Somogyi Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-15 / Vasárnap Reggel, 37. szám

2002. SZEPTEMBER 15. ARCKÉP A legjobb az nekem elég jó- Állítólag nem volt túl jó tanuló, sőt többször kirúgták a gimnáziumbóL- Öt év alatt megfordultam hat gimná­ziumban, többek között a Zrínyi Ilona Gimnáziumban, a ferencesek esztergo­mi gimnáziumában és a Körösi Csorna Gimnáziumban. Nem volt velem nagy baj, csak hosszú hajat növesztettem, és imádtam a rock and rollt. A harmadikat kétszer jártam, mert kilenc tárgyból megbuktam. Volt még két tárgy, a torna és a politechnika, de azokból fel voltam mentve. Egyke gyerek voltam, talán ki­csit el is kényeztettek, de azért nem hagytam annyiban, vagyis nem kallód­tam el. Amikor nem vettek fel a jogi egyetemre, beiratkoztam a pincériskolá­ba. Az valóban jó iskola volt. Kemény, strapás szakma, ahol kötelező kiismerni a másikat, a vendéget. Dolgoztam az Intercontinentalban, a margitszigeti Nagyszállóban és a Gundelban.- Nem kapott kék útlevelet, vagy kalandosabb volt Jugoszlávián át szökni Olaszországba?- Detroitban élt egy ismerősöm, hoz- 1 !zá készültem, de a BM elutasította az út­levélkérelmemet. Megfellebbeztem, de akkor meg egy őrnagynő azt mondta, hogy maguk, fiatalok, túl meggondolat­lanok. A piros útlevéllel Bulgáriába in­dultam, de sosem érkeztem meg, leg­alábbis oda nem. Rijekában ugyanis le­szálltam a vonatról, és stoppal elmentem a határig, majd éjszaka egy üveg itóka után átléptem. A olaszok persze elkap­tak, betettek egy helyi zárkába, majd át­vitték egy Trieszt melletti gyűjtőtáborba. Hét hónapig vártam, hogy beengedjenek Amerikába.- Angolul töltötte ki a bevándorlá­si papírokat?- Néhány dalszöveget tudtam csak, így aztán nem is számíthattam fontos munkára. Három dollárt kaptam New Yorkban egy napra. Az ott sem sok. Min­denesetre az első este elmentem a 42. utcába, hogy megnézzem, mi újság Nyu­gaton. Aztán Oklahomába kerültem egy magyar családhoz, s állást is találtam egy szállodában mint feketemosogató. Ké­sőbb szobapincérkedtem, és festettem - persze házfalakat.- Hogy kötött ki Coloradóban, a kábeltévék Mekkájában?- Véletlenül. A magyar család fia oda járt egyetemre, s én is találtam ott egy pincérnek való állást. Persze nem az ál­lásért költöztem át, hanem hogy egye­temre járhassak. Diplomáztam is 77- ben nemzetközi kereskedelemből. Beleszerettem a reklámszakmába. Át­mentem New Yorkba. Ott ezt igazán ki­válóan művelik. Aztán megnősültem, és ’82-ben úgy döntöttünk, hogy irány ismét Colorado, ahol kellemesebb a klí­ma. Akkor Denverben az USA hetedik legnagyobb kábelcége, a United Cable Television kínált munkát.- Miért nem elégedett meg a mar­ketingigazgatósággal ?- Sosem szerettem lecövekelni egy helyen, s egyébként is: a kábelszakma nem éppen állóvíz. A nyolcvanas évek végén az Államokban telítődött a piac, a 95 millió lakásból 67 milliót már beká­beleztek, tehát a nagy ugráson már túl voltunk. Kézenfekvő volt az ötlet, hogy menjünk világgá. Cégem Londonban megvette egy ottani kábelcég 50 száza­lékos részesedését, s Croydon külváros­ban kábeleztünk. Akkor ott ugyanolyan volt a helyzet, mint Amerikában 15 év­vel előbb. Volt 10-12 csatorna, és az em­berek azt mondták, hogy minek 60 vagy 100 csatorna, amikor képtelenség ennyit nézni. Ám ők is rájöttek, hogy a lehetőségek beláthatatlanok. Nem vé­letlen, hogy két év múlva nagyon jó árat kínáltak a cégért. Eladtuk. Ma már nagy cégnek számít a Telewest, de főleg a te­lefon miatt. Én aztán magáncégeket ala­pítottam, de amikor megalakult a United International Holding, a UIH, ak­kor kivásároltak belőle.- Átutazóban fedezte fel a magyar kábelpiacot, vagy régi rögeszméje volt, hogy itt is kiépíti az amerikai hálózatot?- A magyar kábelhálózat számomra kellemes meglepetés volt. Több város­ban működött helyi társaság, az anten­nák többsége a helyi önkormányzatok tulajdonában volt. A kábelezés persze nem volt tökéletes, hiszen felállítottak egy antennát, rácsatlakoztak a lakások, Kovács Nimród Született: 1949 Diploma: University of Colorado, American Graduate School of International Management (MBA) Pályafutás: a United Cable Television alkalmazottja (1982), a United International holding kivásárolja a saját cégéből (1989), a Kábelkom elnöke (1991), a UIH kelet-közép-euró- pai alelnöke, a UPC közép-európai elnöke (1999) Család: Elvált. Gyermekei: Tash, Briana, Hunter Kovács Nimród, a UPC közép-európai főnöke minden munkahelyére magával viszi kedvenc fényképét, a Manhattani építőmunkásokat, akik ég és föld között ülnek egy deszkán és uzsonnáznak. S a kép alatt látható másik kedvence, a Puskás telefonközpont 1920-ból. Néhány éve még működött a monori körzetben. Az egykori pincér útlevél nélkül vágott neki a világnak, s Amerikában kitanulta a telekommunikációs szakmát. Egy ideig csak magánemberként járt haza, majd vezette a Kábelkom céget, ingázott Budapest és Denver között. Három éve viszont hazaköltözött, s immár a UPC-t vezeti Közép-Európában, vagyis Magyarországon, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Romániában és Lengyelországban. A borokat mindig imádta, s az volt az álma, hogy egyszer majd segít visszaállítani a magyar bor háború előtti reputációját. Most már szőlőültetvénye is van, és saját boroscége, a Monarchia, amely királyi borokat kínál, s az első szállítmányt már hajóra tette Amerika felé. mint a karácsonyfára, és vették a 10-12 csatornát. Amikor megvettük a hálóza­tot, természetesen átépítettük. A Kábel­komban anyacégem, a UIH, a Time Warner és a Philips Media volt tulajdo­nos. Azóta a Philips Mediát kivásárol­tuk, aztán a Time Warnerrel osztoz­tunk, övék lettek a csatornák, az HBO, a Spektrum és a többiek, a miénk pedig a hálózat.- Időközben viszont a Kábelkom helyére a UPC lépett, és a magyar kábelpiacon 650 ezer előfizetővel piacvezetők lettek.- Valóban, de mi telekommuniká­cióban utazunk, vagyis az internetben és az adatátvitelben szeretnénk még erősí­teni. Egyelőre csak Ausztriában van üvegszálas hálózatunk, tehát egy kábe­len át megy a telefon, az internet és a vi­deó. Magyarországon jövőre szeretnénk ezt a technológiát bevezetni, ahogy a szomszédos országokban is. A kábel­hálózatban egyébként magasan veze­tünk a konkurenseink előtt, vagyis Sze­ged, Győr és Kecskemét kivételével min­den nagyvárosban UPC-hálózat üzemel.- A telekommunikációs világ vál­ságát mennyire szenvedte meg a UPC? A hírek szerint önök is eladó­sodtak.- Kétségtelen, hogy tavaly kiderült, túlértékelték a telecégeket, így bennün­ket is. Amikor a UPC ’99-ben tőzsdére ment, 10 milliárd dollárt vettünk fel, és el is költöttük kábelrendszerekre, csator­nákra, telecégek felvásárlására. Most dol­gozzuk le az adósságot. Éppen igaz­gatósági ülésről jövök, ahol eldőlt, hogy megszabadulunk 5 és fél milliárd dollár adósságtól, a kötvényesek pedig 32 szá­zalékos tulajdonrészhez jutnak a cégben.- A magyarországi terjeszkedésük­nek viszont a médiatörvény gátat szab, tehát a 65O ezer előfizetőnél nem nagyon szerezhetnek többet.- Bízom benne, hogy hamarosan átír­ják majd a médiatörvényt, s liberálisabb lesz. Sehol a világon nincs ilyen korláto­zás, s amikor politikusokkal beszélgetek erről, ők is elismerik, hogy ez csacsiság.- A UPC-t az utóbbi napokban megtámadták, hogy a szerződéseik egyoldalúak, az előfizetők érdekei sérülnek.- Ez a hír téves információkon alapul, s ahogy tudom, a szerződéseink rend­ben vannak, és rendeződik ez a problé­ma. A magyar piacon most inkább az a gond, hogy egy átlagos telefonszámla 2500 forint, vagyis 10 euró, miközben a vonal kiépítése 800 euró. Túl lassan térül meg a befektetés, tehát a modern techno­lógia még túl drága. Ám ahogy az ország belép az Unióba, megerősödik a piac, a polgárok fizetése is nagyobb lesz, többet telefonálhatnak, internetezhetnek majd.- A UPC sok minden szponzorált már, a Fotex férfi kézilabdacsapatát éppúgy, mint a PVSK női kosárlab­dacsapatát, vagy Eszenyi Enikő show-ját, és Charlie dzsesszlemezeit. Hogyan döntik el, ki érdemes rá?- A minőséget támogatjuk, s ezek személyes jó kapcsolatok is. Én magam is megnéztem Eszenyi Enikő tangó- és swingműsorát, s Charlie lemezét is sze­retem. A hálózataink is rengeteg ötletet adnak, tehát túl a helyi sztárcsapato­kon, támogatunk helyi sportversenye­ket például Szolnokon, Nyíregyházán és Debrecenben is.- Azt mondják, mániákus magyar, minden külföldi vendégét magyaros dolgokkal szokta meglepni, szóval egyszemélyes imázsközpontként is működik. Az előtérben láttam egy le­velet Laura Bushtól, aki megköszön­te a magyar ajándékkosarat.- Az amerikai nagykövet asszonyt régóta ismerem, többször voltunk nála vendégségben a párommal, ahogy ő is nálunk, és amikor Laura Busht vendé­gül látta Budapesten, engem is meghív­tak. Akkor leptem meg az elnök felesé­gét egy magyar kosárral, többek között bor, herendi váza, és egy CD a 100 tagú cigányzenekarral volt benne. Egyéb­ként az elnökkel és az apjával többször találkoztam, amikor Coloradóban kam­pányvacsorát rendeztünk, de Laurával még sosem.- Immár két névjegye van, hiszen két éve boroscéget alapított, és ahogy tudom, a legjobb szekszárdi, egri és villányi borait már New Yorkban is kezdik megismerni.- Régi álmom volt egy magyarorszá­gi szőlőültetvény, ma már van húsz hektárnyi, és Monarchia néven céget is alapítottam a barátaimmal. Három pin­cénk van. A legjobb borászokkal dolgo­zom együtt, s van olyan, mint az egri Pók Tamás, aki résztulajdonosunk, s a Monarchia is tulajdonos az ő cégében. Csak mániákus emberekkel lehet jó bort készíteni. Amerikában dolgoztam egy üzletemberrel, aki mindig azt mondta: „a legjobb az nekem elég jó”. A borra ez nagyon igaz, minőség meg­alkuvás nélkül. A hét csúcsborunknál például azt is közöljük, hogy hány pa­lack készült. Egyébként üzletünk is van, de több borunkat megtalálja az Óceán-, a Tesco-, a Cora- és a Metró­hálózat polcain. Magyarország a múlt század első felében még híres volt a szép borairól. Manapság ez elfelej­tődött, Amerikában például legfeljebb egri bikavért és a tokaji aszút találni a borosboltokban. Most, hogy ismét gyö­nyörű boraink vannak, jó lenne hírüket vinni a világba. Az első amerikai pró­bálkozásaim sikerrel jártak, már kap­tunk rendeléseket, pedig 12-20 dolláros áron árulják a borainkat. Szeretném a magyar fajtákat befuttatni, például a kékfrankost, ami csak a Kárpát-meden­cében terem. Milyen szép lenne ma­gyar szőlőből világbort készíteni...- Magyarországon több üzletember borászkodik, Demján Sándor és Csányi Sándor is vásárolt ültetvényt. Ez lenne a XXI. század férfipassziója?- Igen, ez egy férfibetegség. Ameriká­ban sincs ez másként, a Time Warner főnöke hat hónapja ment nyugdíjba, most vett 200 hektár szőlőt Kaliforniá­ban. Francis Ford Coppola is vett egy ka­liforniai boroscéget, s ő maga vezeti. A csúcsbora Rubicon névre hallgat, s 150 dollárt kérnek egy palackért. Nekem is a telekommunikáció az életem, de a mega- herzet nem lehet megenni vagy meginni. S szerencsére világszerte egyre többen kedvelik a borokat. Amikor 72-ben meg­érkeztem Amerikába, még kevesen ittak bort. Manapság csökken a sör- és whisky- fogyasztás. Persze ehhez a gyönyörű kali­forniai borok is kellettek. Dalia László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents