Somogyi Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-27 / 226. szám
2002. Szeptember 27., Péntek A L M A N A C H 0 4 7 7. OLDAL Követték a pesti divatot Fodros szoknyák, finom selyemblúzok, különleges szövetkabátkák... Nemcsak a divatlapokban láttak ilyet. A gárdonyi lányok, asszonyok többsége régen is szívesen követte a pesti módit. S Dudás Ferencné évtizedekig varr- • ta nekik az egyedi ruhákat.- Az idősebbek szoknyát, a fiatalok inkább kosztümöt varrattak - mondta Dudásné. - A fekete elsősorban a gyász színe volt; hétköznapokon színes, tarkabarka ruhát viseltek. Nemcsak a helybeliek jártak hozzám, hanem a környező falvakból is. Akkoriban megérte varrónőnek lenni. Hozták az anyagot, s úgy varratták meg a ruhát, ma inkább készen veszik meg az üzletekben. Mára a divat is sokat változott. A fiatalok a farmert kedvelik, mi még jószerivel nem ismertük... Amúgy is szívesen járnak nadrágban, még nyáron is, és szeretik a fekete színt... Dudás Ferencné tíz éve nyugdíjas. A varrógép azonban nem pihen; most is varr a családtagoknak, rokonoknak. Az öltözködés is érdekli. Gyakran előveszi s forgatja a régi divatlapokat, amikből olyan sok szép darabot készített. ■ Két keréken szenvedéllyel Baranyában van a királylányka, itthon pedig a Yamaha. Mádák Sándor szőlősgazda és szenvedélyes motoros. - Jónak mondható ez az év; csaknem 70 mázsa szőlőt szüreteltünk a turbéki hegyben - mondta. - Egy keveset eladtunk, a többiből fehérbor lesz. Keveset fogyasztunk ebből, legföljebb esténként egy-két pohárkával. A borivásbán és a motorozásban is az a legfontosabb, hogy tudjuk, mikor kell megállni. Mádák Sándor szenvedélye a motorozás. Bár a Pécsiga-biga motorosklub tagja, nem „csiga” módjára rója az utat. Tudja azonban, hol a határ. - Kétszer is jártam Erdélyben a nyáron, autóval és motorral - tette hozzá. - Több mint 900 kilométert vezettem, míg Darány testvértelepülésére, Székelyderzsre értünk. Azon a vidéken csak hússzal hajtottam, s így az új túra-motorkerékpárommal itthon, Dobsza környékén éltem ki a szenvedélyem; 160-nal repesztettem, sőt mikor a Kawasaki nyergében ültem, néha 250 kilométert mutatott az óra. Szerencsémre még soha nem buktam el. Talán azért sem, mert ezt a kétkerekű csodagépet minden- nél jobban féltem. ___________■ Ny olc éhes száj várta este Károlyi Anna: negyvenezer forintot kapunk ketten a fiammal Nyolc gyermeket nevelt föl Károlyi Anna nehéz körülmények között. Heten már családot alapítottak, csak a legkisebb fia, a 44 éves Rudolf él anyjával egy fedél alatt. A 83 éves özvegyasz- szony több mint fél évszázada költözött Szentlőrincről ide, Drávagárdonyba.- Éltünk mi gödörparti kunyhóban, pásztorházban, mígnem végre bekerültünk a faluba - mondta Károlyi Anna. - A mai élet sokkal jobb, mint a régi világ. Sokat kellett gürcölnöm, hogy fölneveljek ennyi gyereket. De soha, senkitől nem kértem segítséget. Persze, ha adtak valamit, azt elfogadtam. Olykor a barcsi tanácsról küldtek élelmet, ruhát. Az uram tehénpásztor volt, én meg a gyerekek mellől is eljártam napszámba; hol a grófoknál voltam, hol meg házalóról takarítottam, mosogattam - mondta Károlyi Anna, s látszik a szobáján, hogy most is szereti a rendet maga körül. - Minden munkát elvállaltam, mert szükségünk volt élelemre, pénzre; engem otthon mindennap nyolc éhes száj várt... Már a nagy lármát, a gyerekzsivajt sem hiányolja, ami egy ilyen nagycsaládban lenni szokott. Állítja, hogy jobb ez a mostani csend. - Negyvenezer forintot kapunk ketten a fiammal - tette hozzá -, jól beosztva ennyi is elég. Csak beteg, és én ápolom. Azt is fájlalom, hogy gyerekeimnek nincs munkahelyük, pedig Feri fiamnak még szakmája is van, jó kőműves. ■ SZÁZHETVEN ÉVES ISKOLA A KÖZSÉG FŐTERÉN. A nemzeti öntudatra ébredés idején, a reformkorban emelték a hívek a református templom épületét Drávagárdonyban, s akkor létesítették az első községi népiskolát is. Akkor még háromszáznál több lakosa és virágzó gazdasági élete volt a kis településnek. ' Az egykori iskola ma százhetven éves, ez a község legrégibb épülete; ma ez a művelődési ház. _______■ So kban más Drávagárdony, mint a térség többi faluja: itt jó a közbiztonság, s az elöregedés sem fenyegeti. A megélhetés azonban itt is nehéz, szinte csak a nyugdíjasoknak biztos a kenyere. Helyben sosem volt munka, így a városokba jártak a gárdonyiak. Hat autóbusz vitte őket valaha dolgozni, ma egy sem. Ez a legnagyobb gond. Egyesek szerint a falu vezetése is hibás. Borbás István azt mondta: háromszor szavazott a jelenlegi vezetésre, de többször nem teszi. - Két fontos feladata van az önkormányzatnak: javítsa az emberek komfortérzetét, s ha módjában áll, teremtsen új munkahelyeket, Ez a mostani - állította - egyiket sem tette, csak a maga hasznával törődött. Borbás Istvánnak a munkahelyteremtésre is lenne receptje: ha tehetné, önkormányzati ültetvényt létesítene. - A lakosokból társulást, a falu mellett pedig nagy gyümölcsöst alakítanék ki. 22 hektáros önkormányzati terület van ott kihasználatlanul. A többi tulajdonos is hozzáadná a magáét, így száz hektárnál is több lenne. A fasorok között bármi más is megterem, átriire szükség van, a gyümölcs pedig sokaknak adna megélhetést. Szegény emberek élnek itt. Nem tudnak elmenni, mert nem tudják eladni a házukat. Nem tudnak magukon segíteni, mástól pedig hiába is várnák; egyedül az önkormányzat tehetne értük valamit. Igyekszik az önkormányzat - állítják mások: felújíttatta és kiszélesíttette a főutcát, van már kábeltévé, telefon. A régiós csatornázásban is részt vesz a falu, szinte valamennyi házhoz kiépítették a szennyvízcsatornát. Az utóbbi évek legnagyobb beruházása a Gárdony és Drávatamási közti út építése volt: ez megszüntette a két falu zsáktelepülés-jellegét. A két kilométeres útszakasz építése 42 millió forintba került. Rendkívül szegények itt az emberek. Kiváltságnak számít, ha valakinek van biztos munkahelye, és háromévi menedék a gyes. Szabó Ferencné gyesen van, utána főállású anya lesz. - Négy gyerekünk van, s mind a négy fiú; legalább az egyik volna lány. A legnagyobb már majdnem felnőtt, a legkisebb most megy óvodába - mondta. - Nehéz a helyzetünk, pedig a férjemnek van biztos munkahelye. Hogy megéljünk, Kaposvárra jár dolgozni; így csak hetente látom. A férjem kaposvári, én Kastélyosdombón nőttem fel; onnét tíz éve jöttünk ide. Az asszony elmondta: nem érti a szociális támogatás rendszerét. Négy gyerekük van, s mindkét szülőnek jövedelme, mégsem kapták meg a lakás- építési támogatást, sem a kedvezményes építési hitelt, - Lekezelően elutasítottak a legnagyobb pénzintézetnél. Közben azok a romák, akiknek már egy hét után elfogy a havi keresetük, vígan építkezhetnek. Senki nem nézi, miből fizetik vissza a hitelt. Mi még akkor sem kaphattunk támogatást, mikor a házunkhoz akartunk fürdőszobát építeni. Pedig úgy tudom, hozzáépítésre is igénybe vehető a szociálpolitikai támogatás fele összege. Itt valami nagyon sántít. Három gyereke a szomszéd faluba jár iskolába, óvodába. Ő is, mások is mondják: gyakrabban is járhatna a busz, mert most rendszeresen tömve van. Ha már az iskolásoknak és óvodásoknak utazni kell, legalább teremtsenek hozzá jó körülményeket. Persze nem kellett mindig a szomszéd faluba járni a kicsiknek, de a gárdonyi iskolát is elvitte a körzetesítés. A falu utolsó tanítója Jobbágy Gábor volt. Még az 1930-as években került ide, s a 70-es években feldolgozta a falu történetét. A kéziratot sikerült előkeríteni a hagyatékából, ez a falukrónika és helytörténeti gyűjtemény alapja. Az utolsó tanító emlékét is szeretnék megörökíteni; egyelőre csak gyűlik a kiállítási anyag. A hely még kérdéses: a kultúr- házba szánták, de az öreg épület megérett a lebontásra. Új művelődési ház kellene, de az építé- se egyelőre még várat magára. ________ ■ PR ÁVAGÁRDONVI OLVASÓINKAT KÉRDEZTÜK; MILYEN AZ ÉLETÜK, MIT HIÁNYOLNAK a TELEPÜLÉSEN, ÉS HOGYAN BOLDOGULNAK? Kicsit több figyelmet várnak az emberek Dudás Gábor traktoros: - Él az ember, ahogy tud, de leginkább nehezen. Itt szinte mindenki segélyből tengődik. A feleségemmel mi sem merünk családot alapítani, amíg nem tudjuk, miből tartanánk el egy gyereket. Barcsról költöztünk ki Drávagárdonyba, a szüleim itt laktak. A szakmám traktoros és mezőgazdasági gépszerelő; csak a földhöz értek, a városban nem sok lehetőségem lenne. 25 éveS vagyok és jobbára alkalmi munkából, napszámból élek. Talán most másfél hónapra felülhetek az önkormányzati traktorra. Nemcsak munka, de szórakozási lehetőség sincs a faluban; annak a néhány fiatalnak nem szerveznek bálokat. András Ernő polgármester: - Tizenkét éve próbálunk valamit tenni ezért a faluért, váltakozó sikerrel. Sosem a szándékban volt a hiba, de egy ilyen kis település önmaga nem tud boldogulni, korlátozottak a lehetőségei. Aggasztó mértékű a munkanélküliség s ennek nyomán a szegénység. Jobb sorsra lennének érdemesek az itt lakók: dolgos, szorgalmas nép a gárdonyi. Ami egy önkormányzattól elvárható, azt megtettük, így tiszta a lelkiismeretűnk. Amire módunk nyüt, azt elvégeztük: utat és szennyvízcsatornát építtettünk, van kábeltévénk és telefonunk is. Az idén a csatornázási munkák miatt nem mertünk semmilyen más fejlesztésbe belevágni. Berta Sándor nyugdíjas: - Nehéz helyzetben vannak az emberek, mert igen szegény a falu. Ilyen körülmények között minden lépést jól meg kell fontolni, s ügyelnie kellene az önkormányzatnak is arra, hogy amiben lehet, segítse a lakosokat. Ez, sajnos, nem mindig van így. Például előbb kialakítottak egy gázcseretelepet, járdát építettek hozzá, aztán egy éve megszüntették. Legközelebb csak a szomszéd faluban lehet a palackot kicserélni. Rossz nézni, ahogy az öregek kis kocsin tolják át a gázpalackjaikat. Nem tudom, hogy télen ezt majd hogyan oldják meg. Autóval sem nagyobb öröm a palackhordás ilyen benzinárak mellett. Polyik Tibomé postás: - Kézbesítőként valamelyest belelátok a családok életébe. Sok a szegény ember a faluban; nem véletlen, hogy az egész faluban mindössze négy napilapot fizetnek elő. Sok a munka- nélküli, és nagy számban élnek itt idősek is. Nyugdíjfizetéskor mindig hosszúra nyúlik a műszakom. Sajnos, ezzel Gárdony nincs egyedül, gyakorlatilag az összes környező településen ugyanezek a gondok. 1997 óta dolgozom Drávagárdonyban. Kastélyosdom- bóról hozom a postát. Kerékpáron járok, és egyáltalán nem érzem magam biztonságban, míg ideérek. Van olyan kollégám, akit megtámadtak, és az én utam is erdőn át vezet. Berta Sándomé nyugdíjas: - Sok helyütt töredezett a járda, és nem látszik, hogy gondot fordítanának a falu képére. Nem vagyok egyedül, aki úgy érzi, mint-ha elhanyagolná a közterületeket az önkormányzat. Másutt sokkal nagyobb gondot fordítanak a falu arculatára és az emberek környezetére. Sokszor nem is kellene más, csak egy kis figyelemre volna szükség, nem kellenének a változtatáshoz súlyos milliók. Ami nagyon hiányzik: az a munkahely. Kár a fiatal, életerős emberekért, akiknek dolgozniuk kellene, nem pedig segélyen és alkalmi munkákon tengődniük. Sajnos, ilyen nagyon sok van a faluban és a környéken is., ■ DRÁVAGÁRDONY HIVATAL MINDENNAP Gárdony Drávatamásiva! és Istvándival van egy körjegyzőségben, ennek a székhelye Darány. A hivatal címe: 7988 Darány, Árpád utca 1. Tel/fax: 82/466-920 A körjegyzőségen minden munkanapon fogadják az ügyfeleket: hétfőtől csütörtökig 7.30-tól 16, pénteken 7.30-tól 13 óráig. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 160 Hatévesnél fiatalabb: 17 6-18 éves:' 28 18-60 éves 81 60 évesnél idősebb: 34 CSATORNÁZÁSRA TARTALÉK Az önkormányzat az idén 40,6 millió forintból gazdálkodik. Ennek azonban alig a fele a valóban felhasználható összeg; a körjegyzőség működési költsége ugyanis 21,6 millió forint, s Drávagárdony a gesztor önkormányzata. A dologi kiadások 3,37 millió forintra rúgnak, személyi juttatásokra 4,18 millió kell, a járulékokra 1,1 millió. Az iskolások, óvodások a darányi intézményekbe járnak, ezek fenntartásához is hozzájárul 1,44 millió forinttal. Tartalékolni csak pár százezezer forintot tud az önkormányzat. A testület úgy döntött: addig nem nyúlnak a tartalékhoz, amíg a falu ki nem fizette a szennyvízhálózat építési költségeit. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓ Helyben régóta nincs munkahely. Egy-egy embert foglalkoztat a vegyesbolt, az italbolt és az önkormányzat. Aki dolgozni akar, az kénytelen másutt - Darányban, Barcson, Szigetváron - keresni a megélhetést, de ilyen is egyre kevesebb van, a távolság miatt. Gárdonyban tavaly 40, jelenleg 39 százalékos a munkanélküliség. MEGNYUGTATÓ AZ ELLÁTÁS Vegyesboltot a barcsi áfész tart fenn a községben, egy vállalkozó pedig az italboltot működteti. Az üzlet csak az alapellátást vállalja, ha ezenkívül másra is szükségük van a lakosoknak, azt vagy Darányban, vagy pedig Barcson vásárolhatják meg. A gárdonyiak annak is örülnek, hogy egyáltalán van még bolt és kocsma a faluban. Az utóbbi egy ideig zárva volt, s a vegyesbolt bezárását is fontolgatta a tulajdonos, mivel nincs rajta semmi nyeresége. Az italbolthoz szerencsére találtak vállalkozót, és az áfésszal is sikerült megegyeznie az önkormányzati vezetőknek a folytatásról. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: GAMOS ADRIENN, NAGY LÁSZLÓ FOTÓK: BACHER DÓRA Kivezető út a szegénységből
