorgott egyik osztályból a másikba. Igaz, volt ebben egy kis tanítói rokonszenv is. A szorzó­tábla helyett Santi inkább az erdei focipályán vonta magára a figyel­met. Kivételes tehetséggel áldotta meg a sors, ékes bizonyítékát adva, hogy odafent a tehetséget rang nél­kül osztogatják. Első elemista korá­ban már olyan trükköket csinált a ronggyal kitömött bőrlabdával, amiket még a futball egyetemén sem oktattak. Ami gömbölyű volt, az alázattal engedelmeskedett ne­ki. Teniszlabdával fejjel, lábbal akár ötvenet is eldekázott egy sze­let zsíros kenyérért, a fruttiért még meg is toldotta tízzel. Érthető, hogy az erdei tisztás derbijein első­ként választották, és másodikos korában már a felsősök is kölcsön­kérték az osztálymeccseikre. Bá­multák is, amikor az ismert gatya­csellel úgy elküldte a rátámadót, hogy az legfeljebb a pályát övező cserfákkal ölelkezhetett. Santiék nem csak szegények voltak, hanem istenhívők is. Gyer­mekük gyakran ministrált, s a plé­bános úr - aki szánta szegénységü­ket és értékelte a fiú tehetségét, mert hát Isten mellett a focit is imádta - mondogatta is Santi szü­leinek, hogy meglátják, ez a gye­rek nagy focista lesz, majd kihúz­za őket a csávából. Sárosi doktor­ral példálózott. A hívő szülők nem kételkedtek Isten földi szolgájá­ban, így aztán Santi időnként olyan kegyben részesült, hogy egy-egy osztálymeccsre még cipő­jét is felhúzhatta.­Lehullott már a lomb, deresed- tek a fák, a százszor varrott foci­labda is pihenőre tért. Már csak a kis kopott teniszlabda maradt elöl, azzal folytak a nagy fejelőcsaták a falucska főutcáján. A párosok mér­kőzése volt a legnépszerűbb és Santi ebben is a verhetetlenek kö­zé tartozott. Egy alkalommal a kö­ves utcácskában jelöltek pályát. A két villanyoszlop - átellenben egy- egy letett sapkával - szolgálta a ka­pukat. A mind hevesebbé váló csa­tában Santi megintcsak elemében volt, társával már behozták az el­lenfelüknek a cukorkáért kínált előnyét. Közeledett a befejezés, mikor egy magasan szálló labdára ő és ellenfele, Lulu egyszerre ug­rott. Ütköztek a levegőben, ahol Santi egyensúlyát vesztve szeren­csétlenül ért talajt. Elvágódott és fejjel a villanyoszlopnak ütközött. Az ijedség csak pillanatokig tar­tott, mert tüstént felpattant és nyugtatgatta társait, hogy semmi baj, mehet tovább a játék. Újabb fél perc telt el, s amint Santi ismét elfejelt egy labdát, úgy összecsuk- lott, mint a colstok, és már nem kelt föl. Többen is szólongatták, de ő üveges szemmel, a semmibe révedve ült a hideg kövezeten. Egyikük a közeli csárdába szaladt segítségért, ahonnan többen is ki­siettek. Egy idősebb fiút az orvo­sért szalasztottak. Fél órába telt, mire a doktor megérkezett és Santi addig kétszer is elvesztette az esz­méletét. A doktor nyomban látta, hogy ő itt tehetetlen és nem habo­zott. Szólt, hogy tüstént kerítsenek járművet, mert a gyereket kórház­ba kell vinni. A csárdatulajdonos maga fogatta be lovait, szalmával bélelték ki a szekeret és abba fek­tették az egész testében remegő gyereket. Santi induláskor még ke­zét nyújtotta az ijedtségtől bénult Lulunak és kissé összefüggéstelen szavakkal nyugtatgatta, hogy nem komoly a baj, különben sem volt hibás. A durva kövekkel kirakott úton a szerencsétlenül járt gyerekkel tíz kilométeren át zötyögött a szekér. Mire a kórházhoz értek, Santi is­mét eszméletét vesztette. Hiába volt minden igyekezet, többé már nem tért magához. Az orvosok szerint egy ér pattant meg a fejé­ben, s a kiszabadult vér a légző­központot bénította. Halálát vélhe­tően fulladás okozta. Sántít december derekán temet­ték. Sokan megkönnyezték, csak a szülők szeme maradt száraz... Már könnyeikre sem futotta. Sze­génységüket palástoló méltóság­gal viselték fájdalmukat, csak áll­tak némán, egymásba kapaszkod­va. Lulu, az eminens tanuló vala­hol hátul megbújva viaskodott ön­magával. Kegyetlenül mardosta a lelkiismeret. Barátja utolsó szavai jártak eszében, de képtelen volt megbékélni a valósággal... Santi emléke lassan halványult, az osztálymeccseket évekig még a nevével fémjelzett kupáért játszot­ták. Az érzékeny lelkületű Lulu sem tudta sokáig feldolgozni a tör­ténteket. Vezeklésnek szánta-e, nem tudni, de egy időben a lelki­pásztori hivatással rokonszenve­zett. El is kezdte tanulmányait, de időközben váltott és az emberek gyógyítását választotta. Sebész lett és sok-sok Santinak mentette meg az életét. Sikerekben gazdag, ered­ményes pályát hagyott maga mö­gött. Néhány évvel ezelőtt osztály- vezetőként vonult nyugdíjba. A búcsúztatásán érzelmeit palástol­va hallgatta a méltató szavakat, majd a tiszteletére adott ebéd után, kimentve magát, váratlanul elköszönt. Audijába ült és indult. A virágbolt előtt még megállt ...majd néhány perc múlva ismét gázt adott... Aznap alkonyattájban a B-i te­mető kapujánál egy Audit láttak parkolni. Jó óra is eltelt, míg az au- tó újra fölberregett, jutási Róbert Sydney A siófoki Pomucz Tamás vezetésé­vel közel két hónapon keresztül - decembertől január végéig - Auszt­ráliában edzőtáborozik a Magyar 470-es vitorláscsapat. A sikeres fel­készülés sokat segíthet, hogy a ver­senyzők jól szerepeljenek a 2003- as cadizi világbajnokságon és ott kivívják a 2004-es athéni olimpián való indulás jogát. Pomucz Tamás a Somogyi Hír­lapnak elmondta: jó edzőpartne­rekkel és ideális körülmények közt tarthatják meg téli alapozó edzőtá­borukat, ahol az edzések mellett több versenyen is részt vesz az ál­tala irányított Weöres Márta, Payr Anna női, illetve a Sallai Gábor, Olasz Dávid férfi kettős.- Egy-egy hónapot töltünk Syd­neyben, illetve Melboume-ben - mondta Pomucz Tamás, aki töb­bek közt az olim­piai felkészülésért felelős bizottság vezetője is társa­dalmi munkában. - Napi öt-hat órát tudunk edzeni és ami a legfonto­sabb; meleg a víz és a levegő. Mind­ez ráadásul nem kerül többe, mint­Négy-hat év kell Pomucz Tamás szerint egyre nehezebb helyzetbe kerül a magyar vitoriássport. Már az olimpia kijutás is jelentős sikernek számít, azt pedig nehéz elképzelni, hogy hosszú éveken keresztül folyamatosan a sport­ág élmezőnyében legyen egy-egy versenyzőnk. Mint mondta, négy-hat év alatt el lehet érni, hogy tehetsé­ges, jó alapokkal rendelkező sportolókból olimpiko­nok legyenek és a világversenyen is jól szerepeljenek. ha az olimpia helyszínén, Athén- székhelyét a bán vagy az Adrián készültünk vol- magyar csa- na. Ráadásul ott ilyenkor hideg van pat, ahol a Sail és korán sötétedik, ezért maxi- Melbourne műm két-három órát lehetne edze- versenyen ni naponta mostoha körülmények vesznek részt közt. A táborozás költségének felét január 11-16. a szövetség, a másik felét pedig a közt. szponzorok biztosítják. - Az auszt­Az első versenyen, a Sydney riai edzőtábor- International Regattán 4 nap alatt ból január vé- 10 futamot rendeztek, ezen 21 gén térünk visz- nemzet 250 versenyzője állt rajt- sza, ezt követően áprilisig, a ver- hoz. A férfiakat és a nőket együtt senyszezon kezdetéig is legalább rajtoltatták, az utóbbiak mezőnyé- havi tizenöt napot vízen kell töké­ben a második helyen végzett a niük a versenyzőknek - mondta Weöres, Payr kettős az olimpiai Pomucz Tamás. - Nincs tehát meg- bajnok ausztrál kettős mögött. A állás ezt követően sem. Valószínű­harmadik helyen az idei világbaj- lég Athén, illetve az Adria lehet a noki 3. francia páros végzett. felkészülés következő állomása. Legközelebb december 27-én Mindez azért, hogy a versenyzőink állnak rajthoz a 470-es hajóosztály kivívják az athéni olimpiai részvé- nyílt ausztrál bajnokságán, ezt kö- tel jogát a szeptemberi cadizi világ- vetően pedig Melbourne-be teszi át bajnokságon. ______keszthelyi Sak k Fiú Kosárlabda OKK és OGYB 51. Heti Totó Kaposvár Harminckét résztvevővel rendez­ték meg a 11 fordulós, 2x10 per­ces játékidejű II. Bárd kupa egyé­ni sakkversenyt. A versenyt Weisz Tamás (Kaposmérő) nyerte, aki edzője szerint a legszorgalma­sabb tanítványa. A második Egyed Zsombor (Bárdudvarnok), a harmadik Barsi Ádám (Honvéd u.), a korábbi védő lett. A lányok versenyében Hortobágyi Luca lett az első Grátz Sarolt, és Egyed Len­ke előtt. * * * * Kaposváron a TIT székház adott otthont a Karácsony Kupa sakk­versenynek. A 64 ifjú játékos szín­vonalas csatákban döntötte el, hogy melyik csapat nyeri az idei viadalt. Ez a tavalyi évhez hason­lóan a kéthelyieknek (Balogh Fe­renc, Gaál Bence, HavaneczÁgnes és Havanecz Bianka) sikerült. Ki­válóan helytálltak a bárdudvarno­ki fiatalok is, akik a győztes­sel azonos pontszámmal a helyezési szá­mok összeveté­se után szorul­tak a második helyre. Öt kate­góriában zaj­lott az egyéni verseny. Lányok (10 éves korig, 15 induló): 1. Havanecz Bianka, 2. Pemeczki Lilla, 3. Kovács Réka. 14 éves korig, 7 induló: 1. Havanecz Ágnes, 2. Varga Virág, 3. Kunecz Veronika. Fiúk (10 éves korig, 18 induló): 1. Gobodics Tamás, 2. Lipcsei Ádám, 3. Kása Péter. 14 éves korig: 1. Balogh Ferenc, 2. Egyed Zsombor, 3. Haszon Dávid. 18 éves korig, 6 induló: 1. BukovicsMilán, 2.KátaiDávid, 3. Kovács Péter. Különdíjat vehetett át Haszon Kamilla, a verseny leg- fiatalabb résztvevője. _________■ Siófo k Az ifjú kosárlabdázóknál mind a kadett, mind pedig a gyermek korosztályban fol}rtatódtak a baj­noki csatározások. A Siófokon rendezett mérkőzéssorozatokon a megszokott jó teljesítményt nyújtották az Ékes Tamás, Puska Zoltán és Csapó Gábor edzők ve­zette kaposváriak. A kadetteknél a siófokiak először nyertek. Országos Kadett Kupa alapsza­kasz ötödik (utolsó) forduló: Kaposvári Sportiskola- Atomerőmű SE 86-37 (13-6, 20-12, 25-10, 28-9) Legjobb kaposvári dobók: Bartis (17/3), Fodor (12/6), Kasza (12/6), Tömösvári (12), Kiss K. (10). Kaposvári Sportiskola- PVSK-Panthers „B” 108-52 (29-12, 14-14, 33-9, 32-12) Legjobb kaposvári dobók: Kasza (25/3), Kiss K. (24), Karagity (13), Kiss G. (12). Siókosár UK- Dombóvári VMSE 79-75 Legjobb siófoki dobók: Polgár (43/6), Takács (11/6). 1 SiókosártUK- Pécsi Tási „A” 37-122 Legjobb siófoki dobó: Polgár (13/9). A Dél-nyugati csoport végered­ménye: 1. PVSK-Panthers „A”, 2. Kaposvári Sportiskola, 3. Atom­erőmű SE, 4. PVSK-Panthers „B”, 5. Dombóvári VMSE, 6. Siókosár UK. A csoportból az első négy he­lyezett jutott tovább az első 32 közé. Folytatás február első hét­végéjén nyolc, négyes csoport­ban, ahonnan ismét az első két együttes léphet tovább a legjobb 16 csapat közé. Fiú Kosárlabda Országos Gyermek Bajnokság-, alapszakasz, IV. forduló Kaposvári Sportiskola „B”- Pécsi Tási 39-37 (9-17, 8-8,13-4, 9-8) Legjobb kaposvári dobó: Fe- rencz (17/3). Kaposvári Sportiskola „B”- Atomerőmű SE 71-19 (18-5, 27-2,14-8,12-4) Legjobb kaposvári dobó: Ferka (15), Ferencz (15), Romanek (14), Slezák (10). Atomerőmű SE-Siókosár UK 83-24 Kaposvári Sportiskola „A”- Siókosár UK 114-14 (30-7, 31-5, 38-0, 15-2) Legjobb kaposvári dobók: Halász (32), Waldherr (17). Kaposvári Sportiskola- Dombóvári VMSE 77-38 (24-9,12-14,17-12, 24-3) Legjobb dobók: Halász (30/6), Balassa (10/3). A kaposváriak vezetik a cso­port tabelláját. Az utolsó forduló mérkőzéseit január 12-én Pakson rendezik. kun TOTÓ. A vasárnapi lapzártánk után befejeződött összecsapáson: Parma-Internazionale 1-2, így a 14. mérkőzésen a helyes tipp: 2. TOTÓNYEREMÉNYEK. A Szerencsejáték Részvénytársa­ság közlése szerint az 51. héten 2 darab 13 plusz egy találatos szelvényt találtak. Nyeremé­nyük egyenként 13 millió 347 ezer 641 forint. Négy darab 13 találatos szelvény volt, nyere­ményük egyenként 1 millió 684 ezer 602 forint. A 156 da­rab 12 találatosra 25 ezer 564 forintot, a 11 találatosokra 1757 forintot fizetnek. A 10-esek 386 forintot érnek. GÓLTOTÓ. 6 találatos szelvény nem volt. A 11 darab 5 találatos szelvény nyereménye egyenként 12 ezer 210 forint. A 4 találatos szelvényekre (175 darab) egyen­ként 1151 forintot fizetnek. b

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents