Somogyi Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-22 / 247. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 1 3 4 2002. Szeptember 19., Csütörtök HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: Kötcse-nagycsepely-teleki kör­jegyzőség, Nagycsepely, Kos­suth Lajos utca 17. Telefon: 84/367-554, 84/368-259 Hétfőtől péntekig 9-12 óra kö­zött várják az ügyfeleket az elő­adók. A polgármester kedden és csütörtökön 19-20, a kör­jegyző szerdán és csütörtökön 9-12 között tart fogadóórát. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 421 Férfi Nő Ötévesnél fiatalabb: 11 10 6-14 éves: 21 22 14-18 éves: 11 11 19-55 éves: 115 92 55 évesnél idősebb: 47 81 BÜSZKÉK A FALUKÖZPONTRA. 1994-ben kezdték az elhanyagolt faluközpont rendbetételét, s a mun­kát három év alatt befejezték. Takaros lett a környék, parkot is kialakítottak a katolikus templom, a kultúrház, ifjúsági klub, az orvosi rendelő, a polgármesteri hivatal és az óvoda által határolt területen. Ar- ra törekedtek, hogy Nagycsepely központja megfeleljen a kor követelményeinek; ma már büszkék rá. ■ HITELRE SZORULTAK Az önkormányzat az idén 38,4 millió forintból gazdálkodik. A költségvetése 1990 óta forrás­hiányos; most 3,3 millió forint hitel felvételét tervezték. Az óvo­dára és a polgármesteri hivatal igazgatási költségeire egyaránt 4,5 millió forintot szántak, a ki­sebbségi önkormányzat támo­gatására 686 ezer forintot. A működési költség 13,5 millió fo­rintra rúg, a körjegyzőségre, ál­talános iskolára, az egészség­ügyre, orvosi ügyeletre, a külön­böző társulások támogatására 8,3 millió megy el. Szociális se­gélyre, családi pótlékra, egyéb ellátásra 4,8 millió forint jut. Ci­gány kisebbségi önkormányzat is van a településen 1998 óta. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK Az önkormányzat a legnagyobb munkáltató: az igazgatás, a hiva­tal és az óvoda tíz dolgozót alkal­maz, a közhasznú munkások száma változó. Húsznál több a vállalkozások száma, de ezek nem foglalkoztatnak több embert. Idénymunka az erdőművelésben akad, s nyáron a Balaton-parton. Csillagra is lelni Csepelyen, csak meg kell talál­ni - mondta Borbás György, az eddig négy szá­mot megélt magánkiadású hírlevél társszer­kesztője. - Rá akarjuk ébreszteni a helybélie­ket, hogy milyen értékek rejlenek a faluban. Borbás Györgynek és feleségének - még csak né­hány éve laknak a faluban - ötlete volt a Nagycsepelyi Miűjság. - Eleinte furcsán néztek ránk, mikor azt mondtuk, hogy havi megjelenést tervezünk; sokan úgy vélték, nem történik itt semmi, nem lesz miről beszámolni - állította Borbás György. - Aztán a legutóbbi számban már csak 24 oldalon fértünk el. Csillagra is leltünk: egy tehetséges fiatal hölgyre, aki több száz verset írt, de ezt szinte senki sem tudta róla. Hitetlen­kednek is, mennyi értékre bukkanunk. Nem ti­tok: föl akarjuk nyitni egy kicsit a csepelyiek sze­mét és rádöbbenteni őket saját belső értékeikre. Helyi időszerű dolgokat is beleszőnek a ke­resztrejtvénybe, ami ezáltal igen népszerű lett; s a még élő nevezetes személyekkel (egykori tisz- teletessel, tanítóval) készítenek interjúkat. Azt tervezik, hogy idővel az egész völgy kiadványává nőnek; Teleki, Kötcse és Szólád híreiről is beszá­molnának, s akkortól már nyilván az önkor­mányzatok segítségére is számítanának a kiad­vány megje­lentetésekor. Már most is eljut egyéb­ként a csepe- lyi hírlevél a környező te­lepülésekre; a községből elszármazot­taknak pos­tán küldi el az önkor­mányzat. Régen volt már mozi­filmvetítés a művelődési házban, Borbásék ezt Borbás György kis szerkesztősége a hagyo­mányt is fölélesztették; a település eseményeiről videofelvételt készítenek, s - mintegy pótolva a helyi tévét - nyilvános vetítésen teszik ezt köz­szemlére. Mai és régi fényképekből pedig archí­vumot állítanak össze, s ebből később majd CD-t is kiadnak. ■ A jövőképet hiányolja a méhész Félő, hogy halálra ítélt település a miénk - vélekedett Mogács József méhész őstermelő, aki arról is ne­vezetes: élére állt annak idején a virágzó vérszilvafák megcsonkí­tása elleni tiltakozók megmozdu­lásának. Meg kellene fordítani azt a folyamatot, hogy évről évre csökken a falu lakossága, mert a fiatalok nem látnak jövőképet.- Az őslakosok szemében én „gyüttment” vagyok, mert csak húsz éve élek Nagycsepelyen - mondta. - Azért költöztem ide, mert szolgálni akartam a falut, de nem hagyták. Sok ötletem volt, pél­dául hogy ma már, az internet ko­rában nem fényűzés, ha a fiatalo­kat számítógépezésre oktatjuk; ad­juk meg nekik a lehetőséget, ne ke­rüljenek hátrányba, mert falun nő­nek föl. Vagy javasoltam: közel a Balaton, kitörési pont lehetne a tu­rizmus, tartsunk nyelvtanfolyamot a felnőtteknek. Tíz éve harcolunk azért, hogy épüljön végre játszó­tér, sikertelenül. Sajnos, a falu ve­zetése számára nemkívánatos, aki nem tud velük mindenben azono­sulni; a más véleményt rosszindu­latú támadásnak tartják. Pedig én sem akarok rosszat, s még néhá­nyan, akik hozzám ha­sonlóan gon­dolkodnak. Rendbe tették a közterülete­ket, ez tény és üdvözlendő, de a falu nem skanzen: a jö­vőt a benne élők jelentik. Figyelmeztető jel az is: a község szinte sosem nyer a pályázatokon. Márpedig az életképes, törekvő fal- vakat többfelől is támogatják. ■ Csak lassan nyílnak meg A századfordulón még 1050-en laktak a faluban; 1990-ben már csak 534-en, s ma már en­nél is százzal kevesebben.- A népesség fogyása miatt látom csak bizonytalannak a jövőt; amúgy életrevaló, dolgos és ösz- szetartó emberek lakják a telepü­lést - mondta Végh Miklós refor­mátus lelkész, aki családjával négy éve költözött a valaha csak­nem teljesen, ma csak felerészt re­formátus Nagycsepelyre. - A gyü­lekezetben egyelőre nem érezzük a gondot. Anyagilag tartjuk ma­gunkat, vannak új ötleteink - re­formátus ifjúsági táhprt szervez­tünk a parókiánál -, és sok fiatal jár hitoktatásra. Abban bízom, hogy az autópálya folytatása hoz­hat föllendülést; ha valóban lesz a közelben lehajtó, akkor ide akár ipari, kereskedelmi létesítmények is települhetnek. S kíváncsian vá­rom, mikor származik előnyük a háttértelepüléseknek abból, hogy a részei a Balaton régiónak. Ami még fontos és amiért a faluban élő egyetlen egyházi személyként ma­gam is igyekszem tenni: közösségi életet kellene kovácsolni, a ma még jellemző érdektelenséget föl­számolni az emberekben. Mintha nyiladoznának már - ebben sokat segít az új helyi újság megjelenése -, de leginkább még mindig csak a fiatalokat lehet megszólítani.- 1990 óta forráshiányos a tele­pülés, s így óriási erőfeszítésünk­be kerül és gondos gazdálkodást kíván, hogy si­kerüljön évről évre előrelép­nünk - mond­ta Fábián Já­nos ' polgár- mester. - Úgy vélem, nin­csen szégyen­keznivalónk más települé­sekhez ké­pest. S hogy mit hozhat a jövő? Az utób­bi időben 100-300 hek­táros területek keltek el, töb­beknek van te­hát terve a fa­luval. A rende­zési tervben 150 beépítésre alkalmas ingatlant jelöltünk ki értékesítésre, s kiemel­ten figyeltünk arra, hogy marad­jon bőven terület idegenforgalmi célú beruházásra. A Balaton közel­ségét ugyanis ki lehetne használ­ni. A környék erre alapvetően al­kalmas: horgász- és lovasturiz­musra, téli sportolásra. Elszántság, kitartás, szorgalom kellene hozzá, és vállalkozó kedv. Egy vállalkozó a faluba vezető út mentén hor­gásztavat alakítana ki, s készek a tervek - több lépcsőben - egy tu­ristaparadicsom létrehozására. Ez most bizonytalanná vált, mert a Széchenyi tervtől várt jelentős tá- mogatást a beruházásához. ■ Inni lehet, eladni nem A falu egyik „nevezetessége” az önkormányzat által fenntartott szeszfőzde. Ez a legjobb adófizető is: évi kétmillió forinttal gyarapítja a község kasszáját. A vezetője, Ától Sándor szerint jól tette a kép­viselő-testület, hogy annak idején- sok más településsel ellentétben- nem mondott le róla. Igaz, ma már nem élnének meg a környék gazdáiból; Fonyódról és Siófokról is ide hozzák a főzetni való, most például - éppen ma kezdődik a szezon - a körtét és a cseresznyét.- Sokan életükben nem járná­nak máskülönben Csepelyen - mondta Ától Sándor. - Egy sze­zonban négyszázan is megfordul­nak itt; sokat mondok, ha húsz helybeh van közöttük. Egyre ke­vesebb az emberek pénze, s nem főzetnek. Azt is figyelembe kell venni, hogy a pálinka jövedéki termék lett, tehát a gazdák már nem tudják eladni, csak meginni. Ától Sándor szerint az uniós csatlakozás jelentheti majd a szá­zadfordulón épült csepelyi szesz­főzde végét. - Korszerűsíteni kel­lene, s annyi pénzt beleölni, hogy nem érné meg a ráfordítás - ma­gyarázta. - Valószínű, hogy attól kezdve már nem lesz kifizetődő fenntartani. ■ Nagycsepelyi olvasóinkat kérdeztük; elégedettek-e a falu fejlődésével, és mi az, amit még hiányolnak? NAGYCSEPELY Önerő híján is fejlődnek Sokat vár a település a kormány­nak attól az ígéretétől, hogy köz­pontilag biztosítja a pályázatok­hoz szükséges önerőt a nehéz helyzetben levő, forráshiányos te­lepüléseknek. Eddig ugyanis Nagycsepely éppen önerő híján esett el a pályázati lehetőségektől. A fejlődés természetesen ennek el­lenére sem állt meg a faluban. Az utóbbi egy évben például az ÁNTSZ előírásainak megfelelően korszerűsítették az orvosi rendelő felszerelését, berendezését, az óvodában bevezették a HACCP minőségbiztosítási rendszert, kor­szerűsítették a közvilágítást, és fu­totta az utak, járdák javítására is. A temetőben is építettek utat, s rend­be tették a belvízelvezető árkokat. Pályázaton annyi pénzt nyert az önkormányzat, amennyivel a gazdálkodását éppen egyensúly­ban tudta tartani. ■ Összefoghatna a völgy a turizmusért JELENTŐS ADÓBEVÉTEL Többféle helyi adót vetett ki az önkormányzat, s ezekből jelen­tős a bevétele, ezt fordítja felújí­tásra, a falu rendezésére. Az idén 7,2 millió forint adót tervez­tek, a szeszfőzde egymaga több mint kétmillió forintot fizet. NÉHÁNY CIVIL SZERVEZET Kevés a civil szervezet. A Vörös- kereszt helyi csoportja a legré­gebbi, de van nyugdijaskiub és ifjúsági csoport is, valamint a sportkör, ebben az öregfiúk fut­ballcsapat rúgja a bőrt. KÉT BOLT, EGY KOCSMA Két vegyes árut, jórészt élelmi­szert kínáló üzlet van a faluban és egy italbolt. A nagycsepelyiek többsége elégedett az ellátással. Az oldal megjelenését Bárá- nyosi Istvánné támogatta. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: FÓNAI IMRE FOTÓK: GÁTI KORNÉL Puskás Tiborné óvodavezető: - Nagyon szép a falunk, mert párat­lan a környezete s rendezettek a por­tái. Nagy gond azonban, hogy egyre öregszik. Óvodavezetőként is tapasztalom: mind kevesebb a gyerek, mert alig van fiatal; bizonyára másutt talál­ják meg a számításukat. Igen ke­vés a munkalehetőség, nyáron so­kan a Balaton-partra járnak, s esetleg alkalmi munka akad ősz­szel a szüret, tavasszal az ülteté­sek idején. Munkahelyet teremtő vállalkozás kellene akár a faluba, akár valahová a közeibe. Azt is ki lehetne használni, hogy közel a Balaton, s ide talán még eljönné­nek a turisták. No, és egy játszótér nagyon hiányzik a gyerekeknek. Szalai Imre nyugdíjas: - Fejlő­désnek indult a falu. Az őseim is itt születtek; itt, a szövetkezetben dolgoztam, van tehát összehason­lítási alapom. Jó, hogy bevezették a gázt, korszerű­sítették a közvilá­gítást, most vár­juk a szennyvízcsatornát; ez lehet a további fejlődés megalapozója. Nyugalmas, csendes a község, nincs betörés, még a lakásom ajta­ját is nyitva hagyhatom, ha boltba megyek. Itt nincs rossz szomszéd­ság: Csepelyen figyelnek a másik­ra az emberek. Ami még hiányzik: egy összekötő út Karád felé, hogy ne legyünk zsáktelepülés. Egyre több a külföldi; rendbe teszik a házukat, de a kapcsolatukat a fa­lusiakkal még javítaniuk kell. Mogács Imola hitoktató: - Legin­kább a fiatalokkal találkozom, s úgy tapasztalom, velük keveset törő­dik a falu. A refor­mátus lelkész és felesége az utóbbi időben hetente foglalkozik velük, s ez nagyon jó. Több kezdemé­nyezés kellene: szakkörök vagy színjátszó kör. Össze kellene tarta­ni őket, hiszen bennük a jövő, rájuk lehet csak alapozni, s az lenne a cél, hogy itt maradjanak, ne haljon ki a település. Nagyon hiányzik például egy játszótér vagy sportpálya. Akár társadalmi munkában is meg kelle­ne építeni, de ez valahogy nem jel­lemző Csepelyen; pedig ^nagy do-. lóg, ha valamire azt mondhatják az emberek: ezt mi építettük vagy mi tettük rendbe, ezt mi ültettük. Borbásné Koródi Ágota vállal­kozó: - Munkahelyeket kellene te­remteni itt és a környéken, hogy ne kelljen messzi­re eljárni. Bár csak pár éve élek a faluban, úgy lá­tom: rengeteget dolgoznak az itte­niek. A falut kö­rülölelő gyönyörű tájat is ki lehetne használni. Erdő veszi körbe a köz­séget, van vadásztársaság, többen lovakkal foglalkoznak; nekik és a környező falvak önkormányzatai­nak kellene összefogni, ide vonza­ni a turistákat, kirándulókat. Úgy vélem, csak a szomszédos négy te­lepülés' összefogásával lehet ered­ménye. A lovas- vagy a borturiz­must úgy képzelem el, hogy az egész völgy kínál programot, nem csak egyik vagy másik falu. Tasnádi Attila gépkocsivezető: - Most korszerűsítették a közvüágí- tást, ez nagy do­log, mert eddig sö­tétben kellett bo­torkálnunk az ut­cán. Nincs okom panaszra, már csak azért sem, mert ahol lakom, nem is belterület, csak a szembeszomszéd ingatlana az. Lesz szennyvízcsatorna is; en­nek ellenére úgy érzem, nem fejlő­dik kellően a falu. Nem hallottam, hogy nyernénk pályázaton, ahogy a szomszédok. Szerintem a veze­tők hozzáállásával is gond van: nem tudják, mi foglalkoztatja a fa­lubelieket. Talán jellemző az is, hogy a polgármesternek este hét és nyolc óra között van fogadóórája; az ember nyáron olyankor még ka- pál, télen meg már alszik. ______■ Cs illagot találtak Csepelyen

Next

/
Thumbnails
Contents