Somogyi Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-24 / 197. szám
9. OLDAL H 2002. Szeptember 12., Csütörtök Hétvége ◄ Megtalálod a számításod ■ Mad(‘House) mint Madonna ■ Múzeumban a falu múltja és jelene Egyedül a maorik földjén Hipnózis a csípő körül „A világ a nő csípőjében ringatózik” - tartja az arab mondás. Amikor a nő igazán a hasából, medencéjéből, szívéből táncol, ereje teljében van: teret ad az érzelmeinek. Hazánkban, az elmúlt néhány évben jött igazán divatba. A lágy, csábító mozdulatok igen alkalmasak a nőiesség kifejezésére és erősítésére. Sem a kor, sem az alkat nem akadály, jót tesz a has és a hát izomzatának, sőt a tapasztalt táncosok szerint a házaséletnek is... A hastánc a világ egyik legrégebbi tánca, amely különféle népek, szokások befolyása által több földrajzi területen fejlődött ki. Észak-Afrika és Egyiptom környékén vagy Törökországban keletkezett, majd elterjedt a többi arab országban. Az iszlám országok speciális társadalmi helyzete, a nők életmódja alakította ezt a táncot. Az arab asszonyok egymás között táncoltak, egymást tanították. Ennek az emlékét őrzi az a marokkói és algériai tradíció, hogy a házasság előtt megnézi az anyós, hogyan is táncol a leendő feleség. Európába először Napóleon és katonái hoztak hírt az egzotikus táncosnőkről. A 19. században a franciák és európaiak számára szokatlan stílusú táncot hastáncnak (danse du. ventre) nevezték, mivel első pillantásra úgy tűnik, mintha csak a has mozogna. Pedig az egész test mozog, beleértve a nagyon tipikus fej-, váll- és mellmozdulatokat, amelyeket lágy karmozdulatok kísérnek.- Éppen ezért lényeges, hogy a derék, a csípő és a köldök szabadon maradjon, és a meztelen bokának sem árt szem előtt lennie - mondta Bodnár Renáta hastáncos. - A csillogó ékszerek, az élénk színű textilek segítik a varázslat létrejöttét. Fontos: a ' hastánc nem sztriptíz, sokkal több. Mélyen érzéki és erotikus. Ennek ellenére van benne valami távolA hastánc nem sztriptíz, de erotikus fotó: kovács tibor ságtartás is, ami talán abból ered, hogy eredendően nem a szórakoztatásra találták ki, más kérdés, hogy a nyugati kultúrában teljesen más a jelentése a keleti mozdulatoknak. Persze nem csak azoknak érdemes elkezdeni, akik színpadra akarnak lépni. Kondicionáló mozgásnak is kitűnő. Alkattól és kortól függetlenül minden nőnek ajánlom. A hastánc az európai táncokkal ellentétben a belső izmok mozgatásából áll. A hangsúly a csípőtájékon van, azonban az érzelmeket - a tánc lelkét - a finom kézmozdulatok mesélik el. Jellegét egyrészt az egymásba átfolyó, lágy, hullámzó, érzéki csípőmozdulatok adják, amelyek kígyózó, hipnotikus hatásúak, másrészt az energikus, hirtelen és pontos csípőlökések, ejtések, rázások és rezegtetések. Nehézsége a szépségében rejlik: a legtöbb mozdulatnál a felsőtest és a csípő teljesen más mozgást végez. Ezek a mozdulatok nyújtják és erősítik a has és a hát izmait, fokozzák a vérkeringést, serkentik a test egészséges működését. Maga a tánc állandó kondícióban tart. Leterhelések nélkül hajlékonnyá teszi a gerincet a gerincoszlop melletti izmok erősítése révén. fábos erika Termékenység és kabaré A hastánc eredetileg termékenységi tánc volt: a szülő nőt körbevették a törzs nőtagjai, és ismétlődő hasmozdulatokat végezve táncoltak körülötte, ezzel mutatva, hogy milyen mozgásokat végezzen szülés közben. Bizonyos vonásaiban a hastánc a mai napig kapcsolódik a termékenység gondolatához: Egyiptomban ma sem képzelhető el esküvő hastánc nélkül. Később a hastánc célja a szórakozás, illetve szórakoztatás lett. A modern hastánc története 1893- ban a chicagói világkiállításon kezdődött, áhová Szíriái táncosok érkeztek. A századfordulón és a szecesszió korában a Kelet felé fordulás eredményeképp lett népszerű. Ekkor alakult ki a mai napig élő „cabaret style”, azaz revüstílus is. Végszavazás a halállal Egy hosszú esztendőt töltött Új- Zélandon egy barcsi diáklány. Raj- bár Renáta cserediákként az AFS révén jutott el tőlünk 30 ezer kilométerre; 17 évesen szülők, barátok nélkül, egyetlen bőrönddel lépett a maorik földjére, azzai, hogy csak egy év múlva ül fel a hazafelé tartó repülőgépre.- Amennyire lehetett, felkészültem az útra. Középfokon beszéltem már indulás előtt is angolul, nem kellett attól tartanom, hogy nem értetem meg magam. Korábban mi is fogadtunk kolumbiai és német lányokat, s tudtam, hogy milyen problémák adódhatnak az együttélésből. Mégis féltem. Az ismeretiéntől, a távolságtól, az idegen családtól. Nem tudtam, hogyan tudunk kijönni egymással egy éven át. Sok cserediákról hallottam, akik menet közben családot váltottak. Én egy értelmiségi családhoz kerültem, négy testvér mellé ötödiknek. Oaklandben, a sziget legnagyobb városában. Az ottani apám társadalomkutató, az anyám orvos. Magától értetődő természetességgel hívja őket a kinti szüleinek. Amikor csodálkozom ezen, elmondta: ez szokás a diákcserét intéző szervezetnél, de nem is hívná őket másként, mert rendkívül szorossá vált a kapcsolat az új-zélandi család és közte. A hazatérés óta is rendszeresen beszélnek és leveleznek, és talán hamarosan találkozhatnak is.- Az első hetek nehezen teltek odakint. Amikor megérkeztem, leültem a szobámban egyedül a bőröndömmel, és legszívesebben azonnal indultam volna haza. De mindenki igyekezett átsegíteni ezen az állapoton - meséli Renáta. A napjai hasonlóan teltek, mint idehaza.- Az ottani középiskolába jártam, ami tízszer akkora, mint a barcsi gimnázium. Látszatra könnyebb náluk a diák dolga, mert nem a lexikális tudás erősítését tartják a legfontosabbnak, és kevésbé intenzív az oktatás, mint idehaza. Lazább az iskola, de a háttérben kemény munka folyik. Éppúgy meg kell dolgozni az eredményért, mint nálunk. Sok külföldi diák jár oda, senki nem csodálkozott azon, hogy egy magyar lány is tanul ott. Jómódú ország, nagyobb a közbiztonság, mindenütt tisztaság van - ez az, ami általánosságban elmondható Új-Zé- landról. A kinti családom sok szép helyre elvitt, rengeteg élményt kaptam tőlük - mondja, s közben már veszi is elő a fényképeket. Renáta a világ legnagyobb krátertavánál, sziklák között evickélő motorcsónakon... Renáta az árboc tetején, vitorlabontás közben, a Rajbár Renáta Új-Zélandon töltött egy évet másik képen pedig már delfinekkel játszik.- Tíz napot egy vitorlás fedélzetén töltöttünk, áhol magunk voltunk a matrózok. Visszagondolva természetes volt, hogy ha kellett, felmásztam a magasba, elvégeztem minden feladatot, amit rám bíztak. Ez a hajózás volt a legemlékezetesebb a számomra az eltelt egy év alatt - mondja. A képeket Renáta szülei velünk nézik, pedig sokadszor látják már.- Minden ismerősünktől megkaptuk: micsoda szülők vagyunk, hogy egy ennyi idős gyereket elengedünk egy évre a világba. Persze nagyon féltettük, de el kellett döntenünk, hogy mi a fontosabb: a saját önzésünk, vagy az, hogy Renáta egy életre szóló élményhez jusson. Azt mondtuk: ha ő képes végigcsinálni, akkor mi sem nyafoghatunk. Most már biztosak vagyunk benne, hogy jól döntöttünk. Önállóbb, gazdagabb gyermeket kaptunk vissza - mondja az anyja. - Megerősödve jött haza, bátrabb lett. Még főzni is megtanult.- Odakint magyar ételeket főztem a családnak és azóta már anyuéknak is készítetten^ új-zélan- di ennivalót - mondja Renáta. - Mindenkinek ízlett a főztöm. Az egy év alatt a tiszta levegőnek és sok mozgásnak köszönhetően fölszedtem 8-9 kilót. Úsztam, kosaraztam, benne voltam az iskolacsapatban is. A hízás egyébként kifejezetten jellemző a cserediákokra. Azt mondja: az év elteltével nagyon furcsa volt hazajönni.- Amikor megérkeztünk, a reptéren két percig nem értettem a magyar szavakat, s még ma is furcsán lassúnak érzem a hazai beszédet. Heteknek kellett eltelniük, amire úgy-ahogy visszarázódtam. Bár haszna rengeteg, gyakorlati hasznát nem látja a kint töltött időnek. Nem számít be sehova; a gimnáziumot ott kell folytatnia, ahol abbahagyta. Kint letette ugyan a nemzetközi nyelvvizsgát, ezt azonban idehaza nem fogadják el, honosítani kell. nagy László A művész érzékeny anyagból van. Érzékenysége a művészete, mondhatni lényege. „Művészlé- lek” - mutatnak valakire, s van benne valami felmentésféle. Valójában valamennyien meztelen idegvégződésekkel futunk végig az életünkön, csakhogy hozzánk, hétköznapi emberekhez nem illik, hogy menet közben többször is meghaljunk. A művésznek ellenben kötelező. Meghal az író, amikor befejezi regényét, a szobrász, amikor kész a szobor, a festő, amikor felrakja az utolsó ecsetvonást. És a színész? A színész hivatalból komázik a halállal. Kocsis L. Mihály Végszavazás a halállal című könyvéből való a fenti pár sor. A szerző Bajor Gizitől Latinovits Zoltánig, Ruttkai Évától Jobba Gabiig színészóriásokat mutat be, akik a színpadon királyok és hercegnők voltak, s akik naponta találkoztak a halállal. Otthon pedig gyarló emberek, akik képtelenek a saját félelmeiket feldolgozni, s a halált hívták segítségül. Nem a bulvársajtó terméke ez a könyv. Aki zaftos sztorikra, álhírekre, pletykákra vágyik, ne vegye kezébe. Ez a könyv másról szól. Történelem, színháztörténet, nagyon emberi és nagyon embertelen. Rendőrségi jegyzőkönyvek, tények, a rokonok, barátok ismerősök vallomásai. Ennek a könyvnek a középpontjában az ember áll, a színész, aki egy idő után már nem tudta, hol ér véget a valóság és hol kezdődik a színház. Lapunk olvasói a könyvet utánvétellel az ereded árnál 20%-kal alacsonyabb, kedvezméynes áron rendelhetik meg a Minerva Kiadó- tól: 1300 Budapest, Pf. 279. m „Erős várunk, a nyelv” A sas egy madár? Nem véletlenül van kérdőjel a cím után, hiszen akinek jó a nyelvérzéke, az rögtön kész a válasszal: „Nem, a sas nem egy madár. A sas madár!” Van egyáltalán különbség a két mondat között? Természetesen. A cím helytelen, a második mondat nyelvhelyességi szempontból is hibátlan. A mindennapi beszédben, de még írásban is, szinte megállíthatatlanul terjed a határozatlan névelőnek a névszói állítmány előtti kitétele. Ez pedig helytelen. Valószínűleg idegen hatásról van szó, amely nem is a nyelvtudásból, hanem a sok silány fordításból (gyenge regények és értéktelen filmszövegek hevenyészett magyarra átültetéséből, „ferdítéséből” terjedt el - eléggé el nem ítélhető módon - nyelvünkben. Ezért magyartalanok a következő mondatok: „Kaposvár egy fejlődő város.” - helyesen: „Kaposvár fejlődő város.” „Szűcs Lajos egy jó kapus.” - helyesen: „Szűcs Lajos jó kapus.” „Anita egy szép kislány.” - helyesen: „Anita szép kislány.” „Demjén Rózsi egy kitűnő énekes.” - helyesen: „Demjén Rózsi kitűnő énekes.” Még a fentieknél is gyakrabban fordul elő az egy határozatlan névelő néhány mindennapi beszédfordulatban és tagadó kifejezésben. És ez ugyancsak helytelen. Mire gondolok? Nézzünk néhány helytelen példát és a javításukat! „Ez egy ilyen dolog.” - helyesen: „Ez ilyen dolog.” „Ez egy felejthetetlen nap.” - helyesen: „Ez felejthetetlen nap.” „Ez egy nagyszerű érzés.” - helyesen: „Ez nagyszerű érzés.” Vagy a tagadó fordulatok: „Nem egy nyerő tett.” - helyesen: „Nem nyerő tett.” „Nem egy észkombájn.” - helyesen: „Nem észkombájn.” „Nem egy akármilyen ember,” - helyesen: „Nem akármilyen ember.” Tudom, nem könnyű helyzet (helytelen a „nem egy könnyű helyzet”) megtalálni a magyar nyelv szabályainak megfelelő kifejezéseket, különösen nem, ha bizonyos esetekben akkor is hibázunk, ha elhagyjuk a határozatlan névelőt: „Kétszeres anya lett az olimpiai bajnok.” - olvasom az egyik újságban. A mondat ebben a formában azt sugallja, hogy az olimpiai bajnok most lett kétszeres anya, vagyis most született két gyermeke. Az írásból azonban kiderül, hogy az illetőnek már volt két gyermeke, amikor olimpiai bajnok lett. A félreértést az egy határozatlan névelő kitételével el lehetett volna kerülni, így: „Egy kétszeres anya lett az olimpiai bajnok.” mihályfalvi LÁSZLÓ Új útikönyv Erdélyről Múzeumban a falu múltja és jelene Lulla Új útikönyv jelent meg Erdélyről. Ebben a 352 oldalas korszerű bédekkerben személyesen ellenőrzött, friss adatokat találunk valamennyi nagyváros és a vidék szál-, láshelyeiről, étkezési lehetőségekről, a legjobb szórakozóhelyekről, s fontos gyakorlati tudnivalókat találnak benne a vonattal vagy autóval utazók. Emellett klasszikus útikalauz is: sorra veszi a látnivalókat, tömören, érdekesen, s megismerhetők belőle a legjobb kulturális rendezvények is. A könyvet 21 részletes, könnyen használható várostérkép és 9 régiótérkép, rövid magyar-román szótár és 78 színes fotó teszi teljessé. Az új útikönyv régi hiányt szüntet meg. Magyarul ugyanis korábban még soha nem jelent meg Erdélyről olyan útikönyv, amely a legtágabb értelemben vett Erdély teljes területéről szól, vagyis a Partiumtól Székelyföldig és Márama- rostól a Bánságig. A szállás- és étkezési lehetőségekről részletes leírást és választást megkönnyítő jellemzést ad. Közlekedési tanácsokkal is ellátja a turistákat. Abban is egyedülálló, hogy naprakész információkat közöl. Szerzői ugyanis a közelmúltban beutazták egész Erdélyt, így értesüléseik pontosak. Ezzel a könyvvel azok is bátran elindulhatnak Erdélybe, akik eddig nem mertek, mert nem állt rendelkezésükre megbízható tájékoztató. Azoknak is sok újat nyújt, akik már sokszor jártak Ér- délyben és szeretnék még jobban, más oldalról is megismerni. ■ Augusztus 20-án avatták fel Lullán a falumúzeumot A tárlat megnyitásában, a tárgyi emlékek összegyűjtésében, szakszerű kezelésében és elrendezésében kiemelkedő szerepet vállalt Nagy Ernő pedagógus, a falu lakója. A falumúzeum az évek óta üresen és kihasználatlanul álló egykori iskolaépületben kapott helyet. Há- | rom témakör szerint csoportosítot- j ták a kiállított anyagot: láthatók a ! Lullán élők egykor használt napi eszközei és tárgyai, elhelyezték az iskolatörténeti kiállítás emlékeit, valamint egy helybéli fiatal művészpalánta alkotásait. Átmenetileg a bemutatóteremben helyezték el a helyi mezőgazdasági szövetkezet életéről készült fotóanyagot is.- Az önkormányzat 1998-ban - a falu ötvenéves fennállásának ünnepére - létrehozott egy fotótörténeti kiállítást, és akkor vetődött föl az önálló falumúzeum létesítésének igénye - emlékezett vissza Nagy Ernő helytörténet-kutató. - Sajnos négy év telt el, míg eredményes pályázattal és nagyon sok társadalmi munkával kialakíthattuk. Boldog vagyok, hogy 27 év kutatásának, gyűjtésének eredménye végre méltó körülmények közé került. Szinte az utolsó pillanatban valósíthattuk meg, ugyanis'nagyon sok használati tárgy, eszköz külföldiek tulajdonába kerül, illetve a tulajdonosok kidobták a szemétbe. A még megmentett, összegyűjtött és kiállított tárgyak azonban így is hű képét mutatják az utókornak elődeink életéről, munkájáról. Nagy Ernő csaknem három évtizeden át kitartó szorgalommal járta a házak padlásait, fészereket, hogy ösz- szegyűjtse és megőrizze a felkutatott tárgyakat. Helytörténettel foglalkozó tevékenységének eredménye - az elődök forrásanyagainak felhasználásával készült - a négy éve kiadott falutörténeti írás is. A múzeumba betérő láthatja az ott élő emberek használati eszközeit: az állattartástól a dohány- és kenderfeldolgozáson át a cserépégetésig. Különösen érdekesek a kéziszerszámok, mint például a szalmakötél-csavaró, vagy a dohányvágó készülék... A még ma is használatos és jellegzetes ruhák is megtekinthetők.- Spissák Henrik kántortanító hagyatékaira is támaszkodva látható az iskolatörténeti kiállítás 1925- től 1970-ig, az iskola megszűnéséig. Könyvek, kőzet- és pénzgyűjtemények, bizonyítványok, nyomtatványok, tantervek, segédeszközök, illetve az egykori tanító személyes tárgyai... Lehetőséget adtunk, hogy a lullaiak bemutathassák hobbiból készített tárgyaikat. Elsőként Nagy Gabriella üvegfestészete és sógyurma tárgyai láthatók. Átmenetileg fényképkiállítás is gazdagítja a falumúzeum anyagát. A tervek szerint a jövő nyáron az udvaron helyezik el a paraszti élet nagyobb eszközeit: lovas kocsit, ekét, boronát, illetve a vályogvetéshez használt tárgyakat. A későbbiekben pedig újabb kiállítótermet rendeznek be, szakszerűen csoportosítva az összegyűjtött régi tárgyakat. krutek JÓZSEF
