Somogyi Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-14 / 240. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 0 6 0 2002. Október 14., Hétfő HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 7527 Gige, Kossuth u. 4. Tel.: 82/721-321, fax: 82/721-791 A hivatal minden hétköznap 8- tól 16 óráig van nyitva, ez idő­ben állandó az ügyfélfogadás. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 372 Hatévesnél fiatalabb: 64 6-18 éves: 68 18-60 éves: 176 60 évesnél idősebb: 64 SZŰKÖS A KÖLTSÉGVETÉS Az önkormányzat az idén 42 millió forintból gazdálkodik. Eb­ben a dologi kiadások és az in­tézmények fenntartása teszik ki a legnagyobb tételt. A körjegy­zőség működéséhez szüksé­ges hozzájárulás csaknem négymillió forintra rúg, az iskola fenntartására több mint egymil­lió forintot költenek. A szociális kiadások 11,6 millió forintot visznek el. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK A varrodában tizenketten dolgoz­tak, de az önkormányzati tulajdo­nú épületben dolgozó vállalkozás nemrég megszűnt. Így a faluban jelenleg az önkormányzat a leg­nagyobb munkaadó: két állandó dolgozót foglalkoztat és három közmunkást. A terménytárolónál néhány embernek adnak munkát, inkább alkalmi munkásokat foglal­koztatnak. Ugyancsak idénymun­kásokat alkalmaznak a nagyobb családi agrárvállalkozások. MEGÚJULT KÖZÉPÜLETEK Fejlesztésre az idén 7,1 millió forintot fordít az önkormányzat, ennyire rúg a középületek felújí­tására nyert pályázati pénzek önereje. Az orvosi rendelőt a ré­gi református iskolából alakítot­ták ki; a 150 éves épületben szociális helyiségek sem voltak. Most mintegy ötmillió forintot költöttek a falak szigetelésére és a tető cseréjére. Kialakítottak egy közösségi épületet is. A postahivatal is az önkormányzat egyik épületében kapott helyet, a régi jegyzölakást pedig a Szé­chenyi terv pályázatán nyert pénzből 6,5 millió forintért tették rendbe. A könyvtár felújítását az egyik helyi vállalkozó végezte el. Átadtak három buszmegállót is, ezekért 2,2 millió forintot fizetett az önkormányzat. KÉT BOLT, KÉT KOCSMA A község két boltjában veszi meg a lakosság a kenyeret, a tejet és az egyéb élelmiszert, a nagyobb bevásárlásokat viszont többnyire a megyeszékhelyen intézik. A kocsmákban estén­ként nagyobb a forgalom; a vendégek zöme fröccsöt vagy sört fogyaszt. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: JUHÁSZ TAMÁS HORVÁTH ZSOLT, TAKÁCS ZOLTÁN FOTÓK: LAHG RÓBERT FELÚJÍTÁSRA SZORUL A REGI TEMPLOM. Gigének már 1618-ban erős volt a református gyülekezet, s a lakosság még abban a században fölépítette a templomát is. Ezt az 1700-as években el akarták venni a református hívektől, de a helytartótanácsi ítélet végül is a birtokukban hagyta. Az újabb időkben többnyi- re csak kisebb belső restaurálást végeztek az épületen, s ma igazán szükség volna a teljes felújítására. ■ Megfogyatkozott a gyülekezet Sokan állástalanná váltak a szövetkezet meg­szűnésekor. Közéjük tartozott Nemes Gyula is, aki több mint egy éve közcélú munkásként dolgozik az önkormányzatnál. Emellett tíz éve a református templom gondnoka.- Ebben a faluban születtem ötven éve, ismerem az itt élőket. A gyülekezetünknek most negyven tagja van. Sajnos, közülük is csak néhányan jár­nak az istentiszteletekre - mondta Nemes Gyu­la. - Valamikor minden héten jött a lelkipásztor, most már ritkábban látogat ide. Négyen is vál­tották egymást az utóbbi években, s ezt az idő­sebbek nehezen viselik el. A mostani lelkipász­torral egyébként is nehezen jutottak közös ne­vezőre. Azt kifogásolják, hogy nem igazán tud énekelni. Nemes Gyula szerint a gyülekezet fogyása felgyorsult, mióta Csökölyből járnak át Gigébe a lelkipászto­rok. A gondnok ügy látja: a templomba járók számának csökkenésében közrejátszik az istentiszteletek időpontja is.- Manapság vasárnap is dol­gozni kell, ráadásul itt a vasár­napi ebédidőben, délután ket­tőkor tartják az összejövetelt. Emellett természetesen a haj­dan színtiszta református köz­ség felekezeti arányai az uu.jbi időben jelentő­sen megváltoztak. Ma már a lakosság hatvan százaléka katolikus, de a misék látogatottságát nézve náluk sincs másként. A fiatalok nagy ré­sze inkább ott jár istentiszteletre, ahol tanul: egyik felük Csökölyben, a másik Kaposfőn. ■ Látnivaló vonzaná a vendéget Sokoldalú ember Papp Tibor, a gigei kocsmáros. Csárdája rendbetétele mellett most ép­pen egy bolt kialakításán fá­radozik, s fontosnak tartja, hogy a maga boldogulásán kí­vül mások megélhetéséért is tegyen valamit. Mesterember szorgoskodik a Papp-portán, amit egy betonkeve­rő egyhangú zúgása tölt be. Mun­ka közben a település lehetősége­iről beszélget a gazdával, aki né­ha átsiet a kocsmába is, hogy ki­szolgálja a betérőket.- Másfél hónapja fogtunk hoz­zá a felújításhoz, az ivót már tel­jesen befejeztük - mondta Papp Tibor. - Csaknem százéves ez az épület, s mindig is kocsma volt. Tömött falaival, olajos padozatá­val ritkaságszámba megy, ezért nem is szedettem föl a padlóját. A fiatalok már itt hálóztak a hét vé­gén, de nyárra készítünk egy be­tonos teraszt is. A kocsmáros szerint a szórako­zásnál fontosabb a faluban a munkahelyteremtés, hiszen so­kan segélyekből élnek. Úgy véli: szükség lenne egy százforintos­boltra, ahol üveg- és műanyag árut is lehetne vásárolni.- Korábban élelmiszerüzletem volt, most váltani szeretnék, de az árukészlet anyagi hátterének a megteremtése gondot okoz. Emellett közéleti szereplést is vál­lalok, mert segíteni szeretnék a rászorulókon. Turisták szin­te nem is jön­nek ide, pedig nagyon szép a falu környé­ke, és vannak történelmi emlékeink is. A II. világhá­ború idején a közelben hú­zódott a Margit-vonal; azt feltár­va, az eseményekhez hűen be­rendezve történelmi parkkal vár­hatnánk a német és orosz vendé­geket. Az emlékpark megnézése után pedig igazi gulyáságyúban főtt étellel vendégelhetnénk meg őket. ■ Tankönyv a postamesternél Több mint harminc éve Gigében lakik József Jenőné postamester. Öt éve működteti a falu postáját, vállalkozóként az önkormány­zattól bérli az épületet. Kerékpár­ral megy át Kovácsiba, naponta megjárja a nyolc kilométeres utat. Elmondta, még soha senki­vel nem volt gondja.- Évek óta nem voltam szabad­ságon, de nem is hiányzik: Szíve­sen dolgozom; jó szívvel segítek az embereknek, hiszen ez a munkám. Közös érdeknek kell tekintenünk körülményeink javí­tását, jobbá tételét. Gyakran jön­nek ide a falu lakosai - mondta József Jenőné - , mivel a posta egyfajta vegyesboltként is műkö­dik. Széles a kínálat: kapható itt cigaretta, telefonkártya, sőt még tankönyveket is árulunk. Egy fia és két unokája van, így jól ismeri a település gondjait is. Sok lakosnak nincs állása, mun­kahelye, így lehetőségük sem adódik a továbblépésre. Sokan segélyekből élnek. A fiataloknak nincs megtakarított pénzük, ami­vel megalapozhatják a jövőjüket, s így kénytelenek a szüleikre tá­maszkodni. ■ Rímkedvelő a könyvtáros Negyven éve vezeti a könyvtárt Csontos Jánosné. Először a szö­vetkezetben volt pénztáros, majd óvónőként dolgozott az intéz­mény körzetesítéséig. Tudták ró­la a faluban, hogy nagyon szeret olvasni, ezért kérték föl a biblio­téka vezetésére.- A nemrég megszűnt varroda épületében van a szűkös könyv­társzoba, ott tároljuk a több mint ötezer kötetet. A kis szobában, sajnos, ritkán tartunk író-olvasó találkozót, pedig volna érdeklő­dő. Régebben lényegesen többen jártak erre is, de a televízió és az internet korában fogyatkoznak az érdeklődők. Most hetvennégy beiratkozott olvasónk van: A gye­rekek más településeken tanul­nak, így többnyire ott kölcsönzik ki a kötelező olvasmányt. A könyvtár vezetője azt is elárulta: az idősebbek in­kább a szép- irodalmat, a fiatalok a kri­mit keresik. Szerencsére a szülők a gye­rekekről sem feledkeznek meg, ha betérnek a bibliotékába. - Ilyenkor a saját olvasmányukon kívül mindig visznek meseköny­vet is vagy valami ismeretterjesz­tő kiadványt. A versesköteteket azonban nem keresik. Pedig szí­vesen ajánlok a kedvenceim kö­zül. Azt mindenki tudja, hogy egy új könyvszállítmány összes kötetét elolvasom. ■ Gondnok kívánságlistával Koszti Sándor eredeti foglal­kozása hivatásos katona, de ezt Gigében már csak keve­sen tudják. Három évvel ez­előtt a négy jelölt közül a fa­lugyűlésen őt választották meg falugondnoknak.- Jólesett a lakosság bi­zalma. Katonaként is embe­rekkel dolgoztam, de ott fő­ként fiatalokkal voltam kö­rülvéve, itt pedig idősekkel kell foglalkoznom. Nem bá­nom, hogy elvállaltam ezt a feladatkört, szívesen meg­hallgatom a nyugdíjasokat, és ha kell, segítek is gondja­ik megoldásában. Minden munkanapom úgy kezdő­dik, hogy begyűjtőm az idő­sek gyógyszer- és élelmi­szer-megrendeléseit. Előfor­dul, hogy két teleírt lapon sorakoznak a kívánságok. A beszerző körút után a falu­gondnok a kiskorpádi körjegyző­ségre megy. Miután leadta a napi postát, a kaposfői iskola menzá­járól elhozza azt a 16 ebédet, amit Gige nyugdíjasai megren­deltek.- Sokszor kell orvosi felülvizs­gálatra is beszállítani a nehezen Naponta hozza Koszti Sándor a meleg ételt mozgó betegeket. A lakosok ter­mészetesen nem tartják taxinak vagy mentőautónak a gondnoki gépjárművet, de tudják, hogy sürgős esetekben igénybe vehe­tik. Szerencsére hétvégeken rit­kán kell váratlan esetekben se­gédkezni. Ilyenkor több idő jut a családomra is, mint a hétközi hajtásban._______________■ Ismert gigeieket kérdeztünk: milyen az életük, mi a legnagyobb gond, és mi hiányzik legjobban a településről? Túl lassú a fejlődés, elmennek a fiatalok Orsós Lászlóné kismama: - Ha tehetném, szívesen elköltöznék in­nen, vagy az egész falut betolnám a városba. Nagyon kevés itt a munka- lehetőség, ezért sokan, elsősorban a fiatalok el is köl­töznek Gigéből. Ezt a gondot min­denképpen meg kellene oldani. Három kisgyermekem van, így kü­lönösen érzem az óvoda hiányát is. A közlekedés viszonylag jó, bár le­hetne rajta még javítani. Kellene egy buszjárat, ami az iskolába viszi (s hazahozza) a tanulókat. Szük­ség volna egy rendes buszmegálló­ra is, hogy hidegben ne fázzanak a gyerekek. Az orvosi ellátás most már megfelelőnek mondható, de egy gyógyszertár ugyancsak nagy segítség lenne a gigei lakosoknak. Pereg István nyugdíjas: - Szüle­tésem, azaz 1924 óta itt élek; jól megvagyok, sze­retem ezt a falut. Az életkörülmé­nyeimre nem pa­naszkodom, és el­fogadhatónak tar­tom a közlekedést is. Most újították föl az orvosi ren­delőt, egészen szép lett. Régen ko­csis voltam, most nyugdíjasként egyedül élek; a városba is már csak nagyon ritkán járok be. Gigében egyébként nem nagyon van szóra­kozási lehetőségük a fiataloknak, néha rendeznek ugyan diszkót, ott gyakran verekednek is. A baj az: kevés itt a munkahely, ez most a fi­atalok legnagyobb gondja. Mi, öre­gek már nem megyünk el a faluból. De turista is ritkán téved erre, s kül­földiek sem vesznek itt házat. Mike Tibor polgármester: - Egyre inkább érdemes gigéinek lenni, mert lassan min­den olyan infrast­ruktúra meglesz, ami szükséges a családok komfor­tos életéhez. Már csak a vezetékes gáz és a szenny­vízhálózat hiány­zik. Sajnos, kis település vagyunk, ezért ezeket a beruházásokat csak nagyobb településekkel összefog­va, közösen tudjuk elérni. Addig is sokat jelent az itteni lakosoknak a város közelsége a munkalehetőség miatt. A gyorsjáratokkal húsz perc alatt bárld beérhet innen a városba. Sajnos, nagyon magas a munka- nélküliség, mert sok a szakképzet- len ember. Ez a gond olyan iparág ide telepítésével lenne megoldható, ami a betanított munkásokra épít. Baka Jánosné nyugdíjas: - Öt­ven éve jöttem a faluba, s nem bán­tam meg az akko­ri döntésemet. A gyermekeim már a városban élnek, de gyakran jön­nek látogatóba az unokáimmal. Sze­retnek nálam len­ni, kedvelik Gigét is, de itt már nem tudnának élni. Én mindenkivel jó kapcsolatban vagyok, megértjük egymást az osztrák szomszédjaimmal is. Elé­gedett vagyok a polgármester mun­kájával; úgy látom, a lehetőségek­hez képest mindenkin segít. Kis nyugdíjból élek, így mindig na­gyon meg kell gondolnom azt, hogy mire költsék. A betegek hely­zete nagyban megváltozott, mióta van itt orvos. Neki mindig van egy­két kedves szava az emberekhez. Fodor József, a presszó üzemel­tetője: - Nagy a munkanélküliség ezen a vidéken, sokan élnek se­gélyből. Ők úgy szerzik meg a na­pi betevőjüket, ahogy lehet. So­kan gyógynövé­nyeket gyűjtöget­nek. Három gyer­mekem van, a legnagyobb szívesen foglalkozik állatokkal, ezért szeret­nék neki az iskola után egy kis gaz­daságot kialakítani. Úgy gondo­lom, ez olyan alap, ami segítí majd elindulását az életben. A faluban bőven van tennivaló. Kukákra is szükség volna, hogy ne zsákokban éktelenkedjen az utcán a szemét, és ráférne már a kotrás az árkokra is. Nem nagy dolgok ezek, de más­ként festene Gige. Ezért is támoga- tom a falu virágosítását. _______■

Next

/
Thumbnails
Contents