Somogyi Hírlap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-09 / 261. szám
11. OLDAL Elnöki palota lesz a komiányház Mária Terézia Terem Plenáris terem Tükörterem Az Országgyűlés törvénybe iktatta, hogy a budai Várban szinte régi pompájában 2,2 milliárd forintért helyreállított Sándor-palota, amely 1867 és 1944 között a mindenkori magyar miniszterelnök rezidenciája volt, a köztársasági elnök otthona és „munkahelye” legyen. Az évtizedekig romokban állt épület története több mint kalandos. A budavári sikló felső végállomásánál fekvő Szent György tér nevezetes épülete a Sándor- palota. Bejárata a tér felől nyílik ugyan, de fő homlokzata a Dunára néz. Három középkori eredetű laktanyaépület helyén emelték 1806- ban. Már a névadás is mesemondók tollára való: egykori tulajdonosa, a palotánál mindössze egy esztendővel idősebb gróf Sándor Móric, az „ördöglovas” keresztelte el. Az épület valóban csodálatos. Kívül, belül egyaránt. Egyemeletes, há- romhomlokza- tos, kora klasszicista műemlék, domborművekkel, bejárata felett timpanonnal, az egész homlokzaton végigfutó, nyílt erkéllyel, amelyet a földszinten oszlopok és pillérek hordanak. A palotát gróf Sándor Vince számára 1806- ban feltehetőleg Johann Aman építette a Nemzeti Múzeumot is tervező Pol- lack Mihály közreműködésével. Ybl Miklós alakította át 1867-ben a miniszterelnökség számára. Ebben a minőségében első lakója gróf And- rássy Gyula, Erzsébet királyné magyartanára (a legenda szerint titkos szeretője) volt; az „akasztott gróf”, aki az 1848-49-i forradalom és szabadságharc után külföldön keresett menedéket, de távollétében halálra ítélték és jelképesen ki is végezték. Később császári és királyi kegyelemben részesült. Az utolsó tényleges lakó Lakatos Géza volt, Szálasi Ferenc ugyanis nem innen „vezette a nemzetet”. De a történelem fura fintora, hogy ő, aki nemzetvezetőként a miniszterelnök funkcióját is ellátta, valóban bitófán végezte. A Sándor-palota a főváros ostroma során rommá lett, sokáig éktelenkedett Budapest kellős közepén. A budai Vár, a paloták sorsa egyébként is sokáig kérdéses volt. Az ötvenes évek első felében Rákosi Mátyásék sokat foglalkoztak a gondolattal, hogy kormányzati negyeddé alakítsák ki, a terv megvalósítását azonban 1956 megakadályozta. Dr. Mihályfy Ernő, a Magyar Nemzet fő- szerkesztője 1957-ben egész oldalas cikkben javasolta: „Legyen a Vár a kultúra vára!” A javaslat visszhangra talált, a királyi palotába azóta múzeum, könyvtár, galéria költözött. Csak a Sándor-palota (és a még mindig romos egykori Honvédelmi Minisztérium) ügyében nem sikerült dűlőre jutni. A Budapest útikönyv 1972-ben még azt írja róla, hogy újjáépítve állami vendégház, nemzetközi tárgyalások színhelye, magas állami vendégek szállása lesz. De ez az elképzelés is hamvába holt. Közben Ábrahám Kálmán építési minisztersége idején fölvetődött, hogy esetleg építészeti múzeumot alakítsanak ki az épületben, és a rendszerváltozás előestéjén meg is kezdődött a rekonstrukció, de csak a homlokzat készült el, amolyan díszletként. A végső munkálatok a közelmúltban fejeződtek be. Az „ördöglovas” Gróf Sándor Móric, a palota gazdája, akivel a család neve is sírba szállt, 1805. május 23-án született. A két világháború között megjelent egyik lexikon szócikke így ír róla: „híres úrlovas, egész Európát bámulatba ejtette lovasbravúrjaival, Metternich kancellár veje volt". Puritán szócikk, a grófot ugyanis már életében legendák övezték. Ami nem csoda, mert az egész família különcségéről volt nevezetes. Apja a palotát kis fedett híddal köttette össze a szomszédos Várszínházzal, hogy ne kelljen kilépnie az utcára, midőn teátrumlátogatásra szottyant kedve. Móric gróf apja halála után, 17 évesen kerülhetett először lóközeibe. Ekkor viszont ragaszkodott egy angol telivérhez. Egy év elteltével pedig már cirkuszi mutatványokkal lépett fel, puszta szórakozásból szekereket, ökröket ugratott át a nyílt utcán, és még a palotában, a palota lépcsőházában is lóval közlekedett. Előszeretettel pipázott az emeleti erkélyen, természetesen csakis lóháton ülve. S persze lóval látogatott el vendégségbe is, a pesti főúri paloták termeibe, netán a bécsi Fehér Hattyú fogadó második emeleti szobájába. Épp a bécsi kaszinóban tartózkodott, amikor 1850 végén elborult az elméje; a dühöngő őrültet megkötözve egy prágai elmegyógyintézetbe szállították. Állapota néhány év elteltével javult, ezért elengedték. Bajnai kastélyába visszavonulva halt meg 1878. február 23-án. Költözésre várva A Köztársasági Elnöki Hivatal örömmel fogadta az Országgyűlés határozatát. „A köztársasági elnök alkotmányos jogállása alapján kívánatos és szükséges, hogy a mindenkori államfő és hivatala a más hatalmi ágat képviselő intézményektől fizikailag is elkülönülve, méltó helyen nyerjen elhelyezést” - nyilatkozta Becker Pál, az elnöki hivatal vezetője. Jelezte: kollégáival a Sándor-palotát többször bejárták, egyeztettek az épület vezető tervezőjével és a belsőépítészekkel, hogy az épület összes adottságáról pontos képet kaphassanak, és a szükséges intézkedéseket a szakértők minél hamarabb végrehajthassák. „Őszintén bízunk abban, hogy a köztársasági elnök és hivatalának átköltözésére a törvény hatályba lépését követően mielőbb sor kerülhet” - tette hozzá Becker Pál. Lakónévsor gróf Andrássy Gyula (1867. febr. 20.1871. nov. 14.) gróf Lónyay Menyhért (1871. november 14.1872. december 5.) Szlávy József (1872. december. 5.-1874. március 21.) Bittó István (1874. március 21.-1875. március 2.) báró Wenckheim Béla (1875. március 2.-1875. október 20.) Tisza Kálmán (1875. október 20.-*1890. március 15.) gróf Szapáry Gyula (1890. március 15:-1892. november 19.) Wekerle Sándor (1892. november 19.-1895. január 15.) báró Bánffy Dezső (1895. január 15.-1899. február. 26.) Széli Kálmán (1899. február 26.-1903. június 27.) gróf Khuen-Héderváry Károly (1903. június 27.-1903. november 3.) gróf Tisza István (1903. november 3.-1905. június 18.) báró Fejérváry Géza (1905. június 18.-1906. április 8.) Wekerle Sándor (1906. április 8.-1910. január. 17.) Khuen-Héderváry Károly (1910. január. 17.-1912. április 22.) Lukács László (1912. április 22.-1913. június 10.) gróf Tisza István (1913. június 10.-1917. június 15.) gróf Esterházy Móric (1917. június 15.-1917. augusztus 20.) Wekerle Sándor (1917. augusztus 20.-1918. október. 31.) gróf Teleki Pál (1920. Július 19.-1921. április 14.) gróf Bethlen István (1921. április 14.-1931. augusztus 24.) gróf Károlyi Gyula (1931. augusztus 24.-1932. október 1.) Gömbös Gyula (1932. október 1. -1936. október 12.) Darányi Kálmán (1936. október 12.-1938. május 14.) Imrédy Béla (1938. május 14.-1939. február 16.) gróf Teleki Pál (1939. február 16.-1941. április 3.) Bárdossy László (1941. április 3.-1942. március 9.) Káli: / Miklós I942. március 9.-1944. március 22.) Sztójay Döme (1944. márc. 22.-1944. aug. 29.) Lakatos Géza (1944. aug. 29.-1944. október 16.) Mádl Ferenc * (?) Kerek szalon Az oldalt írta és szerkesztette: Gyulay Zoltán Fotók: Europress/Kallus György