Somogyi Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-16 / 242. szám

10. OLDAL A L M A N A C H 0 4 8 2002. Október 16., Szerda DRÁVATAMÁSI HIVATAL MINDENNAP Drávatamási Gárdonnyal és István­éival tart fenn körjegyzői hivatalt. A címe: 7988 Darány, Árpád utca 1. Tel/fax: 82/466-920 A körjegyzőségen mindennap fogadják az ügyfeleket: hétfőtől csütörtökig 7.30-tól 16, pénte­ken pedig 7.30-tól 13 óráig. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 378 Ötévesnél fiatalabb: 22 5-18 éves: 37 18-60 éves: 255 60 évesnél idősebb: 64 FEJLESZTÉSRE 6,5 MILLIÓ Az önkormányzat az idén 33,4 millió forintból gazdálkodik. Dolo­gi kiadásra 4,8 millió, működésre 5,1 millió forintja megy el. Ebből fizeti a körjegyzőség, a darányi is­kola- és óvodafenntartás rá eső hányadát. Fejlesztésre 6,55 millió forintot költ, fő tétele a regionális szennyvízberuházás. A kikötőépí­tés Tamásira háruló költségének utolsó tételét is fizeti, s turista- szállót alakított ki az idegenforga­lom elősegítésére. Személyi jut­tatásra, segélyekre, támogatásra és a közhasznúak foglalkoztatá­sára 4,57 millió forint megy el. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓ A falu meghatározó munkaadója a Dráva Kastély szociális otthon: itt 40-nél több tamási lakos dol­gozik. Ezenkívül csak az önkor­mányzat foglalkoztat jelenleg hét közmunkást, illetve közhasznút. Néhány vállalkozás, italbolt, faki­termelés igényel egy-két em­bert, a többiek Darányban, Bar­cson, Szigetváron dolgoznak. FÖLÉRTÉKELŐDÖTT FALU Az üres teleknek itt annyi az ára, mint a szomszéd faluban valame­lyik házé; egy 700 ezer forintért kelt el. Ritka azonban az eladó te­lek, pedig gyakran érdeklődnek itt ingatlanról. Legtöbben a Drá- va-parton építkeznének, de ott már nincs üres telek. Költöztek Tamásiba Szigetvárról, Pécsről, Barcsról is. A többség nem hét­végi pihenőt akar: itt telepszik le. SZÉPÍTIK DRÁVATAMÁSI EGYETLEN UTCÁJÁT. Az egyutcás település legtöbb háza hagyományos stílusban épült, s Drávatamási a környék egyetlen olyan faluja, ahol az utóbbi években is építkeztek, új családi házakat emeltek. Nagy gondot fordít a lakosság az utcaképre, s törődik vele az önkormány­zat is. Legutóbbi egységes kapubejárókat építtetett minden házhoz, és kiköveztette az árkokat, az em- berek pedig fákkal, virágokkal ültették be a porták előkertjét és udvarukat. _______________ ■ Mú zeum a kovácsműhelyben Szeretik az erdő csendjét Konstanzából, a Boden-tó partjá­ról települtek át Manfred Blasch- koék. A nyugdíjas német házaspár négy éve egy ingatlanközvetítő iroda segítségével talált rá a falura.- Akkor jártunk először Magyar- országon. Korábban is hallottunk róla, mivel a német turisták odaha­za mindig dicsérték a magyarok vendégszeretetét - mondta Manf­red Blaschko. - Ide jőve mi is ta­pasztaltuk. Vonzott bennünket ez a nagy erdőkkel övezett falu, a tisz­ta levegő. Ami szokatlan volt az el­ső hetekben: itt még vasárnap is dolgoznak az emberek. Az utak, járdák elég rosszak, s a bolt áru­készlete sem felel meg az igényemnek, így hetente többször is él­ni e g y ü n k Barcsra bevá­sárolni. Nagy örömmel já­runk át a vison- tai fürdőbe is. A nyelvi ne­hézségek ellenére jól megvannak Drávatamásiban. - Itt minden jóval olcsóbb, mint odakint - mondták. - Négy évig biztos maradunk; aztán eldöntjük, visszatérünk-e. ______o Ve lük példálóznak a szomszédaik A legnagyobb dicséret egy településre és önkor­mányzatára, ha a szomszéd községek lakosai vele példálóznak. Drávatamásival a környék lakosai gyakran példálóznak, ha a település­szépítés vagy a lakosok támogatása szóba kerül. Jó adottságú falu Drávatamási; erdő övezi, s á ker­tek alatt ott folyik a Dráva. A takaros porták, a be­tonkockákkal kirakott vízelvezetők is mutatják a gondosságot. Nem véletlen, hogy fölfedezték a környező városok lakói. A megélhetés is köny- nyebb valamelyest a Dráva Kastély szociális ott­hon folytán. - A 109 dolgozónk közül több mint negyven a helybeli - mondta Milicz Ilona intéz­ményvezető. - Egy ilyen kis faluban ez nagyon jó arány, különösen, ha azt vesszük, hogy csak meg­felelő képzettségű munkásokat alkalmazunk. A szociális otthon elsősorban a nőknek ad megélhe­tést. A férfiaknak már itt is ugyanolyan nehéz jó munkát találniuk, mint a környező községekben. Az intézetben 200 betegről gondoskodnak. A cél: a sérültek felkészítése az önálló életre. A reha­bilitáció részeként maguk gazdálkodnak és kézművesműhelyt tartanak fenn. A rongysző- nyegkészítés fejleszti és némi jövedelem­kiegészítéshez juttatja a sérülteket. Évek óta dol­goznak a kézműipari vállalatnak. Nemrég újabb két szövőszéket kaptak Németországból. Barcs testvérvárosából jöttek vendégek, s ők hozták el adományaikat Tamásiba. Az intézetet folyamatosan fejleszti a tulajdonos megyei önkormányzat; nemrég mosógépeket vet­tek, burkolatot cseréltek, azelőtt új konyha épült. Ennek ellenére szükség van a teljes korszerűsítés­re, mert csak így kaphatják meg a végleges műkö­dési engedélyt. Több száz milliós beruházás lesz. Az otthontól nem messze áll a nemzeti park oktatóközpontja, ahová évente több száz látogató jön. A többségük iskolás. Legutóbb külföldi turis­ták jártak itt, a Balatontól lovagoltak le a Dráváig, előtte a somogyi tűzoltók gyerekeit látták vendé­gül. Borián György, az oktatóközpont vezetője el­mondta: a csoportok nyolc rendezvény közül vá-* laszthatnak, például az ártéri erdőkről, a Dráváról hallgathatják meg a szakemberek előadásait, megfigyelhetik a vidék madarait és megismerked­hetnek népi mesterségekkel. Egyre többen láto­gatnak ide: évente ezernél töb­ben fordulnak meg itt. - Ez az ősz a szokottnál csendesebb volt, s a drávai sétahajózás is visszaesett - tette hozzá. - Ezt az időt arra használtuk föl, hogy to­vábbfejlesszük a központot, kí- vül-belül felújítsuk az épületet. Csamári József 12 éven át ve­zette a falut. Szinte mindenki el­ismerően beszél róla, sokan saj­nálták, hogy leköszönt és nem indult negyedszerre is a válasz­táson. A felesége azt mondta, hogy ulümátumot adott a férjé­nek: válasszon a hivatal és a csa­lád között. - Egészséges ember­rel akarom leélni az életem hát­ralevő részét - tette hozzá az asszony. - Nem hagyom, hogy idő előtt tönkremenjen ebben a munkában. A férj a békés nyugdíjaséletet választotta, bár azt mondta: hozzá mindig fordulhatnak. Ci­vilként továbbra is mindent megtesz a falujáért. Azt tartják róla, hogy mindig józan paraszt- emberként vezette a falut. Sem­mit sem hagyott kárba veszni, még a másutt kidobott építő­anyagot is felhasználta, így aránylag kis költséggel nagy dol­gokat tudtak véghez vinni. így épült olcsón új szárny a művelő­dési házhoz, orvosi rendelő, így tudták szélesíte­ni és továbbépíteni az útjaikat. Az egyik legna­gyobb előrelépés az új összekötő út építése volt Tamási és Gárdony között. Az idén turistaszállót alakítottak ki, s most zárult le a település szenny­vízhálózatának és a kikötőnek az építése. A falu egyebek között ennek a munkának is köszönhetően éledezik. A fiatalok itt marad­nak helyben, sőt újabb családok is települnek ide. Az utóbbi tíz évben 14 családi házat épí­tettek Drávatamásiban. Többet, mint a szom- szédos öt faluban együttvéve. _____________■ Bo rbély kaszával, baltával Ápolt, jól fésült; a 77 éves Had­nagy János ma is ad magára. Nem csoda, borbélyként egykor hajvá­gással, borotválással kereste ke­nyerét. Több mint 40 évi munka után ma már több időt fordít egyéb dolgaira. Évtizedekig szé­pítette a frizurákat, de a népszerű slágerral ellentétben nem volt a nők bálványa. - A városi hölgyek szeszélye elviselhetetlen volt - emlékezett szigetvári segédéveire. - Nem tetszett nekik a munkám, ezért később csak férfi vendége­ket fogadtam. Divat volt a csikófri­zura. Naponta 20-25 vendég is jött; megkerestem a száz forintot. Nagy pénz volt az akkoriban. A mester 22 éves koráig csak fe­hér köpenyt viselt. Családalapítá­sa után azonban kénytelen volt más munkát is végezni. Apósa ta­nította kaszálni, de a tehénfejést már nem tudta ellesni az anyósá­tól. - Mikor visszakerültünk a szü­lőfalumba, Adorjásra, gazdálkod­tunk. Gabonát 21 holdon arattunk, télen meg az erdőre jártam tüzelő­ért. Közben a szakmámban is dol­goztam, női fodrászként is. Hadnagyék húsz éve költöztek Tamásiba. Azóta több ideje van fú- rásra-faragásra, de elvégzi a kőmű­vesmunkát is. Közben előkerül a tükör és a hajvágó olló. Mert van még olyan vidéki vendége, aki ha kétszer nem találja itthon a bor- bélyt, harmadszor is fölkeresi. ■ Hiába vár most a pontyra Még nem is látja a halat Mákovi Gyula, de már érzi, hogy ott van. A 70 éves horgász csaknem fél év­százada jár le a Dráva-partra. S ál­lítja, az utóbbi időben valami ká­rosítja a környezetet, háborgatja a halak életét. - A folyónak ezen szakaszán a 70-80-as években is sok volt a hal, de ma egyre keve­sebb akad - mondta a környék is­mert horgásza. - Most nem én va­gyok a halak réme, hanem a kő­gát, ami akadályozza az ívásukat. Gond van a vízzel is, a halakkal is; régen ahogy játszottak, szinte cso­bogott tőlük a folyó... Ma szinte döglődnek vagy másfelé mene­kültek. Nem tudom, mi történt, mert a halak nem beszélnek. Panaszkodott helyettük is az idős horgász. Régen hajnalban ha kijött a vízpartra, egy-két órányi pecázás után rendre szép zsák­mánnyal tért haza. Az idén azon­ban már há­rom hónapja nem akadt a horgára komoly hal.- Pontyot és amurt most még mutató­ban sem látni. És keszegből is csak a töre­dékét fogom a korábbi mennyiségnek. Pedig most is beszórok évente 3-4 má­zsa kukoricát. Szerencsére azért idén fogtam ragadozó halat: a leg­nagyobb egy tízkilós harcsa volt meg egy 7,5 kilós süllő. Régebben nemcsak az ünnepi asztalra jutott halétel, hanem hét­köznapra is. Hiszen amit kifog­tam, íziben elkészítettem. Most igen ritkán csalogatja be a házba unokámat a rántott hal illata. ■ Drávatamási lakosokat kérdeztünk; hogyan élnek, mi a jellemző lakóhelyükre, és milyennek látják a fejlődését? Büszkék a falura, de elégedetlenek a sorsukkal LESHELY VOLT A TORONYBAN A faluközpontban álló kápolnát 1889-ben emelték a katolikusok. Tornyába félszáz éve kilátót épí­tettek a határőrök, s onnét figyel­ték a határsávok Ez mára meg­szűnt, de mert a tetőt megboly­gatták, beázott az épület. Né­hány éve sikerült helyreállíttatni. MEGNYUGTATÓ AZ ELLÁTÁS Vegyesboltot a barcsi áfész tart fenn, s van presszó és italbolt is. Az üzlet áruellátottságával elége­dettek a lakosok. A két italbolt már túl sok a vásárlóerőhöz, de a vál­lalkozók bíznak az idegenforga­lomban. Félig kész a panzió, és lovasturizmus indítását is tervezik. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: GAMOS ADRIENN, NAGY LÁSZLÓ FOTÓK: BACHER DÓRA Veressné Kovácsai Mónika munkanélküli: - Huszonhárom éves vagyok, s két éve munkanélküli­segélyből mentem el gyesre. Ha ez le­jár, nem tudom, mihez kezdek. Ti­zenöt éve élünk itt, akkor jöttek a szü­leim Babócsáról Drávatamásiba. A férjemnek sincs biztos kenyere, hat hónapra az ön- kormányzat alkalmazza közhasz­núnak. Azon gondolkodunk, hogy városba költözünk, ott talán köny- nyebben talál egy fiatal megélhe­tést. A szüléink miatt azonban nem akarunk messzire menni, csak Barcsra költöznénk. Helybeli­ként talán kapunk munkát, mert nem kell úüköltséget fizetni. Úgy tervezzük, hogy jövőre költözünk. Gurdán Attila pék: - Ide nősültem Barcsról, s nem bántam meg, hogy a faluba költöz­tem. Megtetszett Drávatamási gon- dozottsága és a nyugalma. Nem véletien, hogy egy­re több külföldi­nek is megtetszik ez a falu. A fejlő­dést pedig jól jelzi, hogy négy év alatt kilenc új ház épült itt; talán még Barcson sem épült ennyi. Ne­künk is sikerült fölépítenünk a há­zunkat, s remélhetőleg hamarosan beköltözhetünk. Én Barcson dolgo­zom, a feleségem a helyi szociális otthonban. Nyugalom, jó levegő, madarak: a gyerekneveléshez ideá­lis hely ez a falu. Itt az ember kien­gedheti a gyerekét az utcára, nem kell attól félnie, hogy baja lesz. Kánya Mária közhasznú munkás: - Egyedül nevelem a gyerekem, és nagyon nehéz a helyzetem. Köz­hasznú munkás vagyok, de két hó­nap múlva mehe­tek vissza szociális segélyre. Most mi­nimálbért kapok, de utána ismét 14 ezer forintból kell eltartanom ma­gam és a gyermekemet. Öltözkö­désre már rég nem jut, csak arra, hogy éljünk. A házra is kellene köl­teni, hogy ne romoljon az állapota, de arra sem tudunk pénzt áldozni. Annyira kellett a munka, hogy egy évig naponta bejártam Kaposvárra a Videotonhoz. Két műszakban dolgoztam, hajnali háromkor kel­tem, éjfélkor értem haza. S ezért ha­vonta 26-30 ezer forintot kaptam. Szilágyi Rozália munkanélküli: - Tiszta és rendezett a falu, ezért elis­merés illeti az ön- kormányzatot. Azt is méltányolom, hogy itt sokkal több segítséget ad­nak az emberek­nek, mint bárme­lyik más faluban. Aki építkezni akar, építési támogatást kap, és iskolakez­désre a környék falvai közül a gye­rekeknek is itt adták a legtisztessé­gesebb támogatást. Az önkormány­zat átvállalta a szülőktől a tanköny­vek költségét, emellett füzetcsoma­got is adtak. A szomszéd faluban mindezt a családoknak maguknak kellett megvenni. Az egyedüli gond, hogy szűkében vagyunk a munka- lehetőségnek, ezen, sajnos, az ön- kormányzat sem tudott változtatni. Fejsze Józsefné nyugdíjas: - Öt­venkét éve élek itt, és csak a legjob­bakat mondhatom a községről. Sajná­lom, hogy a régi polgármesterünk 12 év után lekö­szönt, mert sokat tett ezért a faluért. A szomszéd tele­püléseken is dicsé­rik Drávatamásit, még az alföldi test­vérem is elismeri a fejlődését, pedig ő évente egyszer jár itt. Mindig meg­jegyzi, mennyit változott előnyére ez a falu. Csak a munkaerőhelyzet aggasztó, bár jobb, mint a környé­ken. Az asszonyoknak a szociális otthon ad munkát, a férfiaknak már nehezebb. Az én gyerekeim is munkanélküliek. Ennek az eny­hítésére is mindent megtesz a falu, de kevés a közhasznú munka. ■ vánvaló, hogy ez az új képviselő- testület feladata lesz. A megvalósí­táshoz mindenesetre támogatókat is sikerült szerezni. Ezzel a mű­hellyel majd a drávai sétahajó uta­sainak kínálnak látnivalót. A múzeumnak kiszemelt épület és telek megyei tulajdonban van. ■ Falumúzeumot alakítanak ki a ré­gi kovácsműhelyben. Helytörté­neti gyűjteményt terveznek, s melléje tornácos ormánsági pa­rasztházat építenének. Szállás­helynek, lótartáshoz is megfelelő ez a terület. Bár az idén szerették volna megnyitni, most már nyil-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents