Somogyi Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-15 / Vasárnap Reggel, 50. szám
2002. DECEMBER 15. ARCKÉP Püski Sándor a budai Krisztináról A két világháború közötti magyar könyvkiadás két nagy alakja: Püski Sándor és Cserépfalvi Imre. Az akkori Magyar Élet Kiadót jegyző Püski Sándor 92 évesen ma is a könyvszakmában dolgozik. Budapesten, a Krisztina körúti könyvesboltjában reggelente találkozhatnak vele az oda betérő könyvbarátok. A népi írók mentora - aki teljes szellemi frissességnek örvend - ma is könyveket ad ki, Németh László, Sinka István, Veres Péter, Szabó Pál, Szabó Dezső és mások, főleg a népi írók műveit. Jellegzetes, nemesen egyszerű fehér borítójú könyvei sorában a közelmúltban egy önéletrajzi kötet jelent meg Könyves sors - magyar sors címmel. Püski Sándor színes, de meglehetősen kalandos életútjának összegzése a kiadvány, amely egybegyűjtött dokumentumok alapján nyújt képet nemcsak a szerző pályájáról, hanem a magyar irodalom mintegy hét évtizedéről, beleértve a nyugati magyar emigráns irodalmat is.- Úgy tudni, hosszú ideje készült a kötet megírására. A Könyves sors - magyar sors valamiféle összegzés akar lenni, a pálya lezárása?- Igen, a pályám lényegében befejeződött, ha csinálok is még valamit, az már nem új elképzelések megvalósítása, hanem csak a könyvek számának szaporítása. Úgy éreztem, addig kell összefoglalnom életutam tanulságait, amíg ép ésszel és jó kedvvel képes vagyok rá.- Nem egy vidám olvasmány...- Kilencvenkét évem összes tragikuma át- meg átszövi. Bármennyire is sikeresnek mondhatom ugyanis magam abban az értelemben, hogy mindig újra kezdhettem, életem tragikus részletekkel van tele. Elég a világháború befejezését követő évekre, a két fordulat - 1948 és 1956 - utáni esztendőkre vagy a New York-i indulásomra, az amerikai magyarokkal való bajlódásaimra utalni.- Pedig az ember azt gondolná, az ötvenhatban kiment fiaihoz érkező, rendszerellenes összeesküvés vádjával súlyos börtönbüntetésre ítélt könyvkiadót tárt karokkal várta az amerikai magyar emigráció.- Tárt karokkal, de bizalmatlanul. Köztudott volt, azért hagytam el az országot, mert nemhogy a politikában nem juthattam szóhoz, de még szép- irodalmat sem adhattam ki. Miután New Yorkban könyvesboltot nyitottam - ahol hazai művészeti és irodalmi könyveket is árultam -, főleg a ’44-es emigráció, de az ötvenhatosok egy része is rám sütötte, hogy kommunista hitre akarom téríteni őket. Semmi nem kellett nekik, ami a kádári Magyar- országról érkezett.- A hazatérése utáni pályája alaposan rácáfolt a gyanúsítgatásokra. Megkövették, bocsánatot kértek, egyáltalán, belátták tévedésüket?- Nem kellett addig várni. Hetvenben mentünk ki, és négy-öt év kellett ahhoz, hogy elfogadjanak, meggyőződjenek szándékaim tisztaságáról. Közben kihívtam Csoórit, Sütő Andrást, Duray Miklóst, másokat, akiket ugyan a kinti magyarság kitűnő íróknak tartott, mégis előítélettel viseltetett irántuk, mert az „otthoni ügyet képviselik”. A New York-i bolt választéka ezalatt egyre szélesedett, a nyolcvanas évekre a világ legnagyobb magyar nyelvű könyvesboltjává nőtte ki magát. Pesten sem volt akkora választék, mint nálam, mert itthon az idő tájt nem lehetett hozzájutni a népi írók két világháború közötti műveihez és a nyugati magyar irodalomhoz.- Ha annyira jól működött a New York i bolt, miért adta fel?- Nem volt kifizetődő fenntartani. A magyarul beszélő idősebb nemzedék részint hazaköltözött vagy hazajár, a fiatalabbakat pedig már nemigen érdekli az anyanyelvükön olvasható irodalom. Forgalmunk így egyre kevésbé fedezte a New York-i rezsit.- Nehéz volt Budapesten újrakezdeni?- Nem, mert itthon is megvolt a vevőkörünk. Sokan jutottak hozzá illegális csatornákon a könyveinkhez, s ők vagy gyermekeik - akik ezeken nőttek fel - ma is járnak hozzánk. így gyorsan kiépült a vevőköröm, amit * Püski Sándor fura módon - segített, hogy a rendszerváltás után létrejött terjesztő- hálózatokat nem érdekelte az általunk forgalmazott irodalom.- Németh László, Veres Péter, Sinka István, Szabó Zoltán, Szabó Dezső írásai?- Például általában a népi írók művei és bizonyos történelmi munkák. Ezeket a könyveket a bolthálózatok nem árulják, vagy csak néhány példányt tartanak belőlük, így az irántuk érdeklődők ideszoktak. Messziről is eljönnek, s ha már betérnek, mást is vásárolnak - sokszor barátságból vagy támogatásként. Köteteink jó részét tehát itt adjuk el a Krisztina körúti boltunkban. Az itteni forgalomnak köszönhetően folytathattam a kiadást, a 12 év alatt mintegy négyszáz könyvet jelentettem meg.- Évente több mint harminc kiadványt!- Igen, de sajnos csökkentenünk kell a tempót, mert nem győzzük feldolgozni a kéziratokat. Naponta négyet-ötöt hoznak be, köztük sok gyenge anyagot is.- Hová helyezi vállalkozását a magyar könyvkiadáson belül?- Az igényes kiadók közé tartozunk. Kiadványaink fele a népi mozgalom egykori szerzőinek újranyomott munkáiból áll, a másik felét pedig a mai szerzők — Csoóri, Csurka, Fekete GyuSzületett: 1911. február 4-én, Békésen. Családi állapota: nős, felesége Zoltán Ilona. Pályája: elvégzi a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karát (1935), könyvesboltot nyit Budapesten (1938), megalapítja a Magyar Élet Kiadót (1939), ahol főleg a népi írók műveit jelenteti meg, konferenciákat szervez Balatonszárszón (1942,1943), kiadóját államosítják (1950), koholt politikai vádak alapján elítélik (1962), kiszabadul (1963), az USA-ba költözik (1970), New Yokbán könyvkereskedést nyit, megalapítja a Püski Kiadót (1975), hazatér Magyar- országra, Budapesten könyvesboltot nyit (1988). Elismerései: Bethlen Gábor-díj (1990), Petőfi Sándor Sajtószabad- ság-díj (1995), Magyar Örökség-díj (1996), Bocskai István-díj (1996), Pro űrbe Budapest (1996), az I. kerület díszpolgára (2001). la és mások - kötetei, a háborús és ötvenhatos emlékiratok, valamint a trianoni döntés hatását elemző munkák, összességében tehát a nemzeti kérdésekkel foglalkozó irodalom teszi ki.- Munkájuk értékmentés?- Mindenképpen, mert hiszen a népi írók két világháború között megjelent művei - amelyeket főleg mi adtunk ki - nem kerültek be a könyvtárakba, vagy ha bekerültek is, többségüket a negyvenes évek végén és az ötvenes években kiszórták onnan. A könyvkiadás nyereségességének titka, hogy kis példányszámban nem szabad megjelentetni műveket, mert akkor nagyon sokba kerül egy példány. Minimum kétezer példány mellett érdemes foglalkozni egy-egy kötettel, ennyit viszont nagyon nehéz eladni a piacon.- A tavaly kiadott Szerda reggel - Rádiós beszélgetések Orbán Viktor miniszterelnökkel című kötetre ez nem mondható el, vitték, mint a cukrot.- Valóban, az első kötet húszezer példányban fogyott, a másodikból azonban már csak ötezret nyomtunk.- Mi az oka, hogy a népi írók iránt nincs nagy érdeklődés? Kimentek volna a divatból?- Szerintem lenne, ha könyveik ott sorakoznának a könyvesboltok polcain. Ha köteteink ott lennének a nagykereskedelmi vállalatok elosztóhálózatában és bekerülnének a néhány száz könyvüzletbe, nem okozna gondot az értékesítésük.- Nem érez politikai diszkriminációt a háttérben?- Nem, olyan nagy lett a választék és ezzel együtt a kereslet a világ- és a mai magyar irodalom iránt, hogy a nemzeti kiadványok háttérbe szorultak. Inkább azt sajnálom, hogy a minisztérium figyelme sem fordul nemzeti irodalmunk értékei iránt. Különleges és egyedi eset, ami Nobel-díjasunk Sorstalan- ság című könyvével történt, hogy a tárca több ezer példányt megvett belőle a könyvtáraknak.- Némi elégtétellel szolgálhat, hogy az Ünnepi Könyvhéten általában a Püski Kiadó sátránál a legnagyobb az érdeklődés.- Igen, még ha tavaly meg is támadtak azzal, hogy „szélsőjobboldali” kiadónk Orbán Viktort az Ünnepi Könyvhét sztárjává akarta avatni, azt sem engedve meg neki, hogy meghallgassa Nádas Péter megnyitóbeszédét. Pedig csak annyi történt, hogy a Vörösmarty térre érkező miniszter- elnököt az érdeklődők tömege körbevette és az asztalunkig sodorta, ahol a már említett, szerda reggeli rádiós beszélgetéseiből összeállított könyvet éjjel fél egyig dedikálta.- Már a két világháború között is a könyvhetek állandó résztvevői voltak.- Igen, jelenlétünk igazi ünnepnek számított, íróink feljöttek vidékről dedikálni, a nyáron pedig részt vettek konferenciáinkon, mint a legnevezetesebb, 1943-as szárszóin is. Ezek nagyon hiányoznak, megpróbáltuk újraéleszteni őket, de öregek vagyunk már hozzá. A gyerekeinkben bíztunk, de amilyen nehezen mentek ki annak idején Amerikába, olyan nehezen jöttek haza a gyerekeik, az unokáink miatt. Most már mindannyian itthon vannak, egyszer talán majd újrakezdik.- Sokáig élt Amerikában, a magyar nyelvű könyvek legjelentősebb kiadójának számított a tengerentúl. Hogyan lehet, hogy nem adott ki Márai-könyveket?- Nyolcvanhét végén kísérletet tettünk arra, hogy Márai műveit behozzuk Magyarországra. Az írószövetség és két hazai kiadó felkérésére 1988 márciusában fogadtam Furkó Zoltánt és kijártam Márainál, hogy találkozzon vele. Az írót személyesen ismertem, mert a hetvenes évek végén a feleségével együtt felkeresett bennünket a New York-i üzletünkben. Akkor annyi baja volt, hogy ha kapok rajta, biztosan meg tudtam volna szerezni művei kiadói jogát. Márairól köztudott volt, hogy hallani sem akart arról, hogy könyvei Magyarországon megjelenjenek, amíg a szovjet csapatok itt tartózkodnak. Furkó látogatását személyes hangú levélben készítettem elő. Ebben felhívtam az író figyelmét arra, hogy az ország jelentős változások előtt áll, s azt neki is segítenie kell. A szovjet csapatok kivonását ugyan nehéz lesz kivárni, de el lehet érni, hogy munkáit cenzúrázat- lanul adják ki Budapesten, őt magát pedig, aki akkor már súlyos beteg volt, szanatóriumi ellátásban részesítsék. Úgy érzékeltem, hajlik az ajánlatra, ezért küldtem neki egy négyezer dolláros csekket előlegként, amit sajnos néhány nap múlva visszajuttatott, pár sor kíséretében. Ebben visszatért korábbi merev álláspontjához. Valószínű, Vörösváry beszélhette rá erre, aki megörökölte könyvei kiadási jogát. A Wass Alberttel folytatott egyezkedésem kudarca mögött is Vörösváry állhatott. Amikor- 1967-ben először kinn jártam látogatóban, megkerestem Wass Albertét. Elmondtam, hogy kitelepülésem után könyvkiadással szeretnék foglalkozni. Sok vita után megegyeztünk abban, hogy megjelentetem a műveit, de mire kiértem, lebeszélték a velem való együttműködésről. Azt szerették volna, hogy disszidáljak, akkor átengedtek volna minden jogot. Csakhogy én láttam, hazai anyag nélkül nem lehet könyvkereskedést nyitni.- Hazatérése után megjelent politikai - elsősorban MDF-es - rendezvényeken, és köztudott volt szoros kapcsolata az MSZP reformerével, Pozsgay Imrével. Az utóbbi években már nem látni politikai összejöveteleken. Befejezte a politizálást?- Megvallom, 1989-ben majd nyolcvanévesen még voltak politikai reményeink, de az Antall-kormánnyal és az MDF elfajzott szerepével, a megalkuvásaival nem tudtunk mit kezdeni. Amikor a Pozsgay és a Bíró Zoltán által alapított Nemzeti Demokrata Szövetség az 1994-es választáson megbukott, szakítottam a közvetlen politizálással. Az egész rendszerváltás úgy ment végbe, hogy abba jó érzéssel bekapcsolódni nem tudtam.- Azt a régi MDF-et fel lehet még támasztani?- Nem hiszem. Lezsák és Bíró Zoltán most összehoztak egy nemzetikör- félét, de nem hiszek benne. A nemzeti oldal tönkrement, 1989-ben, amikor alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása helyett alkudozni kezdtek a sus- kussal összehozott ellenzéki kerékasztalnál, ahol Antall mindent odaadott, csak hogy pillanatnyi pozícióját meg tudja tartani. Félt, mindentől félt. Most azt hiszik, hogy a Fidesz gyengülésével megerősödhetnek, de tévednek. Árpási ZoltAn
