Somogyi Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-02 / 179. szám

2002. Augusztus 2., Péntek 7. OLDAL Gyökerek a Dráván túlról Az első hivatalos irat 1332-ben említi a községet Bobud néven. A török hódoltság idején sokan el­menekültek, egy török összeírás még akkor is 55 házat jegyzett föl. 1690 után horvátokat telepített ide Széchenyi György kalocsai érsek, a falu birtokosa. Nagyobb betele­pítés volt 1720-1785 között is. Az 1880-90-ben születettek nemze­déke volt az utolsó, amely még nem tudott magyarul. 1941-ben már csak a lakosság kisebb része beszélt horvátul (is). Ebben szere­pet játszott az is, hogy a XIX. szá­zad végén csak magyar tannyelvű községi iskola volt a faluban. A la­kosság ma már csak kevés horvát tárgyi és szöveghagyományt őriz. Néhány földrajzi helynév - mint a Mlaka (mocsár), a Ploscsina (vize­nyős rész), a Drávanhali (Dráván túli rész) - jelzi a horvát népesség egykori túlsúlyát. ____________■ Go ndozott, virágos porták Árgus szemekkel fürkészte az ud­varokat, a virágoskerteket és a há­zak elejét néhány kiválasztott, má­justól októberig. Amit láttak, jól megjegyezték, s a falunap előtti he­tekben Összeültek, hogy véle­ményezzék. Kissné Jádi Zsuzsan­na, mint mondta, nagyon megle­pődött az ítéleten. Családjával el­nyerte a „gondozott, virágos porta” címet s a vele járó táblát pénzjuta­lommal. A fiatalasszony azt mond­ta: korábban is voltak virágaik, s nemcsak az alkalomra ültették. Férjével közösen gondozza az ud­vart, s azon sem vesznek össze, ki nyírja le a füvet, mert mindegyi­kük szívesen megteszi. A virágok felelőse azonban az asszony. A nö­vényeket apja oltotta be, aki ugyan­csak a virágos porta tábla tulajdo­nosa.- A zsűri szigorúan figyelte az udvarokat: összességében szép-e, rendezett-e a porta. En ha eljárnék dolgozni, akkor is szakítanék időt a virágokra, mert nagyon szeretek velük foglalatoskodni. A kedven­cem a muskátli - mondta a fiatal- asszony. Hozzátette: tavaly még nem nagyon igyekeztek az embe­rek, az idén sokkal inkább szeret­nének megfelelni az igényeknek. Az önkormányzat idén is kiírta a versenyt, s a faiunapon hirdet eredményt a bírálóbizottság. ■ BOLHÓIAK BÜSZKESÉGE: A SPORTCSARNOK. Kilenc évvel ezelőtt avatták föl az iskola sport- csarnokát, s ennek ajtaja nemcsak a tanulók előtt áll nyitva, hanem a község minden sportolni vágyó la­kosa előtt. A tizennégymillió forintos költségvetéssel épült csarnokhoz hatvanszázalékos állami támoga­tást nyert akkor az önkormányzat. Nyáron nem sokan látogatják, ám annál többen ősszel és télidőben; a falai között többnyire aerobikfoglalkozások, pingpongmérkőzések és futballmeccsek zajlanak. _______■ A szándék kevés, munka kellene Megörökölt mesterség Máltesics György ká­dár - hirdeti a tábla a ház elején. Az ősi mesterség utolsó képviselőinek egyike dolgozik itt. Málte­sics György nyugdí­jas, jó fél évszázada választotta e pályát; azóta sem vált meg a szerszámaitól. A na­pokban készített va­donatúj hordót is; te­tejébe a Máltesics- cégjelzést, a négyle­velű lóherét véste.- Rengeteg mun­kám volt régen; ma már nem bírnék any- nyival, mert megöre­gedtem - mondta. - Itthon a szakma kel­lékei is hiányoznak. Olaszországból ho­zatjuk az abroncsva- Máltesics György: sat, csak a vágott széle miatt több vele a munka. Rendelhet­nénk Ózdról is, de csak tonnaszám­ra, kisebb tétel nem kapható. Szere­tem a mesterségem; ha elkészül egy hordó, hosszan gyönyörkö­döm benne. Nincs nagyobb örö- ■ mem, mint ha a megrendelőnek is h tetszik a munkám. •c- - Csak azt tűri nehezen apu, ha nem úgy bánnak a hordóval, ahogy kellene - vetette közbe a fia. A fiatalember is kitanulta a kádár- ságot. Úgy véli: aki valamilyen fás­mesterséghez ért, az a gyufától a gerendáig mindent meg tud csinál­Mikor elkészítem, gyönyörködöm benne ni. Ma már a kádár sem élne meg csak a szakmájából. Máltesics mester hordóit Barcstól Nagykani­zsáig s azon túl is sokan ismerik. Egyik vevő hozta a másikat, igé­nyes munkája volt az ajánlólevél. - Régebben az olajfúrók is tőlem vá­sároltak hordót. Egyikük nemrég is bekopogtatott: ha az összes hor­dóm innen van, az utolsó se legyen máshonnan... Én örökségül kap­tam ezt a szakmát. Mára nagyon kevesen maradtunk, de akik még dolgozunk, jól ismerjük egymást, és jó barátságban vagyunk. ■ Bolhón 1937-ben még 2138-an laktak, mára majdnem egyharmadára csökkent a lélekszá- ma; akik azonban maradtak, többnyire nem kívánkoznak el. A szolgáltatások sorából még hiányzik a szennyvízcsatorna-rendszer, de a munkának már nekiláttak, s év végére az inf­rastruktúra itt is olyan lesz, mint a városban. Figyelnek egymásra a bolhóiak. Amint idegen au­tó áll meg a szomszéd hídján, fürkésző teltintetek lesik, hogy jó szándékkal jött-e. Sötét Gyuláné sze­rint ebben nincs semmi különös. Amikor szegedi család költözött a szomszédjába, első dolga volt közölni az új lakosokkal: itt régi szokás, hogy fi­gyelnek a másikra is.- Jó emberek a bolhóiak - mondta Sötét Gyuláné. A régi lakosok nagyon összetartanak. Előfordul ugyan összeveszés is, de hamar kibé­külnek. Sok a betelepült idegen; ez nem baj, gon­dot itt leginkább a cigányok okoznak. Hiába kap­tak házat s hozzá kertet, mégsem termelnek, in­kább lopnak a mezőn, a pincékből és az utcán. Sötét Gyuláné tősgyökeres bolhói; diákkorát má­ig örömmel idézi, szeretettel beszél egykori taní­tóiról. Azt mondta: az igazi magyar nyelvre taní­tották, mert akkoriban nem volt helye a beszéd­ben pongyolaságnak. Számtalan kulturális ren­dezvényt is szerveztek a lakosságnak, és népes közönség előtt zajlott minden bemutató. Mára nagyot változott a világ...- Az idősebbek sokszor emlegetik a régi, szín­játszó körös időket, ilyen rendezvényekre ma már nincs lehetőségünk - mondta Gyurokovicsné Tóth Brigitta, a Dráva-parti Általános Iskola és Óvoda igazgatója. - Ugyanakkor azt vallom: nekünk, pe­dagógusoknak még mindig a falu lámpásainak kell lennünk, így nemcsak a tanítás, hanem a művelő­dés szervezése is feladatunk. A tanulók nélkül nincs falusi rendezvény. Az iskola vezetője hosszan sorolta a különféle rendez­vényeket is: karácsonyi ünnepség, farsangi bál kü­lön a gyerekeknek s külön a szülőknek, futballku- pák, anyák napja valamennyi édesanyának. A bál és a sportrendezvények bevétele az iskola kasszá­ját gazdagítja, s kirándulásokra és sporteszközökre költik.- A képviselő-testület tavalyi döntése szerint összevonták az óvodát és az iskolát. Most egy óvodai csoport és részleges ösz- szevonásban alsó tagozatos isko­la van a faluban. A szülőkkel na­gyon jó a kapcsolatunk, minden­ben segítenek - szólt az örömök­ről az igazgató. - S az iskola kör­nyékét szépítő munkákban nem­csak diákjaink szülei vettek részt, hanem sokan mások is a faluból. Horváth Ádám polgármester elhárította a kérdést, hogy Bolhó első embereként mire büszke. - Lokálpatrióta vagyok, és boldog is, ha valamit tehetek érte, de nem azért, mert babérokra vá­gyom. Ami az utóbbi tizenkét év­ben megvalósult, az csapatmun­ka eredménye. 1990 óta vagyok polgármester. Ez idő alatt több száz méter járda és út, ravatalozó épült. Új a tornaterem, s felújítot­tuk az iskolát, kialakítottuk a pol­gármesteri hivatalt. Rendbe tet­tük a temetőt, és örülünk annak is, hogy végre van egy hely, ahol a hozzátartozók gyertyát gyújthat­nak a két világháborúban hősi ha­lált halt hozzátartozóik emlékére. A környéken elsőként mi építet­tük ki a kábeltelevízió-rendszert, és ingyenes a szemétszállítás. Ám hiába lesz januárra teljesen közművesítve a falu, mégsem maradnak itt a fiatalok, mert nincs mun­kahely. Amelyikük tovább tanult és többet akar, el­költözik a városba - panaszolta a polgármester. A jövőre nézve, ha tehetné, két dolgot kívánna Bolhónak: terveik megvalósításához sok pénzt, a fiataloknak pedig egy ügyes szervezőt, aki megter- vezné a rendezvényeiket és mozgósítana. ______■ Bol hói olvasóinkat kérdeztük; milyennek látják a falut, mivel elégedettek, mit tartanak előnyének és mit hiányolnak? Szorgalmasak a lakosok, segítenek egymásnak Horváth Mihályné alpolgármes­ter: - Amióta nem vagyunk társköz­ség, sokat fejlődött a település. Meg­újult az iskola és az óvoda, új a sport- csarnok, étkezőt alakítottunk ki a napközis gyere­keknek, az egyház- község felújította a templomot. Utak, parkok készültek, de még mindig sok a javítanivaló. Több munkahely kellene, akkor itt maradnának a fiatalok, bár miófa Barcson sincs sok munkahely, ke­vésbé mennek el, mert helyben építkezni is tudnak. Bolhó sosem volt gazdag falu, de szorgalmas em­berek lakják, akik mindig megéltek. Összetartok és segítőkészek, s egé­szen az utóbbi évekig minden csa­ládban két-három gyerek született. Máltesics Ferenc hivatalsegéd: - Bolhó az 1990-es években sokat fej­lődött; megépült a gázvezeték, most készül a szenny­vízcsatorna. Van kábeltévé, telefon, új a sportcsarnok és a ravatalozó, a polgármesteri hi­vatal előtt emlék­mű, megújult az óvoda, akárcsak a járdák és az utak. Szép a felújított templom. A parkosításnak köszön­hető, hogy egyre szebbek az utcák, az önkormányzat virágosládákat helyezett ki. A csatornarendszer ki­építése után fel kell újítani az uta­kat is. Nagyon fontos volna itt a munkahelyteremtés is, de még Bar­cson sincs túl sok lehetőség. Tős­gyökeres bolhói vagyok, itt minden­kit ismerek, szeretem a falumat. Boros Józsefné nyugdíjas: - Fo­lyamatosan fejlődik a falu. Most épí­tik ki a szennyvíz­csatornát és az új kábeltelevíziós rendszert. Szépek és virágosak a por­ták, tavaly díjazták ezeket, és az idén is nézik, hogy kié a legszebb. Büsz­keségünk a százéves templom, a fel­szentelés évfordulóját a falunapon ünnepeljük meg. Gyerekkoromban' sokat fürödtünk a Drávában, a fiata­lok most is oda járnak. Jó, hogy több rendezvénye is van a falunak, és van nyugdíjasklubunk is. A tagjai szerdánként összejönnek, s alkal­manként eljárunk kirándulni is. Itt élt az egész családom, s magam is azt vallom: nincs még egy ilyen falu. Aki végignézi, az igazat ad nekem. Schlichter Lászlóné nyugdíjas: - Tetszik a falu; az önkormányzat sok pénzt fordít a csinosítására, s az emberek is törőd­nek a portájukkal. Most építik ki a szennyvízvezeté­ket, és lesz új ká­beltelevíziós rend­szer is. A fiatalok gyakran összejönnek, van szórako­zási lehetőségük. A boltok választé­kán kellene bővíteni, de a nemrég nyílt kisbolt talán többféle terméket árusít. Barcsról költöztünk ide a fér­jemmel, leginkább mert nagyon szeret horgászni a Dráván és meg­termeljük a kertben a zöldséget is. Úgy érzem, hogy befogadtak a régi bolhóiak; jóban vagyunk mindenki­vel, és biztosan számíthatnék rájuk, ha segítséget kémék valamiben. Csordás Zsolt épületasztalos: - Fejlődik a település. Sportcsarnokot is létesítettek, nemrégiben új bolt nyűt, most pe­dig kiépítik a szennyvízcsator­nát és bevezetik a csillagpontos ká­beltelevíziós rend­szert. A fiatalok közül többen is itt maradnak, bár van elvándorlás is, mert helyben nincs munkalehetőség. Barcsra, Csokonyavisontára járnak dolgozni az emberek. Szórakozási lehetőség viszont van, kéthetente rendeznek valamilyen bált. Szeretem Bolhót, a várost nem is tudnám megszokni. Itt csend van és nyugalom. A falu la­kossága olyan, mint egy nagy csa­lád: mindenki ismer mindenkit, és ha kell, segítenek a másikon. ■ BOLHÓ HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 7586 Bolhó, Kossuth u. 1. Tel/fax: 82/491-058 A hivatal hétfőn, szerdán és csü­törtökön 8-tól 16 óráig várja az ügyfeleket, keddenként 8-20 órá­ig, pénteken pedig reggel 8-tól 13 óráig. A polgármesternek fogadó­ideje: csütörtökön van, 17 órától. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 863 Ötévesnél fiatalabb: 58 6-18 éves: 134 18-55 éves: 441 56-60 éves: 41 60 évesnél idősebb: 189 CSATORNÁZÁS SEGÍTSÉGGEL Az önkormányzat az idén 120,6 millió forintból gazdálkodik. Sze­mélyi kiadásokra 25,5 millió forin­tot költ, dologira 15,5 milliót, az el­látottaknak 7,6 millió forint jut. Az iskola fenntartása 12,6 millióba ke­rül, az óvodáé 6,2 millióba, a mű­velődési háznak 150 ezret adnak, a könyvtárnak 70 ezer forintot. A beruházásokat pályázati segítség­gel végzik el. A Petőfi, a Kossuth és a Bajcsy-Zsilinszky utcában buszöblöt szeretnének építeni, er­re 16 millió kell, egy mellékutca járhatóvá tételére is pályáznak tá­mogatásért. Most zajlik a csatorná­zás. A 2000. december 20-ig Bof- hóra bejelentkezett lakosoknak az önkormányzat kifizeti a szennyvíz- rendszer hálózatfejlesztési hozzá­járulásának 60 százalékát, a rákö­tést pedig valamennyi lakosának. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK A Babócsa Határőr Rt 90-100 dolgozónak ad munkát, az önkor­mányzat huszonhat embert foglak koztat, hat-hét pedig a Bolhó Ki­kötő Kft-nél dolgozik. Többen vi­szont ingáznak a közeli városokba, mert csak ott találtak munkát. HÁROMNAPOS BÚCSÚ A búcsút július végén, Anna-nap környékén tartják. A mulatság szombaton kezdődik, mikor tökkel díszítik a sátrakat. Kedvelt búcsúi étel itt a tökösmákos rétes. A lako­sok többsége - bár évről évre ke­vesebben - eljár a szentmisére. A bál vasárnap délután folytatódik, s a fiatalok még hétfő este is hálóz­nak, ez kedd hajnalig tart. ÖT BOLT, KÉT KOCSMA Öt élelmiszerbolt van a faluban - kettő a coop-láncé, három vállal­kozóé - és két kocsma. A boltok­ban a felvágottak közül leginkább a párizsit veszik, legkevésbé a téli­szalámit. Viszonylag kevés alkoholt vásárolnak az emberek; a bort ün­nepi alkalmakra viszik, a sör min­dennapos ital. Iskolaévvégén vál­tozik a boltok forgalma is, keve­sebb télifagyi és péksütemény fogy. Az Anna-napi búcsúra azon­ban mindig kinyílnak a pénztárcák. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: VARGA ANDREA FOTÓK: VARGA GYÖRGY A L M A N A C H - 0 3 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents