Somogyi Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-07 / 209. szám

2002. Szeptember 7., Szombat A L M A N A C H 1 3 3 7. OLDAL Sokoldalú takarékszövetkezet A Nagybajom és Vidéke Takarék- szövetkezet nagyobb kirendeltsé­gei közül az egyik legsokolda­lúbb munkát a nagyberki kiren­deltség végzi, amelynek a felújí­tását jövőre tervezik. Dóri Jánosné elnök elmondta: a berki takaréknak nagy az ügyfélköre, hiszen a környező falvakból is szívesen keresik föl az ügyfelek, s itt mindig segítséget kapnak pénzügyi problémáik megoldásá­hoz. A berki fiók nagy betét- és hitelállománnyal rendelkezik, több mint 300 folyószámlát ve­zet. Az utóbbi időkben jelentőssé vált a mezőgazdasági hitelezés is. Dóri Jánosnétól megtudtuk: a helyi vállalkozókkal is egyre aktí­vabb kapcsolat alakul ki, s jelen­tős az építési és fogyasztási hitel is. Az utóbbi időben sok ügyfelet jelent a kábeltelevízió díjának a befizetése. A falu önkormányza­ta bekapcsolódott a szennyvíz­programba, s ennek a pénzügyi hátterét a takarékszövetkezeten keresztül a Fundamenta segítsé­gével biztosítják. Törzsvásárlók vegyesboltja Nagyberkiben a Kapós Coop Rt üzlete az iskola tőszomszédságá­ban várja a vásárlókat. Bán Józsefné üzletvezető elmondta: a bolt nagyobb felében az alapvető élelmiszereket és a vegyi árut vá­sárolhatja meg a lakosság, de háztartási cikkek is kaphatók. A széles termékskálából 150-160 áru kifejezetten olcsó. Ezek a pi­ros, zöld és kék színösszeállítású coop-termékek nagyon népsze­rűek, hiszen jó minőségűek és ol­csók. A helybéliek minden hó­nap elején a Kapós Coop Rt szí­nes szórólapjáról értesülhetnek arról, hogy az üzletlánc milyen akciót indított. Az országos ked­vezmények mellett a hónap kö­zepe táján regionális akciókkal is meglepik a vásárlókat a kereske­delmi lánc üzletei, és ilyenkor a idényhez kötődő termékek is ol­csóbban kaphatók. A Citerázik a faragó nótafa Sok szép dísztárgyat faragott Schuller Zoltán Több dalárda oszlo­pos tagja a helyi cite- razenekar szólistája Nagyberkiben. Schuller Zoltánról mindenki tudja, hogy a zene a mindene, s híre van a környéken a fafaragásainak is. Schuller Zoltán korát meghazudtoló lendület­tel vezeti egyszerre a batéi férfi- és a nagyber­ki női kar mellett a fonói vegyes kart is. Zene iránti szeretetét cipész édesapjától örökölte, aki gyakran fakadt dalra a műhelyében.- Már gyerekként be­lém ivódott a népzene ritmusa. Később tagja lettem a tanítóképző vegyes karának, majd a megyei Pedagógus-férfikarnak. Az utóbbi­val bejártam egész Európát. Köz­ben véletlenül megismerkedtem a citerával. Népszámlálóként jártam a kercseligeti Sárai Mártonéknál, s megláttam a hangszert a falon. Ki­derült: a házigazda játszik rajta a barátaival. Csakhamar engem is bevettek a bandába. Ebből az alkalmi csapatból ala­kult a nagyberki és kercseligeti ta­gokból álló zenekar, amelyben ma még Bán Imre, Juhász István is ját­szik, s néha beszáll Kéki Jánosné köcsögdudával.- Az volt a banda aranykora, amikor néhány fellépésen a So­mogy táncegyüttest kísértük. Büszkék voltunk rá, hogy a hetve­nes években rádiófelvétel is ké­szült velünk. Közben a fafaragá­sok révén fölfedeztem a népművé­szet nagyszerűségét is. Nagy Tibor helybéli ezermester mutatta meg a helyes technikát, majd egy ker­cseligeti roma faragó, Nyerges Já­nos révén tökéletesítettem a tudá­somat. Tőle kaptam „nyers” kana­lakat is, azokra vittem föl először a díszítést. Azóta sok tányér, gyer­tyatartó, doboz és dísztárgy került ki a kezeimből. Schuller Zoltánnak a hárs, a körte, a dió és a cseresznye a ked­venc fája. Eleinte könyvekből vette át a motívumokat, később maga talált ki újabbakat. S van egy olyan díszítőeleme is, mondta, amit még sehol nem látott. ■ LEVÉLTÁR A VIGYÁZÓ-KASTÉLYBAN. A nagyberki kastély és a hozzá tartozó magtár az 1860-as évek­ben került a Vigyázó család tulajdonába. A kastély műemlék, és 1980 óta a megyei levéltár tulajdona. A felújítási munkálatait is elvégezték 9,5 millió forintért az Országos Műemléki Felügyelőség közreműkö­désével. Mintegy négyezer-folyóméternyi iratot tárolnak itt: leveleket, telekkönyvi iratokat, a tanácsok do- kumentumait. A legújabb kori anyagot 1986 márciusában nyitották meg a kutatók előtt.____________n Túrázni is járnak a zeneovisok Minden évben csökken a gyerekek száma a nagy­berki óvodában, de az óvónők remélik, hogy meg­fordítható ez a folyamat. Most 48 kicsi jár a két cso­portba, s négy óvónő és két dajka ügyel rájuk. Pinkócziné Lékó Erzsébet óvodavezető elmondta: az önkormányzat és támogatók segítsége kell ah­hoz, hogy megfelelő körülményeket teremtsenek a felnövekvő nemzedéknek.- Nemrég sikerült egy tornaszobát kialakíta­nunk, és felújítottuk a konyhát, is. Ennek ellenére még mindig van mit javítani a feltételeken. Az óvo­da belső udvarának a tereprendezésében, szeren­csére, segítenek a szülők, és találtunk támogatókat is. Emellett a szakmai munka színvonalát is szeret­nénk folyamatosan növelni. Mind a négyünknek felsőfokú képzettsége van, s egyikünk most éppen logopédusnak tanul. Schmidt Márta óvónő szerint a tanulás nem ha­szontalan, hiszen erőfeszítéseik a gyerekek haszná­ra válnak.- Mindez tükröződik az óvoda hétköznapjaiban, hiszen a tevé­kenység-köz­pontú légkör­ben minden­ben alkal­mazkodunk a gyerekek életkori sajá­tosságaihoz. Sosem akar­tunk az ovi­ból kis isko­lát, de minden lehetőséget kihasználunk a gyere­kek tudáskincsének a gyarapítására. A természetes környezet közelségét kihasználva gyakran túrá­zunk, s nem mondunk le a városi kirándulásokról sem. Ott ugyanis mód nyílik a színházlátogatásra, de szívesen bejárunk a városi játszóterekre is. Büsz­keségünk a két éve működő zeneóvoda, ott néptán­cot is tanulnak a nagyberki és kercseligeti gyerekek. Újabb emlékek a múltból Pontosan egy éve látott napvüágot a Nagybérlő történetét feldolgozó mű Frech József tollából, aki évtize­dekig szorgalmasan gyűjtötte a fa­lu írásos emlékeit. Addig gyűltek a jegyzetek, míg egy pályázati lehe­tőséget megragadva végül rendsze­rezte őket.- Az önkormányzat megbízott a gyűjteményes anyag kiadásával, s egy honismereti pályázatra is je­lentkeztem a munkámmal. A pá­lyázat eredményének kihirdetése előtt már megjelent a könyv ötszáz példányban, s ez eleve jóleső ér­zéssel töltött el. Arra azonban ál­momban sem gondoltam, hogy fő­díjat nyer a munkám. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örül­tem neki. A legnagyobb élményem mégis az volt, hogy a faluban na­gyon kapós lett a könyv. Frech József elárulta: azelőtt elég nehéz volt olyan embert talál­ni, aki nyüatkozott. A könyv meg­jelenése után azonban megszólí­tották az utcán vagy a boltban is, s érdekes történeteket meséltek.- Azóta is járom a falut; nagyon sok adatra csak később derült fény. Ezek részben megerősítették a le­véltári dokumentumokban foglal­takat, s nagyban kiegészítették és emberközelivé tették. Egy-egy tör­ténet adatait csak akkor fogadtam el hitelesnek, ha háromból ketten legalább ugyanúgy emlékeztek, így készült el a könyv, s azóta is gyűjtöm az anyagot. Úgy terve­zem, hogy a Fejezetek Nagyberki történetéből című könyvet alap­ként használva készítek egy bőví­tett kiadást. Ez szinte új könyvet je­lent, hiszen az első kiadás óta any- nyi adat gyűlt össze, hogy köteles­ségem a nyilvánosság elé tárni. A berkiek ezt már el is várják. A könyv szerzője szerint mind­össze két akadálya lehet a munká­nak. Az egyik az egészsége, a má­sik pedig az esetleges pénzhiány. De ez az utóbbi már az egész hon­ismeret egyik legnagyobb hiányos­sága^ _____________ ■ Nag yberki olvasóinkat kérdeztük: mi hiányzik a községben a kistérségi vezető szerephez? Sok előnnyel jár a két város közelsége Vörös Kálmán nyugdíjas: - Hu­szonkét éve itt lakom, korábban er­dészként dolgoz­tam. A feleségem itt született. Azóta nagyon sokan el­költöztek innen, mert helyben nincs elegendő munkale­hetőség. Talán ha nagyobb üzemek települnének ide, akkor több fiatal maradna a faluban. Az öregek, akik még bírják, állattartással és földmű­veléssel foglalkoznak, de nagyon sok terület nincs megművelve, nem is törődnek vele. Az idősek többnyi­re a nyugdíjasklubba járnak szóra­kozni, de a fiatalabbak is megtalál­ják a kikapcsolódás módját Nagy­berkiben. Korábban mi is összejár­tunk a szomszédainkkal, de mosta­nában már nemigen mozdulunk ki. Puska Attiláné vállalkozó: - Nem vagyok helybeli, de a munkám nap mint nap Nagy­berkihez köt. Na­gyon előnyösnek tartom Kaposvár és Dombóvár kö­zelségét munkale­hetőség szem­pontjából, bár a fa­lu varrodája és a helyi vállalkozók is kínálnak mun­kahelyet. Nagyon jó a tömegközle­kedés, a közeli városokba bármikor van busz vagy vonat, ha az ember­nek munkába kell mennie. Azon még nem gondolkodtam el, mi hi­ányzik innen. Vendéglátós lévén alapvetően elégedett vagyok, bár néha lehetne több vendégem. Úgy érzem, a fiataloknak van lehetősé­gük a szórakozásra, erre jó alkalom a szombati falufesztivál is. Bosnyák Gábor vállalkozó: - Gyermekkoromban Nagyberkiből Dombóvárra köl­töztünk, de a szí­vem visszahúzott a faluba. Jelenleg a szüleimmel élek; itt érzem magam igazán otthon. Leginkább a csend és a nyugalom jel­lemző a község életére. Sajnos, ke­vés a munkalehetőség; esetleg a pol­gármesteri hivatalban vagy a varro­dában vállalhatnak munkát az em­berek, de a többségük Kaposváron vagy Dombóváron dolgozik. A kul­turális igényeket sem elégíti ki a te­lepülés, nincsenek sem helyek, sem elég rendezvény, ami egybegyűjt- hetné a falu lakosságát. Éppen ezért a fiatalok legnagyobb része inkább a közeli városokba jár szórakozni. Péterfai Jánosné nyugdíjas: - Nagyon régóta Nagyberkiben élek, már a fiam is itt született. Szeretek ebben a faluban lakni, a szívem szerint nem vál­toztatnék semmit a településen, a magam részéről elégedett vagyok az itteni életkörülményekkel. Az embereknek helyben is van elég le­hetőségük, hogy munkát találjanak, de Kaposvárra, Mosdósra és Dom­bóvárra is sokan járnak dolgozni. A menyem is busszal jár be, bár min­dennap elég korán kell kelnie. Aki szórakozni szeretne, könnyen talál olyan helyet, ahol jól érezheti ma­gát. Nekem már, sajnos, sokszor ne­hezemre esik a mozgás, és ezért csak nagy ritkán járok el hazulról. Nagy Gábor pultos: - Kezd elöre­gedni a falu lakossága, a fiatalok a könnyebb élet re­ményében a na­gyobb városokba költöznek. A tele­pülésen van óvo­da, iskola, gyógy­szertár, élelmiszer- bolt, így vélemé­nyem szerint kielé­gíti az alapvető igényeket. Az utak állapotát azonban elkeserítőnek tar­tom. A fiatalok is az utcán csavarog­nak, elsősorban őket kellene össze­fogni, szórakozási lehetőséget te­remteni nekik. Az emberek hozzá­állásával van gond; fontos volna a faluközösség fejlesztése, de sajnos, nincs olyan ember, aki ezt a felada­tot szívesen vállalná. Szerintem a művelődési ház újbóli megnyitása is sokat javítana a helyzeten.__■ HIVATAL MINDENNAP Polgármesteri hivatal, körjegyzőség: 7255 Nagyberki, Újváros u. 1. Tel/fax: 82/579-006, polgármes­ter: 82/579012 Ügyintézés mindennap 8-tól 16 óráig, csütörtököt kivéve, mert ak­kor délután nincs ügyfélfogadás. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 1573 Háromévesnél fiatalabb: 64 3-6 éves: 44 6-14 éves: 150 14-55 éves: 939 55-60 éves: 83 60 évesnél idősebb: 293 ISKOLÁRA 94 MILLIÓ Az önkormányzat az idén 204 millió forintból gazdálkodik. Ebből az általános iskola fenntartására kilencvennégymillió forintot költ. Az óvoda 16 millió forintba kerül, a körjegyzőség és a gyermekjólé­ti szolgálat 2,5 millió forintba. A község rendezésére mintegy tíz­millió forintot különített el a testü­let. Az idősek klubja 3,2 millió fo­rint támogatást kap, a kulturális és sportkiadások összege mint­egy ötmillió forint, szociális kiadá­sokra is elmegy 16 millió forint. HETVENÖTÉN MUNKA NÉLKÜL A munkanélküliek száma: 75 Ellátatlan állástalan: 15 Pályakezdő állástalan: 7 Munkanélküli-járadékos: 17 Segélyben részesül: 36 SZERÉNY FEJLESZTÉSEK A fejlesztésre szánt 2,6 millió fo­rintból a beruházások önrészét fedezi az önkormányzat. A kör­jegyzőség épületét újrafestik, s kijavították a gyermekkönyvtárat. Az óvodaépület vakolásán kívül el­végezték a tornaszoba parkettá­zását és a konyha átalakítását. Er­re több mint egymillió forintot nyertek a megyei területfejlesztési tanácstól. Mivel a munkák során újabb javítanivaló is akadt, a beru­házások költsége várhatóan meg­haladja a másfél millió forintot. A NAGYOBB MUNKÁLTATÓK A legtöbb helybelit az önkormány­zat foglalkoztatja: az óvodában, az iskolában, a hivatalban és az idősek otthonában 65-en dolgoz­nak. A varrodában mintegy hú­szán találtak munkát, a Schreiber Kft telepén pedig heten-nyolcan. HAT BOLT, HÉT KOCSMA Szinte minden utcának megvan a maga boltja és kocsmája. Ép­pen ezért törzsvásárlók és törzs­vendégek látogatják, és szinte minden beszerezhető. A boltok­ban leginkább a napi élelmisze­rek fogynak, a kocsmákban a sör és az üdítő a legnépszerűbb. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: BICSAR NOÉMI, KISS RENÁTA ÉS TAKÁCS ZOLTÁN FOTÓK: LÁNG RÓBERT NAGYBERKI

Next

/
Thumbnails
Contents