Somogyi Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-01 / Vasárnap Reggel, 35. szám

,2002. SZEPTEMBER 1. ARCKÉP 7 Nincs ideje a szépelgésnek Arra lehetett számítani, hogy a már a nevében is - „A rendszerváltás utáni el­ső, szabadon választott magyar Ország- gyűlés megalakulását követően kor­mányzati, politikai szerepet betöltő sze­mélyeknek az előző politikai rendszer ál­lambiztonsági tevékenységében való részvételének tényeit és körülményeit vizsgáló bizottság” - furcsa testület munkája nem lesz fáklyás menet, ami azonban ott zajlik, az példa nélküli. Az ellenzéki pártok is megszavazták a fölál­lítását, később bejelentették, hogy tör­vénytelennek tekintik a működését, ezért azóta nem vesznek részt a munká­ban. Miközben a bizottság szabad de­mokrata elnöke és szocialista tagja azon vitázik, mikor lehet nyilvánosságra hozni az adatokat, egy lapnak köszön­hetően publikussá válnak a nevek. Ám többen tagadnak, néhányukról bebizo­nyosodik, hogy valóban nem voltak érin­tettek. Ennek ellenére Mécs Imre elnök sztoikus nyugalommal veszi tudomásul a támadásokat, biztos az igazában, és abban, hogy jót cselekszik. =. in •- Önnek imikukacmkogy.hu inter- isnetes címen lehet levelet írni. Nem tart- ' ja komolytalannak egy képviselőhöz ,^az imi nevet? >•' - Egyáltalán nem. A jó cím rövid és jellemző a tulajdonosára, s már 5-6 éve megvan. Felhívnám a figyelmét, hogy ebben benne van a monogramom, még visszafelé is. Ráadásul ez a becene­vem, sőt az ellenzéki mozgalomban ez volt a fedőnevem is. Amikor a rendőr­ség letartóztatott, megkérdezték, hogy mond-e nekem valamit az Imi név. Hát persze, válaszoltam, így hívnak gye­rekkorom óta.- A honlapján a családi fotók és a feleségével készült interjú mellett sze­repel egy levélváltás ön és a Matáv el­nöke között. Számos politikai állásfog­lalása, beszéde, nyilatkozata helyett miért éppen ezt választotta ki?- Eredetileg villamosmérnök és infor­matikus vagyok, s nagyon felháborított, hogy a telefontársaság az erőfölényével visszaélve több száz százalékkal felemel­te a tarifáját, így gyakorlatilag megfizethe­tetlenné tette a magánelőfizetők számára az internetezést. Egyébként épp a napok­ban frissítettem fel a honlapom, a válasz­tások óta erre nem volt időm.- Nem tartja méltatlannak, hogy a múltja, tevékenysége ellenére csak úgy lehetett honatya, hogy Demszky Gábor lemondott a mandátumáról? Négy éve hasonló volt a helyzet, akkor a tatabá­nyai polgármester búcsújának köszön­hette, hogy honatya lehetett.- Ezt nem nekem kell megítélni. Idén ‘eredetileg 16. voltam az országos listán, de a különböző lobbizásoknak köszönhe­e tőén két hellyel hátracsúsztam - két me- - gyei elnök került elém -, s épp az előttem lévő, a 17. jutott be utolsóként. Ám az lett volna méltatlan hozzám, ha emiatt rekla­málok.- Akkor hálás lehet a főpolgármes­ternek, aki kérte, hogy ön kerüljön a helyére. Ha ugyanis októberben nem győz, ő kiesik az országos politikából.- Demszky Gábor - aki régi társam volt a demokratikus ellenzékben - ezzel a lépésével is épp azt akarta bizonyítani, hogy biztos a sikerében, ezért nem vállal túl nagy kockázatot. Másrészt ezzel azt jelezte, hogy Budapest irányítása mellett képtelenség a parlamentben is dolgozni. Ugyanakkor az SZDSZ vezetése is amel­lett tette le a voksát, hogy kell legalább egy ’56-os a magyar Országgyűlésbe. 1902-ben még hatvan olyan képviselő ült az országgyűlésben, aki valamilyen for­mában részt vett: az 1848-as forradalom­ban és szabadságharcban.- Sokan megkérdőjelezik, hogy ön valódi ’56-os, az is megtörtént, hogy ki­fütyülték.- Ez tavaly november 4-én történt a Kerepesi temetőben. De nem az ’56-osok fütyültek ki, hanem olyan emberek, akik a forradalom idején nem is éltek vagy gyerekek voltak, másrészt nem is ismer­tem őket. Egyébként pedig a rendszervál­tás óta nagyon megszaporodtak azok, akik ’56-osoknak mondják magukat, ho­lott 1989 előtt tízen voltunk olyanok, akik mertünk nyilatkozni a forradalomról. Ar­ról például film tanúskodik, hogy én 1986-ban, a 30. évfordulón elvittem a BBC forgatócsoportját a 301-es parcellá­hoz, és azt mondtam, tisz­tességesen el kellene te­metni az ott nyugvó Nagy Imrét és társaimat. De azokról nem hallottam a Kádár-rendszer idején, akik most támadnak.- Azért jelölte önt a pártja a kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló bizottság élére, mert a listahelye miatt többeknek lelkifurdalá­sa volt?- Nem hiszem. Inkább a múltam, az erről az ügyről kialakított véleményem miatt volt kézenfekvő, hogy én legyek az elnök. Ugyanis az SZDSZ álláspontjával egyetemben 1990 óta következetesen azt képviselem, hogy ebből a szempontból is be kell fejezni a rendszerváltást, tabula rasat kell te­remteni. Kutathatóvá kell tenni az állam­biztonsági és államvédelmi szervek ira­tait, dokumentumait, jelentéseit, hogy az emberek megtudják, mi is történt va­lójában, s a lehető legátfogóbb képjet kapják arról a korról.- De miért van szükség a belső elhá­rítás mellett a kémelhárítás, illetve a hírszerzés érintettjeinek nyilvánosság­ra hozatalára? Az ellenzék szerint ez­zel tönkreteszik a most is működő, ha­sonló tevékenységet végző hivatalokat, megfélemlítik a munkatársait?- Az egész főcsoportfőnökség műkö­dése ellentétes volt jogállami normákkal, nem csak a III/III-as osztály. Másrészt gyakran hasonló munkát végeztek: ami­Mécs Imre Született Budapesten, 1933-ban. Legmagasabb Iskolai végzettsége, foglalkozása: műegyetem, kutató villamosmérnökként dolgozott, számos, nemzetközileg is díjazott talál­mánya van. Politikai tevékenysége: 1956-ban részt vett a diákmegmozdulásokban és az utóvédharcokban, ezért 1957 júniusában letartóztatták. 1958 májusában halálra ítélték, 1959 februárjában életfogytig tartó szabad- sádveszésre változtatták a büntetését. 1963-ban több ezer társával amnesztiával szabadult. 1977-ben bekapcsolódott a demokratikus el­lenzék tevékenységébe, egyik kezdeményezője volt a Szabad Demok­raták Szövetség megalakításának. Az Országgyűlésnek kis megszakí­tásokkal 1990 óta tagja, főleg honvédelmi, nemzetbizonsági, informa­tikai ügyekkel foglalkozik. Családja: nős, felesége színházi dramaturg. Ebből a házasságából öt, korábbiból három gyereke született, és három unokája is van. kor például Krassó György 1986-ban Lon­donba utazott, ugyanazt csinálta vele ott a III/I-es osztály, mint a belső elhárítás itt, Budapesten. S tudunk róla, a forradalom után ezek az emberek Bécsben magyar embert öltek, illetve előfordult, hogy elra­boltak valakit külföldön és hazahurcol­ták. Tehát a szépelgésnek ebben a kérdés­ben nincs helye. Akik a III-as főcsoportfőnökség ke­retében dolgoztak, azoknak rendkívül szűk volt a mozgástere, de mégis volt, aki emberségesebb, józanabb volt. Épp ezért kell minden egyes esetet külön megvizsgálni.- Csakhogy a nagy kérdés az, hogy valóban az igazságot tudjuk-e meg, hi­szen hallottunk az iratmegsemmisíté­sekről, és épp a Nemzetbiztonsági Hi­vatal alapító főigazgatója vallotta be, hogy 1990 után több esetben meghami­sították a dokumentumokat. S itt van­nak a legújabb példák, hogy Nógrádi Lászlóról, később Kádár Béláról kide­rült, mégsem voltak ügy­nökök, holott a Magyar Hírlap ezt állította.- Abban a helyzetben vagyok, hogy sem ezekről az esetekről, sem másokról semmit sem mondhatok. Csak annyit, ha nem jele­nik meg a cikk, a két volt kormánytag nem került volna kínos helyzetbe, zárt ajtók mögött tisztázhattuk volna a szerepüket.- Mégis megjelent egy lista az állítólag érintet­tekről, akik azóta sorban cáfolják, hogy bűnös tevékenységet végeztek vol­na Valahogy tehát mégis kiszivárog­tak információk.- Ha már azt elismerem, hogy valami kiszivárgott, azzal azt is állítanám, hogy bizonyos értelemben hiteles a lista. Tehát erre sem vagyok hajlandó.- Ennek ellenére meghurcolták ti­zenegy ember nevét.- Ez az újság felelőssége. S amit mi nyilvánosságra hozunk, az biztosan kor­rekt lesz, adataink megfelelnek a tények­nek, a valóságnak. Nekünk azért kell a fe­lelősséget vállalnunk, amit mi teszünk. De az is érdekes, hogy titokban elmegyek a Történeti Hivatalba, és azonnal a nyo­momban van egy televíziós stáb. Úgy lát­szik, a mai sajtó ügyesebb, mint az állam­párti rendőrség, mert őket sokkal köny- nyebben le lehetett rázni.- Nem gondolja úgy, hogy igaza van Tóth Károly bizottsági tagnak, aki sze­rint már a héten nyilvánosságra kellett volna a neveket, így elkerülhetőek len­nének a cirkuszok?- Épp ellenkezőleg. Ha anélkül közöl­tük volna a dokumentumokat, hogy nem vagyunk száz százalékig meggyőződve azok igazáról, azzal ártottunk volna.- De már tényleg úgy gondolja min­denki, hogy le kellene zárni ezt a gyak­ran tragikomédiába fúló ügyet. Mikor lépnek színre a nevekkel? ­- Igyekszünk rövidesen elkészíteni a jelentésünket, s majd a parlament dönti el, hogy mit tegyünk, mert nagyon sok a bizonytalansági tényező.- Ön már - majdnem - mindent tud. Megrázták ezek az információk?- Nem különösebben, én már túl edzett vagyok. Amikor pár éve megtud­tam, hogy a múltban kik írtak rólam je­lentést, két barátomat találtam közöttük, akikért tűzbe tettem volna a kezem. Ez a hír inkább sokkoló volt a számomra, ez­után engem már nemigen lehet meglep­ni. Az egyikük már nem élt, a másik sú­lyos beteg volt. Borzasztóan kínosan éreztem magam, amikor találkoztunk. Attól tartottam, hogy ha elmondom ne­ki, hogy mindent tudok, szívinfarktust kap. Furamód én szégyelltem magam miatta. Rendkívül kínos volt.- Ha nem rázták meg, meglepték az adatok?- Az elmúlt 12 évben számos informá­ció szivárgott ki, történtek önvallomások, leleplezések, lehetett arról hallani, hogy Németh Miklós átadott Antall Józsefnek egy 1200 fős listát. Tehát rengeteg név volt forgalomban, néhány emberről szin­te mindenki azt hitte, hogy kapcsolatban állt a titkosszolgálatokkal, és mi mégsem találtunk róluk terhelő bizonyítékokat. Ennyiben valóban okozott meglepetést.- Ebből is látszik, hogy előfoiűulhat, néhány ember neve besározódik, má­sok - akiknek esetleg nem találták meg az aktáikat vagy sikerült valahogy el­tüntetniük - röhögnek a markukba- Mi abból a dokumentációból dol­goztunk, amelyet a Történeti Hivataltól és a szakszolgálatok archívumaiból kap­tunk. Ezeknek az intézményeknek a ve­zetői állítják, a lehető leggondosabban jár­tak el az adatgyűjtés során. Ennek ellené­re elképzelhető, hogy ha a több tízezer dokumentum minden egyes oldalát ala­posan átolvasnák, találnánk még terhelő bizonyítékokat. Ám erre most kézi válo­gatással nincs sem idő, sem lehetőség, s évekbe telik míg minden adatot számító­gépre visznek. Ám éppen az ön által em­lített problémákat küszöbölheti ki a par­lament előtt fekvő két törvényjavaslat. Az egyik a titkosszolgálati irattárak egye­sítéséről szól, és lehetővé teszi a kutatha­tóságát, az adatok nyilvánosságra hoza­talát. így a jogszabály hatályba lépése után valóban felmerülhetnek új nevek. A másik pedig az általános átvüágításról szól, hogy végre valóban le lehessen zár­ni ezt az évek óta húzódó, a nemzet múlt- keresése szempontjából viszont rendkí­vül fontos folyamatot.- A gyerekei mostanság sokat lát­ják, hallják a tévében, rádióban, az új­ságok címlapjairól is gyakran ön moso­lyog le. A kisebbek megértik, hogy mibe keveredett, mit csinál most?- A feleségemmel a nyílt nevelés hívei vagyunk, mindent megbeszélünk a gyer­mekeinkkel, természetesen a koruknak megfelelően. Már a 10 éves is intenzíven érdeklődik a munkám iránt, a 13 éves kis­lányommal voltam kinn tavaly a temető­ben, amikor többen kifütyültek. Nagyon megviselte az az eset. Sokat kellett ne­künk és a barátainknak beszélgetni vele, míg képes volt földolgozni a történteket. A 15 éves fiam pedig nagy internetező, gyakran ő szól, hogy milyen fórumot in­dítottak rólam. Tőle tudom, hogy „Mécs Imrét köztársasági elnöknek” vagy „Mécs hülye” címmel is folyt elektronikus pár­beszéd a chatelők között. De megzavar­ták a gyerekeket más, közelmúltbeli poli­tikai események is. Nem értették például a választás előtti, a jobboldali pártok által gerjesztett kokárdaügyet, hiszen nálunk a kokárda mindig szent volt.- Nőnek az unokái is. így amíg él, mindig lesznek kisgyerekek a környe­zetében. Nem fárasztó ez?- Egyáltalán nem, sőt. Ők tesznek engem energikussá, fiatalossá, nekik köszönhetem a kiegyensúlyozottságo­mat, nyugodtságomat. Almási B. Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents