Somogyi Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-19 / 245. szám

10. OLDAL HÉTVÉGE 2002. Október 19., Szombat Egy kortynyi Görögország A nyúlós, ködös, hideg őszi reggeleken ne­héz elképzelni, hogy ezerszáz kilométerrel s huszonnégy órás utazással arrébb mele­gen süt a nap és bársonyosan simogat a tenger vize. Pedig így van, Görögországban most is jó az idő. Érdemes megkockáztatni az ülőgumókat próbára tevő buszozást. A szerb és a bolgár vámosok nem sokat vál­toztak az utóbbi években. A megfelelő bak- sisért - egy üveg konyak vagy egy doboz sör - mindent megígérnek. Gyors áthaladást, kevés macerát. Ez időnként sikerül is, ám ha összetorlódnak a határon a buszok vagy nyűgös a vámos, bizony várhat az utas né­hány órát. A szabadságba azonban belefér, de a Németh Travel támogatta, utunk vég­célja, Katerini Paralia megéri: szikrázó kék ég vár, ragyogó napsütés. Bár október eleje már itt is szezonvég, s a magasabb osztályba sorolt szálláshelyeket becsomagolták. Októ­ber a kis pénzű turisták időszaka. A nyara­lóhely több mint 300 szőrmeüzletének egy részét is bezárták, s az árusok sem kínálják oly lelkesen a portékájukat. Minden meg­próbáltatás véget ér egyszer, s végre elfog­lalhatjuk apartmanunkat. A berendezése puritán, de úgysem tölt itt túl sok időt a nya­raló. Azt nekünk, magyaroknak nehéz meg­szokni, hogy a toalettpapírt nem lehet a csé­szébe dobni. Görögország csatornarendsze­re a legrégebbi a világon, s azóta sem újítot- . ták fel. A tengerszinten nagyon félnek egy esetleges dugulástól, így a használt papír­nak csinos kis műanyag tasakban a helye. Mintegy egy kilométer hosszú homokos part várja - még októberben is - a napimádó­kat. Érdekes, hogy a parton nyugodtan napoz­hat bárki félmeztelenül, de az öt méterre levő utcára már fürdőruhában sem lépnek ki. Mintha két világ volna. Rendszeres időközön­ként megjelennek a fánkárusok is, közülük az egyik, Sztavrosz - mint később kiderült - a gö­rög nyelvű kínáláson kívül rendszeresen el­rikkantja magát: „isteni finom a fánk”. Kide­rült, a hajdani magyar diák nagyon jól beszé­li nyelvünket, s előszeretettel alkalmazza az ismerkedéskor. A görögök szinte sportot űz­nek az ismerkedésből. Ragyogó a forgató- könyvük, csak a megszólítás ürügye más: van, aki tüzet kér, más felvilágosítást, majd jönnek a szokványos kérdések - általában an­golul - először vagy itt? Hogy hívnak? Stb., stb., majd a lényeges kérdés: megiszunk este egy ká­vét? S ha erre a gyanútlan magyar hölgy igent mond, nos, a többire borítson fátylat az éj. Az éjszakát azonban megelőzi az este, a va­csoraidő. Az étteremben rendkívül szívélye­sek a pincérek, pár perc, s hozzák az ouzót vagy a szipurót, a metaxát, és mindenhez ké­rés nélkül a hideg vizet. Persze a számlában ez utóbbi is szerepel. A grillezett polip vagy a rántott tintahal, kagyló friss sült burgonyával és görög salátával is pillanatok alatt az asztal­A homokos tengerpart mindig vonzza a napimádókat Paralián ra kerül. A görögök egy tálból csipegetnek, nincsenek külön tányérra rakott adagok. A felületes szemlélő úgy láthatja, hogy egész görög földön nagyon sok a félbemaradt építkezés. Ez azonban csak a látszat. A helyi építési rendelkezések szerint először kötelező fölépíteni a betonvázat, majd két évet várni, hogy süllyed-e vagy sem. Csak utána lehet fel­húzni a téglafalakat. Mindez a földrengések miatt van. A görög közlekedés is egyedülálló. Azt mondják, a KRESZ azért van, hogy legyen mit megsérteni. Senki ne csodálkozzon azon, ha az autó jobbra indexel - ha egyáltalán hasz­nálja az irányjelzőt -, majd balra, nagy ívben befordul. Előnye annak van, aki éppen úgy gondolja. A piros lámpa pedig szerintük csak fölösleges holmi az utakon. Mégis viszonylag kevés a baleset, mert figyelnek egymásra. Különböző fakultatív kirándulások is vár­ják a nyaralókat. Az Olümposz hegye alig har­minc kilométernyi távolságban, a Meteorák, Athén, egy hamisítatlan görög est vagy kalóz­hajó, Thesszaloniki vagy egy kicsi görög szi­get. Mind megannyi élmény, és Görögország mindegyik helyen más-más arcát mutatja. Egy évtizede még teljesen zárt világ volt a Meteorákat lakó szerzeteseké. Alig érintkez­tek a külvilággal; nem volt lépcső, csak csőr­lővel leengedett kosárban közlekedtek. Mára nyitottak a világra, de az életünkbe nem en­gednek bepillantani. Gyakorta előfordul, hogy a túl kíváncsi vagy a tiltott helyen fotog- rafáló turistát megkergeti a pópa. Ahol vi­szont mászkálhatnak az utazók, ott minden kegyszer, képeslap, amulett kapható. Ők is rá­jöttek, hogy a turisták pénzt hoznak. A görögök mániákusan félnek a betegsé­gektől, de nyugodt lélekkel csókolják végig az ikonokat, mondván, Isten nem engedi, hogy ott megbetegedjenek. Thesszaloniki Görögország második legnagyobb városa és kikötője, délben azonban ott is megáll az élet. A sziesz­ta idején csak a kávéházak hangosak. A nyaralóhelyek­kel ellentétben drágábbak az árak még a bazárban is. Rá­jöttek arra, hogy a turistákat csak olcsó árakkal lehet egy adott helyen tartani, s akkor ott is költik el a pénzüket. így a nyaralóhelyek olcsóbbak, a Zorba tánca mindig nagy sikert arat nagyvárosok drágábbak. Nálunk ez fordítva van. A görög est minden látogatónak szenzáció, hiszen ott kaphat egy kis ízelítőt a népzené­ből és a néptáncból. Követendő példa lehetne nálunk is. Egy kis vacsora, néhány népviselet­be öltözött hivatásos táncos, aki megmozgat­ja a vendégeket is. Nincs az az ide látogató, aki kihagyná ezt a látványosságot. A tengeri kincsvadászat egy viharos nap után a legjobb. A körülbelül egy kilométeres parton csak hétrét görnyedt embereket látni, akik keresik, gyűjtik a tenger fölöslegessé vált kincsei. Kagylót és csigahéjakat, szivacsot, rákollót. Az otthoniaknak a legnagyobb aján­dék. Van, aki az egészen apró kagylóhéjat, s van, aki a nagyobb csigavázat részesíti előny­ben. S ha nincs meg a kellő mennyiség, az ajándékboltokban bármekkora és a világ bár­mely részéről származó megkapható. Ezek­ben a boltokban egyébként érdemes egy ki­csit körülnézni. A teljes görög mondavilág megvásárolható vázákon, sakktáblákon és különböző mütyürökön. Paralián egy kicsit lassabban lüktet az élet októberben, de min­denki biztos lehet benne, hogy Zeusz ott ül fenn az Olümposzon és figyel, hogy rendben menjenek a dolgok. Mint minden szabadság­nak, sajnos, a görög napoknak is vége lesz egyszer. S megint 26 órás autóbuszút vár az utazóra, de itt már nem a felfedezés öröme, hanem a hazatérésé várja. szarka ágnes Múltidéző Diótörő Nem tudom, milyen volt '84-ben. Arra viszont élénken emlékszem, milyen volt 1991-ben a Diótörő. Nem egy rózsaszín leányálom egy hercegről, aki majd jön, és átviszi a kiskamaszt a felnőttek vüágába. A végeredmény persze ez, de ahogy a darab eljut idáig, nem mindennapi. Gothár Péter és Kapecz Zsuzsa át­gondolta E.T. A. Hoffman meséjét. S álljunk meg itt egy pillanatra! Egy mesét 2 felvonásos darabbá át­írni nem könnyű. Adódhat az a megoldás, hogy akkor zenés beté­teket toldunk be, az viszi az időt, s máris kész az előadás. Jobb eset­ben ez nem így történik, a betoldá­sok szólnak is valamiről, és nem akasztják meg a dramaturgiát. Nos, Gothámak és Kapecz Zsuzsá­nak ezt nem mindig sikerül megol­dani. Sőt, legtöbbször nem sikerül. Ez sajnos 11 év után is kiderül, pedig a rendező, Znamenák István a legutóbbi szériát főszereplőként végigcsinálta, s korrigálhatná a hi­bákat. Persze amin nem lehet, ta­lán nem is kell segíteni. A történet lazán összefércelt jelenetek sora, s ebben jelentős hosszt tölt ki a Krakatuk dió feltöréséért hiába küzdő hét egérlovag bemutatkozá­sa és a Bonbon Blues Bánd fellépé­sével súlyosbított buli. így aztán Znamenák felelevenítette a régi em­lékeket, s némi változtatással újra­rendezte a 11 évvel ezelőtti Gothár- változatot. Minden díszlet ugyan­az, egy-két helyzetpoén pedig fáj­dalmasan köszön vissza. Közülük talán a legemlékezetesebb a mohó nagybácsi küzdelme a karácsonyi hal felöklendezett maradványaival. A két főszereplő alapvetően nem változott, csak a koncepció más. Ha már egy zenés darabot ját­szik a színház, alapvető lenne, hogy két énekelni is tudó színész kapja meg a feladatot. Nyári Szilvia és a frissen ide került Gúla Péter ezt teljesíti is. Többet azonban nem, bár ez leginkább a darab hibája: a két főhős ugyanis legtöbb idejét az Egérkirály birodalmának egyik sar­kában kuporogva tölti. Vagyis a darab fő problémája, hogy nincs konfliktushelyzet. Diótörő köny- nyedén lefénykardozza Egérkirályt (közben egy szlovák sportriporter kommentárját látjuk-halljuk egyik páholyból). Diótörő könnyedén le­emeli Egérkirály koronáját. Diótö­rő könnyedén megvédi Marikát a veszélyektől, amelyek tulajdon­képpen nincsenek is. Ennek elle­nére Diótörő könnyedén elhiteti Marikával, hogy hősies vitéz, akire rábízhatja magát egész életében. Ami változott: például a félelme­tes Gyuricza István helyett a kevés­bé félelmetes Hunyadkürti György játssza az egérkirályt. Párja a be­mutatón Csapó Virág volt, aki in­kább unatkozóra veszi a figurát, mint zsarnoki anyára. Fekete Kata sem gömbölyded fruska Piri/ Pirlipát szerepében, sokkal inkább elképzelhető, hogy a bulimiától ve­zérelt, elkényeztetett kamaszlány. Az egerek közül leginkább a Mezei egér és a Fehér egér változott az idők folyamán. Sarkadi Kiss János (erősen MDF-re emlékeztető) tuli­pános mellényével, kackiás baju­szával a gulasch-paraszt mintaké­pe. Nyári Oszkár Fehér egere egyik pillanatban még fényes származá­sát bizonyítja, a másikban meg már szájbőgőzik, és kirúgja az egérlyuk oldalát. A színház honlapja Végh Zsoltot ígéri a tudálékos öcs és a Kis egér szerepéré, a valóság ezzel szemben az, hogy Homung Gábor játssza elementáris erővel. Ugyanez a színlap pluszinfor­mációkat közöl: az egerek például félig egérként szerepelnek rajta. És itt a baj: a darabból ugyanis nem derül ki, mi van ezekkel az egerek­kel. A nagypapa ugyan elmondja, hogy aki sikertelenül próbálja fel­törni a Krakatükot, abból egér lesz, de a mese végén senki sem változik vissza emberré. „Hogy is van ez?” - gondolkodik el a néző, de aztán ugyanoda jut: nem találja a megoldást. Üde színfolt Egéria udvarmester- főtanácsos duója. Lugosi György szerepet cserélt, ma a füstölgő udvarmestert játssza, 11 éve pedig az iszákos főtanácsost. Aki nem hiszi, járjon utána: az akkori elő­adásról a Magyar Rádió felvételt készített: könnyen azonosítható, ki kicsoda volt, a mostani színlap kö­zel megbízható adatai alapján pe­dig az egérmaszkok alatt meglátha- tók a szereplők. Más nem igazán változott. Kár. kónya orsolya A régi-új mese ismét megelevenedik a színpadon fotó: kovács tibor Kertész Imre a türelem bátorságáról című irodalmi folyó­iratban, majd a Ma­gyar Költészeti Anto­lógiában. Sándor And­rás, Svájcban élő ma­gyar költő fordított verseket az antológiá­ba, és a Szép Versek kötetben tetszettek meg neki az írásaim. Werner Bucher, az Orte kiadó igazgatója és az irodalmi folyó­irat főszerkesztője ké­sőbb két kötetemet is kiadta Séta Hölderlin- nel és Budapest cím­mel. Akkor írtam Ker­tész Imrének, amikor a svájci irodalmi folyó­iratban kezdték közölni a versei­met. Elkeserített, hogy itthon ez senkit sem érdekel. Azt írtam, hogy nagyra becsülöm és a Sors­Rapai Ágnes szerint a díjjal minden magyar írót elismertek Borkirálynőt választ a férfinép Zákány Borkirálynőjelölteket és mulatni vágyókat vár ma délutáni záká- nyi rendezvényére a Zákány és Térsége Ifjúságáért Egyesület. A szüreti mulatság 13 órakor kez­dődik, ekkor indul a lovasfoga­tokból és feldíszített traktorok­ból álló menet, élén a bíróval és bírónéval, az egykori pártház udvaráról. Mint azt Horváth Eri­ka szervezőtől megtudtuk: a vi­dám csapatot a zákánytelepi is­kola néptáncosai fogják kísérni. Fél háromtól kulturális műsorral folytatódik a program: a helyi nyugdíjasklub, az ifjúsági egye­sület, valamint a nagykanizsai Premier táncklub lép színpadra. A vállalkozó szellemű, 16 éves­nél idősebb hölgyek pedig négy óráig nevezhetnek a borkirály- nő-választásra. varga andrea Balatonszentgyörgy Rapai Ágnes költő a kilencve­nes évek közepén váltott leve­let Kertész Imrével, aki a türe­lem bátorságára, az önbiza­lomra és a megszületett alko­tás örömére figyelmeztette. Rapai Ágnes költő néhány éve Ba- latonszentgyörgyön alkot. Több verseskötete jelent meg magyarul és német nyelven. írásait megta­lálhatjuk a Szép versek antológi­ákban és a Hét évszázad magyar versei válogatásban. Kertész Imre irodalmi Nobel-díját kitörő öröm­mel fogadta, hiszen már akkor ol­vasta műveit, amikor idehaza még kevesen ismerték őt.- Itthon már megjelent két kö­tetem, amikor a kilencvenes évek elején Svájcban kezdték közölni a verseimet német nyelven az Orte talanság a kedvenc regényem. Azon kevesek egyike volt, ató vá­laszolt egy vonalas noteszlapon - mondta Rapai Ágnes. Kertész Imre ezt írta: Kedves Rapai Ágnes! Köszönöm a levelét. De ha már ilyen szeretettel írt a Sors- talanságról, hadd emlékeztes­sem rá, hogy ez a könyv 20 éve jelent meg, s csak most kezde­nek itt-ott tudomást venni róla. Azt akarom mondani, hogy tel­jesen megértem magát, de gon­doljon arra, mit is mondott - no, ki is? - talán Schopenhauer, hogy a türelem bátorság. Hoz­zátenném önbizalom is. Hagyja cselekedni a verssorait. Igazán nem akarok „bölcs” tanácsokat adni, csupán az öröm egy más válfajára irányítani a figyelmét, ami a megszületett alkotásban rejlik. Sok szeretettel üdvözli: Kertész Imre 1994. október 25.- 1974-ben adták ki a Sorstalanság regényét, évekig fektették a kiadó­ban. Itthon sokáig nem ismerték el. Elképesztő, hogy az 1989-es Kortárs Irodalmi Lexikonban ró­lam 9, Kertész Imréről 10 sort ír­tak - mondta Rapai Ágnes. Ma mindenki, aki írással foglalkozik, büszke lehet rá, hogy részese a magyar irodalomnak, amelyet most magasabbra emelt Kertész Imre Nobel-díja. Szerintem a No- bel-díj bizottság példát mutatott arról, hogy a modernitás nem az írás formájában, hanem a gondol­kodásmódban, a mondanivaló mélységében rejlik. Nem igaz, hogy az írónak nincs erkölcsi fele­lőssége és nem tudja befolyásolni a korát. Szerintem arra is rámuta­tott a bizottság, hogyan kell Euró­pának és Magyarországnak szem­benéznie önmagával és a múltjá­val. GÁLDONYI MAGDOLNA Paralia Görögország északi ré- tAsszalong szén, Thesszalonikitől nyolcvan, Katerinitől hat kilométene taláiha- >»-*%. tó. A tipikus görög nyaralóhelyen ' a levegő átlaghőmérséklete októ- berben 21 fok, a tengervízé 20, riena s naponta tíz órán keresztül süt a nap. A településen minden épü- kUlKJM let vagy szálloda, vagy apartman- * t |p|| „ . , ház. Mindössze 138 állandó la- OION _ kosa van, de nyaranta több száz­ezer turista fordul meg itt. litorobö gHIHH

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents