Somogyi Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-07 / 209. szám
9. OLDAL 2002. Szeptember 7., Szombat Hétvége ◄ Fekete sereg Somogyból ■ Programhiány a Kotró-parton ■ Gyermeknevelő évtizedek Amikor az anyag beszél Lieber Erzsébet átnyújtja alkotását dr. Pécsi Balázsnak fotó: kovács tibor Közös kiállítással mutatkozik be Lukács József, Lieber Erzsébet és Nagy Ottó a Vaszary Képtárban. A tegnap nyílt tárlaton a három alkotó életművébe tekinthet bele az érdeklődő. Munkájuk látszólag egymással párhuzamosan, egymástól függetlenül zajlott, mégis az életrajzok, kiállítások több ponton keresztezik egymást. Mindannyian kiállítottak már Pécsen, s itt végezték a tudományegyetem képzőművészeti mesteriskoláját. Mindannyiuk mestere Keserű Ilona volt. A kaposvári válogatáson Lieber Erzsébet és Nagy Ottó nagyméretű alkotásokkal, Lukács József pedig a kisplasztikához közel álló művekkel mutatkozott be. A tárlat méltatója Kováts Albert festőművész művészeti író volt. Mint mondta, a kiállítást megtekintve mindenki számára világos az a közös szellemi örökség, amelyet a három alkotó magáénak tudhat. Az alkalmat kihasználva Lieber Erzsébet saját, közel 150 ezer forint értékű grafikáját adományozta a Kaposi Mór Megyei Kórház onkológiai osztályának. Az alkotást dr. Pécsi Balázs adjunktus vette át a tavasszal megnyitott osztály nevében. KÓNYA ORSOLYA Küzdő lány Komor-gyűrűvel Varga Zsuzsának lenni nem lehet könnyű feladat. Sőt, inkább küzdelem. Neki nem jött semmi elsőre. Ennek ellenére szerencsésnek tartja magát. Negyedikre vették fel a színművészeti főiskolára, s mégis ő az, aki talán a leghamarabb kapta meg Kaposváron a Jászai Maridíjat. Tavaly Dómján Edit-díjat kapott, hétfőn pedig munkatársaitól Csapó Virággal közösen megkapta a Komor István-emlékgyűrűt.- Egy kritikus azt mondta az első főszerepe után, hogy még sok dicsőséges trampli vár önre. Milyen érzés ezt olvasni1- Tényleg? Én nem láttam, de az tény, hogy Kerényi Imre, az osztályfőnököm három évig azt mondogatta, hogy belőlem karakterszínésznő lesz. Az is tény, hogy sok hányatott sorsú lányt játszottam Kaposváron, de már a főiskolán is. Én azonban elhatároztam, hogy nem akarok egy pesti társulathoz, a Madách Színházhoz tartozni, annak ellenére sem, hogy a testvéremmel együtt játszhattam volna. Klári azóta is ott van, de nekem nem hiányzik Pest. Már az élet is bonyolult és sivár ott. Persze azt is éreztem, hogy beskatulyáztak volna.- Pedig ott sokkal több lehetősége lenne befutni.- Az közel sem biztos. Ott az a sok tehetséges lány, és nem tudják megmutatni, hogy mit tudnak. Csak várják, hogy kapjanak egy háromszavas mondatot. Nagyon sajnálom őket, mert tudom, hogy többre hivatottak. Itt Kaposváron sokkal több idő jut a munkára. Nem kell este rohanni a szinkronba, vagy időben elindulni, hogy még ébren találjuk a családot. Sokkal nyugodtabb, alkotói a légkör.- Még úgy is, hogy a „nagyok” újabb generációja ment el?- Babarczy László erre azt mondta, hogy ez egészséges folyamat. Nem tudom, én inkább azt mondanám, nagy felelősség. A kaposvári előadások alatt sokat tanultam Molnár Piroskától és Spindler Bélától, Bezerédi pedig már a főiskolán is tanított. Garas Dezső mondta egy rádióinterjúban a napokban, hogy Kaposvárra oda kell figyelni, mert ott most egy nagy generáció alakul. Vagyis mi. Ez többek között felelősséget is jelent. Szembenézünk a kihívással, és megpróbálunk helytállni.- Milyen szembenézni az újabb és újabb nagy feladatokkal?- Kezdetben szörnyű volt. Semmit nem láttam magam körül. Felmentem a színpadra vagy beültem az öltözőbe, és megszűnt a külvilág. Ma már nem szeretek bele a színpadi partnerembe, nem folytatom tovább a szerep életét. Hosz- szú évek munkája árán megtanultam kordában tartani magamat. Az előadás alatt és talán még egy-két óráig - mindent beleadok, teljesen átalakulok, de utána jön a magánéletem a maga kis gondjaival.- Azokat sem könnyű megoldani.- Nem, de mindig küzdő típus voltam. Már nagyon korán elhatároztam, hogy a színészet lesz a hivatásom. Talán ezért is próbáltam meg negyed- szerre is a főiskolát. Sikerült. Kicsit furcsa volt, hogy olyan tizennyolc éves lányokkal ültem egy padban, akik nyugodtan fogadták, hogy bekerültek. Én majd kiugrottam a bőrömből, hogy sikerült, és nem értettem, hogy ők miért nem repkednek. A szerepek megformálásáért is sokat harcolok, s biztosan a jelmeztervezők is tudnának mesélni arról, milyen hárpia vagyok. De megfogadtam, hogy ezentúl nem így lesz. A szorongásaim csak rám tartoznak, nem kell ezeket másnak is észrevenni. kónya orsolya VARGA ZSUZSA Kaposváron született. 1970-ben. Dolgozott a Madách, a Budapesti Kamaraszínház és a régi Nemzeti Színház stúdiósaként. A főiskola után Kaposvárra került, ahol rögtön főszerepet kapott. Legutóbb a My Fair Lady Elizájaként láthatta a közönség színpadon. Könyvajánló Felhőlovagok Egyedülálló és különleges albumot jelentetett meg dr. Toperczer István Felhőlovagok címmel. A kaposvári százados, aki repülős orvos is egyben, ritkán látható képeivel örvendezteti meg a katonai repülés iránt érdeklődőket. A képek és a kísérő szöveg kordokumentumai a magyar légierő elmúlt tíz évének. A szerző a tőle megszokott precizitással mutatja be az egyes ezredeket, repülőgép- és helikoptertípusokat. Felvételei között külön kategóriát képviselnek a különböző géptípusok egy felvételen való megörökítései. Dr. Toperczer István esztétikus kiállítású albumában láthatók repülés közben az utolsó géptípusok, amelyek az utóbbi évtizedekben szolgálatot teljesítettek a magyar légierőben. Természetesen mindennek a kiindulópontja Taszár, ezért a repülőtérről, annak történetéről, illetve a 31. „Kapós” harcászati repülőezredről és jogelődjéről, az 50. Vadászrepülő ezredről. A részletes történeti áttekintésből pontos képet kaphatunk arról, mikor milyen technikával őrizték hazánk légterét a pilóták, ám akinek a képzelőerő kevés, a fo- tókból mindent megtudhat... ■ Gyermeknevelő évtizedek Állami gondozott gyerekekkel foglalkozni nem szakma, talán már nem is hivatás, inkább speciális életforma. Csak azok maradnak a pályán, akik ezt a speciális életformát vállalni tudják és akarják... Fulmer Antalnénak, a nágocsi Móra Ferenc Gyermekotthon lakásotthona vezetőjének legalábbis ez a véleménye. Ő pedig tudhat erről egyet s mást, hiszen 1966. október 27-e óta dolgozik egy munkahelyen, az állami gondozott gyerekekért. Élelmezésvezetőként kezdte a nevelőotthonban, majd négy évvel később lett gyermekfelügyelő.- A gyést megszakítva kerültem a gyerekek mellé - emlékezett vissza Fulmer Antalné. 1979-ig dolgoztam ebben a munkakörben, majd diplomát szereztem a kaposvári tanítóképző főiskolán. A nevelőotthonban csoportvezetőként folytattam. A 90- es évek közepén intézményünkben is megkezdődött az átalakulás. Az 1997-es év mérföldkő volt az otthon életében, februárban az utolsó gyermekcsoport is kiköltözött a kastélyból. Az átalakulás eredményeként az állami gondozott gyerekek új lakóotthonokba kerültek, ahol elhelyezési körülményeik, életrendjük is megváltozott. Ezután a nágocsi lakásotthon vezetője lettem, 17 gyermek él itt, értük felelek... Fulmer Antalné 36 éve felel a rá bízott állami gondozott gyerekekért, és ahogy mondta, ez csak szívvel és lélekkel lehetséges.- Bár sok kudarc is ért, de ezeket meg tudtam oldani, és az évtizedek alatt sokkal több volt az öröm. Nincs szebb, mint ha azt látom, hogy a „gyermekeim” élete helyes vágányra került. De az sem kisebb öröm, ha egy jó szóval vagy egy szál virággal kifejezték hálájukat. A gyerekek szeretete nélkül ezen a pályán nem lehet létezni, és én érzem a szeretetüket. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy valami másba kezdjek, én így vagyok boldog. KRUTEK JÓZSEF
