Somogyi Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-10 / 186. szám

2002. Augusztus 10., Szombat HÉTVÉGE 9. OLDAL Hangtalan karádi remények Hónapokat késik az április­ban CD-re énekelt legértéke­sebb karádi népdalok megje­lentetése. Támogatókat keres­nek a páratlan zenei kincs ki­adásához. Ka rád Karádi fiatalok és idősebbek CD-re énekelték a faluban gyűjtött leg­szebb népdalokat Vikár László Széchenyi-díjas zenetudós, Karád díszpolgára, Kodály Zoltán egyko­ri tanítványa irányításával. Karád nemrég ünnepelte fennállásának ezredik évfordulóját. A község ve­zetése úgy tervezte: a jelentős ese­ményre CD-t ad ki, s ezzel is hoz­zájárul a hagyományok ápolásá­hoz, a páratlan népdalkincs meg­őrzéséhez.- A lemez megjelentetése jelen­tős összegbe kerül, ezt az önkor­mányzat egymaga nem tudja vál­lalni, így támogatásra is szüksége van - mondta Wiesner Sándor pol­gármester. - A megjelentetését úgy tervezzük, mint a 2000-ben kiadott „Röpülj, madár, röpülj...” című vá­logatott népdalokat tartalmazó könyvét. A következő hetekben kezdjük a támogatók felkutatását. Szeretnénk, ha a lemez még ebben az évben megjelenne. Kórusok, szólisták, kisebb-na- gyobb csoportok énekelték a da­lokat; ezeket egykor Kodály Zol­tán, Dávid Gyula, majd Vikár László gyűjtötte a Koppány völgyi faluban. Majdnem ötven karádi énekelte m páratlan zenei értékű dalokat. A CD várhatóan 60-70 dallamot tartalmaz majd három nemzedék előadásában. így vé­gigkísérhető, miként változott, il­letve maradt meg a zenei népha­gyomány Karádon. Megjelenteté­sével a falu millenniumán méltó­an megemlékeznek szellemi kin­cseikről s egyben üzenetet küld- hetnek a jövőnek. ________kbutek Ta rtós munka kell a romáknak Teleki László roma politikai államtitkár szerint a kormány egy nagyon fontos politikai gesztust tett azzal, hogy létre­hozta a roma politikai állam- titkárságot. Ezzel - mondta - elértük a közigazgatás legma­gasabb fokát. Teleki László nagykanizsai látogatásán nyi­latkozott lapunknak.- A választások idején a különbö­ző roma szervezetek közötti szét­húzás napjainkra hogyan válto­zott?- Nem tapasztaltam széthú­zást. Mindössze arról volt szó, hogy néhány roma szervezet ve­zetője a Fidesz színeiben indult, míg mások a baloldali tömörülést támogatták. Ez a polarizálódás nem azt jelentette, hogy a romák egymásnak estek, hanem azt, hogy egyesek úgy gondolták, a jobboldalon tudják érdekeiket ér­vényesíteni, mi pedig úgy, hogy a baloldalon.- Az államtitkárságnak melyek a legsürgetőbb feladatai?- Meg kell találni azt a formát, amellyel még jobban integrálód­hatunk az államigazgatásba, s ez legyűrűződik majd a régiókba is. Legyen természetes, hogy a ro­mák ne csak ügyfélként kerülje­nek be a munkaügyi központba, hanem előadóként is. A politikai államtitkárság létrehozásával a közigazgatás legmagasabb fokát értük el, ezáltal a további intéz­kedésekről különböző kormány- határozatokat kell majd előter­jesztenünk. Képesek leszünk rá, hogy megfogalmazzuk azokat a problémákat, amelyeket helyi szinten kell kezelni, valamint egy rövid és középtávú stratégiát, hogy a romák érezzék: a kor­mányváltás és az új ro­mapolitikai rendszer se­gíti az életü­ket.- Mik lesz­nek az első in­tézkedéseik, és ezekhez mi­lyen pénzügyi háttér áll ren­delkezésre ?- Az első intézkedése­ket már meg­tette a kor­mány: 400 millió forint támogatást nyújtott a ro­ma gyerekek oktatási ösz­töndíjrend­szeréhez a szeptember­től decembe­rig tartó idő­szakra, és ja­nuár-június­ra is ugyan­ennyit szán, ami azt jelzi, hogy a roma oktatási helyzetet kardiná­lis kérdésként kezeli a kormány; nem csak szóval, hanem pénzzel is segíti elindítani a romaoktatást. Ugyanilyen fontos, hogy az állam- titkárságunk minden minisztéri­umban szeretne egy olyan rend­szert kiépítem, amelybe bevonha­tók a romák. Többek között jó volna a tartós foglalkoztatást meg­oldani, úgy, hogy az eddigi képzé­seket átalakítva, érettségit és szakmát is kapjanak a cigány fia­talok, mert magasabb képzettség­gel több lehetőségük nyílik az el­helyezkedésre. varba andrea Teleki László 1959. au­gusztus Hón született Nagykanizsán. A 406.. sz.-ú Szakmunkás­képzőben szerzett bizo­nyítványt majd 1996- ban kiváló eredménnyel elvégezte a Zsámbékl Katolikus Főiskola romológlai szakát. 1995-től a nagykanizsai CKÖ elnöke. 19984ÓI az Országos Cigány Önkor­mányzat alelnöke, 2000-től a Cigány Szer­vezetek Országos Szö­vetségének elnöke. Nős. három gyermeke van. A gasztronómia a kultúra része A gasztronómia jegyében telik a somogyi nyár. A nemzetiségek főzőversenyétől, a királyi sza­kácsok versengéséig és a borok mustrájáig sok­féle ízes program csábítja a vendéget a megyébe. Unger Károly, a Nemzeti Gasztronómiai Szövet­ség elnöke szerint az ilyen rendezvények min­denképpen jobbítják az asztali örömök hazai kultúráját és a magyar konyha megítélését is.- Somogybán egész az őszig, szinte.minden hétvé­gén történik valami, ami a gasztronómiához kap­csolódik. Ön szerint ezek a rendezvények alkal­masak a hazai étkezési kultúra befolyásolására?- Az eredeti magyar konyha egymagában is vonzerő a hazai és a külföldi vendégek körében. Ha nem így lenne, a gasztronómiai világversenye­ken nem állnának százak sorba a magyar menü­kért, s nem nálunk fogyna el leghamarabb a nem­zeti specialitás.Minden olyan populáris gasztro­nómiai rendezvény, aminek szakmai tartalma van, támogatást érdemel. Fontos azonban, hogy a rendezők a magyar gasztronómiai hagyományt teszik a kirakatba, amit olcsó vendégfogóként nem érdemes. Minden gasztronómiai ren­dezvénynek el kell jutni oda, hogy ne csak a tur­istákért a szakmáért és a gasztronómiáért is tegyen. Például azzal, hogy elismert szakem­berekből álló zsűri garantálja a színvonalat.- Egy gyomrát szerető átlagember elfogult a ma­gyar konyhával kapcsolatban, de mit mond a szakember? Büszkék lehetünk a konyhánkra?- Szakmai pályafutásom alatt Európa szinte va­lamennyi országában dolgoztam mint konyhafő­nök, az elmúlt tizenöt esztendőben pedig a Ma­gyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke­ként módom volt betekintést nyerni a nemzetkö­zi gasztronómia kulisszatitkaiba. így állítom: a magyar konyhakultúra gazdagságához, technoló­giai bravúrjaihoz, a magyar szakács és cukrász te­remtő kreativitásához, született improvizációs képességéhez hasonlót sehol sem tapasztaltam. Meggyőződésem, hogy nemzeti gasztronómiánk a magyar kultúra szerves része. A magyar kony­ha több mint ezeréves története nem más, mint a jó ötleteket elfogadó, ötvöző, dominanciákat is beépítő táplálkozási fejlődés. A mi étkezési kultú­ránk történelmi fejlődés eredménye. Nem a mul­tinacionális cégek hozták létre, mint más orszá­gok esetében. Jellemző rá a manufakturális jelleg, egyedülállóan találékony és naturális, ugyanak­kor sajátos és karakteres. Minden ételszakértő a legizgalmasabb étkezési hagyománykincsnek te­kinti az eredeti magyar konyhát.- Sokat lehetett hallani egy időben, hogy egész­ségtelen a magyar konyha..- Igaztalan a vád. De vajon elmondható-e bár­melyik nemzeti konyháról, bármelyik ételről, hogy minden alkotórészében egészséges? Rossz rágondolni, hogy milyen meg­rázkódtatást jelentene, ha a franciák nemzeti szimbóluma­ként tisztelt Marseille-i halász­lét valaki csak azért, mert az al­kohol káros az egészségre, ko­nyak nélkül készítené el. A tisztított marhafaggyúval ké­szült angol pudingok, a sűrűre főzött német pacalleves, a cseh knédli, az olasz pizzák és pasz­ták, az amerikai hamburgerek egészségesek? A magyar kony­ha karakterét megváltoztatni, bűn. Ha az éttermi étel elfogadhatatlan, akkor ezért a rossz szakács a felelős, nem a klasszikus magyar konyha.- A hazai szakácsművészet megítéléséért az ét­termek tehetnek a legtöbbet. Jó és rossz példa egy­formán akad, de mit tanácsolna a vendéglősök­nek, mivel tehetik vonzóvá az étlapot úgy, hogy közben a nemzeti értékek fölött is őrködhetnek?- Ha a háború előtti polgári éttermek vagy lu­xusszállodák gasztronómiai dokumentumait át­olvassuk, akkor ráébredhetünk: kincsesládán ül­dögélünk! Hová lettek bizonyos ételféleségek? - kérdezzük gyakran. Hol vannak a zsenge főzelé­kek, a tokányok, a gulyások számtalan változata, a melegtészták, a mártások számtalan fajtája? A marhahúsból ké­szíthető ételrepertoár nem merül ki a hátszín- és bélszínételekből. A magya­ros mártásokkal tálalt főtt marhahúsok, az egybesütéssel vagy párolással ké­szült fehér- és feketepecsenye mind­mind a magyar konyha egy-egy ételre­meke. És akkor még nem beszéltem a bárányból, libából, nyúlból és vadhús­okból készíthető különlegességekről, hiszen az eredeti, hamisítatlan magyar tájkonyha egyáltalán nem sertéshús-ori­entált. Száz évvel ezelőtt még alig volt a szakácskönyvekben sertés. Nagyon fontos: a vendéget, csak egyszer lehet becsapni. Hosszútávon, csak az- a vendéglátó lehet sikeres, aki a szak­májában profi és alázatos, aki az étel mellé garanciát is tud adni. _______________________________________FÁBOS ERIKA Ös ztönkonyha nagy nevekkel Az, hogy konyhánk nemzetközileg elismertté válhatott, olyan reformereknek köszönhető, mint a XIX. század nagy sza­kácsegyénisége, Marchal József, aki Franciaországban sa­játította el a mesterséget, s III. Napóleon konyhafőnöke volt. Magyarországon letelepülve átvette a Nemzeti Casino étter­mének gasztronómiai irányítását. Igazi iskolát teremtett. Megvalósította azt a konyhaművészeti irányvonalat, amely a magyar konyha karakterét megőrizve a legjobb francia és európai hatásokkal ötvözte azt. Ezt művelte tovább Gundel Károly, Csáki Sándor, Rákóczi János, Móser István és Tú­rós Emil. Értékesek a magyar tájkonyhák tradíciói is. Re­ceptjeik a népi táplálkozás bölcsességét bizonyítják, hiszen a legegyszerűbb nyersanyagokból készíthető legkülönfé­lébb ételvariációkat tartalmazzák. A tájkonyha fejlődését in­kább az ösztönösség vezette abba az irányba, ahol a táplál­kozás nemcsak energiaforrást jelentett, hanem nagy élveze­ti értéke mellett az egészséghez nélkülözhetetlen ásványi anyagok és vitaminok bőségét is megteremtette. „Erős várunk a hyelv” (Kosztolányi) Igazándiból Ma azokról a szavakról és kifeje­zésekről szólok, amelyek - rövi­den - a nyelvi infantilizmus (fej­lődésbeli elmaradottság, egyes gyermekkori szellemi tulajdon­ságok visszamaradása a felnőtt­korra) témakörébe sorolhatók. Amikor a piacon vagy a ma­szek gyümölcs- és zöldségárus elárusítóhelyein a következők ol­vashatók: pari, burgi, nari, sáli - a paradicsom, burgonya, na­rancs, saláta stb. helyett; úgy érezhetjük magunkat, mintha abban a családban lennénk, ahol az anya vagy a nagymama a kis­gyermek furcsa kiejtéséhez iga­zodva, ő maga is igyekszik a kicsi „beszédének” megfelelően ejteni a szavakat. Valahogy így: amikor a csöppség elesik, és kétségbe esetten jajgatni kezd: „Nammamüi! Atajot, nammami- ii!” A nagymami persze csapot- papot otthagyva szalad; és emí- gyen vigasztalja egyetlen unoká­ját: „Dele cak ide nammamihó! Dádá, cuna föld, medütötted Pétejte lábiját! Medvejjüt?” Ahogy ez a magatartás sem he­lyes; hiszen a kedves nagymamá­nak az első pillanattól kezdve a tiszta és helyes kiejtésre kellene szoktatnia unokáját; ugyanúgy helytelen a piacon tapasztalható, az agylágyulás ismérveit magán viselő gügyögés is. Ugyancsak e témakörbe sorol­hatók a köszönésnek az általam mélységesen elítélt gügyögő for­mái is. Olyanokra gondolok, mint a szióka, hellóka és a helló-belló. Aki így köszön, az én számomra több mint'gyanús! Aztán itt van a hoppácska - az eleső kisgyermeknek (vagy akár felnőttnek is) szóló hoppá helyett. Vagy a köszike a nagyon egyértelmű és stílusos köszö­nöm helyett. A sort lehetne folytatni, de he­lyette hadd hívjam fel a figyelmet két olyan köszönés helytelensé­gére, amelyek az utóbbi időben terjedtek el nyelvünkben. Az egyik a Szép jó napot! - amely túlragozza az önmagában is na­gyon szép Jó napot kívánok! kö­szönésünket; a másik pedig a magyar nyelvtől teljesen idegen angol Have a nice day tükörfor­dításaként elhangzó Legyen egy szép napja! köszönés. Most - a ma oly divatos kifeje­zéssel élve - mondhatnám, hogy igazándiból ezekre szerettem volna felhívni a figyelmet, de - mivel nem vagyok infantilis (fej­lődésben visszamaradt), ezért - inkább használom az igazán, igazából szót. Végül pedig hadd fejezzem be azzal, hogy a piacon továbbra sem szeretnék kukit venni a ku­korica helyett! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Akvarelleket fest a vizek szerelmese A lágy és áttetsző, a zabolátlan tarajos, a szürkén titokzatos, ne­tán az azúr melegségét közvetítő természetes vízfelületek tes­tűjeként munkálkodik napjainkban a kaposvári Ikafalvi Far­kas Béla festőművész. Alkotásaiból augusztus 14-én, Buda­pesten a Duna Galériában nyílik kiállítás. Ősei révén Erdély vadregényes tája­iról származó festőművész a nyolc­vanas évek derekán telepedett le a Balaton déli partján. Megbabonázta a tó szín- és formavilága, de nem ra­gadt meg a felületes szemlélődés­nél. A változó, ezerarcún megjele­nő vízfelület motívumait elemezve, a látvány hangulatát, s a személyi­ségére gyakorolt hatását igyekezett megragadni, megörökíteni. Úgy érezte, hogy a víz és az ember kap­csolatának kiteljesedéséből fakadó érzéseit, gondolatait leginkább a vízfesték tünékeny, mégis határo­zott karaktert sejtető technikájával jelenítheti meg. Főiskolai tanára, Jakuba János ugyan az akvarell, az olaj és a gouache technikájával egyaránt megismertette, a koráb­ban használt pasztell- és olajtechni­kát napjainkban már csak a zenei témájú festményeinél alkalmazza. Az 1988-as egri országos akvarell- biennálén azonban már a vízfesték­kel készült alkotásaival szerepelt, ám az igazi kibontakozás az utóbbi 10-12 évben következett be. S bár 1995 óta ismét Kaposváron él, nem lett hűtlen a magyar tengerhez.- Megszerettem és rabja lettem a vizeknek - mondja. - Élőször az Adriát pillantottam meg Isztriánál és rádöbbentem: a valószínűtlen­nek tűnő kékség nem illúzió. De más a dubrovniki sziklás, szerpen- tines, part nélküli és megint más a zadari homokos tengermellék. Be­jártam a Keleti-tenger partjait, a francia, a dán és a holland partokat, s láttam örjöngeni az Atlanti-óceánt Bretagne partjainál. Amszterdam, a kereskedőváros színes, mozgal­mas hangulata újabb élményekkel gazdagított. A balatoni vihar, a le­vegő és a víz szélsőséges árnyala­tai, a tóparti naplementék semmi­vel össze nem hasonlítható él­ménnyel ajándékoztak meg. A reá­lis képekből kiindulva az eleme­ket, formákat és hangulati hatáso­kat igyekszem visszaadni. Úgy vé­lem, az akvarell egy friss, 21. szá­zadi szellemiséget közvetít. Nem véletlen, hogy a fiatalabb alkotók vonzódnak hozzá leginkább. A Magyar Vízfestők 70 tagú társasága - közéjük tartozom én is - ideális közösség az együttgondolkodásra, kiállításrendezésre. Az Angol Akva­rell Magyar Ecsettel című országos pályázat és az Akvarell Biennálé pedig a legrangosabb alkotók be­1939-ben Kaposváron született, s 1957-ben itt érettségizett. 1960-ban az egri tanárképző főiskola rajz-töldrajz, majd 1971- ben a budapesti képzőművészeti főiskola festőképző kurzusán diplomázott. 1960-tól Kaposváron tanít; 1978-től szakfelügyelő. 1984-től Fonyódon, majd 1995-től ismét Kaposváron alkot Fele­sége Ikafalvi Farkasné Kisdeák Mária, a nyugdíjbiztosító igazga­tója. Dávid fia (24) a református hittudományi teológián. UH lá­nya (21) a vajtai hitoktatói főiskolán tanul. 1971-ben Kaposvár Város Művészeti Dija; 1972 Székely Bertalan Di], 1993 Közép-ke- let-európai nivódíj és további 5 országos di] tulajdonosa. mutatkozására ad lehetőséget. Ikafalvi Farkas Béla azt vallja: akinek egy csöppnyi érzéke van a művészetekhez, az nagyon meg tudja becsülni az akvarellt. A Duna Galériában Szemadám György fes­tőművész és esztéta ajánlásával megnyíló kiállításán mintegy 40, zömmel vízparti témájú alkotásával szerepel, de felbukkan egy-egy a Kárpátokban, a Hargitán és a Szent Anna-tónál született akvarellje is. VÁRNÁI ÁGNES Halsütés Nagyszakácsiban. Őrizni kell a hagyományokat fotó, kovács

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents