Somogyi Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-01 / 229. szám

2002. Október 1„ Kedd 7. OLDAL Seprűvel toldja meg nyugdíját Boszorkányos ügyességgel teke- ri-forgatja Simora Károlyné a sep­rűkötő masinát, s csakhamar kike­rekedik az ismert cirokszerszám.- Ezer közül is megismerem, melyik seprűt csináltam én; a munka megmutatja magát. Negy­ven éve kötjük férjemmel a seprűt. Azelőtt a téeszben készítettük, most már csak bedolgozásra megy Baranyába. Jól jön ez is nyugdíj­kiegészítésnek - állította. - Jó, ha 30 seprű elkészül egy nap, hetven­évesen már nem is bírok többet. Simora Károlyné korát megha­zudtoló erővel nemrég a gyógy­növény-felvásárlást is átvette a sógorától. - Most nem sokan gyűj­téssel; inkább csak a darányi cigá­nyok hordják a szeder- és dióleve­let, csalánt, fagyöngyöt. Naponta 7-10 ezer forintot is összeszedhet­nek, de igen sok vele a munka. Mégis csinálják, mert ha nem csurran, cseppen, és a kicsit is meg kell becsülni. ____________■ Ki sbuszt termett a türelem A türelem ha nem is rózsát, de egy mindenre jó kisbuszt termett az idén. Négyszer pályázott az életet segítő járműre és a falugondnoki szolgálatra az önkor­mányzat, mígnem kitar­tását siker koronázta.- Augusztus közepén állítottuk üzembe a ki­lenc személy szállítására is alkalmas járművet, s év végéig kialakul a szol­gálat rendje - mondta Wágner István falugond­nok, akit kiskora óta mindenki ismer a falu­ban. Rábízták a gondnoki teendő­ket. - Gyakorta megyek gyógy­szerért Darányba. Ez a legnagyobb gond; helyben csak hetente egy­szer rendel az orvos. A legsürgő­sebb eset az volt, mikor egy súlyos beteghez kellett gyorsan orvost hívni és hozni az életmentő gyógyszert. Az önkormányzat, a körjegyzőség központja is Darányban van, s én hordom a hivatali külde­ményeket is - sorolta Wágner István. - Reggel nyolc körül indulok elő­ször a busszal, de volt, hogy már hatkor is úton voltam, és este hétkor is. Szó van arról is, hogy a szociális étkeztetést a darányi iskolából oldja meg az önkormányzat, s ennek a kiszállítása is a falugondnok dolga lesz. A közösségeket is segítik a busszal vagy bérbe adják sofőrös­tül a szomszéd falvaknak. ■ Fényes kupák, sportsikerek Több kupát is nyert a Drávakastély otthon lakóinak lelkesen küzdő futballcsapata Országszerte ismert Kastélyosdom- bó a speciális olimpiai sportok ré­vén. Fényes kupák és versenydí­jak sora tanúsítja a Drávakastély szociális otthon fogyatékos spor­tolóinak sikereit. Jövőre lesz húsz éve, hogy rehabilitációs lehetősé­get és családias életteret teremtet­tek itt az enyhe és középsúlyos ér­telmi fogyatékosoknak. Most a megyei önkormányzathoz tartozó szociális otthonban hatvanhét 18-45 éves gondozott van, ellátá­sukról 25 dolgozó gondoskodik. - A sportra a mentálhigiénés cso­port készíti föl a fiatalokat, har­mincnál több vesz részt nagy lel­kesedéssel a foglalkozásokon - mondta Zombori .Zoltánná rész­legvezető főnővér. - Atlétikában, tollaslabdában, pingpongban jele­sek, de a futball a legsikeresebb. A speciális sportok nemzetközi versenyén az idén húsz gondo­zottjuk indult, s valamennyi do­bogós Tett. Legutóbb a nagykani­zsai speciális futballgálán II. díjat nyert a csapat, s Horváth István kapta a legjobb kapus különdíját.- Beléptünk a Speciális Olimpi­ai Szövetségbe, és sportegyesüle­tet alapítottunk, hogy jobb alapo­kat teremtsünk - mondta Zombo- ri Zoltánné. - így talán sikerül tá­mogatókra lelni, mert a dolgozók s a gondozottak tagdíjából kevés­re futja. S jövőre mi is szeretnénk rendezni egy sportnapot. ___■ SE GÍTIK AZ ISKOLÁSOK TANULÁSÁT. Naponta távolsági autóbusszal járnak a gyerekek a darányi iskolába és óvodába. Az oktatás nem jelent nagy terhet a dombói önkormányzatnak, mert a tíz óvodás és a 22 általános iskolás minden tanügyi költségére elég az állami normatíva. Az iskolakezdés terheit az önkor­mányzat néhány százezer forint ráfordítással szinte átvállalja a szülőktől; kifizette az általános iskolások minden tankönyvét és tanszereit, a 13 középiskolásnak pedig fejenként 15 ezer forintot juttatott. ______■ Sz egénységben gyarapodnak Kevés olyan településhez ragaszkodnak úgy a lakói, mint Kastélyosdombóhoz. Pedig hely­ben nincs sem iskola, sem óvoda, se megélhe­tést adó munkahely. A falu mégis gyarapodik: lélekszáma éppúgy, mint a község kasszája. Ha akad is békétlenség Kastélyosdombón, az kívül esik a családon. Az utóbbi öt évben itt egyetlen vá­lás sem volt, tavaly azonban két pár is házasodott, s hét gyermek született: többszöröse a korábban megszokottnak.- Nem az a gond, hogy elnéptelenedik a falu. A többség magamhoz hasonlóan sosem költözne el; jó itt lakni, s akár busszal is mindent el lehet érni - állította Kirizs Zsolt polgármester. - A munkanél­küliség a legnagyobb baj, de azon meg egy magunk nem tudunk változtatni. Régen buszokkal hordta a dolgozókat a sziget­vári konzervgyár vagy a barcsi Kemikália, de mára a környező téeszekkel és gazdálkodószervezetek­kel együtt ezek is megszűntek. Sem helyben, sem a környéken nincs munka, s még Győrbe is eljár­nak dolgozni a dombói fémmunkások. Kastélyosdombó ugyanakkor a Dráva mente egyik leggazdagabb települése: az önkormányzat­nak négymillió forint fejlesztési tartalékja is össze­gyűlt. Köszönhető ez annak is, hogy a képviselő- testület és a polgármester nem fogad el fizetést a községért vállalt hivatalért.- A tartalék arra való, hogy legyen mihez nyúl­ni, ha bármilyen gond adódik, s a pályázatokhoz is kell az önrész - tette hozzá a polgármester. Az utóbbi négy évben 25 pályázaton vettek részt, és meg is látszik az eredménye. Megújult a művelő­dési ház és a polgármesteri hivatal, működik a kábeltévé, épül a szennyvízhálózat, s egységesen rendbe tették a község kapubejáró hídjait. A gya­rapodás mellett azonban óriási a szegénység is: a legtöbb ember segélyekből és a nyugdíjából él.- Nem volt miből válogatni, amikor belevág­tam a kocsmavezetésbe. Kellett a munka - mondta Simon Józsefné kocsmáros. - A fiam meg a menyem is besegít, más munkahely nekik se lenne. Amúgy igen jók a dombói emberek, köny- nyű velük bánni. Három kocsma is van a falu­KIRIZS ZSOLT bán, és mindegyiknek megvan a maga vendégköre. Botrány jó ideje nem volt itt, s elégedettek a közbiztonsággal is. Két rendőr jut csak öt falura, de a tyúklopáson kívül nincs komo­lyabb baj, nincs nagy rendzava­rás. Kastélyosdombón egyébként is figyelnek egymásra a népek, s nem rejtik véka alá a véleményü­ket. Még a polgármestert is lecse­rélték, amikor elégedetlenek vol­tak vele. • - Nincs itt minek örülni - állí­totta Németh István. - Azelőtt a vasúton dolgoztam, de már 79 évesen, betegen csak otthon va­gyok. A feleségem itt hagyott, mi­kor a gyerekek kicsik voltak, ma­gam neveltem fel őket. A fiam most 19 éves, segít az ápolásom­ban. Ketten vergődünk a 40 ezer forint nyugdíjból. A legrosszabb Orsós Pál szerint a tél, mert akkor a környéken sincs munka. - Kőműves a szakmám, de a faluban aligha élnék meg - mondta. - Aki akar, az talál munkát a környéken, de ahogy beáll a hideg idő, novembertől már senkit sem alkal­maznak.- A szomszéd faluban 17 év után szűnt meg a munkahelyem - sorolta Szenta László is. - Fes- tő-mázoló szakmával kényszerből váltottam ki a vállalkozást, és nyitottam egy takarmánylerakatot is. A feleségemnek egyelőre még van munkahelye, de a lányom Barcson sem tud elhelyezkedni. Eddig megéltünk a vállalkozásból, de nagy bőségre nem számíthatunk. Látszik, hogy mindenütt kevés a pénz. Régen 15 házat is kifestettem egy évben, most harmadannyi munka sincs. A szomszéd köz­ségekben jutottam csak megrendeléshez. A takar­mány sem igen fogy, mert egyre kevesebb állatot tartanak a faluban. Csak saját szükségletre pár disznót, s alig van tehén. Még a takarmány is csak a nyugdíjfizetéskor fogy jobban meg a jövedelem- pótló osztása idején. _______________________■ Meg kérdeztük a kastélyosdombói lakosokat; hogyan élnek, mi a gondjuk, és miben látják a falu boldogulását? Hiányolják a pénzt, a munkát és az összetartást Lőczi Mária nyugdíjas: - Olyan kevés a nyugdíj, hogy napszámba kell járni a megél­hetésért. A szom­széd faluba me­gyek mindennap, gyalog, mert még biciklim sincs. Né­hány házhoz já­rok rendszeresen, most például ku­koricát meg krumplit szedek, s ezer-ezerötszáz forintot kapok meg az étkezést. A 22 éves fiam is maszekba jár, mert kell a pénz. Csak este van egy kis időm pihenni. A sorozatokat szeretem nézni. Ma­gam nem jutok többre, pedig dolgo­zom eleget. Sokan akarnák a falu sorsát is jobbítani, de ahhoz meg nincs összetartás. Meglenne itt minden kényelem, ami máshol, de nagyon szegények az emberek. S ha nincs munka, azok is maradnak. Fenyvesi Rózsa munkanélküli: - A nagy fiam kollégista Mohácson. Vámügyintéző lesz, s nem hi­szem, hogy ide visszajön, mert itt ő sem tudna meg­élni. A kisebbik fi­am még óvodás, miatta nem tudok munkába járni, és nem is lenne hová. Azelőtt több mint húsz évig a barcsi fűrész­üzemben dolgoztam, oda most is visszamennék. Helyben néha akad napszám meg gyógynövénygyűj­tés, ez egészíti ki a szociális se­gélyt. Egy holland család vett itt há­zat, azoknak is segítek. Aki sze­gény, örül, ha egy kis pénzhez jut ebben a kis faluban. Lassan visz- szajön a régi cselédvilág, bár egy­két becsületes, jobb módú családon kívül nincsenek itt gazdagok sem. Kocsis Zoltán kazánfűtő: - Szüle­tésem óta mindig itt éltem, el se tudnám képzelni máshol az élete­met. Húsz éve már a szociális ott­honban dolgo­zom, szerencsére elég biztosnak lát­szik a munkahe­lyem. Még kényel­mesebb is lett, mert ennél az új ka­zánnál nem kell éjjelente is bent lenni. De egy fizetéssel nem sokra jutunk, pedig ráférne a házra is a ja­vítás, meg a gyerekek is kicsik. Ré­gen bikákat is tartottam, de vett ele- séggel ilyen áron már sehogy nem éri meg. Az volna a legjobb a falu­nak, ha megszűnne ez a munkanél­küliség. Mert ha nincs munka, ak­kor nincs miből megélni. Sokan szí­vesen eljárnának, ha legalább a kör­nyéken lenne elég munkahely. Okos József nyugdíjas: - Öt-hat hektáron gazdálkodom, abból élünk a felesé­gemmel. Egy lo­vam van, s az idén már csak egy te­henem maradt. Tavaly volt három is, de eladtam, mert megszűnt a tej csarnok, és igen drága a tejet a szomszéd faluba hor­dani. Amióta megszűnt a téeszda- ráló, a takarmányt is mindenki ma­gának rendezi. Nehéz a gazdálko­dás, ebből kevesen boldogulnak; a legnagyobb birtok sem több 10-12 hektárnál. Drága a föld művelése, a terményből sem térül meg az ára. Van itt a határban vagy húsz hektár parlag, amit senki se művel, nem falubeli a gazdája. Abban bízom, kifizetik a téeszvagyonrészt, abból jutna a ház körüli javításokra is. Tótfalusi Józsefné nyugdíjas: - Nem sokat változott a falu. Nemrég lett ugyan kábelté­vé is, de azt jobbá­ra csak a fiam né­zi. Annak örülök, hogy meglesz a szennyvízcsatorna is, mert most so­kan csak úgy kiön­tözik a szennyes vizet. Nem tart össze a dombói nép; elégedetlenkedés meg civako- dás van itt a választásokon kívül is. A beteg fiammal meg az édes­anyámmal lakunk együtt, és na­gyon szűkös a pénz. A házat is ja­víttatni kellene, de nincs miből. Az­előtt a téeszben dolgoztam, cséplő­gépnél, meg a földeken, mikor hol volt a munka. Most ezek közül már semmi sincs. Sokan meg csak a jö­vedelempótlót várják, és ha volna is dolog, nem tetszik nekik. ______■ KASTÉLYOS DOMBÓ HIVATAL KÉT NAP A polgármesteri hivatal címe: 7977 Kastélyosdombó, Fő u. 73. Tel.: 82/466-970 A körjegyzőség és a családsegí­tő szolgálat hétfőn és szerdán 8-12-ig fogadja az ügyfeleket. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 350 Négyévesnél fiatalabb: 25 5-14 éves: 23 14-24 éves: 69 24-60 éves: 178 60 évesnél idősebb: 55 SEGÉLYRE NYOLCMILLIÓT Az önkormányzat az idén 47 millió forintból gazdálkodik. Ebből 16,8 milliót költ a kistérségi szennyvíz­csatorna-beruházásra; társulások­ra, a családsegítő szolgálatra s a körjegyzőségre ötmillió forintot. A falugondnoki szolgálatra négymil­lió forintot nyert, és 1,5 millió forin­tot fordít rá saját keretéből. Szoci­ális segélyre, eseti támogatásokra mintegy 8 millió forint megy el, 300 ezer forint a szemétszállítás, 150 ezer forintban van a közterü­letek rendben tartása. Minden ház kapubejáróját rendbe tétette az önkormányzat, s ennek ez évre eső költsége 800 ezer forint. A te­metői járda díszburkolatára 100 ezer forintot költött, s 4 millió forint fejlesztési tartaléka maradt. A NAGYOBB MUNKAADÓK A legnagyobb foglalkoztató a Drá­va Mente Szociális Otthon: tíz helybelinek ad munkát. Az önkor­mányzat 2-3 közmunkást alkal­maz, valamint hivatalsegédet és falugondnokot. Két mezőgazda- sági vállalkozó, három kocsmá­ros, egy-két cégképviselettel s ügynöki munkával, kereskedéssel foglalkozó vállalkozó teremtett magának munkahelyet. Barcsra 12-14, Szigetvárra 4-5 munkás ingázik, páran győri munkahelyre. TÍZ ÜRES LAKÓHÁZ A községben 112 lakott ház van, s egy sem épült az utóbbi tíz év­ben. Mintegy tíz ház üres: ezek­ből kihalt a tulajdonos. A külföldi­ek még nem fedezték föl a falut, csak egy holland család vett in­gatlant. Vezetékes telefon szinte mindenütt van, kábeltévé a házak felében. Most építik a szennyvíz­csatornát, s csak a gáz hiányzik. HÁROM KOCSMA, EGY BOLT Egy vegyesbolt van, ez az áfész- coopláncba tartozik. A friss ke­nyéren, tejtermékeken kívül felvá­gottat, fagyasztott baromfit, zöld­séget, háztartási vegyi árut és iparcikkeket is árusít. Szerdán­ként zárva van, de ez nem okoz gondot; a lakosság nagy része Darányba jár vásárolni, mert ott szakboltok is vannak. A falu há­rom italboltjában segélyosztáskor nagyobb a forgalom, de a bot­rány nem jellemző. Az olcsóbb jfröccs kelendőbb, mint a sör. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA ÉS FOTÓZTA! bíró Mária A L M A N A C H - 0 9 3

Next

/
Thumbnails
Contents