Somogyi Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-04 / 154. szám

2002. Július 4., Csütörtök A L M A N A C H 2 1 1 7. OLDAL Gépet vennének a romák Szenyérben a lakosság csak­nem 40 százaléka cigány. A ki­sebbségi önkormányzat már a második ciklusban igyekszik könnyíteni a romák életét Bogdán Imre, a kisebbségi önkor­mányzat vezetője elmondta: min­den évben több pályázatot is ké­szítenek annak érdekében, hogy az éves költségvetésen felül is jus­son támogatásra. Az idén is két közhasznú munkást foglalkoztat­nak, és ahogy tudnak, segítenek a családoknak is.- A Somogy Megyei Önkor­mányzat romaalapjától tavaly pá­lyázaton nyertünk egy fűnyírót - mondta Bogdán Imre. - Ezt. arra használjuk, hogy rendben tartjuk vele a falu közterületeit, de azok­nak az időseknek is segítünk, akik egyedül nehezen boldogulnának a munkával. Hagyomány az is, hogy Mikulás-ünnepséget szerve­zünk, és az idén is megrendezzük az önkormányzattal közösen a fa­lunapot. Minden tanévkezdéskor támogatást adunk a családoknak. Most ősszel is megvásároljuk az összes füze­tet a diákok­nak, és két tanulónak ösztöndíjat is biztosítunk. A legfon­tosabb cél természete­sen az lenne, hogy mun­kához juttas­sák a sze- nyéri romákat. A gondok közül ugyanis az a legnagyobb és leg­égetőbb, hogy egyre nehezebb megélhetést találni a környéken. A kisebbségi önkormányzat ter­ve az, hogy mezőgazdasági gépe­ket vásárol, s azokkal bérmunkát végeznének a falubelieknek, s ez­zel segítenének nekik abban is, hogy megtermeljék a legszüksé- gesebbet, a konyháravalót. ■ Harcművészet rajzlapokon Berényi Benjámin ha csak teheti, rajzol Kis­kora óta ez a legkedve­sebb elfoglaltsága. Elő­ször mesefigurákat má­solt, ma leginkább a kele­ti harcművészeteket áb­rázoló képei tetszenek. Berényi Benjámin (balról) egyik kis barátjával- Szinte mindennap ke­zembe veszem a ceruzát - mondta Berényi Benjá­min. - Ha csak negyedórát is, de rajzolgatok. Az isko­lában is ezt szeretem a leg­jobban csinálni.- Mivel telik ezenkívül ebben a faluban a nyarad?- Szerencsére sok a gyerek meg a fiatal, ezért gyor­sabban telik; még így is hiányzik azonban az iskola. Azt nem mon­dom, hogy unatkozom, de sok mindent nem lehet csinálni. A rajzoláson kívül még biciklizni szeretek nagyon. Felülök a brin­gámra, és bejárom a környéket. A főúton, nem mondom, hogy nem félek, de a földes utakat nagyon szeretem. Van, amikor többen is kirándulunk, és focizni is sokat szoktunk. A szeptembert meg azért is várom, mert eldöntöttem, hogy elkezdek karatézni. Ez na­gyon régi elhatározásom, csak ed­dig nem tudtam, hogyan álljak neki. Most kiderítettem és hozzá is láttam, hogy most mindenkép­pen megtanulom. A harcművésze­tekről szóló filmeket mindig meg­néztem, s régóta jár a fejemben, hogy meg kellene próbálnom. Ta­lán ez az álmom is sikerül. ■ Ispáni birtok volt egykor Szenyér mai helyén már a honfog­lalás korában is volt település. Egy 1309-ben keltezett pátensben ol­vasható, hogy a vitás határügyek­ben döntők között volt comes Pongracius de Synér. Ez bizonyítja, hogy Szenyér urai comesek, azaz a királyi ispánok voltak. 1331-ben a Szenyéri család a falu ura, majd László fia, Mátyás birtokába kerül Lajos király adományaként. Akkor kapott engedélyt Anthimusfi Mik­lós fia, László, hogy bármelyik bir­tokán várat építhessen, és a válasz­tása Szenyérre esett. A XVI. szá­zadtól a második világháborúig az esztergomi káptalan volt a falu gaz­dája. A szenyéri vár a magyar vég­várrendszernek fontos tagja volt, de 1566-ban, Szigetvár eleste után fölégették, hogy máshol állják út­ját a töröknek. A XX. században hatalmas állatállományáról volt hí­res a falu, akkoriban a házak és a lakosság száma is csaknem há­romszorosa volt a mainak. ■ A SZENYÉRI EK BÜSZKESÉGE A RÉGI TEMPLOM. Somogy egyik legrégebbi egyházi épülete; ezt a toronytalan templomot minden évben több száz turista keresi föl. Szenyér már az Anjou királyok idején is plébániás hely volt. A templomot az 1333-as pápai tizedjegyzék említi először, s az egyházi iratokból tud­juk, hogy 1754-ben átépítették. Akkor gazdagodott barokk stílusjegyekkel a középkori épület, de a szenté­lye és a kórusa eredeti. A műemlék védelméről az 1960-as években kezdtek gondoskodni. Akkor tárták föl a freskórészleteket is, amik majdnem 700 éves valóságukban megmaradtak a meszelés alatt. ________■ Ép ülő hivatal, szépülő műemlékek Szenyérben a polgármesteri hi­vatal épülete a központ Itt van az orvosi rendelő, a posta és a kultúrotthon is. Most szeret­nék felújítani a több mint fél­száz éves épületet S gondjuk van a műemlékek óvására is. Alapos felújításra szorul a polgár- mesteri hivatal; évek óta gyűjti rá a pénzt az önkormányzat. Balogh Jó­zsef polgármestertől tudjuk: 1943 óta senki nem javította.- Eddig nem volt rá pénz, hogy rendbe tegyük az épületet. Mostan­ra azonban tarthatatlanná vált a helyzet: beázik a tető, a cserepek tö­redeznek, s hullik a vakolata is. Még a tél beállta előtt jó volna ezeket a munkákat elvégezni, de a költség meghaladja a négymillió forintot. A polgármester abban bízott, hogy a megyei területfejlesztési tanácstól legalább hárommillió forintot sike­rül pályázaton elnyerni, de csak egymillióra kaptak ígéretet. Ennek ellenére megvalósítják az eredeti ter­vet, mert a felújítás elodázhatatlan.- Nemcsak a polgármesteri hiva­tal munkatársai dolgoznak az épü­letben; itt tartja üléseit a képviselő- testület, itt rendel a körzeti orvos, és itt van a postahivatal Arról nem is beszélve, hogy valamennyi kulturá­lis rendezvén^ a nagyteremben tar­tunk; másutt nincs is helyünk. A képviselők nemcsak a jelenko­ri ünnepeket és jeles napokról a megemlékezést tartják fontosnak, hanem nagy gonddal ápolják a falu hőseinek az emlékét is. Ezért amint le­hetőség nyílt rá, emléket ál­lítottak a két világháború szenyéri áldo­zatainak. Az iskola előtt álló I. világháborús emlékművön 44 katona neve olvasható: hősi ha­lált haltak a világégésben. A másik háború 33 áldozatot követelt, nevü­ket az iskola kertjében álló emlék­mű őrzi. A nagy közterek tisztán tartása mellett az emlékművek szé­pítésére is figyelnek a nagy múltú falu elöljárói.______________■ A kertben még a korát sem érzi Sárdi Jánosné a legidősebb szenyéri. A 92 éves Mariska néni jó egészségnek örvend és frissen mozog a mai napig. Mindenkivel szívesen elbe­szélget - bármiről, de a koráról nem szívesen.- Szégyellem már, hogy ilyen idős vagyok - mondta Sárdi Jánosné. - Sose gondoltam volna, hogy ilyen kort meg lehet élni. Most meg a bőrö­mön tapasztalom, hogy amíg az ember menni meg dolgozni tud, nem is olyan öreg.- Ebben a faluban született. Szereti Szenyéri?- Ha nem szerettem volna is, ennyi idő akkor is elég lett volna, hogy megszeressem. De szeret­tem mindig. Itt nőttem fel, itt öregedtem meg, és itt is szeretnék meghalni is, ha eljön az ideje. Igaz, régebben több szeretnivaló volt Szenyér­ben; most majdnem üres a falu. Nem nagyon le­het itt már mit csinálni. Imádkozom inkább. Igaz, eddig sem lehet panaszom. Még jól bírom, amit kell. Két évvel ezelőtt vágattam ki a szőlő­met, mert már nem bírtam vele. így most már csak a ház körül teszek-veszek. Ebben is el tudok már fáradni úgy, hogy egész éjsza­ka igen jól al­szom. Egyet nem csinálok: nem nézek tévét, újsá­got sem olvasok rendszeresen. Az a sok gyilkosság meg tragédia már nem egy ennyi idős embernek való. Sárdi Jánosné még most is in­kább a kertbe jár. Hiába mondják, hogy már nem neki való: ha te- heti, kézbe veszi a kapát. _____________ ■ Sze nyéri olvasóinkat kérdeztük; milyen itt az élet, és milyennek látják a falu esélyeit?_______ Em lékezetes a múlt, a jövő bizonytalan Varga János: - Az elmúlt negy­ven évben tönkretették a paraszto­kat, és ezért tönk­rement Szenyér is. Lassan oda jutunk, mint a kisfaludiak: se boltunk nem lesz, sem pedig kocsmánk. A férfi­ak közül én va­gyok a legidősebb Szenyérben. 1915-ben születtem, és sok mindent láttam, de ilyen itt még soha nem volt, hogy bezárták volna a kocsmát. Nem azért mon­dom ezt, mert nekem annyira hi­ányzik; csak azért fontos, mert megint megszűnik valami a köz­ségben. Nincs sok minden, amit bezárhatnak. Szép lassan elfogy minden, meg mi is, azután pedig a falunk is. Nagyon sajnálom, mert igen szép falu volt ez valamikor, de tenni itt már semmit nem lehet. Fábos Ferencné: - Még a tíz év­vel ezelőttivel sem lehet összeha­sonlítani a mosta­ni falut. Régen itt minden porta rendben volt. Élet volt a településen. Ismert mindenki mindenkit, nem bántotta a másét, megbecsülték az emberek egymást is meg a másik­nak a munkáját is. Ez már régóta nincs így Szenyérben sem. Mindig egyre -kevesebben vagyunk. Fiatal alig van és olyan is, akinek fontos, hogy milyen képet mutat a környe­zete. Régebben működött is iskola, volt a fiataloknak színjátszó köre, meg tánciskola is. Alig volt olyas­mi, amiért el kellett volna menni messzebb. Most meg mit mond­jak? Olyan ez a falu sosem lesz, itt már csak az emlékek szépek. Detári Anikó: - Szép ez a telepü­lés, meg jó a nyugalom is, de más nincs itt semmi. Ezért nem is lá­tom derűsnek a község jövőjét. S én ezt legjobban a gyerekek, a felnö­vekvő nemzedék miatt sajnálom. A legkisebbeknek is buszozniuk kell az óvodába, a kis­iskolások is a másik faluba járnak tanulni. Szórakozási lehetőségük pedig egyáltalán nincs itt, helyben. Egy évben egyszer van egy falunap és vége, semmi más nem adódik. Ezen jó volna változtatni, a szülők miatt is. Igaz, most már nincs kocsma sem és a boltban sincs meg minden, ami kell. Sok gyerek van ebben a faluban. Egy nyári tá­bor is jó lenne, legalább tudnánk, hogy jó helyen vannak a gyerekek. Rákóczi Lászlóné: - Nemcsak a község jövőjét látom szomorúnak, hanem már a jele­ne is az. Nézzen körül! Lassan a két kezem elég lesz, hogy meg­számoljam rajta a régi szenyérieket, aMk még vannak. Körülöttem innét már mind elmentek a régiek. Aztán ahogy öregszünk, ez így folytató­dik tovább, és egyszer csak senki nem marad. Akkor az őslakosokat majd csak emlegetik. Ha az örege­désnek ez az üteme marad, ez nem is sokára bekövetkezik. Persze te­lepednek be helyettük, de a falu már sosem lesz a régi. Ezek után jö­vő? Nincs jövő. Nemsokára már majd rá sem lehet ismerni erre a te­lepülésre. Szomorú ez, de itt már nincs mit tenni, eljárt fölötte az idő. Bogdán Imréné: - Magam sem látom szépnek a falu jövőjét. Fölve­ri a kerteket a gaz, és olyan a legtöbb ház udvara, mint­ha sosem lett vol­na gazdája. Pedig nem is olyan ré­gen még szégyell- te magát az a la­kos, aki előtt nem volt rendben az utca. Akik meg azoknak a helyére betelepedtek, akik elmentek, legtöbben nem is törődnek a portájukkal. Talán nem is tudják, hogy hova jöttek. A má­sik nagy baj az, hogy a gyerekek­nek nincs mit csinálni. Unatkoz­nak, s aztán unalmukban ablako­kat törnek be, ha találnak egy üres házat. Régen szebb és jobb volt itt minden. Amikor még minden ház­nak volt gazdája és mindenki tudott mihez kezdeni Szenyérben. ■ HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 8717 Szenyér, Simon J. u. 1. A falu a böhönyei körjegyzőség­hez tartozik, a hivatalos ügyeket ott intézhetik minden munkana­pon. A címe: Böhönye, Fő u. 26. A KÖZSÉG KORFÁJA Állandó lakosainak száma: 356 Ötévesnél fiatalabb: 38 6-16 éves: 63 16-18 éves: 12 18-55 éves: 175 55-60 éves: 14 60 évesnél idősebb: 54 SEGÉLYEKRE 13 MILLIÓ Az önkormányzat idén mintegy 30 millió forintból gazdálkodik. Legnagyobb kiadása a szociális segély: ez meghaladja a 13 mil­lió forintot. A polgármesteri hiva­tal felújítása 4,2 millió forintot kíván, egy részét pályázatból te­remtik elő. A böhönyei iskola bővítéséhez félmillió forinttal já­rulnak hozzá. A személyi jutta­tások 7,5 millió, a dologi kiadá­sok 4,5 millió forintot visznek el. MUNKAHELY NÉLKÜL A településen nincs munkalehe­tőség. Az önkormányzat foglal­koztat néhány embert, a többi­ek, akik dogoznak, vagy Marca­liba vagy Böhönyére ingáznak. ŐRZIK AZ EMLÉKÜKET Szenyér tisztelettel emlékezik hőseire. Az I. világháború 44 elesett katonájának neve az is­kola előtti emlékművön olvas­ható. AII. világháborúban 33 fa­lubeli halt meg, kegyeletét a la­kosság az emlékműnél róhatja le. A község szülötte Simon pap, a fehérterror áldozata - róla utcát neveztek el. Az úfte- metőben van az 1956-os forra­dalom egyik halottjának sírja: Bojtor Ferenc sorkatona életét eltévedt orosz gránát oltotta ki. EGY BOLT ÁRUSÍT Egy bolt van, ahol a napi cikke­ket szerezheti be a lakosság. Nagyobb bevásárlásra a környe­ző településekre, elsősorban Böhönyére kell utazniuk. A falu egyetlen kocsmája is bezárt. HÍRES VÉGVÁRI VITÉZEK Anthimusi Miklós fia, László épített várat Szenyérben, a falutól délre. Egyik sáncárka a belső várat véd­te, a másik a külső huszárvárat. Az előbbiben volt a virrasztó- és sza- bnnásbástya, kívül újabb bástyák. Az őrség létszáma a hadi helyzet szerint változott; először 1555- ben fenyegette a török. Több szenyéri vitézt név szerint is emle­gettek: Kalauz Márton, Zöld Imre és Nagy Balázs vívott ki hírnevet. 1566-ban Szigetvár eleste hozta a vár vesztét: fölégették a környék többi erősségével együtt. Mivel döngölt agyagból épült, mára nyo- masem maradt. _______■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: FÁBOS ERIKA FOTÓK; FÁBOS ERIKA, KOVÁCS TIBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents