Somogyi Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-26 / 225. szám

2002. Szeptember 26., Csütörtök A L M A N A C H 2 2 3 7. OLDAL Egyetlen esti találkahely A kocsma reggel és este van nyit­va, a bolt ajtajára azonban még az árusítás idejét sem írták ki.- Azt mondták a helybéliek, megesik, hogy délután ki sem nyit. Akadt, aki szerint már a kocsmának sem sok van hátra, mert bezárják.- Ez az egyetlen „szórakozó­hely”, itt találkoznak az emberek - mondta Vidák Laura, az italbolt pultosa. - De nem éri meg délelőtt 10-nél tovább nyitva tartani; este van csak vendég megint, mikor az emberek hazajönnek a munká­ból. A gyes, a gyed meg a segélyek osztásakor megnő a forgalmam. Törzsvendég talán ha öt van. Fia­talok nemigen járnak ide, ők ha szórakozni akarnak, diszkóba mennek a szomszédos falvakba. Az idősebbek itt beszélik meg a focimeccset, a munkalehetősége­ket, most például a szüretet. A szárszói szövetkezet busszal szál­lítja innen a szüretelő alkalmi munkásokat. Nem is annyira a sör meg a bor fogy, inkább a cigaretta - tudtuk meg Vidák Laurától. A pultos hölgy maga is fiatal, szerinte na­gyon hiányzik egy olyan hely, ahol a korabeliek értelmesen tölt­hetnék el a szabadidőt. Erre azért mégsem jó a kocsma. _________■ Bo rúihoz csatiakoznának- Kevés a vállalkozó kedv, szinte csak tengődünk, pedig adva van a lehetőség: a Balaton közelségére, a táj szépségére lehetne alapozni a falu fejlődését - vélekedett Jakab Lajosné polgármester, aki sok la­koshoz hasonlóan aggasztónak 1 tartja a település elöregedését, a fo­gyatkozó lélekszámot. Az idén egyébként a játszótérépítés volt az ,‘pnkormányzat legnagyobb tette; régi óhaj volt ez, de csak most ju­tott rá pénz - egészen pontosan 613 ezer forint. A gyermekes szü­lők készítették elő a területet társa­dalmi munkában. Pályázaton nyertek támogatást a ravatalozó felújítására, s még az idén rendbe tennék a könyvtárt is.- Akadnak olyanok, akik nyaral­tatnak, de a valódi falusi turizmus­hoz rendezvényeket kellene nyúj­tani a látogatóknak - folytatta a polgármester a jövőbe tekintést. - Nagy szükség volna a szőlősgaz­dák összefogá­sára, s el keüe- ne érni, hogy bortermő helynek szá­mítson Teleki is; a szólád- kötcsei hegy­községhez csatlakozva bekapcsolód­hatnánk a bor­turizmusba. Arra már most is van­nak felkészült gazdák, hogy lovag­lást is kínáljanak a vendégeknek. Terület van a pihenőhely kialakítá­sára is; a völgy négy szomszédos faluja, de még Karád is remek túra­útvonalat jelenthetne. Sokat várok a szemesi termálvizes beruházás­tól, és attól is, hogy egyszer meg­épülhet végre a falut Őszöddel ösz- szekötő út. E kettő munkalehető­séget adhat a telekieknek és föllen­dítheti a turizmust is. ■ Tóth Ferenc az egyik faragott nyelű ostorral köti, s ha gazdátlan, kódorgó jó­szággal találkozik, akkor csak megoldja, és odasuhint neki. Nemcsak fokosok, különféle faragott botok és ostorok csodál- hatók meg nála, hanem régi ké­sek, bajonettek is. Mert Tóth Fe- renc gyűjti ezeket is. __________■ VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰ A KÖZPONTBAN. 1998-ban úgy döntött a képviselő-testület, hogy em­léket állít a két világháborúban elesett telekiek emlékére. Az egyik képviselő készítette el az emlékmű tég­lafalát, s márványtáblába vésték nevüket. Az emlékhellyel együtt avatták föl a község jelképeit, így a fa- lucímer is díszíti. Itt, a faluközpontban található a körjegyzőség községi hivatala is.__________ ■ Pá ratlan kincsek a gyűjteményben Vallatóra fogtuk a múltat, s még csak nem is remélt értékekre bukkantunk - mondta Bolya András nyugdíjas pedagógus, a tavaly nyitott helytörténeti gyűjtemény vezetője. S újabb értékekkel is gyarapítják. Máris szűkös a hely, annyi a bemutatásra váró ré­gi tárgy. Az épületre amúgy az van írva: helytör­téneti múzeum. - Nem múzeum ez valójában, de mi annak mondjuk - így Bolya András. - Akad egy-két unikum, páratlan ritkaság. Elsősorban az Árpád-kori templomunk, amit 1970-74-ben tártak föl, de rosszul határozták meg a korát. A régész XIII. századinak írta le, valójában azonban Ár­pád-kori, „rokona” a rádi templomnak. A falu monográfiájában majd helyre teszem ezt a téve­dést; készül már egyébként ez a hiánypótló kiad­vány. Hárman gyűjtötték a belevalót a teleki múze­um megnyitása előtt: Bólya András, Vágó Béla és Tánczos János. Hozzájutottak a hajdani kender­feldolgozás szinte minden eszközéhez: a tiloló- hoz, a gerebenhez és rokkához is. A rokkát hét­nyolc darabból adták össze a lakosok.- A gyűjteménynek helyet adó épületben volt 1740 óta az iskola - folytatta Bólya András. - A községben 1932-ig volt egyébként református és katolikus iskola is. Később imaházzá alakították az épületrészt, de mikor beköltözhettünk, régóta üresen állt. Már tervezzük a bővítését is, mert las­san szűk lesz a helyünk. Bólya András szerint párját ritkítja az 1750-ből való kereszt, ez még a templom első oltárának a része volt; Lécs tihanyi apát építtette egyébként újjá az ezerhétszázas évek közepén. Az elsők kö­Bólya András a község régmúltjának tárgyi emlékei között zül való a másik féltve őrzött kincs, az 1754-es ál- dozókehely is. A református egyház 1832-ben ké­szült értékőrző ládájára is sokan rácsodálkoznak. Először készült figyelemfelhívó tábla, ez az út mentén a falu műemlék nevezetességére, a temp­lomra irányítja a figyelmet. Bólya András úgy mondta: rávaló nem lévén, maga festette, amúgy „régimódi” stílusban. A nyugdíjas pedagógus szerint egyébként akad szellemi tőke a kis zsák- településen; ennek bizonysága, hogy jövőre kiál­lítást tervez a helybéli alkotók munkáiból. Azt fáj­lalja a legjobban - tette hozzá -, hogy egyre fogy a lakosság. Míg 1900 körül még ötszáznál is töb­ben éltek Telekiben, ma már ennek alig a fele a község lélekszáma. ________________■ Re ndőrt a bűnözés megelőzésére Autót is loptak már a közelmúltban Telekiben. Ilyesmire eddig nem volt példa, ám a jelek szerint a bű­nözők is fölismerték, hogy egyre több német vesz ingatlant a falu­ban, s némelyikük sok millió forin­tot érő gépkocsival közlekedik. Más, súlyosabb bűnesetek to­vábbra sem jellemzőek, de komo­lyan tárgyalják, hogy tenni kellene valamit a közbiztonság javítása ér­dekében. Szívesen adna helyben szolgálati lakást a teleki önkor­mányzat a balatonföldvári rendőr­őrs egyik munkatársának. Ez a megelőzés szempontjából is fon­tos volna, és visszatartó erőt jelen­tene. E célra például az egykori is­kolaépületet lehetne átalakítani. A hatvanas években készült, és nem sokáig tanítottak benne, hiszen a körzetesítés elért Telekibe is, és bezárták az iskolát. Az elképzelés szép, hogy a bérlakás mellett a korábban tanteremnek használt részt is lakássá alakítanák, de nin­csen rá pénz. Egyelőre még arra sem futja az önkormányzatnak, hogy legalább az átépítéshez a ter­veket elkészíttesse. ■ Teleki olvasóinkat kérdeztük; elégedettek-e a község fejlődésével, és mi az, amit hiányolnak? Vészjelzésül félrevemé a falu harangját Laborczy Árpád nyugdíjas: - Hu­szonkét éve vettünk házat Teleki­ben, és egy éve va­gyunk állandó lako­sok. Megfogott bennünket a táj szépsége, a nyuga­lom. Nekem a csend sokat jelent; az, hogy az autók sem sűrűn járnak és a kutyaugatáson kívül más nem veri föl a csöndet. A busz járhatna gyakrabban is; mivel egyre öregszik a lakosság, jobban össze kellene fogni azokat a fiatalokat, akik még helyben vannak. Rendezvényeket kellene nyújtani nekik, szórakozási lehetőséget, alkalmakat az össze­jövetelre. A kis települések gondja, hogy nincsen iskola, nincs munka- lehetőség. Se ipar, se kereskedelem, ezért aztán nehéz a pénzkereset. Farkas Jóka műszaki rajzoló: - Felkérésre lettem könyvtáros; he­tente egyszer van kölcsönzés, így rá­látok a falu szelle­mi életére. 18 állan­dó könyvtártagunk van; szinte mind nő; úgy látszik, a férfiak nem olvas­nak. Fontosnak tar­tom ma, amikor a televíziós kultú­ra mindent elborít, hogy az embe­rek könyvet vegyenek a kezükbe. Az önkormányzat erejéhez mér­ten, évi 50 ezer forinttal támogatja a most kétezres könyvállomány fej­lesztését. Hasznos volna a tájékozó­dás érdekében, ha a szomszédos Nagycsepelyen nemrég megjelent hírlevél a környező falvakról, így Telekiről is szólna. És jó, hogy las­san aktivizálódnak a civilek is. Vágó Béla nyugdíjas: - Telekiből mentem ki 1956-ban Németország­ba; tudtam, hogy egyszer visszaté­rek. így történt, 14 éve vettünk házat a feleségemmel, rendbe tettük, s négy éve itt élünk télen-nyáron. Egy­re több a külföldi ingatlantulajdonos, akadnak svájci­ak és hollandok is. Tudom, ezt nem mindenki nézi jó szemmel. De aki végigmegy a falun, azonnal látja: ezek a porták szépek, rendezettek. Közben a helybeliek egyre fogynak, és ez nagy gond. Amúgy nekünk semmi nem hiányzik; van számító­gépünk is. Igaz, csak egy bolt van, s az is csak néha tart nyitva, de a be­vásárlásokat elintézzük Szárszón, Szólódon vagy éppen Siófokon. Németh Adrienn köztisztviselő: - A munkalehetőség hiányzik a leg­jobban ebből a ta­karos, csendes fa­luból. Sokat jelen­tene, ha egy na­gyobb foglalkozta­tó települne a kö­zeibe. Kitörési pont lenne a falusi turizmus is. Vál­lalkozók kellenének, a feltételeket meg lehet teremteni. Egy olyan hely mindenképpen szükséges volna, ahová beülhet és étkezhet a kirándulásban megfáradt turista. No, és a szórakozási lehetőség tel­jesen hiányzik. A fiatalok másutt találják meg a boldogulásukat, az egyedül maradt időseket meg elvi­szik magukhoz a gyermekeik. így aztán üresen maradnak a porták, s ezeket külföldiek vásárolják meg. Bolevácz Ernő nyugdíjas, haran­gozó: - Itt születtem, 70 éve. Sokat fejlődött, szépült a falu. Kultúrház épült, takaros a központ, a néme­tek pedig - mert van rá pénzük - rendben tartják a házukat. Egy né­met család újíttatta föl a haranglábat is; a szomszédban lakom, így rám maradt a harango­zás. Sokszor gondolok arra: akár félre is verhetnénk ezt a harangot vészjelzésül, hogy mennyire fo­gyunk. 1956 és 1959 után sokan el­hagyták a falut. Az utóbbi dátum a téeszek alakulása, akkor szedték föl legtöbben a sátorfájukat. Amikor legénykedtem, sokkal több volt a fi­atal, gyakrabban voltak bálok, na­gyobb volt itt az élet.___________■ TELEKI HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 8626 Teleki, Rákóczi u. 30. Tel/fax: 84/367-532, 567-010 Ügyfélfogadás: minden munka­napon 9-12-ig. Dr. Hetei Ray- mond Zoltán körjegyző fogadó­órája: pénteken 9-12 között. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 239 Ötévesnél fiatalabb: 19 5-14 éves: 37 14-18 éves: 14 18-60 éves: 121 60 évesnél idősebb: 48 A legidősebb lakos Bolevácz Jánosné, 1910-ben született. SEGÉLYRE 3,9 MILLIÓ Az önkormányzat az idén 12,2 mik lió forintból gazdálkodik. Ahogy több éve, most is forráshiányos a költségvetése; kétmillió forint hiányzott, ezt önhikis pályázaton nyerte el. Személyi juttatásra 2,8 millió forintot költ, 5,2 millió a dolo­gi kiadás. A társulási hozzájárulás (a körjegyzőségre, az oktatási és egészségügyi intézményekre) 4,4 millió. Segélyekre 3,9 millió forint megy el. Nem is a munkanélküli­ek nagy száma miatt, hanem mert 54 gyerek után jár kiegészítő csa­ládi pótlék. Felújításra 1,9 millió fo­rintot tettek félre, ebből 613 ezret költöttek el eddig játszótérépítésre. NYITOTTAK KEMPINGET IS Holland házaspár nyitott kem­pinget Telekiben; nyaranta több­nyire a honfitársaik szállnak meg itt. Velük együtt nyolc vállalkozás van a faluban, ebből öt mező­gazdasági jellegű. A telekiek legnagyobb foglalkoztatója a szárszói Szőlőskert szövetkezet; szüret idején sok embernek ad munkát. Az önkormányzat há­rom dolgozót foglalkoztat, a vál­lalkozások zöme egyszemélyes. SZŰKÖS AZ ELLÁTÁS Gyér az ellátás a kis településen. Egy italbolt és egy élelmiszerbolt van, mindegyik vállalkozásban és igen szűkös nyitvatartási idővel. TEVÉKENY VÖRÖSKERESZT A Vöröskereszt megújult szerve­zete Szalai Anita titkár vezetésé­vel bekapcsolódott a közösségi, kulturális élet szervezésébe. Volt majális, juniális, búcsúi bál, most a szüreti felvonulásra készülnek. THELUKY 1211-BEN A tihanyi apátság birtokait ösz- szeíró, 1211-ben kelt okirat em­líti először a falu nevét, Theluky alakban. Templomát Szent And­rás apostol tiszteletére építették; erről legelőször a Nyulak szige­tén élő apácák számára 1271- ben kiadott oklevél szólt. A fa­zsindelyes templom szentélye román, hajója barokk stílusú. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: FÓNAI IMRE FOTÓK: GÁTI KORNÉL Bőrkével keni az ostomyelet Fémberakásos ostorokat, csontdí- szítésű fokosokat mutatott Tóth Ferenc, aki tíz éve kezdte a fara­gást meg az ostorkészítést. Műhe­lye tetején messzire látszó szélka­kas; azt mondta a házigazda: sze­reti tudni, merről fúj a szél.- Elárulok egy titkot: szalonna- bőrkével kell bekenni az ostornye­let, hogy a réz ne oxidálódjon - mondta Tóth Ferenc. - Valaha pásztorkodtam, azt azonban so­hasem gondoltam, hogy egyszer - fél szememmel és durva kezem­mel - farigcsálni fogok. Egyre több a német Telekiben, nekik na­gyon tetszik a tudományom; ha igényük, meg is mutatom nekik, hogyan használja a magyar ember az ostort. Mindig fölhívom rá a fi­gyelmüket: vigyázzanak, ha utá­nozni akarnak, nehogy kiverjék a társuk szemét... Tóth Ferenc leakasztott egy os­tort a műhely faláról, s elmondta: igazából csak ez az egy van hasz­nálatban. Bosszantja a sok kóbor kutya a faluban, ezért néha kerék­párra ül, az ostort meg a derekára

Next

/
Thumbnails
Contents