Somogyi Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-31 / 203. szám
2002. Augusztus 31., Szombat HÉTVÉGÉ 11. OLDAL Ecsetvonások a lusta zsenik korában Az új helyszín új levegőt adott a felújított darabnak FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Mit tesz a nő, ha fiatal, és van egy öreg férje? A drámairodalomban erre a témára több változat is készült, s ezek közül néhány bizony elég csúfos végkifejletbe torkollott. Persze nem mindenki Othello vagy Desdemona. Iván Kusan Galócza című darabjának hősei1 végképp nem. Juraj Ardonjak például folyton a tyúkokat és a disznókat hajkurász- sza, s ha van rá lehetősége, a bécsi lányokat is az eszéki kaszinóban. Antóca, a felesége legszívesebben eltetetné láb alól, hogy minél hamarabb fiatalabb férfi után nézhessen, és a módos gazda pénze is megmaradhasson. Az ügy érdekében több embert is mozgósít, s szándékai szerint az eredmény - a gazda „alapos” halála - sem marad el. Elsőként mindjárt a körzeti .megbízottat, Zsazsicsot nyeri meg az ügynek, egyszerűen felajánlja neki a mutatós cselédlány kacsóját. Ugyanezt a játékot űzi a gazda titkárával,. Frankiccsal is. így aztán nagyon ravasznak kell lennie ahhoz, hogy a két önjelölt vőlegény ne fusson össze a konyhában. Mozsbottal van a legkönnyebb dolga: a fiatal földmérő előtt csak tollas pongyolájának alját kell meglebbentenie, máris a megoldásokat keresi a kényes problémára. Zeljicsben, a munkásmozgalomról álmodozó parasztban is csak a hiúságot kell felébresztenie, bár ez első pillantásra kicsit nehéz feladatnak tűnik. Sajnos azonban a sors Zeljics útjába sodorja Jovo Sztanyiszlavjevics Galóczát, a hírhedt rablóvezért, akinek érdemei - bár ezt a világért be nem ismerné - rövidlátásából és hiúságából adódnak. Galócza ugyanis az orráig sem lát okuláré nélkül, így aztán nem nehéz merésznek lenni. A kaposvári színház legutóbb két éve mutatta be a darabot, s ugyanezt a produkciót újította fel idén a Szentjakabi Nyári Esték rendezvénysorozata kedvéért. A nyitóelőadás meglehetősen felemásra sikeredett: a két évvel ezelőtti produkció fénye megkopott, s néhány alakításon észrevehetők a nyári hakni jelei. Pedig ez az a közönség volt, amelynek egy része képes volt vaksötétben felbaktatni a színészek kedvéért a hegyre. Keszég László előadásával nem lenne baj, ha benne lenne az a lélek, amely két évvel ezelőtt nem hiányzott. Znamenák Istvánon, Kocsis Pálon és Némedi Árpádon kívül mintha mindenki lassított felvételen vagy egy üvegfal mögött játszana. A három színész kitűnő karaktereket formál meg. Znamenák a sültparaszt, Némedi az ugribugri kisember, Kocsis az Amerikát majmoló kisstílű gazember tanulmányrajzát dolgozza ki alaposan. Anger Zsolt viszont mintha kinőtt volna a földmérő szerepéből. Ez nem baj, de legalább megpróbálta volna elhitetni, hogy ez nem így van. Csapó Virág végig valami Dietrich-i regiszteren beszél, ami egy idő után azért zavaró, mert alaposan beréked. Lugosi László annyira jelentéktelen, amilyen csak egy rosszul megírt szerep lehet. Méltó párja Sznla László az, akiről inkább elhiszem, hogy üzemi könyvtáros, mint csendőrtizedes. Sajnos az előadáson az sem segít, hogy a darabnak zenéje is van: a hangosítás ellenére a legfőbb sióló a semmibe vész. Megfelelő hangképzés híján a néző számára marad a leolvasott szájmozgás, de azt is legfeljebb az első sorokból látni. Ezen az estén mintha az ötletek is nehezebben jönnének: hiába a lelassított gyilkosság, ha a kivitelezés nem tökéletes. Hiába, hogy öt-hat szereplő is kergeti egymást gondosan megtervezett koreográfia szerint, ha az ezen az estén túl rövidre sikerült. És végül: hiába az előadás, ha mögötte csak nyomokban fedezhető fel az igyekezet. Anélkül pedig az este felületes szórakozássá alacsonyodik annak ellenére, hogy a rendező valószínűleg nem ezt tűzte ki céljaként. KÓNYA ORSOLYA Fazekasok az Alpok-Adrián Kaposvár A napokban megrendezett torontói nemzetközi vásáron sikerrel szerepelnek a kaposvári fazekasszövetkezet habán termékei. A háziiparosok fontos céljuknak tartják a népművészeti értékek megőrzését. A napokban a Kanadai Nemzetközi Vásáron is megmérettetnek a Kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezet termékei - mondta Farkas Péter igazgató. A cég az eseményen egyedül képviseli a somogyi kerámiaipart. A Vásárra a torontói magyar kolónia vezetője hívta meg őket. Farkas Péter úgy érzi: a cég túljutott a mélyponton, és az elmúlt időszakhoz képest már fejlődés is várható.- Magyarországon is van igény erre - fejtette ki az igazgató -, s a somogyi habán szerencsére külföldön is egyre népszerűbb. Hollandia, Ausztria, Olaszország mellett a tengerentúlra és a Távol-Keletre szállítjuk termékeinket. Az utóbbi időben sok megrendelésük érkezett. Alapvető tevékenységüket, a népművészetet azonban továbbra sem hanyagolják el. A kaposvári fazekasok használati edényeket, borászati eszközöket is készítenek. Virágcserepet pedig szinte minden méretben gyártanak. Most már olyan sütőedényekben is gondolkoznak, amelyek megfelelnek az EU-szabványok- nak. A gyártási technológiából ugyanis teljesen kivonták a mérgező alapanyagokat. Csak a nagy sorozatban készülő termékeket állítják elő géppel, javarészt továbbra is kézzel dolgoznak a mesterek. Terveik szerint a közeljövőben egy raktáráruházát is kialakítanak a gyár területén. A cég az Alpoktól az Adriáig rendezvénysorozaton is kiállítja termékeit. Az érdeklődőknek bemutatják az ősi szakma, a korongozás tech- nikáját is. Névjegy: Az utóbbi hónapokban leggyakrabban háziköntösben, kórházi környezetben láthattuk Szász Endrét az újságok címlapján. Ehhez képest kevesen gondolnák, hogy a festőművész folyamatosan alkot. Újabb sikeres tábornak adott otthont és mindenféle nyavalya ellenére igencsak jól érzi magát. Politikai szerepet viszont a híresztelések ellenére sem vállal a falu díszpolgára.- Befejeződött a második nyári képzőművészeti tábor is Várdán. Milyen volt a fogadtatása?- Jó tíz éve már volt egy ilyen táborkísérlet, de akkor kirúgtak bennünket arról a helyről, ahol éppen tartottuk. Tavaly újra- kezdtük, s akkora sikere lett a gyerekek és a szülők körében, hogy most egyre többen küldik el a jelentkező pályamunkájukat. Sőt, most már van érdeklődés az Egyesült Államokból és Németországból is. Minden híreszteléssel ellentétben nem csak a nevemet adom, de részt is veszek a tábori munkában. Na persze csak akkor, ha éppen nincsen valamiféle rohamom.- Sokan furcsállják, hogy ilyen legyengült szervezettel is nagy munkabírással dolgozik.- Akinek ilyen betegsége van, az érti ezt és nem furcsállja. A betegségek nyolcvan százaléka ugyanis olyan, hogy amennyiben nem törődsz vele, akkor elmúlik. Előttem nincsen tekintélye a betegségemnek, úgyhogy abban bízom, hogy eloldalog belőlem. Persze azért valamit teszek érte, mert három hónapja nem bagózom. Nem szoktam le, de csak néha heccből gyújtok rá. Annak köszönhetem az életemet, hogy fütyülök a szívbajomra. Ugyanakkor utálom és megalázó dolognak tartom az öregséget. Amennyiben az ember szép lassan elhülyül, akkor nincsen ezzel semmi baj. De ha az agyam friss és termékeny marad, a testem meg kimegy alólam, akkor kínlódás még az alkotás is. A festmény az agy terméke, de azért állni is kell tudni a festőállvány mellett. Ezért készítek mostanában inkább csak rajzokat. Egyébként pedig a betegségem ellenére is kivárom már ezt a 18 évet, ami a közelmúltban „bejelentett” meteor becsapódásáig még hátravan. Legalább izgalmasan haljak meg. Érdekes lesz akkor kinyúlni, amikor vége a világnak.- A műteremben is van egy televízió, amiben éppen hírműsort nézett. Érdekli a napi politika is?- Minden érdekel, mert ez a szakmám alapja. A mai közállapotokról meg is van a véleményem, mégpedig a lehető legrosz- szabb. Nem magyar tünet, az egész világ le- züllött. Nem akarok mély történelmi és filozófiai összefüggésekbe bonyolódni, de az egyetemes kultúra mélyponton van. Hitlerrel indult ez a folyamat, amikor megbukott az Szász-vallomás a művészetekről „Olyan nincsen, hogy modem. A modem ugyanis azt jelenti, hogy divat. A divat azonban nem művészeti kategória. Nem helytálló az sem, hogy a jó kép szép. A jó kép esztétikus, mert a szép is divat. A Rubens női akkor szépek voltak, de ma már kinek tetszene egy hentessegéd alakú nő? A természet alaptörvényei viszont benne élnek a művész képeiben, s az ettől hat. A hatás lényege pedig az, hogy egy felemelő érzés a tudatalattiban. A művészet dolga, hogy az ősi tudást mozgósítsa, s így okozzon örömet. Számomra ez a gyönyörködtetés az ihlet.” Szász Endre festő, grafikus 1928-ban született Csíkszeredán. 1950-ben fegyverrejtegetésért 10 év börtönre Ítélték, de 1951-ben szabadult. 1960-ig 600 könyvet illusztrált. A hetvenes évektől Torontóban, majd Los Angelesben élt. Hazatérte után részt vett a Hollőházi Porcelángyár stúdiójának megalapításában. Sopronba költözött, végül Várdán állapodott meg. A festészet mellett ékszer-, divat- és bútortervezéssel és porcelánfestéssel foglalkozik. ötezer éves görög alapú kultúra a világ egyik legfejlettebb és legkeresztényibb európai államában. Ma senki nem hisz semmiben és nincs tekintélye senkinek. A rendszerváltás előtt Magyarország a politikától függetlenül is egy teljesen kulturált állam volt, de a szabadság ürügyén tönkretették. Ugyan ki emlékszik már a filléres könyvekre, amit a paraszt és a sofőr is olvasott. Mégpedig szépirodalmat, mert nem volt nyílt pornó, bulvárszenny és diszkódrog. Hát csoda, hogy a fiatalokat félreneveli ez a világ? A gyerekek ötezer éves afrikai ritmusok modernizált változatát hiszik zenének a tudatmódosító szerek kábulatában. Régen örültem neki, ha segíthettem elpakolni a mesternek, a mai tanítványoknak meg a saját ecsetemet adom, de elfelejtik elmosni maguk után.- Mindezek ellenére segít azoknak, akikben tehetséget lát. Mennyi esélyük van a tanítómester nyomdokaiba lépni a tanítványoknak?- A mai fiatal művészek sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint annak idején mi. Nincs lehetőségük feltörni, mert a vadkapitalista galériások kezében vannak. Régen még voltak szakemberek a galériások között, de ma mindenki képeket árul, akinek eszébe jut. Az ugyanis nem műítész szákember, aki nem vállal felelősséget a bírálatáért. A fiatalok meg elvégzik a képzőművészeti főiskolát, aztán idejönnek hozzám szakmai alapok nélkül. A művészetet valóban nem lehet tanulni, de a mesterséget tudni kell. Es már akik tanítanak, azok se tudják. Mindenféle hülye elméletek vannak és a szabadságot összetévesztették a szabadossággal. A neurotikus nagyvárosok kitermeltek mindenféle múlandó művészeti irányvonalakat. Holnap már senki sem fog emlékezni ezekre. Ma a lusta zsenik korát éljük, akik csak akkor mozdulnak, ha pénzt szimatolnak. De holnap már senki sem fogja tudni a nevüket, mert nem alkottak maradandót.- A Szász Endre név viszont nemrég Várda történetébe is végleg beíródott. Hogy fogadta a díszpolgári címet?- Ha a sír szélére kerül az ember, akkor mielőtt beesne, odaadják neki a díszpolgárságot, majd még meglökik egy kicsit. A viccet félretéve, ez a gesztus nagyon kedves és megtisztelő. Bár be kell vallanom, hogy nekem nincsen valami nagy érzékem a kitüntetésekhez. Viszont amit a falutól kapok, az mégiscsak kedves elismerés, mert ez egy családi dolog. Itt mindenki ismer mindentót, s a feleségem talán személy szerint is az összes helybélit. Nincs kétségem afelől, hogy ezt a címet őszintén adták, mert az itt élők a tábort is nagyon kedvezően fogadták. Na persze nem mindenki fogja föl, hogy ez mit jelenthet a falunak, de azok az asszonyok mindenképpen, akik sütötték és hozták a pogácsát. Ok érezték, hogy ez egy jó dolog, s talán segíthet a falu gyarapodásában.- A tábor után az a hír is felröppent, hogy akár elindulhat a helyi választásokon is. Van alapja a híreszteléseknek?- Többször próbáltak belekeverni a nagy- politikába is, de sosem sikerült. Én festőművész vagyok, és tudom a helyem. Lehettem volna még talán író is, hiszen ifjúkoromban biztattak, akik tehetséget láttak bennem. Képzőművész lettem, mert ez az út volt a sors által kijelölve. Egyébként meg a politikusnak jó szervezőnek és jól kommunikáló embernek kell lennie, akár parlamentben, akár a helyi politikában dolgozik. Én nem ilyen vagyok. A tábort és a várdai szabad- egyetemet szervező Várdai Ifjúságért és Polgárokért Egyesületben viszont pontosan ilyen várdaiak dolgoznak, ezért támogatom is őket a választásokon. TAKÁCS ZOLTÁN „Erős várunk a nyelv” (Kosztolányi) Mire ügyeljünk az elválasztásnál CSOKONAI GÁBOR Nyelvünkben az elválasztás alapja a szótagolás. Ma már vannak szabályok, de ezeket sokan nem ismerik, vagy nem alkalmazzák. Pedig a szótagolás szabályai egyszerűek: minden szótagban egy magánhangzó van, ebből következik, hogy egy szóban annyi szótag található, ahány magánhangzó van benne. A szótagolás fő szabályai: Ha a szóban két magánhangzó áll egymás mellett, az első az előbbi szótag végére, a második a következő szótag elejére kerül: fi-am, kiáll stb. A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot: fi-a-i-é. A másik szabály lényege: A mássalhangzók közül mindig csak egy mehet át a következő szótagba: vi-rág, temp-lom. Az elválasztás szabályainak szempontjából a szavak három csoportját kell megkülönböztetnünk, így beszélünk az egyszerű, az összetett és az idegen szavak elválasztásáról. Az egyszerű szavak elválasztása: 1. Az egytagú szavakat nem lehet elválasztani: szép, jó, nap. (A Paál, Soós, Veér stb. családnevek sem választhatók el!) 2. A többtagú szavakat a szótagolás szabályai szerint választjuk el: a-nya-i, szerdámként, ost-rom. 3. Á hosszú mássalhangzókat jelölő betűk egyikét a sor végén hagyjuk, a másik átkerül az új sorba: ab-ba, állam, sem-mi. Ugyanígy járunk el a kétjegyű mássalhangzók esetében is: asz-szony-nyal, locs-csan, füty- tyent. Azon szavaink, amelyekben a dz és a dzs betű található, egy betűnek számítanak, és nem választhatók széjjel. Elválasztásuk: bodza, ma-dzag, e-dzés; ma-ha-ra- dzsa, fin-dzsa, lán-dzsa. Ha ezeket a betűket kettőzzük, ugyanúgy viselkednek, mint a többi kétjegyű (cs, sz) mássalhangzó: edz-dzen, fogódz-dzanak. 4. Tilos a toldalékot különválasztani a szótól! Ezért helytelen a „pénz-ért, ház-ig, kertig”. Helyes elválasztásuk: pén-zért, há-zig, ker-tig. Az összetett szavakat nem a szótagok, hanem az ösz- szetételt alkotó szavak határán választjuk el: rend-őr, két-esztendős, vas-ágy, kert-ajtó; meg-öl, fel-ír, leg-első. Az utóbbi három szó azt bizonyítja, hogy ez a szabály az igekötők és a felsőfokot jelölő leg- szócska elválasztására is vonatkozik. Az idegen szavak közül azokat, amelyeket a magyar nyelvérzék egyszerű szónak érez, a szótagolás szabályai szerint választjuk el: demok-rácia, elekt-romos. Azokat az idegen szavakat, amelyeknek az összetétel voltát a magyar nyelvérzék is felismeri, az összetétel határán kell elválasztani: kiló-gramm, mono-dráma. E szabályok ismeretében miért találkozunk mégis különböző kiadványokban, újságokban, könyvekben és számtalan más helyen elképesztő elválasztásokkal? Néhányat - a teljességre nem törekedve - a tréfa kedvéért e helyütt bemutatok: „igazs-ág, me-gmondta, E-ötvös (az Eö egy hangot jelölvén, a helyes elválasztás: Eöt-vösh bukkan, ál-ldogál, szaba-dság”. És végül a legeredetibbek közül „eg-y csoko-rra” való: „il-yen, an-yját, Izsák, kas-zárnya, Tánc-sics, Munkác-sy”. Ha „ag-yonütnek” sem értem, miért nincs egy ember a kiadókban, aki nyomdába kerülés előtt kijavítja ezeket a - nyelvünk őskorát idéző - súlyos hibákat. Még szerencse, hogy az elválasztás szabályait csak írásban kell alkalmaznunk, különben beszélhetnénk akár így is: „Min-den-tó tö-re-ked-jék ar-ra, hogy az o-csút el-vá-lasz-sza a bú-zá-tól, na-gyon he-lye-sen!” mihályfalvi LÁSZLÓ Kis szerb térmészetrajz KAPÓS EXPO KFT
